Egyedül belevágni? (beszélgetős fórum)

Én is sok erőt és kitartást kívánok Neked! Én nem vetetném el a helyedben, de nem tudok objektív lenni, mert nem lehetett gyermekem. Az mindenesetre biztos, hogy az abortusz komoly kockázatokat hordozhat, és ahogyan a többiek is írták itt előttem, lelkileg talán életed végéig bántana, ha amellett döntenél.

Apuka meg no komment...

Csak és kizárólag a szívedre hallgass. Ész érvek alapján nem lehet gyereket szülni. A kérdés az, hogy a gyereked apját szeretted-e, amikor terhes lettél? Ha igen, akkor nincs kérdés. Más lenne a helyzet, ha nem. Akkor gondolom nagyon nem szeretnéd megtartani.

Azt mondod nagyon támogató a családod. ha nem is anyagilag, de melletted állnak és számíthatsz rájuk. Ez sokat jelent. Munkád van? Azt szokták mondani, ahol egy ember tud enni, jut a másiknak is. Határozott nő vagy és szerintem a megfelelő döntést fogod meghozni! :)

Azt írod, hogy szeretnéd a babát! Emellett borzasztó lehet élni, ha elveteted....ha a tested el is felejti, a lelkiismereted nem :(

Kitartást és erőt neked!

Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél. Remélem, találsz kiutat. De abba is gondolj bele, ha lemondasz a gyerekről és abortuszra mész, hogy fogsz tudni együttélni ennek a gondolatával? Egy tízhetes gyerek már majdnem pont úgy néz ki, mint egy újszülött, dobog a szíve, fájdalmat érez... Nyilván nem véletlen, hogy úgy érezted mindig is, hogy nem tudnál lemondani a gyerekedről. Ne menj szembe a legbensőbb érzéseiddel, mert beleroppanhatsz később.

Ezt nem azért írom, hogy lelkiismeretfurdalást keltsek benned, hanem miattad. Nem divat a lehetséges komplikációkról beszélni (akár meddőség is lehet belőle), sem a lelki következményekről, pedig nagyon is létező dolgok.

Azt mondtad, nagy a családod, és lelkileg támogatnának. Ez már nagyon nagy alap, nem sokan mondhatnak el ilyet magukról. Én utálok kérni, de ha ilyen helyzetbe kerülnék, biztosan megkérdezném, tudnak-e nekem segíteni akár azzal, hogy pár hónapig ott lakom valahol, amíg nem rendeződik a helyzetem, vagy tudnának-e gyerekholmit adni. Szerintem a kezdeti nehézségek megoldódnának így. Ha van munkád, az is plusz segítség, ha olyan, amit interneten keresztül is tudsz végezni, akkor baba mellett is tudsz pénzt keresni... Csak tapogatózok, nem tudom, milyen lehetőségeid vannak, de még van több mint 7 hónapod, addig rengeteg időd van megoldást találni.

Gondolj bele, ha ott lenne a baba a kezedben, és akkor kerülnél ilyen helyzetbe, biztos nem mondanál le róla, mindenképpen találnál megoldást. Most is ott van a baba, csak még nem a kezedben, hanem a szíved alatt. Fiatal vagy, és egy fiatal mindent megold, ha nagyon akarja. Szóval bátorság! Drukkolok neked!

Ja, és még egy: a "minden", amit meg kell adni a gyereknek, az elsősorban valóban a szeretet. Persze vannak még fizikai dolgok, amiket szintén nem nélkülözhet, de sokkal kevesebb, mint ami a köztudatban nélkülözhetetlenként szerepel. Én tudom, nekünk is sok minden hiányzott gyerekkoromban, de a "minden" az megvolt.

Nem lenne könnyebb életed... csak egyszerűbb.

Egy gyerek mindig a nő döntése és teljesen mindegy, h apuka a születésétől kezdve jelen van-e az életében. Mondom ezt úgy, h két gyerekkel 38 évesen lettem özvegy.

Itt az a kérdés, h te melyik verziót tudod a lehető legkönnyebben kezelni, mert mindkét döntés egy életre szól és ebben sajnos senki nem fog tudni jó tanácsot adni.

Ne hallgass senkire,magadra halgass.

Az lesz a legjobb döntés,mert ezt neked kell érezned,mit akarsz.

Ha a szíved szerint szeretnéd, akkor tartsd meg! Ha az abortuszt így vállalod, hogy nem egyértelmű, hogy nem szeretnéd megtartani, sokáig fogsz kínlódni. Úgy értem, ha egyértelműen a NEM mellett döntöttél volna az első perctől fogva, most könnyebb lenne.

És ne hallgass senkire, csak magadra! Ezt egyedül kell végigcsinálnod! :(

Így is, úgy is.

Mármint az apja nem érdemli meg? Ez a sor nem volt egyértelmű.

Sejtem, hogy nem lenne egyszerű amúgy sem. Ugyan anyakent még nem volt részem benne, de nagy a család..

Én eddig úgy voltam vele, hogy nem lennék képes lemondani egy babáról semmilyen helyzetben. Most, hogy benne vagyok mégis elbizonytalanodtam. Tudom, hogy egyik verzió sem lenne könnyű..azt viszont nem tudom, hogy viselném én, vagy milyen lenne így belevágni...ezért kérdezem azokat az anyukákat, akik benne vannak egy ilyen helyzetben

Márpedig apukának kötelessége anyagilag támogatni. Nem úgy van az,hogy szórja magjait a világba,aztán annyi.

Bárkivel történhet bármi. Ismerősöm 8 hós terhesen vesztette el a férjét...

Ha akarod a babát,gondold végig,együtt tudsz-e élni azzal a gondolattal,hogy ... abortusz.

Biztos nem gondolja majd meg magát később? Milyennek ismerted meg azt az embert?

En nem vállalnám. Tobb okból sem. De sajnalom hogy egy ilyen töketlen pasit fogtal ki aki képtelen eretten végiggondolni az egészet.igy rad harul minden. Viszont van egy ilyen mondás hogy a nő jóformán maganak szül. Az hogy most emiatt elhagy na bumm.mi van ha mondjuk kesobb kattan be neki hogy elhagy mikor mar mondjuk fel eves a gyerek... Szoval ha szeretnél gyereket es relatív adottak a körülmények vagyis nem utcára szulod meg tudod etetni ruhaztatni es szereted akkor nem lesz gond.

Egyik ismerősöm harom gyerekkel maradt egyedul 90.000es fizuval.apuka semmit nem fizet.majd a bírósági tárgyalás utan.. Szoval mindig magadra tudsz csak szamitani meg az ember nagyon kreatív tud lenni a gyerekei érdekében. Ha kepes vagy áldozatokat hozni érte.

Nagy felelősség egy gyerek.

De a legfontosabb hogy szeretetet kapjon. Mi volt h ho vegen hajában sült krumplit ettunk. De csak kesobb felnott fejjel tudatosult bennem hogy azert mert nem volt mas! De gyerekként nagyon vártam es boldog voltam amikor azt ehettunk.mindig vártuk! Es boldog gyerekkorom volt noha kb semmi meno játékot soha nem kaptam meg. Vagy a legtrendibb ruhát stb. Tesomrk meg az én ruháim örökölték. Na bumm. Hidd el nem ezen mulik. Volt olyan osztálytársam aki mindent megkapott de cserében a szulei leszartak csak kotrodjon a tv /gep ele. Engem vitt anyum bringázni, játszott velunk stb stb es ma mar pont leszarom hogy nem kaptam meg a Barbie baba hazat.sot jot mulatunk tesomekkal ezen :)es mindenkinek olyan szulo-gyerek kapcsolatot kivanok mint ami nekem jutott. vagy mit akarsz megadni neki?mindent ugysem lehet.csak a legfontosabb kell a gyereknek! A szeretet a legfontosabb. Hidd el!

Léptem az ügyben mindkét irányba, pont azért mert ennyire határozott vagyok.

Sok mindentől tartok eü szempontbol is, az biztos.

Ferjjel, segito csaladdal is nehez egy pici baba.

Azt sem erdemli meg, hogy megszuld a gyermeket.

Midenkeppen nehez a dontes.

Barhogy is dontesz, nehez lesz, mert a dontes felelossege, sulya a te valladat nyomja;

neked kell erezned, mit bir el a lelkiismereted, mivel tudsz egyutt elni.

Nem kellett átélnem ezt a helyzetet, de én mindig úgy gondolkodtam, hogy legyek én az egy, a millióból, akinek nem lehet többet gyereke egy esetleges komplikáció miatt.

Tehát, azt hiszem megtartottam volna.

Tízhetesen már elég előrehaladott a terhesség, és még az abortusz időpontot is hozzá kell adni.

Sziasztok!

Enyhén jellemezve a helyzetet, egy kis káosz uralkodik a fejemben...is.

Leszögezném: nem azt várom, hogy bárki helyettem döntsön. Csak véleményt szeretnék olyan nőktől/anyáktól akik már átélték/jobban belelátnak a dolgokba.

Úgy áll a dolog nálam, hogy jelenleg 26 éves vagyok és emellett 10 hetes terhes életemben először. Az apuka kijelentette, hogy amennyiben megtartom a babát őt felejtsem el. Sőt..mivel nem döntöttem eddig, már kétszer közölte velem, hogy ennyi a kettőnk története.

Úgyhogy őt, mint társ és segítség már el is engedtem.

Én meg őrlődöm.. Tudom, hogy a megelőzés meg a védekezés meg a stb... de most, hogy már megtörtént csak utólag tudok ,,okos lenni,,

Szeretném ezt a babát, szívem szerint. Viszont ésszel gondolkozva nem vagyok biztos benne, hogy meg tudok teremteni egyedül annyit, hogy elég legyen a megélhetésünkre. Van egy támogató családom, vannak barátaim..de ők nem anyagilag tudnak segíteni, hanem ,,csak" lelkileg.

Szóval ez lenne a kérdésem hozzátok: anyagi megfontolásból lemondani egy babáról, vagy kiállni érte, kockáztatva azt, hogy nem tudnám neki megadni a sokak által emlegetett ,,mindent"

Ti hogy éltétek meg egyedül a terhességet, az első hónapokat, a társ és az apa hiányát az életetekben és a kicsi életében?

Gondolom, ha már ott van akkor ő ad elég okot és célt, hogy felkeljetek minden reggel. Biztos hülyeség lenne megkérdezni azt is, hogy döntenétek-e máshogy, ha tudjátok előre, hogy egyedül maradtok.

De meg kell kérdezzem legalább ilyen formán valakitől, aki átélte/benne van.

Előre is köszönöm a véleményeket, válaszokat.

Hajni