Én nem értem! Szerintetek ez normális? (beszélgetős fórum)

Már megint a gyógyszer vásárlás....

Nálatok nem ez a baj, ebben biztos vagyok. Nem is kell erről beszélned vele. A többi úgy gondolom sokkal rosszabbul esik. Azokat kell megvitatnotok.

Ha mégis csak a gyógyszer megvásárlása a gond, akkor viszont neked kell megkérni, hogy adjon pénzt rá. Persze mindennek van egy határa.

Engem pl. zavart volna, ha egy barátom veszi meg a gyógyszerem, tamponom, italom, belépőmet, ruhámat, stb. Az ha vett nekem valamit szülinapra, névnapra, karácsonyra nem zavart, de az összes többi költsége rám igen. Nem szeretek függeni senkitől, nem szeretem ha a fejemhez vágják egyszercsak. A te életed, te döntesz, mi itt csak okoskodunk....

Ne aggódjatok nem bántott meg senki!

Mindenki másképp látja és legalább azt is tudom,hogy ő hogy gondolkozik.

Egyébként tényleg el kell engednem. Nem kell már több gyógyszer! Csak nem tudom,hogy mit csináljak. Üljek még le vele beszélni vagy nem? Igaz már a lelkemet is kibeszéltem.

De itt annyi gond van.vagy adjak-e még neki időt?

Nem tudom,hogy fog hozzám állni. Nem fogom neki meg sem említeni a gyógyszert,ha ő nem fogja magától mégkérdezni,hogy sikerült megvenned? volt miből? Már pedig szerintem nem fogja. neki természetes ,hogy úgy is megveszi ez a hülye. De már nem veszi meg. belefáradt.

Kiváncsi vagyok mit fog szolni ahoz ha azt mondom mikor közeledik,hogy nem lehet.

Sokszor annyira nem érdekli,hogy mi van velem. Bezzeg azt mindig végig kell hallgatni,hogy vele mi volt a suliban, és ha utánna meg is kérdezi,hogy velem mi volt, már észreveszem,hogy egy ideig figyel utánna meg minden másra figyel csak nem rám. na de ez van.

Még ha nem is akarja megvenni,akkor is elvárnék annyit,hogy majd megkérdezze,hogy megvetted? de tudom,hogy nem fogja. legalábbis ha megtenné meglepődnék.

És ha a fiad hazaállítana, hogy na anyukám, a barátnőm meg volt szorulva múlt hónapban és nem tudta kiváltani a gyógyszert; most úgy néz ki gyereket vár. Ahhoz mit szólnál?

(A fórum indítója többször leírta már, hogy nem rendszeresen kéri a gyógyszer árát, hanem néha, mikor nincs rá pénze, kéri a barátját hogy segítsen neki kiváltani. Azért ez más helyzet, ahhoz képest hogy minden hónapban adni kell a gyógyszerbe!)

Nem, nem hiszem, hogy veled lenne a baj:)

És le is írtad: egy nagy gyerek:)

Neki még erre van szüksége, nem tartós kapcsolatra.

Ha másra vágysz engedd el és keress egy éretebb férfit, akivel megtudsz beszélni mindent, és azt kapod tőle amire vágysz.

Én is értem mire gondolsz, de ez olyan mintha az általános sulis barátodtól várnál el támogatást. A fiú nem keres, az egy dolog, hogy van elég szép zsebpénze, annak gondolom meg van a helye.

Uyge nem bántottalak meg? A célom nem az volt:)))

Tuti nem veled van a baj.

Többet érdemelsz, mint amennyit ebben a kapcsolatban kapsz. Próbálj minél hamarabb odébbállni. Ahogy múlik az idő, egyre nehezebb lesz, és egyre mélyebb sebeket szerzel. Fiatal vagy még ahhoz, hogy ennyi kompromisszumot köss!

Ezek az évek döntő jelentőségűek, ilyenkor "kötelező" (lenne) boldognak lenni. :-)

Nem veled van a baj.

Sajnos vannak pasik, akik így viselkednek. Nekem 6,5 éves kapcsolat volt ilyen. Nem mentünk soha sehova, amit én akartam az mindig másodlagos volt.

Állandóan meghúztam magam, megalázkodtam, könyörögtem, esélyt adtam. Aztán egy nap arra ébredtem, hogy nekem erre semmi szükségem, fiatal vagyok és többet érek én annál, mint hogy egy nagy gyereket pátyolgassak, biztosan van valaki, akinek legalább olyan fontos lehetek, mint Ő nekem, és egyenrangú partner lehetek valakinek, akivel mindent őszintén meg lehet beszélni.

