Én, a férjem és a szeretőm (beszélgetős fórum)

Én azt mondom, gondolom, (kicsit saját tapasztalat is anno-ról), hogy előbb-utóbb egyre feszültebb lesz a kapcsolat. Ki fog rajtad is jönni a feszkó, ha esetleg hosszabb ideig nem beszélsz a szeretőddel, a férjed előbb-utóbb megérzi rajtad, hogy van vki más is az életedben. Akármennyire is elhanyagol téged érzelmileg, a másik fél mindig megérzi egy idő után, hogy a másiknál vki belépett a képbe.

Szerintem az a legtisztább, hogy ha megpróbálod azt megnézni, hogy hosszú távon mi lenne a legjobb neked, a gyereknek. Egy olyan házasságban, ami esetleg már nem lesz jobb sosem, vagy pedig egy olyan, egyedülállókénti élet, ahol még van esély arra, hogy egy független társat találj magad mellé.

Az még nem jutott eszedbe, hogy esetleg a férjednek is van valakije? (nem rosszindulatból kérdezem, csak ha nem akarja a szexet, a a ffiaknál mindig vmi háttérokot sejtet....)

A szeretőm házassága olyan kis langyos kategória. Megvannak egymás mellett, testi kapcsolat már egy éve nincs köztük, a nő elég erőszakos típus, míg a szeretőm inkább nyugalmat akar. A nő vigyáz a házra, az állatokra, amikor a szeretőm üzleti úton van, mellesleg egészségügyi gondjai is vannak, így az ő helyzetük sem sima ügy.

Az, hogy hozzámentem valakihez, akibe igazán mélyen nem voltam szerelmes, tényleg furcsa lehet, de akkor egyrészt nem tudtam, hogy nem vagyok igazán szerelmes, másrészt sok hibája nem tűnt fel. Önző voltam, szemellenzős? Még ez is lehet.

Az eszemmel meg tudom, hogy helyre kellene rakni a házasságomat, csak érzelmileg túlságosan kötődöm a másik pasihoz.

Túl fiatal vagy még, hogy hosszútávon ilyen megalkuvásba, pótlékokba, alakoskodásba belemenj... Előbb utóbb többet akarsz majd... akkor meg jobb előbb kiszállni. Vagy az egyikből vagy a másikból...

Kívánok hozzá erőt, bölcsességet!

meg kellene oldani a házasságod ahogy irod nem egy szörnyeteg férjről van szó, akkor meg minden menthető, próbálj meg beszélni vele, közeledni hozzá kérjetek segítséget hisze nazért gondban vagytok, a szex helyre jöhet csak akarni kell, mert amit akarsz az biztos hgoy siekrülni fog, sokkal boldogabb leszel ha sikerül helyre rázni az érzéseidet és persze a férjedét is és útana pedig a kettőtök közös életét

sok sikert, és sok boldogságot a férjed mellett

remélem hamar megoldódik az életed, nem lehet könnyű

csak azt nem értem, miért mentél hozzá és szültél neki egy gyermeket:?

Öt éve ismertem meg a férjemet, lassan 4 éve házasok vagyunk, egy 1,5 éves gyerekkel. Soha nem volt valami nagy lángoló szerelem a részemről, volt, akit jobban szerettem előtte, de ő megfelelő férj- és apaalapanyagnak tűnt (megbízható, kedves, humoros stb.). A gyerek születése előtt kezdtek ritkulni az intim együttlétek, a szülés óta meg még kevesebb. Fél éve azt mondta, hogy azért nem szeretkezünk, mert szőrös a lábam. Azóta már próbálkozott, de én egyre kevésbé kívánom őt, és sokszor ha mégis összejön, akkor szeretnék minél hamarabb túljutni rajta.

4 hónapja pedig belépett az életembe egy szerető. Hogy bonyolultabb legyen a dolog, ő is házas, az ország másik felében él, plusz 30 évvel idősebb nálam. Órákat vagyunk képesek beszélgetni, ami a férjemmel soha nem sikerült, figyelmes, megértő, és nagyon jó az ágyban.

Van-e lelkiismeret-furdalásom? Igen. Néha. De tudom, hogy nem csak én vagyok a hibás azért, ami történt.

Miért nem mondom el a férjemnek? Mert nagyon jó apa, engem sem bánt, a maga visszafogott módján szeret is, csak elhanyagol érzelmileg.

Miért nem vetek véget a szeretővel való kapcsolatnak? Mert ő a lelkem másik fele, mert pillanatok alatt egymásra hangolódtunk, mert egy rugóra jár az agyunk. Hogyan lökhetném el magam attól az embertől, akivel minden perc felvillanyoz? Még ha meg is szűnik köztünk a testi kapcsolat, a lelkire akkor is szükségem van.

Kettős életem van, és általában jól érzem magam benne. Itthon nyugalom van, amit meg nem kapok meg (beszélgetés, gyengédség, egyfajta lovagias bánásmód), azt a szeretőmtől kapom - sokszor csak levélben, és csak ritkán élőben. De akkor nagyon.

Lehetne jobb is, de most ez van. Talán a pokolra jutok, de mégis boldog vagyok, és igyekszem boldoggá tenni a körülöttem élőket.

És most kiírtam magamból.