"Engedjük" az anyósomnak nálunk tölteni az ünnepeket? (beszélgetős fórum)
Nem vagyok türelmes?😃
A barátaink pont az ellenkezőét mondják. Sokszor felhozzák, hogy mindig is kíváncsak voltak a házasságunk előtt, hogy ki lesz az a "szerencsés" aki majd a párom anyját elviseli.🤔
Sokat tanultam az alábbi esetből: mi már rég együtt voltunk a férjemmel, mikor az öccse elvett egy cseh csajt. Mentünk Prágába háztüznézőbe. Vittük a mamát is. Persze a kocsiban jól összevesztünk én és a mama. Jól kikészítettük egymást. Na a lényeg; kezdte volna egrecéroztatni a cseh csaj, mindenbe belekötött, kezte a műsorát mit anno velem. Jól rácsszett, mert ugye a csaj nem tudott magyarul. A sógorom, meg felét se fordította angolra, vagy megmásította. Mivel csaj én értettem az angolt, nagyon jókat röhögtem. A csaj csak mosolygott...nem úgy kapta a hülyeséget, tök lazán vette. Anyósom dúlt fúlt, rám haragudott, mert én értettem mindent.🤣
Szóval akkor rájöttem egyik fülen be, a másikon ki. Sokszor sikerül is betartani.
Jaj de aranyos lehet a fiad.:)) Enyém a mai napig felemlegeti és neheztel, hogy 5 éves korában megmondtam, ki volt oviban a télapó.
Én komolyan azt hittem, már tudja az igazságot, de így beletiportam a lelkivilágába.
Tüsszy, bocs, de röhögök! :DDDD Nekünk volt egy olyan sztori is, hogy bejött hozzánk mikor dolgoztunk, és az összes szekrényt átrendezte! Egyedül a vibris fiókot nem!!!!! :DDDDDDDDDDD Nem tudtam haragudni, soha többé nem pakolt... :D
Amúgy lehet, hogy nem hibátlan az anyósod, de biztos vagyok benne, hogy szeret téged, és próbál a kedvedben járni, ha a diétád miatt neked külön főz!
Értelek :-) Végül is a ti viszonyotok még szerintem az éppen elviselhető kategória, de valószínűleg sose lesz teljesen feszültségmentes. Ez van, ezen szerintem se a férjed, se te nem tudtok változtatni.
Azt én sem szeretem ha rendezkedik nálunk valaki, azt meg pláne nem szeretném, ha éjszaka is szemmel akarna tartani. :D
Nem cseszlek le, de rosszat teszel a fiadnak. Az élet rendje az, hogy elengedjük a gyerekeinket, és hagyjuk őket felnőtté válni, boldognak lenni. Nem jó ilyen férfi párjának lenni, mert anyuci mindig köztük lesz.
Ha olyan jóban vagytok, úgysem hagynak magadra! Csak nem fogtok együtt lakni.
120 km-re lakik, ritkán találkozunk. Szerencsére. 20 éve már mindent megpróbáltam. Otthagytam, hogy soha nem akarom őket látni a fiával együtt, de a párom azonnal utánam jött. Aztán a mamát is otthagytam a vita közben " örökre". Visszakönyörögte magát. Sokat rendeződött a viszony egyebként. Sokat segít a távolság. Egyébként szeret, csak hát örök ellenség vagyok. Szerintem ő elviselte volna, ha a fia állandóan mamahotelben élne. Csak a fia nem akarta. Még előttem külön költözött. Akkor van nagyobb gáz, mikor évente 2×3× eljön hozzánk. Rendezkedni akar, amit nehezen tűrök a saját házamban.
Képzeljétek, 160 m2-es házban nem akart az emeleten külön szobába aludni, lejött a nappaliba, hogy onnan figyeljen bennünket. Jó hogy nem feküdt közénk.🤣
:D
Ő egy jól nevelt, okos gyerek!
Lehet, hogy utópisztikus, de nekem tetszik ;)
Anyósomat, apósomat imádom, de vannak kollégáim, üzleti partnereim, akikkel kapcsolatban ez nagyon sokat segített:
Értettem én, csak szívtam a véredet ;)
Szép kis firma volt mindkettő :/
Bakkker, külön főz?! :D Bocs, de ez nagyon cuki tőle, és úgy tűnik figyel rád.
Á, volt olyan is - másik kapcsolat - mikor elindultunk nyaralni, és a kocsiból láttuk, hogy a mama jön UTÁNUNK! :D Kapaszkodj meg. Első este elküldtük haza, hogy ez most kettesben töltött buli lesz. Szóval elment, de mint kiderült, lábon kihordott egy agyvérzés magányában! :DDDD Persze nem, de ez volt a sztori!
Mondjuk nekem mióta diétázom külön is főz anyódom. Akkor meg mi bajom van, ugye? Ettől függetlenül azért voltak/ vannak dolgai.
Abban egyetértünk, hogy s fiának kell/ kellene lemeccselni a dolgokat. Néha meg is teszi. Jön a vita, azután a hiszti, a "szorít a szivem", "rosszul vagyok" és egyéb színpadi jelenetek.🤣
Örülök ;)
Én is erre gyúrok, de magasan van a léc, teperhetek, hogy a nyomába érjek.
Fogalmazzunk úgy, hogy addig még kihullik néhány szál hajam :DDD
A minap kérdezem tőle, írt-e már levelet a Jézuskának. Egy pillanatra abbahagyta az eszeveszett Minecraft-ozást, rám nézett egy "jézusmáriakomolyanezfogengemfelnevelni???" tekintettel, és azt mondta: nem, de a kedvedért majd úgy teszek, mintha hinnék ebben a dedós mesében :DDD
Ne csesszetek le, nekem is egy huszonéves fiam van. Éppen ma akart velem egy ismerős az orvosnál összeveszni, mert kérdezte várakozás közben, szsretnék-e unokát, és én őszintén feleltem, hogy még nem, menyet se.
persze a távoli jövőbeni óhajon nekem is az, hogy a fiam jövendőbelije ugyanúgy kényeztesse őt, szeresse , keresse a kedvét mint én, de ameddig jól birom magam, szivesebben gondoskodok én a fiamról a viszonylag megbecsült munkám mellett, minthogy anyósként kibickedjek.
Apám anyám is egyke volt, normál viszonyuk volt a másik szüleivel. Nekem több anyósom volt, úgy ahogy nem volt különösebb probléma, hanem anyukám " nyirta " őket. végül nem emiatt váltunk el.
Azért persze meg kell dolgozni a férjünk kedvééért, hogy egy kötözködő kritizáló öregasszonyt elviseljünk, de nagyon nagy erőfeszitéssel kis ideig ki lehet bírni. Gondolom ezzeol más is igy van.
Hát azért nem álltam fel, mert hülye voltam! :D Úgy gondoltam, hogy bármilyen is, a választottamnak az anyja, és egyszerűen kötelességem elviselni szó nélkül... A kedves párom meg szart bele, ahogyan rám is, ez ennyire egyszerű... Egyébként később belázadtam, de akkor már nyomdafestéket nem tűrű módon össze is vesztem az anyukájával, de a fia ott sem tett rendet... Mára már tudom, hogy tiszteletet kell adni másoknak, de ez nem jelenti azt, hogy megengedjem bárkinek is, hogy kapcarongy legyek! Na azt biztos, hogy nem!!!
A kedves páromról meg annyit, hogy ő azóta is, már közel 40 évesen is az anyjával él együtt. Ezzel szerintem mindent elmondtam! :DDDD Nem akart ő onnan leszakadni, neki az anyja a párja, aztán a nők meg jönnek-mennek az életében.
Nevetni fogsz, de később még ezek után képesek voltunk kibékülni a mamával, és tényleg, nagyon megkedveltem az anyukáját, minden régebbi genyósága ellenére! Ő is engem. Volt, hogy az utolsó kis pénzéből vett nekem karira ajándékot. :) Én ezért is bíztatom a fórumindítót arra, hogy próbáljon meg felülemelkedni a sérelmein, mert szerintem egyáltalán nem esélytelen ebből még egy tényleg jó kapcsolatot kihozni. Lehet, hogy a mama egyszerűen belefáradt már az ellenségeskedésbe, és inkább békét szeretne. Ha ez így van, akkor szerintem jó dolog adni egy esélyt neki, hiszen ha sikerül rendezni a dolgokat, akkor azzal mindenki csak nyer. Szerintem kivétel nélkül mindenkinek jobb lesz az élete onnantól kezdve, és hát egy új esély jár mindenkinek. Vagy nem?
Tudom, most elég utópisztikus vagyok, és túl pozitív, de inkább legyen az ember pozitív, mint eleve negatív.