Egy gyermekes szülők (beszélgetős fórum)

4 év szerintem nem olyan nagy korkülönbség.

Van egy kollegnőm, tizenvalahány évvel idősebb nővére van, és imádják egymást. 7-en vannak testvérek, és nagyon összetartó család, pedig különböző neműek-korúak.

Eleinte biztos nagyon nehéz, amig egyik kicsi, másik pici - főleg az anyukának nehéz, hiszen két gyerek különböző igényekkel.

"Én továbbra sem gondolom, hogy egy kistesó ebből valamit elvesz, hiszen megosztani az élményeket egy másik gyerekkel milyen klassz lehet "

az enyém még csak 4 múlt ha hirtelen ma ideteremne egy tesó akkor sem sok közös élményük lenne, hiszen már ekkora korkülönbségnél is mások az igények, programok, barátok... aztán lehet hogy felnőttként utolérik egymást, de koránt sem biztos. Én most úgy látom, hogy elég sok lemondás lenne a nagynak egy pici érkezése, mármint programok terén

Mondjuk, ha most lenne egy fél éves az 5 éves mellett, tuti kevesebb jutna belőlem a nagynak... de nyilván aki vágyik egy másodikra, annak ez a szempont nem háttérbe szorul az erős vágyakozás miatt.

Az, hogy mennyire számíthat két testvér egymásra az életben, hát legalábbis eléggé kétesélyes. És mégcsak nem is biztos, hogy a szülőn múlik... Annyi minden befolyásolja, a gyerekek személyisége, mennyire voltak közös élményeik, közös barűtaik, milyen a férjük, feleségük stb...

Igen, tudom, hogy nálatok nem az anyagiak okozzák a problémát, és azt is tudom (emlékszem, hogy írtad már), hogy lehetőség szerint mindent megadsz a Kislányodnak, amit csak egy anyuka megadhat szellemi-kulturális szempontból is.

Én továbbra sem gondolom, hogy egy kistesó ebből valamit elvesz, hiszen megosztani az élményeket egy másik gyerekkel milyen klassz lehet (gondolom én:).

Az biztos, hogy két picivel foglalkozni egyszerre embertpróbáló feladat, de én inkább arra gondolok most, hogy amikor már nagyobbak lesznek, mindig számíthatnak egymásra az életben.

Nekem mákom volt ezzel az egy szem gyerekkel és tudom, hogy még egyszer nem lehet ekkora szerencsém, így nem is kísértem azt.

Őrült jó testvéri kapcsolatokat sem látok magam körül, sőt inkább rosszabbakat, persze erről biztos tehetnek a szülők is, de én ilyen felelősséget nem vállalok magamra.

Másrészt a gyerek sem akar kistesót, ő az a tipikus egykének való. Míg más gyerek azt kérdezi a szülőktől, hogy neki mikor lesz tesója az enyém attól volt betojva egy időben -mikor a cimbijének megszületett a kishúga- hogy ugye neki nem lesz tesója. Komolyan rettegés volt az élete :D

Az lehet hogy megy minden a maga útján, de én azért látom, hogy anyagilag is eléggé visszaveti a legtöbb családot ha második gyereket vállal.

Mint mondtam, nálunk nem ez az elsődleges szempont, de nagy dilemma lene, ha vágynánk másoidikra. A nyugalom nem jutott eszembe, de pl. a foglalkozás már igen, főleg hogy a meglévő gyerekem eléggé kitölti az életünket, és hogy nagyon sok családban látom, hogy a nagyobbik gyerek bizony elég erősen háttérbe van szorítva a kicsi születésével (magam is átéltem), és persze ettől még nem dől össze a világ, csak én nem szeretném a gyerekemet ilyen helyzetbe hozni, magamban meg nem érzek elég energiát ahhoz hogy a mostani szintet kétszeresen tartsam.

Persze nálunk kizárt, hogy "becsússzon" mivel egyet sem tudtam szülni az elmúlt 20 évben, nem épp most fog becsúszni.

Mostanában annyi ismerőstől, barátnőtől hallom ezt, hogy a másodiknak már nem tudnák ugyanazt nyújtani, mint az elsőnek - főleg a babát megillető nyugalomra, és az állandó vele való foglalkozásra gondolnak. Na, aztán itt-ott mégis "besikeredik" a második lurkó, és minden megy a maga útján tovább.

Jó a tesó, én nagyon bánom, hogy én sem tudnék már többet vállalni (örülök, hogy egy is összejött). De szerintem az nagyon nagy érték, ha valakinek van egy jó testvére. Nekem nem volt, és "hiányzik".

En egyke vok, de egy csoppet sem banom, nem igazan latok/lattam olyan testveri viszonyokat,ami szimpi lenne.

Azt viszont meg nem tudom, hogy a jelenlegi pocaklakonknak lesz -e testvere:)

A mondás szerintem hülyeség.

Nekünk egy van, és nem lesz több :) Az okok? Több is van. Elősorban az, hogy hármasban teljesnek érezzük a családunkat, nem hiányzik belőle még egy gyerek - nem anyagi megfontolásból elsősorban, hanem mert nem érezzük azt az űrt magunkban amit az elsőre várakozva. A kislányunk 5 éves, és nem egyszer feltette már a kérdést: "Ugye mi nem hozunk ide még egy gyereket?" Úgy látom, ő sem az az alkat, aki különösebben vágyna egy tesóra.

Emellett az is igaz, hogy egy második gyereknek közel sem tudnám ugyanazt nyújtani mint az elsőnek, illetve ha lenne egy kistesó a nagynak is sokmindenről le kellene mondania, ami most megvan. És itt nem elsősorban drága játékokra vagy ruhákra stb. gondolok, hanem programokra, lehetőségekre, vagy akár az esetleges problémák kezelésére, ami a mi esetünkben az első két évben közel másfél milliót emésztett fel és azóta mégegszer ennyit. És akkor még "csak" ott tartunk, hogy van egy egészséges gyerekünk, akit fel kell nevelni, taníttatni, elindítani az életben. Persze a legtöbb esetben az egészség "ingyen" van, nálunk nem volt, de így már tudom, még egyszer nem biztos hogy elő tudnánk teremteni...

Egy van, nem tervezünk többet.

Öreg vagyok én má' ehhez..:)

Igazából anyagi és egyéb okokból (nem vagyok az a szuperanya alkat, nem akarom megint a nagyonpici időszakot végigcsinálni, számomra borzasztó fárasztó. Végre lehet vele kommunikálni, okos, ügyes....)