Egy féléves gyereket már nem lehet rászoktatni semmire? (tudásbázis kérdés)

Ja és, hogy a kérdésedre válaszoljak...dehogynem!! sőt később is. Egész életünkben változunk új szokásokat veszünk fel és régieket hagyunk el.

Csak ügyesen, okosan, szeretettel és türelemmel neveld:)

Csak par honap, aztan megtanul menni es ez enyhuln fog. Baratnom fia is ilyen volt, most masfel eves a kissrac es eljatszik egyedul.

Lehet, hogy te tudod mit vallaltal, de ugy latszik, a parod nem. Ez az, ami igazan frusztral teged.

Más kisbaba sincs el 1 órát a játékaival, főleg fél évesen. Nem tudom ezt honnan veszed.

Esetleg az ágyát tedd a tietek mellé és úgy altasd. Ha felkel akkor megnyugtatás után tedd vissza és simogasd. Éjjel ha ébred ne kapcsolj villanyt, nálunk egy sólámpa volt bekapcsolva.

Szia!

Hogy a gyermeked téged akar, ez természetes. Örülj neki, te vagy neki a minden. 9 hónapig a pocakodban volt, még most te vagy neki a világ, a kapocs, a biztonság.

Ez majd változni fog. Szép lassan ellesz a játékaival és egyedül is. Vegyél kis pihenő széket vagy a hordozójába tedd bele, színes játékok, csörgők és vidd magaddal pl. a konyhába. Tudsz közben főzni, mosogatni. Ott van melletted, előtted, beszélsz hozzá, énekelsz, látod, lát téged, hallja a hangodat, tágul az értelme, újakat tanul, tapasztal. Ezzel szerintem nincs gond, ezzel mindannyian szembesültünk. Minden kornak meg van a maga szépsége.

Amit kicsit furcsálok, az inkább az, hogy attól félsz, hogy a férjeddel, a gyerek apjával ez miatt megromlik a kapcsolatod. Miért gondolsz ilyet? Miért romlana meg? Ez egy ilyen időszak, tudomásul kell vennie, inkább segítsen neked a fürdetésben, altatásban, tegye tisztába, etesse meg, foglalkozzon a gyerekkel és akkor remélhetőleg másképp fogja megélni ezt az édes "terhet".

Kívánom, hogy így legyen és ne szorongj e miatt. Ha van nagymama kérd a segítségét. A nagymamák nélkülözhetetlen és szerves részei a családnak. Ha őket bevonod, mindenkinek jobb lesz és a hétköznapok is könnyebbé válnak.

Nagy bajok vannak nálatok :(

A párod érzéketlenül áll hozzád és a gyerekhez. Gondolom nem véletlen hogy ez már a második családja.

Te meg már a baba 3 hónapos korában is azon rugóztál hogy nem lehet fél órát vasalni tőle...

A párod valószínűleg így is úgy is lelép előbb utóbb ha ilyen.

Ez nem hiba és nem kényeztetés!!!

Szerezz be hordozókendőt, vagy mei-tai-t, akkor magadra tudod kötni, a babádnak is jó lesz, te pedig tudod intézni a dolgaidat, miközben szabad a kezed. :)

Nekünk nagyon bevállt!

9 hónapig a pocakodban volt. Neki az a természetes, ha melletted van, akár egész nap. Hiába akarjátok most nevelni, az ösztönök erősebbek lesznek és semmire sem fogtok menni a neveléssel.

Vannak dolgok amikben tudtok következetesek lenni, de az hogy igényel, az természetes.

Hol alszik? Van különszobája, vagy veletek van egy szobába?

Szia!

Nekem sem nagy probléma,inkább az a probléma,hogy egész napos elfoglaltságot igényel,de nem viccelek,szó szerint.Nincs semmi másra idő,mert egész egyszerűen sír,ha csak felállok mellőle,vagy leteszem valahova...Azt akarja,hogy cipeljék..ebben én is hibáztam,de kijavítanám,ha még lehetne...És azért neki apára is szüksége van..Sokat veszekszünk miatta a párommal,mert ő nevelné már most,én viszont lágyabb szívű vagyok...És sosincs egymásra időnk,hogy ezt hűtsük magunkban...Félek,hogy elveszítem őt is,és a baba is túl nyiváka lesz... :(

Úgy gondolom az nem baj, hogyha a játékai helyett téged igényel és te erre reagálsz is. Szerintem ez így helyes.

Az éjszakai alvásokkal nekem is volt ilyen gondom, de addig próbálkoztam amíg sikerrel nem jártam.

Maradj vele, szeretgesd és el fog múlni :).

Tudnia kell, hogy számíthat Rád.

A szeparációs szorongás időszaka 8 hónapos kor körül kezdődik. Az anyuka általában azt veszi észre, hogy a korábban egyedül is jól eljátszó baba hirtelen sírni kezd, ha ő kilép a szobából, ha eddig nem tette, éjjel egyre gyakrabban felkel és csak anya mellett nyugszik meg. Ez az időszak a lelki fejlődés természetes velejárója.

Az okozza, hogy a kicsi előtt hirtelen kitárul a világ:

eddig a mozgásához a mi segítségünket igényelte – most viszont már tud legalább kúszni (vagy mászni), ezért magától el tudja érni a játékokat,

elindul a lakásban és elkezdi felfedezni a korábban ismeretlen helyeket is,

feláll és ezért más szemszögből látja a világot és a tárgyakat,

egyre ügyesebb és önállóbb…

…ez pedig megrémiszti.

Sziasztok!

Már több babás témában is kértem a véleményeteket,de most megint megtenném.7 hónapos kisfiam egyszerűen nem alszik nélkülem...Illetve...ahogy észreveszi,hogy nem vagyok mellette a kiságyánál,felébred.Ez néha fél óra,néha több,de néha 5 perc...És csak úgy alszik vissza,ha magam mellé fektetem az ágyunkba és utána lopva visszateszem.Ha szerencsém van,elalszik hajnalig,de általában nincs...Párom szerint ezt már nem tudom megváltoztatni...De én mégis reménykedek...Egyébként a játékaival sincs el fél óránál hosszabb ideig....sírni kezd,amíg valaki nem foglalkozik vele...Ez hiba,tudom...De van még esély vagy valami módszer a változásra?Kérlek,ne a Suttogó könyvet ajánljátok,mert nem szeretném emiatt megvenni...Valaki tudott változtatni babája szokásain 6 hónapos kor után is?