Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Dr Siklósi György fórum

Dr Siklósi György (beszélgetős fórum)


2010. aug. 22. 09:12

Bevallom kicsit tartok a fájdalomtól, de szerintem nem nagyon fogok gondolkozni azon, mert tudom kárpótolni fog mindenért az új kis jövevényünk!


A barátnőm elmondása szerint az olyan nők esetében akik nagyon várják már a baba áldást és nem jön össze nekik, általában az szokott segíteni, ha olyan környezetbe mennek ahol van újszülött. Mind a két fél kicsit megszeretgeti, mert ez olyan testi felszabadulást eredményez mindkét fél szervezetében, hogy nem marad el a várva várt gyermek áldás.


Hát szerintem ha nincs más remény akkor próbáljátok ki ezt is. Veszíteni nem veszíthettek semmit sem! Sőt! Bár tudom nehéz!

164. Orsi86
2010. aug. 21. 11:19

Szia Nóra!


Köszönöm a bíztató szavakat. A legnagyobb erőt az jelenti nekem amikor ilyen "sikereket" látok. Majd írd meg, hogy mikor és hány kg, cm-el született a babád! Könnyű szülést kívánok! Bár nekünk akik ilyen sokat vártak egy kicsire nemhiszem, hogy nagyon félnénk a fájdalmaktól. :)

2010. aug. 20. 10:47

Fel a fejjel csajok nem szabad elkeseredni! Sajnálom, hogy kihat a párkapcsolatotokra, de azt tudom tanácsolni, ne keseredjetek el! Bár én is keresztülmentem mindezen, mint ahogyan azt le is írtam korábban. De még egyszer lehetne nem így tenném! Tudom én, könnyen beszélek, mert nekem már sikerült!

De nekem sem volt egyszerű! Biztos a párotok is szeretné, csak már gondolom elege, van, hogy mindig ez a téma körülöttetek. Azért nekik sem lehet olyan egyszerű versenystartra állni. Csak azért kell most, mert itt az idő. Nekik sem lehet olyan átélő az egész. Persze gondolom, hogy ők is látják rajtunk, hogy csak is azért van minden együttlét, mert kell! Nem spontán, csakis, azért mert kell és kész! Más napokon nem sokszor, csak akkor, amikor kell. Sajnos ők másként élnek meg dolgokat, úgy gondolják elég erről pár szóban beszélni és nem értik, miért kell erről ódákat zengeni napról napra. Persze ilyenkor mi mást is tehetünk, mint kétségbe esünk, hogy nem ért meg bennünket és talán arra is gondolunk, hogy nem is akar tőlünk gyereket! De arra már nem gondolunk, hogy az agyukra megyünk ezzel a témával. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem akarnak gyereket. Dehogynem! Bennük is bennük van legbelül.

Nagyon el tud hatalmasodni ez az érzés rajtunk nőkön, ami rendszerint vitákhoz, vagy egy nagy hullámvölgyhöz vezet. Ők azt látják, hogy mi csak gyereket akarunk és semmi mást, mert nem forog más körül az agyunk! Mi meg azt, hogy nem értenek meg bennünket. A valaha boldog hétköznapok meg tovatűnnek. És eltávolodtok egymástól! Már azt gondoljuk, hogy nem az az ember, akit megszerettünk valaha. Dehogynem, csak mi változtunk emiatt, ők meg összezavarodtak. Mi meg észre sem vesszük azt, hogy mindig csak egy témát szajkózunk. Ha nem is mondjuk ki, de így van! Ezzel tönkretéve mindent, ami eddig felépült közöttünk. De tudjátok ezt mindenki magának, köszönheti, még ha nehéz is beismerni! Ezért kerültünk távol mi is anno! Csak a viták, viták hátán. A végén pedig mindenki csak nézett maga elé. Mindenki mással ossza meg a problémáit, barátok, testvér, vagy szülök, és tőlük vártuk a megoldást! Persze rendszerint ilyenkor felbukkannak a régi barátok, ismerősök jöttek a közös sörözések, beszélgetések stb. vagy ne agy isten valaki más is… aki megérti a gondokat. Ami ugye nem igazán jó!