Fájt, sokáig győzködtem magam, hogy jobb lesz, de aztán szakítottam.

Aztán megismerkedtem a Valakivel, aki mostmár a Mindenem! Van egy csodálatos kisfiunk, mindent meg tudunk beszélni normálisan!

Szóval tudom, hogy ez most fájni fog, és nem látok bele a kapcsolatotokba, de ha magadban úgy érzed, hogy nem vagy maradéktalanul boldog, akkor most lépj tovább. Ismerkedj, nevess, barátkozz, szórakozz, mozdulj ki! Fiatal vagy! Aztán lehet hogy évek múlva tényleg ez a fiú lesz az igazi, de most még csak egy "nagy gyerek" ahogy Te írtad korábban...

Én ezt teljesen értem,amit te mondasz. De én pl. soha nem kérem,hogy vegyen nekem ezt meg vegyen nekem azt. Én ezt sem kérném tőle néha,ha néha nem okozna gondot a megvétele.

Tehát itt nem arról van szó,hogy megvetetetek vele mindent,mert nem.

Igazából ezt a fórumot azért írtam ki,hogy lássam,hogy ő miért gondolja így és sikerült.

Viszont nem értem,hogy még ha nem is akarja megvenni,miért így kell lereagálni?? Miért nem tudja nekem ezt rendesen megmondani vagy az okát megmondani.

Úgy gondolom,hogy rájöttem,hogy nem csak ezzel a fogamzásgátlós témával van itt baj.

Én olyan sokat beszéltem már vele.

Ha hiszitek hanem 2 éve vagyunk együtt és soha nem mentünk még el sehova szórakozni. Jó nem olyan fajta, de akkor is. 2 év alatt még egyetlen egy haverjának sem mutatott be. Jó el kell ismerni,hogy mióta együtt vagyunk 1 barátja van,akivel néha szokott együtt lenni, de még neki sem. Mondtam neki,hogy beszéljen a csávóval,mert állítólag ők sem járnak el a barátnőjével sehova és menjünk együtt, csináljunk programokat együtt, de nem.

Én pedig vágyom a társaságra. Ő eljön nálunk hétvégenként és kint focizik a tesómékkal, meg játszik velük a gépen és az neki elég. Ő még egy nagy gyerek.

De akkor is. neki nem fontos az,hogy én mit szeretnék? Túl nagy kérés az,hogy néha kimozduljunk?

Neki elég az,amit minden nap az osztálytársaival tölt.

Egyszer mentem elé a sulihoz a tesójával és jöttek kifele a haverjaival és láttam rajta,hogy nem tetszett neki. És mondtam neki hogy biztos szégyell,mert kövér vagyok és mindig azt mondja,h. ez enm igaz. Erre kérdeztem tőle,hogy akkor miért ilyen? És nem tud rá adni egy normális választ.

Én nagyon szeretem őt, de ezek a dolgok nagyon bántanak. És sokan feltehetik azt a kérdést,hogy ilyen dolgokat miért írok le idegeneknek. Hát azért,mert sokszor egy idegen sokkkal jobban látja a dolgokat és hátha segít kicsit felnyitni a szemem.

De lehet hogy velem van?

Amíg csak közös ülésről beszélünk, nincs is gond. Ha viszont már közösülés is van, abból lehetnek problémák.

Közös felelősség? Ez így szépen hangzik. De sajnos nem minden esetben működik. Sokszor tényleg csak a közösülés a közös. Nincs közös terhesség, közös abortusz, közös szülés......

Az a menthetetlenül hülye, már bocsánat, aki másra bízza (mástól várja) a saját fogamzásgátlását.

Az meg, hogy a pasik mennyire ki vannak

szolgáltatva a nőknek ilyen téren, megér egy külön misét!

Gesztus? Fogamzásgátló tablettát venni?

Egy 22 éves fiú támogasson? Érdekes elképzelés.

Ha egy parfümöt szeretnél kapni, vagy ékszert, stb. azt mondom OK.

