Élni akarok! - 2. rész (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Élni akarok! - 2. rész
Szia Lhara!
Babocska24 ajánlotta cikkedet figyelmembe. Majdnem mondhatom, hogy hasonló cipőben evezünk, ha a cikk rólad szól. Nekem légzési allergiával kezdődtek a gondjaim, majd tovább fejlődött élelmiszer allergiává. Tegnap voltam a legfrissebb rohamom miatt az ügyeleten. Mindig rosszabbak a tünetek, egyre nehezebben hat az injekció. Tegnap az asszisztens nő mondta meg a kezdő doktor néninek, hogy mit szoktak ilyenkor beadni. Ráadásul ő a házi orvosom, tehát az a maradék bizalmam, ami eddig volt az orvostársadalom iránt, az is elpárolgott. De akkor honnan tudjam meg, hogy ki segíthetne, mit ehetek? Hol ez, hol az lobbantja be az allergiát. Valahányszor ennék, mindig pánikba esem: megehetem? lesz bajom?
Kíváncsian várom a folytatást, mert én is vadul keresem az élethez való utat, nem szeretném megvárni, hogy egyszer majd ne hasson az injekció, vagy nem érek le az ügyeletre!
Köszi, hogy megosztottad ezt velünk, sok sikert kívánok az ÉLETHEZ! Hopemanó45
Üdvözöllek ismét nálam!
Iggen, ez ízig-vérig az emyém...
Én is várom az újabb jelenléted, kedves Katallin.
Remélem nem azért írod, hogy segített, mert hasonló gondokkal küzdesz!
Örülök, hogy beköszöntél. Minden jót kívánok.
Szia!
Ez a másik módszer érdekelne,mert a pánikom miatt nehéz az ellazulás.
Lhara!
Köszönöm ezt az írásodat is!
Azt kérdeztem volna én is, hogy ezúttal is a magad történetét írtad-e meg. A választ megkaptam a hsz.-okban, s csak annyit ezek után: én is várom, hogy folytasd.
Köszönöm! Nagyon nagyon örvendek, hogy olvashattam, sokat segített..mindig segít! Izgatottan várom a folytatást!
Sok szerettel és üdvözlettel: Bori
Köszönöm minden kedves szavatokat, főként, hogy olvasóim vagytok. Sokat jelent ez nekem. Természetesen azok iránt is így érzek, akik ugyan olvasóim, de épp nem szólnak hozzá itt a fórumon.
Kérlek, ne aggódjatok... Ma már sikeresen túl vagyok, az itt leírt valós történetemben szereplő gondjaim nagy többségén. Egy nagyon kedves hoxás - már mondhatom/írhatom - barátnőm írta valahol itt a Hoxán rólam, hogy "sose aggódjatok, Lhara olyan mint a macska, mindig talpra esik". Kis túlzással, de valóban így lehet, hisz panaszra semmi okom. Csak potyoghatnék ritkábban és kisebbeket:)))
Most kicsit elébe megyek a történet folytatásának, de elárulom:
A javulásom fizikai támogatását elsőként magam is az agykontroll egyik NASA készülékében (megteremtett módszerében és eszközében) találtam meg. (Amíg az agykontroll egy aktív, ez egy passzív meditációs módszer. Az aktív meditációs módszert megtanulni, gyakorolni már képtelen állapotban lévő beteg emberek - aki én is voltam akkor - így kapnak esélyt mégis a gyógyulásra... Hangsúlyozom: Öngyógyítással!)
A gyógyszermérgezésem miatt elszenvedett maradandó idegrenszeri sérüléseim azóta is folyamatosan ezzel kezelem, hogy élhető életre legyek képes.
Tehát hirdetem:
A legnehezebb élethelyzetből is van kiút!
Ez a célja tán minden írásomnak.
Én csak annyit mondanék,nagyon ismerős.
Azt hiszem,megtaláltam.Még nem tökéletes,de mászom ki a bajból.Agykontroll.Szerintem minden pénzt megér.
Basszus csajszi!!!!Nem egyszerű történet!
Döbbenetes dolgok,lehengerlő megfogalmazásban!
Ász vagy anya!Ász vagy!
Nem néztem ki irta, de az első mondat után tudtam.
Gratulálok az iráshoz.
A fájdalomhoz nem. A többi majd megjön.
Várom a folytatást.
Drága winny!
"7-én kerekedik le ez a gondolatmenet, de koránt sincs vége a történetnek. (Súgó: ...happy end!)
Kedves Lhara!
Nagyon várom a folytatást.Döbbenet ez a történet.
Ugrás a teljes írásra: Élni akarok! - 2. rész