Csajok minél jobban akarjátok annál távolabb fogtok, kerülni, mert nagyon mélyre ássátok magatokat. Képesek vagyunk olyan mélységekbe süllyedni emiatt, hogy ép ésszel fel sem lehetne fogni. Persze mi azt gondoljuk ez a természetes, a többi nem számít. Majd egyszer arra ébredünk, hogy egyedül vagyunk, és mindent kezdhetünk, előröl. Gondolom ti, sem ezt akarjátok, nem véletlenül voksoltatok a párotok mellett!

Mi azt gondoljuk ez a természetes. Pedig nem az ezt biztosan állíthatom nektek! Furcsa ezeket leírni, mert keresztül mentem én is rajt, de ezt tapasztaltam és hallottam a páromtól!

Egyszerűen a kapcsolatot felborította egy vágy, ami csak fokozódott bennem, őt meg az őrületbe kergettem emiatt és majdnem elveszítettem. De azért örülök, hogy időben észbe kaptam! Ezért tartunk, itt ahol most tartunk. Hárman leszünk hamarosan! Persze mindenki a saját maga életének a kovácsa, de az biztos sok mindent el lehet rontani ezzel, de a lényeg az, hogy próbáljatok meg kikapcsolni, másra figyelni ne csak erre, mert az nem vezet jó felé.

162. nora1977 (válaszként erre: 131. - Orsi86)
2010. aug. 20. 10:30

Most olvasgattam a hozzászólásokat és vettem észre, hogy kérdeztél. Ne haragudj de nagyon pörögnek velem az események!

Minden vizsgálatot elvégeztünk és minden jó lett! Egyszerűen nem akart jönni a baba! Egy ismerősömtől hallottam a Prof. csodáiról. Először nem hittem neki, de úgy gondoltam nem veszíthetek semmit sem, ha elmegyek hozzá. Persze a vizsgálatai után kiderül, hogy a hormon nem megfelelő. Arra kaptam a closty-t. Gondoltam valami horror összeg lesz, de megdöbbenésemre nevetve távoztam a gyógyszertárból! Bár ha belegondolok sokat, szenvedtünk a kis csöppségért, sok pénz ráment, de sohasem gondoltam volna, hogy ennyi a megoldás! 6 hónapig voltam a Prof kezelésében mire minden helyrejött! Utána 5 hónap telt el mire teherbe este. Most meg várjuk a kis jövevény érkezését. Szeptemberben már hárman leszünk! 

161. Orsi86
2010. aug. 19. 17:34
Ja, és most nyaralás alatt is mindenki azt kérdezte,hogy hány gyerek van? Amikor mondtuk,hogy még nincs jött a kérdezgetés, hogy miért nincs, hiszen már 7éve együtt vagyunk... Annyira érzéketlenek az emberek.
160. Orsi86 (válaszként erre: 159. - Gera175)
2010. aug. 19. 17:25

Sziasztok!


Nem vagy egyedül. Mostanában nekem is elég rossz kedvem van. Próbálok pozitív lenni, de 2hete is megtudtam ,hogy egy barátnőm már 10hetes terhes és az első érzésem fájdalom, egy kis méreg és irigység volt... Borzalmas, olyan rossz embernek érzem magam. Csak olyan pároknál tudok szívből örülni a babának ahol tudom,hogy már régen várnak rá és szenvedtek érte eleget.

Ha nem lenne itt a fórumon Lildike már lehet,hogy feladtam volna. Nagyon sok erőt ad, hogy a Prof. módszere hatásos volt :)

Én csak abban bízom,hogy hamarosan édesanya lehetek és biztos vagyok benne,hogy minden fájdalomért kárpótolni fog a gyermekem!

Szerintem ebből a szomorúságból nem lehet kilábalni. Vannak jobb napok és nagyon sok rossz nap van. Csak élek egyik napról a másikra, de érzem, hogy egyre jobban belefáradok ebbe a nap-nap utáni küzdelembe. :(

159. gera175 (válaszként erre: 157. - Lildike)
2010. aug. 19. 15:43

Sziasztok!


A sikerdíjat akkor kéri, amikor 20 hetes lesz a bébi és elkezd mozogni. Nagyon érdkes, hogy ezek szerint senkinek sem említette csak nekem.

