Elég egy rossz döntés… (beszélgetős fórum)

De párom nem önző, egy nagyon jó szívű ember, aki szívesen segít másoknak is.

A pénzt pedig nem szórja el.

A szülők csak egyszer segítettek, amikor a lakást vette, azt is csak azért, hogy ne kelljen hitelt felvenni.

Az anyja viszont folyton segíteni akar, és ha finoman jelezzük, köszönjük, nem kell, akkor jön a sértődés, meg az én jobban tudom szöveg... :S

Kedves Ministry !

Az irásod mintha a hugom házasságáról szolna,persze

nem betüről betűre,de a lényeg hasonló.Sogoróm egy-

ke a velejáró minden rossz tulajdonsággal,őnző,az

isten pénze sem volt elég neki/gazdálkodás képtelen

bevétel-kiadás/álandó szülői kisegités.Az annya álandó segitése irányitása a fiatalók életét,a 2 gye

rek születése után még rosszabb lett.Hugom nyuszi

volt soha nem mondott nemet.A lényeg szülők halála után vége lett a ház.-nak.sogór elszabadult

Nálam semmilyen nem volt.

Mint írtam, tök jól elvoltunk, szinte második anyámként szerettem.

Amíg el nem költöztünk, nem volt nála ennyire erős ez a "gondoskodni kell a fiamról, mert nélkülem még a falatot sem tudja megrágni" dolog sem.

Ebben én is egyet értek, de te, mint anya, szerintem te is belátod, hogy ha nem vágyunk valakinek a társaságára, akkor nem kell ráerőltetni.

Ha el akarunk menni valahova, akkor 28 évesen ne magyarázkodjon a párom, hogy miért nem értünk haza este 10 órára.

Vagy miért kell nekünk egy romantikus hétvégét együtt tölteni, és miért nem megyünk ki azon a hétvégén is a nagyszülőkhöz, ahogy előtte 3 hónapon keresztül, minden hétvégén tettük.

Ha elmegyünk fagyizni, akkor nem csak kidobjuk a pénzt az ablakon, hanem levezetjük a feszültséget, és megbeszéljük a dolgainkat.

Ha egyszer megbeszéltük, hogy hetente egyszer én főzök neki, egyszer pedig ő nekünk, és összejárunk vacsorázni, akkor ne hordja le azokon a napokon is a kaját, amikor én vagyok a soros.

Ha az ágyban akarunk enni, akkor ne mondja a magáét, hogy mennyit kell takarítani, mert nem neki kell megcsinálni, hanem nekünk.

Ha nekünk a piros függöny tetszik, akkor ne jöjjön azzal, hogy ő sárga függönyt képzelt el a mi hálószobánkba, vagy hogy fúrjunk új lyukat a képnek, mert a felső széle nincs egy vonalban a szekrény felső élével...

Na! Na!

Anya vagyok és anyós is egyben...

De a fiatalok sem hibátlanok!!!!

Nem gondolod..

Az éremnek 2 oldala van...vagy 3 ????

Nagyon jó gondolatok!!!!Köszi,hogy leírtad.

Ezt írtam volna...

itt a pont!!!!! igy van, jól látod, azért törődik mással, mert a saját életében nem találja mega bodogságot, és hát szegény unatkozik, igy dobja fel a napjait...

szörnyű, de igy van.

minthogy próbálna egy jobb életet felépíteni magának, akárhány éves is. akkor lenne ami leköti, és nem az ember ayára menne.

Amikor én megismerkedtem a párommal, akkor ő is teljesen az anyukája bűvkörében élt. Én nem akartam ezt megváltoztatni, kívülállóként láttam anyósom rossz szemléletét, azt, hogy mennyire nem jól kezeli a pénzét és hogy mennyire nem jól értelmezi a gyereknevelést. Páromék 4-en testvérek, a húgai akkor még kisebbek voltak.

Aztán amikor meglátta, hogy az én családomban mennyire máshogy működnek a dolgok, ahogy a munkahelyén látta, hogy a kollégáinál, barátainál is bizony máshogy csinálják a szülők, szépen-lassan rájött, hogy az ő anyukája mennyire rosszul értelmezi az anya-szerepet (szerinte a gyerekeknek kötelességük anyagilag is támogatni a szülőket, és szerinte neki az a feladata, hogy 1 szakmát adjon a gyerekeinek, de miután már nem kap utánuk családi pótlékot, nem taníttatja őket stb.)