Itt nem a szerelemről van még szó, hanem arról, hogy fontos a szex, de a következményeire még nem igen kíváncsi egyik sem. Ezért vagy gumi, vagy fogamzásgátló tabletta kell. A gumi a fiú, a tabletta a lány költsége. Manapság a kapcsolatok arról szólnak, hogy ki mivel száll be, ha szakítás lesz, akkor pedig visszaadják egymásnak az kapott ajándékokat.

A szex helyett foglalkozzatok valami mással, amihez már felnőttetek.

Elnézést kérek ha megbántottalak, de nekem fiam van és érdekesnek találnám, ha támogatni akarna pusztán gesztusból valakit. Ajándék az OK (hangsúlyozom újra), de egyebek majd akkor ha közös háztartás lesz.

Pontosan!

Magamból indultam ki,ezért is írtam.

Belegondoltam a helyzetbe, elég muris a számomra.

Jó éjszakát!

Annak idején én is magamnak vettem a gyógyszert. Nem volt soha ilyen problémám, sőt eszembe sem jutott volna, a pasitól kérni rá, vagy akár felesbe megvenni. Viszont azóta eltelt már több év. Kicsi fiam, még tanul sőt a barátnője is. Ők az elején megbeszélték, hogy mivel, hogyan fognak védekezni. Arról is volt szó, hogy felesbe fogják fizetni, sőt együtt mentek el a nőgyógyászhoz is tanácsot kérni. Igaz mi szülők fizetjük felesbe, de akármilyen vaskalapos is vagyok, szerintem pont így jó. Mindketten felelősséggel tartoznak egymás iránt. Nekem mint fius szülőnek megéri inkább így, mint később olyan történjen amit egyikük sem szeretne.

Szerintem ha az elején tisztázva van, akkor később ez nem lehet vita tárgya.

Jó nem fogok odaállni senki elé. nem fogok veszekedni sem. Fáradt vagyok. De azért annyit,hogy Ő az egyetlen aki mellett szedek, és rajta kívűl sem volt túl sok, sőt akivel együtt voltam, de mindenki magából indul ki!!!!!

Jó éjszakát! És tényleg köszönöm a tanácsokat!

Mégsem állhatsz oda minden pasi elé, hogy szeretkezés előtt vegye meg a gyógyszeredet!

Persze más az, ha óvszerről van szó.

Szerintem...

Nehéz, de én most szálltam ki egy ilyen kapcsolatból. Tény, hogy nekem is kellett valaki aki mellettem volt már, és neki elhittem, hogy van bennem is valamit amit szeretni lehet..

Előző páromtól nagyon ritkán kaptam csak bókot, de az természetes volt, hogy mindig tipp-topp voltam, mert ha nem, akkor megkaptam, hogy mi van veled...?

Egy ilyen kapcsolatot is nehéz lezárni, mert az ember szívét lelkét beleteszi és én mindig úgy éreztem mellette, hogy biztos csak ennyit érdemlek, nem kerestem mást, nem akartam kilépni se, mert mi lesz ha egyedül maradok..

De rájöttem, hogy ez hülye felfogás, mert ennél még az is jobb lett volna és nem pazarolom el az így is véges éveim...

Hidd el, vár rád valahol egy srác, aki pont egy ilyen nőt akar magának, mint te vagy!

Köszönöm mindenkinek a segítséget!

Kicsit legalább az ő gondolkodását is megtapasztaltam!

Niki!

19-27 éves koromig horgonyoztam egy hasonlóan "értékes" kapcsolatban! A vége úgyis az, hogy szakítotok! Ha később, akkor mégnehezebb, mert méghosszabb idő köt hozzá! Nekem teljesen leépült a végére az önbecsülésem, ostobának, csúnyának és "nem szerethetőnek", és persze kövérnek éreztem magam! Azt gondoltam, nem fogok senki másnak kelleni, és még valami aberrált hálát is éreztem, hogy elvisel egy ilyen selejtet, mint én!

Nekem a tanulás segített! Beiratkoztam a fősulira, így új céljaim lettek, és ez erőt adott a kimászáshoz!

Nem hatásvadász akarok lenni, de ha már itt tartunk! Két hete vesztettem el az Apukámat! Nagyon fontos volt nekem, nagyon szere(t)tem! Egyvalamire ez a tragédia is jó! Figyelmeztet arra, hogy az élet rövid, és az idővel jól kell gazdálkodni! Egy ilyen pasira pazarlás nem "jó gazdálkodás"! Ennél még az egyedüllét is jobb, mert akkor magadra tudsz figyelni, és tudnál olvasni, tanulni, gondolkodni olyan dolgokat/dolgokról, amiket téged építenének! Ne engedd, hogy így bántson téged! Másik csajok??? Akkor Te ki vagy az életében? De tényleg? Milyen szereped van az életében? A lány, akit ha kedve van, meghúzhat havonta háromszor??? (Bocs, a durva hangnemért, de gondolom, érted!) Szívesen segítek neked, ha szeretnéd, és ha úgy gondolod, hogy tudok! Akár priviben is folytathatjuk, ha van kedved! De ha nem, könyörgöm, ne várd meg, amíg mégjobban megaláz!

HAJRÁ!!! Ennál ezerszer jobbat érdemelsz! (Egyébként nem vagyok valami emancipációs élharcos, nyugi!!!:o)

Egyébként bocsi,hogy kicsit eltértem a témától, de igazából ezek a dolgok is nyomják a lelkem és nagyon jól esett leírni.

És ezekről mit gondoltok? Ezek normálisak?

Vagy túl sokat kérek?

Nagyon jól esik,hogy mellettem állsz!

És az az igazság,hogy én ezt tudom,és azt is gondolom,hogy mi lesz a vége, de nem akarom ,hogy így legyen. Én nagyon szeretem őt, de boldog akarok lenni. Nekem van egy nagyon jó anyukám,akinek van 4 gyereke.(én vagyok a legidősebb). Nekünk van egy jó apukánk is, de anyával egyáltalán nem boldogok és anya miattunk szenved tudom,hogy nekünk jobb legyen, és ebből tanulva nem szeretnék így élni.

Én úgy gondolom,hogy szenvedtem már eleget az életben sajnos,már megérdemelnék egy kis boldogságot.

És nekem nem kell lehoznia a csillagokat.

Én csak annyit kérek,hogy kimutassa ha szeret és többet foglalkozzon velem és figyeljen rám, és igenis néha dicsérjen meg,mert igen néha jól esne.

Egyébként volt egy olyan eset,teljesen véletlenül,mert soha nem kutakodom a számítógépén és nem is avgyok féltékeny típus, de egyszer valahogy a naplózott beszélgetéseihez kerültem és feltűnően sok női msnen cím volt ott. Hát rákattintottam,és kiderült egy két dolog.

Akkor már olyan 1 évesek lehettünk és chatelt más lányokkal és felvette őket msnen és beszélgettek. De olyanokról,ami nem félreérthető. PL: van e barát,barátnő? Na meg volt egy kutyusa amit elhozott nálunk és ott azt hazudta,hogy a mamájához vitte. meg nálunk medencézett a tesóimmal és leégett ott meg azt írta,hogy a haverjánél volt. Na meg mikor az egyik csaj megkérdezte,hogy van- e barátnője azt írta,hogy nincs. Én ezt kb. rá fél évre találtam meg és hát,érdekes volt. nem volt egyikkel sem találkozó vagy valami olyasmi beszélve. Megkérdeztem,hogy miért tette és azt mondta,hogy nem tudja. a kíváncsiság hajtotta.

Én akkor is megbocsátottam. Én úgy gondolom,hogy ezek után neki kellene kinyalni a p**** is nem hogy így viselkedni.

Csak tudjátok a végső döntés nagyon nehéz.:(

Ez akkor lenne szerintem a "nő dolga", ha kvázi csak használná a férfit! Mintha pl. -kisarkított példa, csak hogy érthetőbb legyen:- ha buszon akar utazni, az ő dolga, hogy jegyet vegyen! De az együttlét mindkét félnek jó, tehát mindkét fél dolga az ezügyben történő KÖZÖS megoldás keresés!

Igazad van, van olcsóbb megoldás is, mint alternatíva, de azt hiszem, most ez a fórum nem erről szól, hanem erről a konkrét helyzetről, és az érintettek viselkedéséről ebben a helyzetben. (Egyébként, totál egyet értek Veled, hogy a tabletta nem csak a legdrágább, de a legkárosabb megoldás is valószínűleg, de ez inkább egy másik -és nem kevésbé értékes- fórum témája lehet(ne).)

Nagyon szimpatikus, ahogy a hozzászólásodat zárod! :o)

szerintem meg párkapcsolatban közös a felelősség a védekezésben.

Az meg, hogy hogyan védekeznek nem az én dolgom - a fórumindító azt kérdezte, hogy szerintünk ez hozzáállás normális-e.