Úgy látom majdnem mindenki lelki egyensúlyát és párkapcsolatát kissé felborzolja a baba utáni őrült hajsza. Nem tudom, hogy hogyan lábaltatok ki belőle, de nálunk 3 hónapon belül ez már a második olyan hullámvölgy, ami elkondolkodtat, hogy va-e ennek értelme. Egyre nagyobb dühöt és természetesen irígységet is érzek olyan párok láttán, hallattán, akiknél minden olyan egyszerű. A minap azon kaptam magam, hogy már a barátnőmmel sem akarok találkozni( 4 hónapos kisfia van ), mert "fáj" a boldogságát látni. Mi miért nem lehetünk boldogok? A sors nem akarja, és megerőszakolni nem lehet. De vajon ép ésszel túl lehet rajta jutni?

158. Lildike (válaszként erre: 156. - Orsi86)
2010. aug. 19. 11:13

Szia!

Köszönöm a gratulát :-).Igazából még mindig alig hiszem el.Viszont most két napja már olyan mozgásba kezdett,hogy egész nap figyelmeztet rá,hogy itt van velem.

Nekünk az ötödik hónapban sikerült,de attól függ honnan nézzük,mert volt olyan hónap,hogy nem foglalkoztam vele egyáltalán ,mert ugye voltak hullám völgyek nálunk is miatta.

157. Lildike (válaszként erre: 155. - Gera175)
2010. aug. 19. 10:59

Szia!

Igen ,tényleg így van,hogy ő kb. félidőig vállal,utána átad valamelyik olyan kollégájának akiben ő nagyon megbízik.Majd 2-3 hét múlva még találkozom vele és abban maradtunk,hogy akkor megbeszélünk mindent.Az a kórház ahová hivatalosan tartozom a lakóhelyem szerint borzalmas,és ezt nem csak amiatt mondom,mert eddig ugye mindig negatív végkifejlet volt és oda kellett járnom és hiába volt saját orvosom akinek a magánrendelésén kőkemény pénzeket otthagytam semmit nem ért.Csak egy példát írok,amikor az első babát elvesztettem és megtudtam,hogy nincs szívhang a 11.héten akkor eltelt 5 nap mire megműtöttek,már ez önmagában szörnyű volt,és amikor befektettek ,a kórházban nem volt hely a nőgyógyászaton és betettek az akkor szült és szülő kismamák közé,na ez megint borzalom volt,és még sorolhatnám.A barátnőm 3 hete szült a II.klinikán és teljesen megvolt elégedve mindennel,lehet,hogy vannak akiknek pedig ehez a helyhez fűződik rossz élményük,de szerencsére nekem eddig ilyenben nem volt részem és szeretném ha nem is lenne.

A sikerdíjról nekem soha nem beszélt a Prof.,amit azért sem értek,mert a siker akkor van amikor már a kezedben tartod a babádat.

156. Orsi86 (válaszként erre: 154. - Lildike)
2010. aug. 17. 16:24

Szia!


Gratulálok a kisfiúhoz! Ez szuper! :) Biztosan nem lesz semmi baj, hiszen már lassan a fél időn is túl vagy, nem történhet semmi!

Neked hányadik próbálkozós hónapban sikerült a baba?

155. gera175 (válaszként erre: 154. - Lildike)
2010. aug. 17. 11:53

Szia Lildike!


Biztosan rendben lesz minden, nem szabad a rosszra gondolni.

Most az jutott eszembe, hogy a Prof azt mondta, hogy a 20.hétig vállalja a terhességet, azután "lead" más kollégájának. Neked van már orvosod, vagy oda fogsz menni, akit ő javasol neked. Neked sem beszélt az ún. sikerdíjról mikor elkezdtél hozzá járni?

154. Lildike (válaszként erre: 150. - Orsi86)
2010. aug. 17. 11:12

Sziasztok!