Ma ott tartunk, hogy nekem majdnem jobb kapcsolatom van az anyósommal, mint a páromnak. Ha jön hozzánk néha-néha, akkor engem hív, ha családi esemény van, velem beszéli meg. Ha meg bepróbálkozik, pl. a kislányunk születésekor oda akart jönni az első héten segíteni, akkor a férjem leteremti. Persze a férjem olyan típus is, aki megmondja a magáét, de ez most ebből a szempontból nagyon jó! Nálatok is az lenne a megoldás, ha a párod mondaná az anyjának, hogy pl: anyu, hogy jutott eszedbe egy adag ételt hozni? vagy hozz kettőt, vagy egyet se! Hidd el, nálunk ez hozta a megoldást.

Én erre azt mondtam a páromnak, hogy mindenkire féltékeny.

Féltékeny a fiára, mert boldog, a volt férjére, mert boldog, és miközben minket irigyel, elmegy a saját boldogsága mellett....

Van valakije, aki kérte, hogy költözzenek össze, de nem akar menni, mert a közelünkben akar maradni.

Így ha ő nem megy, majd mi megyünk.

Tudod, vele is nagyon jóban voltam, és ha nem viselkedett volna úgy, akkor most nem kerülnénk.

Egyetlen gyerek, és évekkel ezelőtt elváltak.

Azért sem kedvel szerintem, mert amíg én nem voltam, párom az apját évente 2-3-szor látta.

Mióta megismerkedtünk, nem érdekel, mi volt anyós-após között, ő az apósom, szóval hozzájuk is gyakran megyünk. Azóta a két férfi egymásra talált, és elég közel kerültek egymáshoz.

Após felesége egy csupa szív, dumás nő, akivel nagyokat lehet pletykálni, és szívesebben viszem magammal ruhát nézni, vagy csak úgy vásárolgatni.

Én is sokáig hagytam, most már igyekszem nem felvenni a dolgokat. Ha valamit mond, egyik fülemen be, a másikon ki.

Csak még sem élhetünk öröké így, hogy egymás alatt lakunk, és kerülgetjük egymást...

Ráadásul párom is sokkal nyugodtabb, ha nem találkoznak pár napig....

:)

csak egyetérteni lehet a javaslatoddal, bizony ilyenkor csak a távolság hozhat jobbat.

Nekik nem lehet megfelelni, elég jól csinálni vmit, ahogy írtad, mindenben találnak kivetnivalót, sajnos.

De ők (már aki) ilyenek, szóval ha az ember ezen állandóan eszi magát, csak magának árt.

Persze nagyon nehéz figyelmen kívül hagyni a beszólásokat, főleg annak, aki a lelkére veszi a dolgokat.

De nem is értem, hogy csupán önzőségből (mert a kisfiának nem ő már a legfontosabb, hogy képesek ilyen sárkánnyá válni)

Ők nem érzik, hogy ezzel csak ártanak? (a kérdés költői, mert tudom, hogy érzik, sőt ez a céljuk is vele)

Most olvastam, hogy már tervben van azóta egy másik lakás...Sok szerencsét hozzá. Ha 1 tanácsot elfogadsz, akkor jóóóó messze legyen az anyóstól...

A gyereknevelésbe is amúgy beleszólna.

Én mikor havonta csak pár órára látom az anyósom, akkor is olyanokat mond, ami rettenetesen bántó. Utána 2 éjjelt nem alszok: kövér a gyerek, máskor sovány a gyerek, ezt egye, azt egye, ez minek kell neki, azt ne add neki, így tartsd, úgy tartsd, minek van rajta cipő, miért nincs rajta cipő, így vigyem, úgy vigyem, ez nem jó, az nem jó, stb.... Kiidegel az okoskodásaival... Abban a havi pár órában vagy 50 évet öregszem...

Én a helyedben azonnal elköltöznék, akár albérletbe is. Ha a párod szeret, akkor megérti, hogy ez így nem mehet tovább...

Mi 60 km-re lakunk az anyósomtól.

Havonta látogatjuk, van, hogy havonta 2-szer is lemegyünk, de az a pár óra elég vele, hogy utána 1 hónapig gyomoridegem legyen tőle, ha rágondolok, mert olyanokat mond...

Örülök, hogy nem lakunk a közelében. Így is sokszor az őrületbe kerget...Szerencséje, hogy alapvetően nyugodt természet vagyok...Különben már szóba sem állnék vele...