Elég egy rossz döntés… (beszélgetős fórum)

Azt is nézzük.

Csak az ősszel járnak le a nagyobb befektetések, illetve aug végén lesz a lagzi, most minden időm az foglalja le, és majd utána meglátjuk mi lesz.

De addig is nézelődünk, hátha van valami jó lehetőség :)

ANYÓS TOVÁBBKÉPZŐ!!!!!!!!

Csúcs.Jelöllek Nobelra!

Ha lehet,ne maradj vele négyszemközt.

Ajánlom,h,mindig legyen nálad egy felvételre kész telefon,ami bizonyítja a férjednek,hogy veled mint viselkedik,később is.Mert a párod hamar meg fog vele szemben enyhülni,-mégis csak az anyja.

Nem irigylem a párod,hogy ott van középen!

Szia!

Ez a cikktől és fórumtól függetlenül teljesen igaz. Lehet az ilyen emberrel örök szélmalomharcot vívni, vagy lehet elkerülni az ilyen embert. A harcnak ugye semmi értelme, mert eredménytelen marad mindig.

bizony, hogy jó!

:)

sajnos igazad van, jól érzed. most csak taktikát váltott, háta igy többre megy, szóval figyelj csak oda eztán is!!!

egyébként valóban az érzelmi zsarolás náluk egy bejáratott dolg :S

Már leültünk beszélgetni, aminek a vége az lett, hogy nekiállt sírni, hogy nem szeretjük őt, nem akarjuk hogy jöjjön stb.

Párom meg tök szarul érezte magát utána.

Az volt a szerencsém, hogy mielőtt felmentünk, megmondtam neki, hogy ezzel fog jönni anyós, meg sírni fog, jön a lelki zsarolás, meg a felesleges vagyok szöveg.

Páromat pont azért bántotta, mert bejött. Utána már óvatosabb volt vele, én nem vitáztam vele, örültem, hogy nem jön.

A múltkori veszekedéskor nem tudom, mi volt vele, miért kezdett el szidni, és nem az érzelmi zsarolással jött. Talán azért, mert párom megmondta neki, nála az érzelmi zsarolással nem ér el semmit. De így legalább megmutatta kicsi fiának is a valódi arcát.

Azóta viszont folyamatosan félek, mert úgy érzem, megint forral valamit, és ez a nagyon szeretlek, és belátom, mindenben igazatok van, csak álca. Különben nem fintorogna továbbra is. :S

Szia! Nehéz a helyzeted, szerintem hármasban kellene megbeszélnetek a dolgokat. Hiszen akkor a párodról is kederülhetne ez-az Ő hogyan áll a dolgokhoz. Elmondanám őszintén mit érzek,hogy én is felnőtt nő vagyok saját izléssel,gondolatokkal stb. Elmondanám azt is, hogy mennyire rossz amikor egy adag étellel jön le, és hogy szükségetek van arra is, hogy egyedül legyetek.

Ehhez szerintem hárman kelletek, hogy eltudd dönteni pároddal hányadán állsz, érdemes-e a kapcsolatot tovább folytatni . Egyre nagyon vigyáznék, hogy ne süllyedjek le az anyós színvonalára, bármennyire nehéz lenne, de higgadt maradnék az eszmecsere idejére. szerintem az őszinteségen alapszik minden kapcsolat, és merni kell elmondani az érzéseinket. Lehet anyósod azt gondolja Neked nem is kellene az ő főztja..ki tudja amíg nem neszélitek meg addig nem tudsz határozni.

Nagyon sok sikert, türelmet kívánok az életedhez!

Ui.: Babát csak a beszélgetés után mernék, vagy sem vállalni.

Sziasztok!

Mivel már régebben írtam a cikket, beavatlak benneteket az azóta történtekbe is: volt a páromnak egy komolyabb veszekedése az anyukájával, ahol engem ócsárolt, ezen párom megsértődött, megvédett engem, majd napokig nem is kereste az anyóst.

Anyósnak persze az volt a baja, hogy miért engem védett a párom, és azt mondta, én túlságosan befolyásolom őt, és én döntök mindenben.

Ez volt az utolsó csepp a pohárban, mert párom igen makacs ember, de büszke arra, hogy eddig minden fontos döntést közösen hoztunk meg, vagy amihez nem értek - pl pénzügyek - azt rábíztam, illetve fordítva.

Azóta lakást keresünk, és úgy döntöttünk, év végén elköltözünk. Most már nézelődünk a piacon.

Párom a veszekedés óta nagyon aktív, mert hitelt is keresett már.

Anyós persze azóta megint negédes, de úgy látom, párom már nem dől be neki. Egyszer megmutatta milyen, most már megértette, miért nem kedvelem az új "anyóst".

A költözésről nem szóltunk, hátha akkor befolyásolni akarja a párom, ezért csak akkor jelentjük be, ha már költözünk.

Párom anno semmi rosszat nem akart, csupán féláron megtudtuk venni a lakást, így nem kellett hitelt felvenni. Akkor szerintem még ő sem gondolta, hogy ennyire "szereti" az anyukája.... :S

Nagyon sajnállak! Az én nagyszüleim imádták annyira a 2 fivéreimet, hogy nekik jutott nekem sosem. (még az is kiment a fejükből, hogy megszültem!!) Légy erős! Ez sosem fog változni! Neked kell változtatnod! Ha a párod annyira lüke, hogy ezt nem veszi észre magától, akkor hosszútávon semmi jóra ne számíts. De sajnos semmilyen szempontból.

Azért azon is elgondolkodnék, hogy mégis mit gondol a párod RÓLAD! Vajon miért akart odaköltözni? Tényleg ennyire vak? Tényleg jó így neki? Tényleg ilyen géneket akarsz a gyerekeidnek??

Fiatal vagy, még nincs gyerkőc!!! Menekülj! Pokol lesz az életed!

Úristen! Milyen lehet a nem enyhe dolga?

Igaz a mondás: lakva ismerni meg az embert; csak akkor már sok esetben késő.

Ez a levegőnek nézni a fiam párját, meg még egy tál ételt sajnálni, nagyon durva.

Mi nem voltunk olyan család, hogy nyaltuk-faltuk volna egymást sem a szüleimmel, sem az anyósomékkal, sógorokkal, de a szíves vendéglátás alapból természetes a mai napig. Sajnos a szüleink már nem élnek, de ha pl. a sógornőmékhez megyünk, még csomagolnak is kaját. És nem azért, mert annyira szegények vagyunk...