Köszönöm jól vagyok(vagyunk),most tartok a 19.héten és két hete voltunk 4d uh-on és kisfiú a pocaklakóm!!!Holnap megyek genetikai uh-ra a kórházba és remélem minden rendben lesz.Már kezdem hinni,hogy most semmi rossz nem történhet már,persze vannak pillanatok amikor elfog a félelem és rossz érzés ha valaki elkezd kérdezgetni(mert ugye már látni) hogy és régóta szerettétek volna? vagy könnyen összejött?stb..kérdések jönnek és alig tudok mit válaszolni,mert ők nem tudják az előzményeket,na és ilyenkor fordul meg a fejemben,hogy mi van ha megint megtörténik,de utána gyorsan elhessegetem és próbálok pozitívan gondolkozni és arra gondolni,hogy ha már eddig eljutottunk és ennyire nagyon szeretnénk és várjuk ezt a kis babócát velünk kell,hogy maradjon!

153. gera175 (válaszként erre: 152. - Orsi86)
2010. aug. 17. 08:22

Nem voltam Siklósinál Lildike tanácsát megfogadtam, és elmentem a körzeti nődokimhoz ( ahol még sosem jártam ) és ő felírta nekem. Bár elég mogorva volt, mert elmondtam neki, hogy 4 hónapja ezt szedem, erre ő elég undok módon azt motyogta az orra alatt, hogy ha eddig nem használt, kevés az esélye a későbbi sikernek. Persze mentegetőztem, hogy még csak most állt be a hormonszintem. De azéret megérte, mert kicsit fájt volna egy vényre 10 ezret otthagyni. Majd kb.5-6 hónap után talán ( ha nem adom fel addig )visszamegyek hozzá.

Tudom, hogy optimizmus, meg jó kezekben vagyunk... De olyan nehéz! Mindent megtettünk anno azért, hogy ne legyen, és tessék. Amikor pedig epekedünk érte nem sikerül.

152. Orsi86
2010. aug. 16. 17:05

Jó volt nagyon elutazni, jót tett a környezet változás és a kiszakadás a hétköznapokból. Bár pihenni nem tudtunk túl sokat férjem családjánál Törökországban. Ott csináltam tesztet, mert késett 1 napot, de negatív lett, viszont ott nem lehetett kiborulni, ezért egy rövid sírás után próbáltam másra gondolni.

Nekem is 2éve minden gondolatom a babák körül forog. Nincs nap amikor ne gondolnék rájuk, de nem szabad feladni! Valaki 10 évet vár a csodára és biztos vagyok benne,hogy megéri!

Mi már a célegyenesben vagyunk (hinnünk kell ebben) ha minden jól megy még 2010-ben pozitív lesz a tesztünk!

Tudom,hogy könnyű mondani,hogy nem szabad görcsölni...,mert én is görcsölök.

Siklósinál voltál gyógyszert íratni? Mondott valami megnyugtatót?

151. gera175
2010. aug. 16. 15:45

Sziasztok!


Remélem akkor jól sikerült a kis kiruccanás Orsi86. Drukkolok, hogy legyen még egy fórumos babánk... mert én azt hiszem kezdem feladni. Csak ez a téma forog a fejemben és érzem, hogy ez nem jó. A próbálkozás sem igazán sikeres, mert negy a feszültség otthon. Szerintem hamarosan feladom a küzdelmet, mert már 2 éve másról sem szól az élet, mint egyik hónap után a másik várása.

150. Orsi86
2010. aug. 16. 10:43

Sziasztok!


Hogy vagytok? Lildike hányadik hétben vagytok? Hogy érzed magad?

Gera, hogy bírod lelkileg a próbálkozós hónapokat? Nekem ez a második hónapom és reménykedek, hogy aug 31.-én nem fog megjönni.

De elég rosszúl viselem annyira lassan telnek a napok, hetek...

149. Lildike (válaszként erre: 148. - Gera175)
2010. aug. 3. 11:44

Szia!

Nem hinném,hogy probléma lenne,a barátnőmnek is akit én vittem a Profhoz azt mondta,hogy ha 5 hónapon belül nem sikerül akkor jelentkezzen,illetve én sem voltam nála négy hónapig.Amikor pozitív lett a tesztem hívtam Mártit,hogy mi a teendő és ő mondta,hogy menjek ekkor meg ekkor hozzá vérvételre,mert megnézik a hcg szintet és utána az eredmény mikor megvolt mentem a Profhoz.Ha nem szeretnél menni a körzeti nőgyógyászhoz akkor persze menjél a Profhoz,de megmondom őszintén nekem nem volt kedvem azért bemenni Pestre(mondjuk kb 25 pertc innen kocsival),meg nem is nagyon akartam azért fizetni 10 ezre,hogy a gyógyszert felirassam.

148. gera175
2010. aug. 2. 12:39

Szia Lildike!

Köszönöm a válaszod. És nem lesz probléma, hogy miért nem hozzá megyek? És ha talán sikerül teherbeesnem, akkor csak úgy majd jelentkezem, hogy itt vagyok, és hónapok óta a színemet sem látta? Az a baj, hogy nekem más nőgyógyászom nincs itt Pesten, mivel ahogyan ide költöztünk, én egyből a Prof-hoz mentem. Na, meg persze előtte mindig magánrendelésre jártam...

147. Lildike (válaszként erre: 146. - Gera175)
2010. aug. 2. 11:46

Szia!

Nekem kétszer írt fel a Prof.,utána a körzeti nődokimhoz mentem és vele irattam fel.Nem hinném,hogy azért a Profhoz kellene menni,talán akkor ha neked lennének kérdéseid amikre tőle szeretnél választ kapni,de a gyógyszert bármelyik nőgyógyász felírja.

146. gera175
2010. júl. 28. 12:50

Sziasztok!


Szerintetek a következő 2 havi gyógyszer feliratásához is kell időpontot kérni? Akkor is lesz valami elbeszélgetés a Proffal, mint eddig mikor az eredményeket beszéltük meg?

145. nora1977 (válaszként erre: 132. - Gera175)
2010. júl. 19. 09:49

Szia Gera!


Örömmel olvastam a soraidat, hogy minden rendbe jött köztetek! Gondolom akkor most a feszültség megszűnt létezni benned. Bár az ilyen nyomasztó hónapok után a férfiak még megsebzettek maradnak, mert nem nagyon értik, hogy miért történik az meg, hogy nem tárgyaljuk meg velük a bánatunkat, s ezáltal mi sem vagyunk hajlandóak megbeszélni velük, az ő gondjaikat!Nem nagyon értik mi történt, miért kellett mindennek megváltozni, mikor úgy is haladunk az úton jó felé, csak mi ilyenkor hajlamosak vagyunk a saját sebünket nyalogatni és ügyet sem vetni rájuk és arra, hogy mi zajlik körülüttök, hanem elengedjük a kezüket, ami rendszerint bajt hoz maga után. Mert ők máshoz fordulnak ilyenkor bánatukban. És erről sajnos mi nők igencsak tehetünk!


De a lényeg az, hogy boldogok vagytok és ismételten megtaláltátok egymást!


Remélem minden jól fog alakulni ezek után is és gyarapodni fog a család.

Figyeljetek nagyon oda egymásra!


Nóra

144. Orsi86
2010. júl. 15. 16:53

Sziasztok! Pár hétre elutazunk, remélem mire vissza jövünk, már tudok jó híreket olvasni és írni. :)

Ebben a hónapban ovulációs teszten is nézem a peteérésemet, hátha így hamarabb sikerül. Ti csináltatok már ovu tesztet és ,ha igen akkor hatásos volt?

143. Orsi86
2010. júl. 8. 14:51

Jaj, de örülök! Mintha én lennék túl a bűvös 12 héten! :) Nagyon sok erőt és boldogságot adott ez a jó hír most nekem! :)

Kívánom, hogy csodás terhességed legyen! Most már biztosan nem lesz semmi baj!

142. Lildike
2010. júl. 8. 09:39

Sziasztok!

Bocsi,de tegnap nem volt már időm írni,mert nyüzsis napom volt.Szerencsére minden rendben volt a babával,mindene megvan,ficánkolt össze vissza,méretei megfelelőek,kicsit nagyobb a koránál,mert 68mm volt a crl és ez már inkább 13 hetes méretnek felel meg,de a Prof.mondta,hogy azért van,mert jó volt a "táptalaj"ezért bizti kicsit nagyobbacska lesz!!!Mondhatom,hogy kicsit megkönnyebbültem,de annyira még nem,hogy publikus legyen az állapotom,majd ha már nem tudom takargatni,de addig még csak a szűk család tud róla.Most megint egy pár napig nyugiban leszek,de utána a következő uh.-ig megint tuti aggódni fogok,már az lenne jó ha érezném,hogy ott van,az már megnyugtató lesz azt hiszem,de addig még mindig van min.1 hónap.A rosszuléteim már csökkennek,inkább már csak este tör rám,de ez már elviselhetőbb.Remélem most már valaki más is beszámol pozitív hírekről,megy a drukk nektek!

