Eltérő fejlődésű 2 évesnek hol keressek megértő közösséget? (beszélgetős fórum)

A beszéd miatt szerintem se aggódj. Ő egyszerűen ilyen, majd később fog beszélni hidd el! :) Az én kislányom is 2 évesen kezdett el mondatokban beszélni, a fiam meg csak 2,5 évesen. Persze szavakat már mondtak előtte is. Nem tudom, hogy a te kislányod egyáltalán nem beszél, vagy azért pár szót igen?

A viselkedésén meg remélhetőleg a sok fejlesztés majd segít. Egyáltalán nem úgy tűnik, hogy nem foglalkoznál vele, sőt! Úgy hogy szerintem nem lesz gond. Bölcsibe nem veszik be, akár csak fél napra is? A közösség tényleg sokat segítene!

Szerintem érdemes egyébként elgondolkozni, hogy az én gyerekem miben ügyesebb?

Lehet, hogy jobb a kézügyessége: szeret firkálni, gyurmázni, építőzni, nagyon hamar önállóan eszik, de lehet, hogy a mozgása nagyon-nagyon ügyes (ugrál, motorozik, magas csúszdákra felmászik, rúgja a labdát, egyedül közlekedik lépcsőn), de lehet, hogy a beszéde ügyesebb, és a mesék-képeskönyvek érdeklik inkább, viszont inkább a homokózóban üldögél, vagy a hintában, és nem mászik mindenhová.

De, ha ügyes a mozgása, és megérti a kéréseidet, mondataidat (vagyis hall), akkor úgyis fog beszélni.

A színházra tudnék egy tanácsot adni, ha pestiek vagytok, van csecsemőszínház, ha nem sajnáljátok az időt egyszer megéri elmenni. Felnőttszemmel iszonyat fárasztó, de a kicsik nagyon élvezik. Ott nem probléma, hogy áll, hoyg szaladgál, az ő korosztályuk idejére van tervezve a műsor, utána pedig játék van.

Nem írtad, h a közösség igényén kívül mit állapítottak meg nála, hogy fejleszteni kell?

Ha nincs baj, előbb utóbb el fog kezdeni beszélni úgyis, van, aki majd hároméves, mire megszólal. Addig csak mutogat.

" Akiknek egészséges a gyermekük, mire nevelik a gyerekeiket, hogy viselkedjenek egy olyan gyermekkel"

A gyerekek sokkal elfogadóbbak, mint a felnőttek, szerintem ha sikerül bölcsit vagy ovit találnod, akkor nem lesz gond, ott lesz köztük, megszokják, és őt ilyennek fogják elfogadni.

Hát egy kicsit megdöbbentett amit írtál.A testvéreim gyerekei egy sem beszélt 2 évesen,a kisebbik 3,5évesen kezdett el beszélni,a másik pedig később.Az orvosokat ők is megjárták de mindenütt ugyanaz volt a vélemény hogy ráérnek.A kisebbik semmit nem beszélt szeptemberben kezdte az ovit és most folyékonyan beszél.Jelzem ő senkivel sem állt szóba nem ölelkezett nem barátkozott.Az egyik gyerek ilyen a másik olyan nem lehet őket beskatulyázni időpontokba hogy mától beszélned kell mert x idős vagy.

Szerintem ha közösségbe kerül seperc alatt megfog tanulni beszélni,és felfedezi a játék örömét.Én a te helyedben ezzel a problémával nem foglalkoznék, van ideje megtanulni beszélni.Kár siettetni.

Egy normálisan fejlődő gyerek ilyen korban bölcsődébe megy, ott van közösségben.

Nos, nektek fejlesztésre is szükségetek lesz, ha a szakemberek is így látják, akkor nincs mese, el kell kezdeni.

Hogy foglalkozz vele?

