Egykeként, vagy testvérekkel jobb felnőni? (beszélgetős fórum)
Nekem is van testvérem, 8 év van köztünk, férjem egyke. A testvéremmel nem jó a kapcsolatom, nem igazán keressük egymást, ezért lehet, hogy önző vagyok, de a kislányomnak sem biztos, hogy lesz testvére, vagy ha lesz is, akkor próbálom jó testvéreknek nevelni őket, hogy mindig számíthassanak egymásra. Én sajnos nem számíthatok sem a testvéremre, sem a szüleimre, családomra sem. Pedig amíg kisebb voltam, még óvodás, iskolás korú, sokkal jobban észrevettem, hogy számíthatok rá, és talán jó testvérek leszünk. Talán ott romlott meg a kapcsolatunk, hogy neki magasabb iskolai végzettsége van, mint nekem, és lenézett mindig, hogy ő okosabb. Pedig nem mindig okosabb az, akinek magasabb végzettsége van.
Nem volt rossz egykének lenni
Gyerekként tudod, de felnőttként már nem, hogy milyen úgy egyedül maradni hogy nincs testvéred, csak magadra számíthatsz, nincs aki meghallgasson.
Kivéve, ha nagyobb köztük a korkülönbség, mert akkor az idősebb tudja, milyen egykének lenni, mint pld az én esetemben.
Szeretem a tesómat, és világ szürkébb lenne nélküle. Ami problémánk van/volt egymással az abból ered/t, hogy apánk másként állt kettőnkhöz.
Detto anyam vagy. O is mindig papol nekunk, aztan en is mindig ezt mondom neki hogy 5 eve nem allt szoba egyik testverevel se. :D Mondjuk ok nem edestestverei neki. Azok mar nem elnek.
Ismeros helyzet. De mar tokmindegy. Nekik jobban kellett.
Azert nehez lehet evickelni ket gyerek kozott, hogy mind a ketto ugyanazt kapja meg. Ha az egyik tobbet kap, a masik mar rogton, hogy mer a masikat jobban szereted. Nem konnyu a szulok helyzete se.
Én is így voltam vele. A férjem , akinek jó testvére van, ragaszkodott hozzá, hogy az ő gyerekeinek is kell testvér. Így ketten lettek és igyekszem jó testvéreknek nevelni őket. Ők most ki nem állhatják egymást , és ha próbálok a lelkükre beszélni, akkor visszavágnak, hogy mit magyarázok, 15 éve nem is láttam a testvéremet.
Én nem akarom ezt kivetíteni a sajátomra (ha esetleg összejönne kettő)
Szóval én nem gondolom úgy, hogy azért mert nekem nem lett túl a jó kapcsolatom a tesómmal, az övé is rossz lenne. Igyekezni fogok azon, hogy jó testvérek legyenek. Mondjuk nekem valóban elég lenne egy is, de nem ezért. 😀
Nekem van testvérem, imádjuk, segítjük egymást, egymás gyerekeit is.Nem tudnám elképzelni nélküle az életemet! Soha nem éreztem, hogy a szüleink különbséget tettek volna közöttünk.
Viszont kevés olyan családot ismerek, ahol a testvérek igazi jó testvérek és összetartanak.
Ellenben sok olyat, ahol egymás méregetése történik, ki mit vesz, kinek a gyereke okosabb, ügyesebb.
Ki kap többet a szülōktōl, ki gondoskodik jobban a szülōkrōl stb., stb.... És sokan az öröklésnél is egymást gyilkolják.
Egyke vagyok. Fogalmam sincs milyen testvérrel.
Akinek van testvére fingja sincs milyen egykeként.
Mi volt előbb esete..
Közel 10 évvel fiatalabb az öcsém,így jól emlékszem arra is,egyedüli gyerekként milyen volt.Testvérrel sokkal jobb!
Annak ellenére,hogy ilyen nagy korkülönbség van köztünk és különneműek vagyunk,nagyon jó a kapcsolatunk.Számíthatunk egymásra lelkileg,de ha úgy hozza a szükség,anyagilag is.A szüleim sosem tettek különbséget kettőnk közt,egyforma volt a szeretet,gondoskodás mértéke.
Milyen kár hogy ezeket csak utólag tudjuk meg.
Nekem is egy idősebb testvérem van, de felér egy ellenséggel, borzalmas ember, konkrétan a kutyámat nem bíznám rá. Anyámék mégis mindig pátyolgatták, főleg anyám, mert apám meg rá volt kényszerítve anyám hisztije miatt. Én meg felnőttem úgy, hogy gyakorlatilag észre se vették, a hülye bátyám lekötötte minden figyelmüket, mégis tőlem várták/várják el, hogy törődjem velük. Summa summárum nekem sokkal jobb lett volna egykeként. És saját gyereket is egyet szereték csak ennek tükrében.
Jelenleg tapasztalom. Ő többet kapott, mert van két gyereke. Én dolgozom, tehát nekem úgyis jön a fizu. Anyám így gondolta. 😀
Azóta vagyunk jóban mióta én is meghíztam. Szomorú de igaz! Végre úgy érezte egyenlők vagyunk. 😞
Jobb testvérrel, de néha a pokolba kívántam, mert nagyon nagyon aljas volt velem és féltékeny. Sajnos anyànk hibája volt az egész. Neki kellett volna őt felkészíteni a kistesóra, de nem tette. A fél életét az irigysége tette ki felém és ez felnőttként sem változott túl sokat nála. Berögzült neki.
JÓ testvérekkel a legjobb felnőni. Hiába van a testvér, ha nincs csapatmunka, összedolgozás, helyette a széthúzás, vita. Utóbbi esetnél jobb az egykeség.
Szüleid miért hagyták, hogy a két testvéred megkeserítse az életed? Most milyen a kapcsolatd a két bátyáddal?
Jó családban felnövő gyerekek felnőtt korukban is számíthatnak egymásra, és az nagyon jó, mert barátok jönnek-mennek, de a testvér az csak más, az örök barát.Csak azért hangsúlyoztam, hogy jó családban felnövő, mert sokan megcáfolnák, hogy hiába van testvére, mégsem nyitják egymásra az ajtót se,és úgy vannak egymással mint kutya-macska,viszont ilyen esetekben a szülők hibáztak a nevelésnél.
Erre lehetetlen válaszolni. Ha seggfejek a testvéreid akkor egykeként jobb. Ha meg normális emberek akikre lehet számítani, akkor testvérekkel jobb.
Ilyen is van. Ez kiszamithatatlan. Kit sodor melled a sors.
Na ugye.
Pl. én még életemben nem vicceltem. Komoly-dolog ez.
Másoktól mindig azt hallom, hogy mennyire jó testvérekkel felnőni. Ezt valahogy nem érzem át. Nekem szörnyű gyerekkorom volt. Két idősebb fiútestvér megkeserítette. Sokkal boldogabb lettem volna nélkülük.
Fifty-fifty, ha meg mégtobben vannak meg tobb reszre osztodik a vagyon. :D De egyebkent csak viccelek, mert tenyleg jo a teso, ha van keznel :)
A pénz nem boldogít.
Semmivel nem boldogabb az akinek 16 trilliója van, mint akinek csak 15.
Attól függ. Ha pénzosztas van akkor nem. :D
További ajánlott fórumok: