Eltiltva a csúzdázástól?! (beszélgetős fórum)
dugig vannak az ovik kínai gyerekekkel, akik nem beszélik a nyelvünket!
nem lehet megtenni, hogy nem beszélőt nem vesznek fel!
óvónő létemre??? nem vagyok óvónő!!
véleményem szerint minden óvodás gyerekhez meg lehet találni az utat, csak energia kell és akarat. Beszélgetés, apróbb megbízások, amikből értheti, hogy fontos, bíznak benne -először ellenőrzöttebb keretek közt, majd egyre nagyobb szabadságot engedve neki.
Ennyi idő alatt már igazán sokat érett (valószínűleg) a fórumindító gyermeke.
Vagy szerinted örök életére le kell tiltani majd csúszdáról, hintáról, akármiről , csak mert kiscsoportosként tett valamit? Mert a kérdésed, miszerint mégis mit kéne tenni vele, ezt sugallja!
És a szülőnek is nagyon sok dolga van, neki is meg kell változtatni a nevelési gyakorlatát, ha ilyen eleven, meggondolatlan továbbra is a gyereke. Igen, minden felnőttnek dolga van ezzel a szituációval.
Mondjuk szerintem ott se oké valami, mert kicsit több a problémás felnőtt.
Szerintem nincs gond a büntetéssel, csak megfelelően és megfelelő mértékben kell alkalmazni.
Fura, mert ezzel én is így vagyok. A tippemnél jobbat pedig te se tudsz, legalábbis célravezetőbbet biztosan nem. Én következetes vagyok és nem vagyok engedékeny. Főleg nem olyan, mint aminek te próbálsz beállítani.
Szerintem viszont te látod rosszul a dolgokat, amikor egy 3,5 évest úgy állítasz be, mintha ő lenne a világ gonosza. Ismétlem, a másfél év tiltás sok. Gondolj bele. Bár, ha képes lennél erre, nem vitatkoznánk már.
Aki egy 3,5 éves gyerekről úgy nyilatkozik, hogy agresszor meg vakarcs, abba nem sok empátia szorult, úgyhogy kétlem, hogy nagy nevelő lennél.
ISMÉTLEM, utoljára, bár úgysem fogod érteni, mert nem akarod: senki nem mondta, hogy a gyerek mintapéldány. Azt sem, hogy csak egyszer vette volna el valakinek a lapátját. Azt mondom, hogy ez a büntetés túlzás az elkövetett "bűnökhöz" képest egy ennyi idős gyereknél.
Ha emlékeznél a gyerekkorodra és nem csak kötekedni jöttél volna ide, te is tudnád ezt.
Te magad írod, hogy van egy rosszcsont fiad, aki nem egy álomgyerek...
Ha egy anya ennyire reálisan látja a gyermeke hibáit, akkor mit szóljanak a többiek, akiket bánt??? Még szerencse, hogy nem árulkodik...
Nem kell nevelési tanácsadónak lenni, hogy az ember rájönnön, hogy a hisztit rá kell hagyni.
Amúgy érdekes különbség az is, hogy több az ADHD-s gyerek Hollandiában. :P
Akkor fussunk neki még egyszer.
"sokszor tettekkel mutatta ki hogy mit akar. Elvette a lapatot a homokozoban stb"
Ha valakit úgy írnának le neked, hogy
sokszor tettekkel mutatta ki hogy mit akar. Pl. kérés nélkül kitápi az ember kezéből a könyvet.
Ez után te azt gondolog, hogy amúgy keblére ölel mindenkit, és mutogat, hogy mit szeretne? Én nem hiszem el, hogy amúgy csak ártatlan dolgokat csinált, de anyuka pont ezt az egy rossz pillanmatát ragadta ki ennek a gyereknek, aki amúgy (mint már tudjuk) egy feddhetetlen minta példány.
Attól, hogy egy szemét szipirtyónak próbálsz beállítani, a gyerekek a környezetemben (akik persze nem léteznek, mert olyat én még nem is láttam) még szeretnek is, és szívesen vannak velem. Valamiben nincs apelláta, mert nem fog egy kis taknyos a fejemre nőni, viszont valamiért mégis csak érdemesnek tartják, hogy az én szabályaim szerint játszanak. Úgyhogy nyeld le a jó kis tippjeidet!
Nem csak erre válasz: igen, sajnos annak idején tapasztaltam osztálytársaimnál, hogy az óvó és tanári szakokat a legutolsónak írták be. Igazából egyik se gondolta komolyan. Ha valaki a tanítóképzőbe járt, már kibeszélték, hogy tényleg ilyen buta, hogy csak oda vették fel?! Én meg se jelöltem ilyen szakokat , mer tudtam nem vagyok pedagógusnak való.
Itt Hollandiában nagyon sok a bevándorló. Több évig jár valaki nyelvsuliba, hogy letegye a nyelvi vizsgát, majd jár dajka, meg óvónőképzőbe..stb. Nagy elismerés jár érte, tisztelik és becsülik a pedagógusokat. Legalábbis felénk. Tudom, hogy sok választja el a két országot. Én mindig készülök haza, de mikor ilyet hallok, nem biztos, hogy jót tennék a gyerekeimmel ha hazavinném magyar oviba őket. Tudom, hogy a rendszer rossz, és dühít, hogy itt miért működik valami és otthon miért nem?! És itt nemcsak az óvodára és iskolára gondolok , de ez már más téma, nem akartam ennyire elkalandozni.
Az a pedagógus szegénységi bizonyítványa, ha csak a büntetést tartja az egyetlen nevelési eszköznek. A nevelés alatt nem (csak) a fegyelmezést értem.
De elárulom, jutalmazással is lehet nevelni, figyelem felkeltéssel, majd annak lekötésével, felelősség áthelyezéssel. De itt ugye nem ez a téma.
Ne haragudjatok, de el vagyok hűlve ezen a vitán. Három gyerekes anyuka vagyok. Nekem egy időben volt egy 3 és egy 5 éves gyerekem, gondolom nagy titkot árulok el, hogy ez a két korosztály más értelmi szinten van.Gondolom amit 3 évesen csinált azt valószínűleg a 2 év alatt megtanulta, hogy nem szabad.
A nyelvi kérdés se lehet probléma. Mi egy éve Hollandiában élünk. Az oviban majdcsak minden gyerek máshonnan jött, más nyelvet beszél/beszélt. Itt megtanulják a hollandot. Itt kb 10-15 főre van 4 óvónéni. Végtelenül türelmesek. A gyerekekkel együtt ugrálnak, beülnek a homokozóba, ráülnek a libikókára..stb. Kéthetente van egy anyatalálkozó, vagyis arra az adott napra ott van az anyuka is a gyerekkel és részt vesz a foglalkozásokon. Van egy másfél óra, amikor egy nevelési tanácsadóval külön vonulunk kávézni. Minden anyuka elmondja a problémáját, megpróbálunk rá megoldást találni. A tanácsadó is elmondja milyen helyzetbe mi a jó megoldás...stb. Ezen anyatalálkozók alkalmával láttam, hogy hogy fegyelmeznek, nevelnek az óvónénik. A nagyon kezelhetetlen gyereket, aki pl verekszik, vagy zavarja a többit pár percre elkülönítik, elmondják neki hogy mit nem szabad, hogy kell viselkedni, majd pár percre magára hagyják gondolkodni, majd visszahívják a csoportba. A hisztit is úgy kezelik, hogy nem vesznek róla tudomást. Se negatív se pozitív reakciót nem mutatnak felé. Pl épp ma körben ültünk és énekeltünk, ment a foglalkozás, mikor az egyik kislány elkezdett hisztizni,kiment a kör közepére, vergődött ..stb. Óvónéniktől semmi reakció, nekünk is intett, hagyjuk. Énekeltünk tovább, majd nem kellett két perc, abbahagyta a kislány , visszaült a helyére, mintha mi se történt volna. Nem ért el a hisztivel semmit, így nem is volt értelme folytatnia. Itt pedig olyan sok kultúra van, sokféle ember, sokféle vallás, mégis tudják kezelni a helyzetet.
A kislányom Magyarországon járt bölcsibe és oviba, van összehasonlításom. Anyós is óvónő. Otthon csak frusztrált óvónőkkel találkoztam, akinek teher a sok gyerek, olyan utálattal beszélnek a gyerekekről, hát még a "sok hülye" szülőkről. Csak tudnám az miért megy óvónőnek, aki nem képes elvégezni a munkáját.