Mondókázzatok, énekeljetek, valamilyen játék hangszert vonjatok be, hintázzatok nagyon sokat, gimnasztikai labda, kezdjétek el érzékelni a világot, masszírozd nagyon sokat, ha szereti a vizet, akkor uszodába is mehettek. Ők lassabban fejlődnek, le kell menni a szintjükre, és meglásd meg lesz az eredménye!

Fel a fejjel! :)

Nem találok a semmi különöset a kislányodban. 'Mennyire 2 éves, most annyi, vagy lassan már óvodás lesz?

Talán, mert egyke, túl reagálod a dolgot. Én nem tapasztaltam, hogy a játszón különösebben figyelnének arra, legalábbis rossz értelemben nem, hogy kinek milyen fejlettségű a gyermeke, ha arra nem hívja fel külön valaki a figyelmet.

A színházat nem erőltetném a helyedben (tudom a Kolibriben vannak baba előadások) de majd a színháznak is eljön az ideje. Ha mindent rendben találtak a szakemberek akkor ne idegesítsd magad, a Te kislányod ebben később érő, bár még ezt sem merem így kijelenteni,mert sok gyerek nem beszél még két évesen, van aki három évesen sem, és attól még okos értelmes iskolás lesz belőle.

Elmentem a géptől, ha valamire már válaszoltál elnézést, de nem akartam újból kezdeni.

Esetleg integrált bölcsi nincs a közeletekbe, ahova felvennék? Vagy magán bölcsi?

Nagyon szomorúak ezek a tapasztalatok, teljesen meghatódtam :(

Gyerekeimnek van egy kis pajtásuk, aki lassan 3 éves, és mintha róla olvastam volna sorraidat.(Igaz, ő betegen született, élete első fél évét kórházban töltötte, de már meggyógyúlt, és semmi nem indokolná ezt a lemaradást).

Most kezdték el ők is a TSMT tornát, bízva, hogy ez segíteni fog nekik, illetve várják az integrált bölcsi válaszát.

Sajnos érdemben nem tudok hozzászólni, de sok türelmet és kitartást kívánok neked!

Nem nagyon értem, hogy mit értesz azon, hogy "ő ilyen".

Sok gyerek nem beszél még 2 évesen.

Ha ennyi vizsgálaton átesett, és nem találtak nála semmit, miért jártok a korai fejlesztőbe, meg gyógypedagógushoz?

Szerintem sem baj, ha ő még nem úgy jatszik. Az én lanyom is ilyen volt.

Pl baratnom fia két és fél éves most kezdett el beszelni. Pedig vele is foglalkoztunk. Szerintem későn érő de ne aggodj:)

Amiket leírtál azokból egyáltalán nem tűnik úgy, hogy eltérő fejlettsége lenne, kétévesen még nem feltétlenül játszanak egymással (inkább egymás mellett) a gyerekek.

Az, hogy futkározik, kiabál is szerintem normális, az lenne a furcsa, ha csak ülne egy helyben...

Ő egy kicsit más, kicsit sem átlagos, de szeretnivaló és boldog.

Van egy kétéves kislányom, gyönyörű imádom, ha mosolyog, ha sír, ha boldog, ha szomorú, ha ölel, ha harap ő az enyém és tökéletes! De sajnos a világ, amiben élünk nem az.

Kétéves úgy is néz ki, szalad, mosolyog eddig nincs gond, de utána ő síkit, járkál fel-le, figyeli a gyerekeket, sőt már meg is öleli őket, de nem beszél nem játszik és ebből adódnak a gondjaink. Kétéves, de nem úgy viselkedik, mint egy kétévestől megszokta a többség.

Mielőtt valaki kijelentené, hogy nem foglalkozom a gyermekemmel és azonnal vigyem szakemberhez, jelentem már megtettem. Voltunk mindenféle fejlesztő-pedagógusnál, gyógypedagógusnál, a korai fejlesztőben is látták már néhányan. Már orvosok is látták többek között neurológus is, volt genetikai vérvétele és anyagcsere vizsgálata, szerencsére ezek a vizsgálatok szerint minden rendben van.

