Én, a férjem és a szeretőm (beszélgetős fórum)

Nem akarlak meggyőzni semmiről. Én is csak a véleményemet írtam le. És én is így gondolkoztam pár éve. De a gyerekek sok mindent felülírnak az ember életében.

Ha békében, nyugalomban élnek az a gyerekeknek a legjobb-az ilyen futó kapcsolatok pedig sajnos szinte minden pár életében előfordulnak, csak nem tudni érdemes e emiatt mindent tönkretenni. Ja..és nálam nem volt ilyen-nem azért "kampányolok", de több barátnőm van , akik 30-35 évesen hasonló cipőben jártak. Volt aki bevallotta, elváltak, volt aki túllépett rajta és megpróbálta kicsit később rendezni az otthoni dolgait. Ma ő a boldogabb..és az ő gyerekei. De mint mondtam 20 évesen én sem gondoltam így. Most is elválnék, ha megtudnám, hogy megcsalt a férjem.De ha nem tudnám meg..az, jobb lenne.

Szerintem a kiváltó ok leggyakrabban maga az élet: a helyzetek, amelyekben cselekszünk. Vagy így, vagy úgy, de csak egyféleképpen.

"Nincs lehetőségünk ellenőrizni,melyik döntésünk jobb, mert összehasonlításra sincs módunk. Az ember mindent előszörre és felkészületlenül él át. Mint mikor a színész egyetlen próba nélkül játssza a darabot. De vajon mit ér az élet, ha az első próbája az élet maga? Az élet ezért mindig olyan, mint a skicc. Habár a skicc sem pontos kifejezés, mert a skicc mindig valaminek a felvázolása, előkészület a képhez, míg az életként értelmezett skicc semmire sem jó, vázlat kép nélkül."

(Kundera)

Azt más fórumokon is tapasztalom, hogy nagyon könnyen kimondják, hogy hagyd ott, válj el, szakíts vele, de azért pl. az én esetemben ez nem ilyen egyértelmű. Persze, ha verne, ha semmibe venne, ha folyton veszekedne és nem lenne nyugalom, akkor egyértelmű lenne, mi a helyes döntés. De amikor csak annyi a "bűne", hogy nem tud beszélgetni, miközben nekem szükségem lenne rá? Szerettem volna, ha nemcsak a férjem, hanem a lelki társam is lenne, de nem enged be a világába.

Lehet, hogy ő is félremegy? Lehet. Nem tudom - nem fáj. Enyhe struccpolitika. Kivárok, hiszem, hogy az élet tud rendezni, segíteni.

Ja, egyébként nem szidja a feleségét, a róla kialakult kép nem egy idegbeteg, elviselhetetlen nő képe.

És talán épp a gyerekem miatt nem szeretnék kilépni a házasságból, hiszen jó apja van, nem foszthatom meg tőle.

Miért sajnálod a kislányát? Nem veszekednek, ordítoznak egymással, együtt van mindkét szülővel és mint írta nyugalomban élnek . Egy gyereknek ez nem olyan rossz.És nyilván van ott némi szeretet is, hisz különben nem viselnék el nyugalomban egymást. Én örülnék, ha minden gyereket csak ennyire kéne sajnálnom, nem lenne ennyi idegbajos problémás kisgyerek.

Azt pedig miből gondolod, hogy "szegény"férje nem azért ilyen passzív, mert ő is hasonló módon oldja meg a dolgokat.

Mivel már elég sok élettapasztalattal rendelkezem koromnál fogva,csak azt tudom mondani,hogy sajnos olyan férjek is félrelépnek,akiknek tökéletesen működik a házassága. Tisztelet persze a kivételnek,mert olyan is van szép számban.

Ha látják,hogy bírnak a hódítás erejével,akkor bizony nem sokat gondolkodnak.

Igaza van az egyik hozzászólónak: messziről jött ember azt mond amit akar.

A férj helyében lehetséges,hogy én is szapulnám a feleségemet,hogy ezzel palástoljam a saját bűnömet.

Valójában azt csináltok amit akartok,de sajnálom a férjedet,mert bekötött szemmel jár,és szívből sajnálom a kislányodat a jövőjét illetőleg.

Jó gyorsak vagytok, alig tudom magam követni. :)

Milla02: Igen, én azt hittem, szeretem. És azokat viszont nem értem, akik fülig belezúgnak valakibe, akin már az elején látszik, hogy pl. hajlamos inni, hogy nem szereti a gyerekeket, pedig a másik igen, hogy egy csomó dologban nem értenek egyet. Lehet, hogy kicsit "hidegvérrel" döntöttem, nemcsak a szívem szerint.

javasoft: azért az otthagyás nem olyan könnyű, mint amilyen könnyen kimondja az ember.

