Elegem van abból, hogy állandóan otthon ülünk! (beszélgetős fórum)

Pontosan!

Akinek van pénze,fingja nincs mit jelent nap mint nap gyököt vonni,hogy mi az az alapvető!!! dolog amit megvehetek és mi az amit nem!

Nem még mindent megvenni,megtenni amit kitalálunk vagy a gyerek kitalál!

Oké, valós élethelyzet!!

47 ezret kap anyuka egy hónapban, meg az emelt családi. 2 szobás lakásban neveli az egy szem gyereket egyedül!

Neki mi a kifogása arra, hogy nem viszi el a gyerelet diznilende??? Hogy nem beszél franciául?

legrosszabb kifogás? LÓTÜDŐ!!! Csak nyissad ki a szemed és próbáld fel egy létminimum szélén táncoló vagy az alatt tengődő ember cipőjét! Aztán osszad az észt, hogy a pénz nem kifogás!

Olvashattad lejjebb, hogy csak az lehet élmény a gyereknek, ami nem otthon történik hanem legalább pár száz kilométerre.

Legrosszabb kifogás?

Mindenhez pénz kell!

Nem lehet minden nap a közeli erdőben csatangolni!

Ha valami szépet akarsz látni egy közeli városban,tankolni kell-nem 2 forint!

Gyerek nélkül nem megyek sehova!Tehát adott minimum a fagyi!A két szép szeméért meg nem fognak neki adni!Oké,hogy ez kb 200 ft.De pénz!!

Sok család úgy gondolkodik,hogy nem veszünk adott esetben fagyit,mert az három emberre kiszámolva mit tudom én...egy póló ára a gyereknek!

Sz@r világ van,de mindenki a tőle telhetőt megteszi!

Ez a cikk übergáz, úgy, ahogy van. Először is, mint a fórum hozzászólásai mutatják, nagyon sok nő is van, aki inkább otthon szeret ülni, tehát ez a legkevésbé sem nemfüggő. Másrészt viszont, ha annyira eltérnek az igényszintek a kifelé kontra befelé forduló életmódot illetően, mint ahogy a cikk ábrázolja, ott bizony nincs értelme tovább folytatni. Az meg még külön gyönyörű, hogy a kedves szerző azt javasolja, hogy a nő (és csakis a nő) nem csekély szervezőmunka árán teremtsen kész helyzetet, és ez elé a kész helyzet elé állítsa a férfit. Halló! Ez itt a 21. század! Nem kell többé a nőknek a kapcsolat terhének a túlnyomó részét a hátukon cipelniük! (Aki viszont saját akaratából dönt így, az a saját felelőssége, természetesen.) Minek? Főleg, ha egyszer nem éri meg!

Már csak egy kérdés motoszkál bennem. Ha egy páros két tagja ennyire nem összeillő egy ilyen alapvető kérdésben (introvertáltság kontra extravertáltság), akkor egyáltalán mi hozta össze őket???? :-O

Nem, nem mindenre, de ha másképpen nem megy, akkor váltani kell.

Persze, azért kimozdulok ha a párommal, vagy valamelyik fiammal közösen találunk valami jó kis programot. De napi, heti szinten nem téma, hogy menjünk.

Amúgy én sem voltam egyszer sem a szüleimmel se kirándulni, se nyaralni, se moziban, se színházban, étteremben meg kivált nem. De nem hibáztatom őket ezért. Akkor olyan volt a rendszer, hogy örültünk, ha hetente egyszer hús került az asztalra. Utazás? Nyaralás? A házépítés mellett sem idő, sem pénz, sem energia nem futotta ilyesmire. Akkor adatott meg nekik, amikor nyugdíjasok lettek. Akkor rendszeresen elmentek pl. Görögországba.

Tévedek, amikor azt gondolom, hogy fiatal létedre eléggé megkeseredett vagy?

Nekem a nyaralás nem azt jelenti, hogy kiadom egy havi fizetésemet, és 10-14 napig nem tudom magamat rendesen kialudni. A párommal (aki rendszeresen járja az országot a munkája végett) nekem a teraszom a Riviéra. :D

Az én szüleim is így éltek. Apám már nem él, anyámnak új élete van 13 éve, most már ő is jön megy a világban, mert 27 év szar házasság után rájött, nem csak munka létezik. ;)

Én ennek amúgy örülök, csak ennek az volt az ára, hogy engem nagyon korán elhagyott egy férfi miatt. Haragszom rá, de közben úgy vagyok vele, éljen, csavarogjon, lásson világot! Ez az igazi szabadság! :)

:) :)

Én a Balatont 5. osztályos koromban láttam először. Mert a szüleim munka után otthon dolgoztak, a szőlőben, a kertben, a ház körül. Nem is volt akkor lehetőség wellness-hétvégékre. De még strandra is ritkán jártunk, emiatt úszni sem tanultam meg. A magam felnőtt életében már én irányítom a programokat, de nagyon sajnálom a szüleimet, akik leélték az életüket úgy, hogy csak lakodalmakba jártak, mert az is "kötelező" volt, azon kívül meg folyton dolgoztak.

azért hosszútávon nem a gyerek a megoldás. Sőt egy gyerek sosem lehet megoldás, a gyereknek nem "dolga" megoldani a szülei problémáit.

Ha elfogadod a helyzetet, akkor x év múlva ne sírj, hogy milyen már a párom, stbstb... nagyon jól tudtad hogy milyen, közölte hogy nem fog változni, ha így is elfogadod akkor később se sírj. A gyerek hamar önműködő lesz, te pedig megint unatkozhatsz. Ha valakit 5-10-15 akárhány év múlva hibáztathatsz emiatt az csak te magad vagy.

örulök, hogy nem csak en gondolkozok igy : )

közbe anyummal is megbeszeltem ezt mert ö nem ertett meg sosem, hogy fiatal letemre miert nem jarok ide oda.. szeretek kirandulni koncertre jarni vagy fesztivalra etterem kavezo stb... de azert mindig nem teheti meg az ember, hogy szaladgaljon..

Cikkel kapcsolatban: megenne a fene, ha allandoan menni kellene. Orulok, ha este lerakhatom vegre a fokhagymavalagam a kanapera, es nem kell sehova menni, semmit csinalni.

Gyerekek elott a legemlekezetesebb randik a ferjemmeel az egesz napos otthon mozizas-fetrenges volt, vagy epp egymas videojatek-szetgyakasa.

Jarunk neha tarsasagba, szulinapra, miegyebre, de mindketten egy hetig regeneralodunk egy-egy ilyen akcio utan. Engem (is) faraszt a zaj, tomeget utalom. Radiot nem hallgatok, teve csak akkor megy, ha valamit nezek (najo, vagy a gyerek, de az mar idegesit), egyebkent csond szokott lenni.

Meg szerencse, hogy a munkahelyemen is mindenki csendben dolgozgat, forditoiroda, legjobb :)

Na ez igaz! Borzasztó emberfüggő a dolog!

Igazán nincs mit :D

Huuu, ez nagyon jo jellemzes, mintha rolam irtak volna. Nem is tudtam, hogy introvertalt vagyok :D

Hozzatennem viszont, hogy ha egy, azaz EGY darab emberrel vagyok mondjuk kaven, akivel van kozos tema, iszonyu sokat tudok pofazni. De ha ketten vannak, mar inkabb ok beszelnek, en nem jutok szohoz :))

erre azt mondta gyerek mellett úgyse fogok unatkozni.

Tulajdonképpen az a gond nem tudom lekötni magam,gyerekkel menni fog....)

Nekem is nagy bajom hogy nem megyünk sehova.

És ő van megsértődve!

Ha panaszkodom csak azt mondja hogy akkor keressek mást,ő már komolyabb életet szeretne.

Jó babát tervezünk,de nem is buli meg ilyesmire gondoltam,hanem például sétálni,beülni teázni.....

Ő olyan "lusta"tipus,noszogatni kell.Mondtam menjünk a Gellért hegyre nem kerül semmibe...Ő kétszer ugyanarra a helyre nem megy....Ennyi:(

Mit csináljak?Néha unatkozok itthon,nem megyünk sehova.

Az előző barinő többek között ezért hagyta el.Én nem fogom csak rosszul esik