A család szereti és elfogadja, hogy ő ilyen, de ez sajnos nem elég.

Fejlesztő- és gyógypedagógusok, gyógytornász, TSMT- terapeuta, védőnő és én is eddig egy valamiben értünk egyet a kislányomnak közösség kell. Mivel itthon ő az egyetlen gyerek, ebből adódóan talán egy kicsit el van kényeztetve, de én továbbra is azt gondolom, egy gyermeket túlszeretni nem lehet.

Kipróbáltuk a játszóházat, le-föl járkált, bár először még jól is érezte magát, másodszorra mindenáron meg akarta enni a szétszórt kukoricaszemeket és ennél tovább nem jutottunk, így hamar eljöttünk. Szerény véleményem szerint nem valók kukoricaszemek még óvodás csoport közepében sem szétszórva nem ám, hogy 3 éves kor alatti gyerekek közé.

Voltunk bábszínházba, ott is az első nagyon jól sikerült nem ült le ott sem, de figyelt. Sőt egy kicsit részt is vett az előadásban a két színész rendkívül jól kezelte. Ahogy kell is viselkedni ilyen apró közönséggel.

Másodszorra sem ült le figyelte az előadást, de túl közelről, így rászóltak, hogy menjen vissza a szüleihez, amit ő persze nem értett, de mi értettük itt sem maradhatunk. Nem is értem, hogy várhatják el egy csecsemő előadáson, hogy majd szép csendben végig nézik a gyerekek az előadást. Lelkesen megyünk a játszótérre már ő vezet el oda, nem is tudják ez nekem mekkora nagy szó, hogy tudatosan indul valahova, ahol különböző reakciókat váltunk ki anyukákból. Tegnap az én kislányom meglátott egy másik kislányt oda ment hozzá és megölelte, jaj, majdnem elestek mind ketten, de szerencsére időben elkaptam őket. Elmondtam a másik kislánynak, hogy ő nem akarja bántani, csak még nem tud beszélni és így barátkozik a kislány ezt el is fogadta, nézte ismerkedett volna a lányommal, mire az anyja végig nézett az én kincsemen Még nem tud beszélni, mennyi idős??? Bájosan válaszoltam kétéves, csak egy kicsit le vagyunk maradva. Erre nagy hévvel elhívta a lányát a játszó másik felébe, mintha elkapná a lányomtól azt, hogy nem tud beszélni. A szánakozó tekintetett az értetlenséget kezdem megszokni, de ez egy kicsit sok volt.

Itthon rendszeresen csináljuk a TSMT tornát, ami szerencsére egyre jobban megy és szereti is. Ezen kívül heti egyszer gyógypedagógus foglalkozik vele a korai fejlesztőben és járunk heti 1-szer HRG foglalkozásra is. Ahova már mosolyogva járunk és nekem ez is nagy szó, sajnos a mai napig ott is van, aki végig méri a kislányomat és közli, hogy egy 2 évesnek nem így kéne viselkednie, mert az ő koraszülöttje is másfél évesen is okosabb, mint a lányom. Eddigi tapasztalataim szerint a gyerekek sokkal jobban tolerálják azt, ha valaki máshogy viselkedik, mint a szüleik. Ez csak egy-egy eset volt a minden napjainkból. Nem szeretnék elbújni a világ elöl. A lányomnak tudnia kell, hogy vannak gyerekek a Földön.

Anyukák, akiknek kicsit is másképpen viselkedik a gyermeke, hova milyen gyermek közösségbe tudjátok vinni? Ahol egy kicsit megértőek, ahol elfogadják, hogy nem vagyunk egyformák? Akiknek egészséges a gyermekük, mire nevelik a gyerekeiket, hogy viselkedjenek egy olyan gyermekkel aki le van maradva, vagy aki értelmi fogyatékos?