141. Orsi86
2010. júl. 7. 18:21

Sziasztok!

Lildike, mi volt a genetikai UH-n?

140. gera175
2010. júl. 3. 08:03

Sziasztok!


Én is nagyon drukkolok Lildikének, bár szerintem nem lesz semmi baj, jó kezekben volt és van.

Én is hiányolom azokat a hozzászólókat, akik már eredménnyel jártak a Prof. technikáját illetően.


Már túl vagyok én is a 30-on, úgyhogy remélem, hogy tényleg el lehet végeztetni minden szükséges vizsgálatot.

139. Orsi86
2010. júl. 2. 20:26

Sziasztok!


Nagyon drukkolok és várom szerdán a beszámolót,hogy minden rendben van-e. Onnantól a nehezén túl leszel! :) Ezzel mi is nagyon megkönnyebbülnénk,hogy még egy sikeres "Siklósi" kisbaba!;) Mert sajnos olyan kevesen írják le a történetüket. Vagy mindenki babázik internetezés helyett:)


Gera, szerintem mindenkinek csinálnak 12 hetes genetikai UH-t. Az hiszem 30 vagy 35 fölött kötelező elötte csak ajánlott és fizetős.

138. gera175
2010. júl. 2. 13:10

Sziasztok!


Genetikai UH? Erről nem is hallottam még. Ez miért szükséges? Mindenkinek csinálnak ilyet?

137. Lildike (válaszként erre: 135. - Orsi86)
2010. júl. 2. 10:18

Sziasztok!

Én nem tudom számszerűen,hogy alakultak nálam az értékek,valahogy soha nem kérdeztem rá a pontos adatokra.

Gera!Lehet,hogy pont ez fog jót tenni nektek,hogy nem görcsölsz rá annyira.Látod,pont erről írtam neked ,hogy nálam is eljött az idő amikor kicsit megcsömörlöttem és nem foglalkoztam vele annyira és utána mondta a férjem,hogy most már ő is nagyon szeretné és tegyünk meg mindent.Ez kell nekik is,hogy egy kicsit hagyjuk őket levegőhöz jutni és ne ezzel traktáljuk őket egyfolytában.

Orsi!Köszönöm jól vagyok,kicsit múló félben van a hányinger,most inkább ájulásos időszakom van,de ehez a nagy meleg is hozzá járul.Most vagyok a 12.hétben,szerdán megyek a genetikai uh-ra,nagyon izgulok,mert ugye az első babát a 11.héten veszítettem el ,és a mostani pocaklakót nem láttam már pár hete.Szóval a napok még mindig csiga lassúsággal vánszorognak,de ha a jövőhéten minden oké lesz akkor egy kicsit már megfogok nyugodni.Most legalábbis így gondolom :-)))

136. gera175 (válaszként erre: 135. - Orsi86)
2010. júl. 1. 09:23

Sziasztok!


Én 12-vel indítottam a tablettaszedést.

De szerintem mindenkinek alacsony volt akik itt vagyunk.


Az első próbálkozós hónapunk az olyan, hogy úgy érzem kicsit belefáradtam mindenbe, úgyhogy én pont most nem foglalkozom a dologgal. Persze számolok, és azon a bizonyos napon, amikor borzalmasan görcsölök, ez általában a 15. napon van az utóbbi 2 hónapban, akkor picit jobban" bevetettük" magunkat, de semmi több. Jelenleg úgy vagyok vele, ha sikerül az szuper lesz, ha nem akkor sajnos a sorsot nem tudom megerőszakolni.

Eddig görcsöltem rajta, de most picit olyan mint ha "kiürült" volna a lelkem ezen a téren. Úgyhogy, lesz ami lesz.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook