Egy új esély (beszélgetős fórum)
Otthon a szülei gondozták. Napközben tolószékben ült. Csak este fekvéskor, mindig arra az oldalra fektették. Pelenkája volt, de mikor már jobban tudott mozogni szoba wc_t is kapott, és segítséggel rá lett ültetve.
Tudom hihetetlennek hangzik az egész, de nem az! Minden szó és mondat amiket leirtam igaz!!
Kicsit számomra is mesés, hogy tíz évig feküdt az egyik oldalán, mire kezdődött a decubitus.
Két nap alatt kezdődik, ha nem forgatják.
Ne haragudj, nekem ez annyira hihetetlen.
Mi az, hogy évek alatt az első átfordítása volt? Hogy cseréltek ágyneműt, a protokoll, hogy egyik oldaláról a másikra fordítják a beteget, amíg kiszedik alóla a lepedőt, és újat tesznek alá. Gondolom csak át törölgették is, ha szegény "szobanövény" volt, akkor katéterezték, ha táplálták, akkor pelenkázták stb.
Na mindegy, szombat van.
Olyan, mint egy film. :)
Nálatok nem volt gyógytornász, aki átmozgatta, masszírozta, rehabilitálta a betegeket?
Érdekes, érdekelt volna az orvosi magyarázat is, hogy mitől.
Ilyet még sosem hallottam, hogy valakit hagynak évekig az egyik oldalán feküdni, akár a hozzátartozó kérésére is.
Az ember mindig hall valami újat.
Igen, valószínű attól.
Nagyon sokáig csak jobb oldalon feküdt. Mivel ki lett mozdítva az évek óta tartó egyoldalú fekvésből, gondolom akkor történhetett valami ami miatt újra érthetően kezdett beszélni. Pontosan nem tudom, mert orvos nem vagyok, csak erre gondolok.
Pár évvel ezelőtt történt..
Az osztályra behoztak,egy fiatal embert aki képtelen volt az önálló életre. Utcai balesete volt és beverte a fejét olyan szinten,hogy agy műtétet hajtottak végre rajta. A műtét sajnos nem járt sikerrel. A fiú (nevezzük Petinek) béna maradt. Majd tíz éven át a szülei ápolták. Egy egész füzetnyi utasítással érkeztek, amelyben benne volt mikor mit kell tenni a fiukkal. Majd tíz éven át,csak a jobb oldalán alhatott. Sönt volt a fejébe ültetve,ami miatt egyébként is nagyon kellett vigyázni rá. Mindent elkövettünk vele,hogy jól érezze magát. Beszélgettünk vele etettük,itattuk elláttuk mindennel. Ő a maga módján próbált velünk kommunikálni,de sajnos sokszor nem értettük mint akar mondani.Nagyon szeretett rádiót hallgatni,tv-t nézni. Így teltek a napok,hónapok.Aztán egy hétvégén mikor műszakban voltam történt valami. Az esti tisztázás alkalmával észre vettem,hogy sajnos dekubitus készülődik kialakulni. Ezt nem akartam. Ezért úgy döntöttem,szembe megyek a füzetben leírtakkal és a másik oldalára fordítom Petit. Baj nem történhetett mivel,minden adott volt ahhoz hogy se leesni ne tudjon,se a fejét ne tudja beverni. Ezek után két napig nem dolgoztam. Majd harmadik nap mikor éjszakai műszakba álltam,láttam valami fura dolgokat beírva és kollégák is említettek egy-két dolgot. Gondoltam ez valami vicc,vagy félre értettem valamit. Elindultam az adott szoba felé,de akkor Peti már aludt. Rádióját lekapcsolva,a szoba ajtót halkan behúztam és mentem a dolgomra.Többször körbe jártam az éjjel,de minden rendben volt. Szerencsére nyugodt,csendes éjszaka volt. Majd hajnalban ismét az említett szoba felé vettem az irányt. És ekkor ért a hatalmas meglepetés. Peti megszólalt! Meg kérdezte,hány óra van? És kért,hogy takarjam be a lábát. Azt hittem ott esem össze a helyszínen. Kérdeztem tőle,hogy Peti te beszélsz??? Mi történt? Ő ennyit mondott nekem:" Igen beszélek,és neked köszönhetem" Nekeeem ?..miért,mit tettem?.. kérdem én. "Igen neked,mert te mondtad,hogy meg kell fordítani a másik oldalamra" Mi van,hogy miíí? Én csak a munkámat végeztem mondtam neki. Teljesen össze zavarodtam. Miután kicsit magamhoz tértem,megírtam a jelentést. Innen már gyorsultak az események. Peti,valóban elkezdett érthetően beszélni.Már nem volt gond megérteni mit mond. Onnantól kezdve egyedül evett. Annyira helyre jött,hogy később segítséggel a folyosón már sétált is.A szülei úgy döntöttek haza viszik és fogadnak mellé egy ápolót. Így is történt. Míg otthon volt,mindig telefonált és a szülinapokat,névnapokat ,karácsonyt sose felejtette el. Néhány év múlva aztán újra bekerült.Szülei betegek lettek,már nem tudták volna ellátni. Időközben idős édesanyja sajnos elhunyt.Peti még akkor is rendületlenül beszélt,és mesélt. Mai napig beszél,de egészsége kissé megrendült és ágyba kényszerült .Viszont soha nem felejti el azt mikor egy hétvégi délutánon vissza kapta a normális élethez való jogát,a beszéd készségét. Én sem felejtem el,hogy ezt már milliószor meg köszönte nekem. Boldog vagyok,és büszkeséggel tölt el,hogy ha csak kicsit is de vissza adtam egy ember méltóságát, és az élethez való jogát!