Szerintem sem fekete-fehér az élet, és mindenki hibázhat, meg mindenkinek máshogy jó.

Egyébként én is jártam hasonló cipőben, régebben, és általában az ilyen dolgok, sajnos, nem sülnek el pozitívan (illetve, én még nem hallottam róla...).

Viszont a szőrös láb témához :D Szerintem ha egy pasi szereti a feleségét, és kívánja, az, hogy egyszer szőrös a lába, egyáltalán nem ok arra, hogy visszautasítsa az ágyban.... Ez kb olyan, mint hogy egy nő általában másképpen néz ki reggel, kócosan, smink nélkül...és mégis, hányan tetszenek úgy a férjüknek, párjuknak?... Szerintem sokan... :)

" Ha valakinek tökéletesen működik a házassága, akkor nem megy bele egy kapcsolatba. "

Biztos?

És ha a tökéletlen működés őmiatta van?

Egyetértek veled, némely tekintetben biztosan betegesen gondolkodom. Abban viszont nagyon nem értünk egyet, hogy én teszem tönkre a másik házasságát. Ha valakinek tökéletesen működik a házassága, akkor nem megy bele egy kapcsolatba.

És tényleg minden az újdonság erejével hat, mert előtte hiába volt több szexuális kapcsolatom, egyik sem tartotta azt fontosnak, hogy pl. segítsen megismerni a testem, hogy rávezessen dolgokra.

Köszönöm a véleményedet, még ha tényleg nem is vagyok elragadtatva tőle, de nem azt vártam, hogy az egekig magasztaltok, sőt...

:))

Szuper voltál!!!

Nekem tetszett amit írtál:)

Nem sok közöm van hozzá,de ha már feltetted a témát,csak azt tudom mondani eléggé beteges a gondolkodásmódod.

Hozzámész valakihez,mert csak jó apaalanynak tűnik (vagy ki tudja miért?Talán menekültél a múltad elől). Valójában nem is szereted,de szülsz neki egy gyereket,aki ilyen életvitel mellett teljesen tönkre fog menni. Mert ne mondja nekem senki,hogy egy ilyen házasság hosszú életű lehet.

30 évvel öregebb szerető,hát mit ne mondjak.!!

Persze,hogy jónak véled az ágyban,meg más területen,mert itt-ott a kanyarban találkoztok,és minden az újdonság erejével hat.

Én most annyi idős vagyok,mint a szeretőd,és mint talán annak a felesége.

Tudom milyen egy 62 éves ember teste,ne mondja nekem senki,hogy vonzó egy fiatal nő számára.

Csak éppen nem bírsz a bőrödben megmaradni,és nem tudsz csak a családoddal törődni. Inkább hajlasz arra,hogy más házasságát is tönkretedd.

Ha többet törődnél a férjeddel,(netán még a lábadról a szőrt is leborotválnád)biztos ő is másképp viszonyulna hozzád.

Biztos nem leszel elragadtatva a véleményemtől,de Te akartad,hogy véleményt mondjunk.

És most én is kiírtam magamból.

Teljesen megértelek.

Mikor az én életembe is belépett az a bizonyos szerető, ugyanez hiányzott, és tőle megkaptam. Én is hasonlóképp voltam vele, mint ahogyan Te vagy a szeretőddel. Rögtön egymásra hangolódtunk, egy rugóra járt az agyunk.

Csak vigyázz!!!

Nem akarok vészmadár lenni, csak a saját tapasztalatomat mondom el.

Az elején nekem is tökéletesen megfelelt ez a kettős élet, elég volt, amit kaptam.

Aztán bizony jött az az érzés, hogy nem elég csak annyi a jóból, ami jut. Egyre többet, és többet akartam. Beleszerettem. És onnantól kezdve már nem éreztem jól magam a kettős életemben, itthon nem volt nyugalom...

De kívánom Neked, hogy szerencsésebb legyél, mint én, és nem utolsó sorban nagyon sok erőt, kitartást, és még több boldogságot!!!

Megértelek.

Mégsem tartom korrekt dolognak amit művelsz. Nem a megcsalásra értem ezt, hanem arra, hogy te a férjedben már eleve csak "férj- és apaalapanyag"ot láttál.

Nem lehet, hogy neki is van valakije?

Ha érzelmileg nem kötődik hozzád, akkor miért vagytok együtt? A gyerek miatt? Előbb utóbb gond lesz mindenkinek, hogy mi a fontos...

Lehet, hogy mindegyikőtöknek jobb lenne, ha elválnátok... :-(