Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
... mit kap cserébe
Ápolta a doktorja három héten át.
A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál
Vagánylegény ha szépszerén bezörget itt
E csöndes házban oltalmat talál.
Rám vár a föld minden tája, kék az ég, enyém a nyár,
Nem gyűjtök családi házra, család rám sehol se vár.
Nincs gondom haszonra, kárra, lógok, mint gyümölcs a fán,
Csavargok, zenélek, akárhogy megélek,
Szerencse ragyog le rám.
Szeretlek én, jöjj vissza hozzám,
Jó volna becézni, csókolni újra a szád,
Úgy hív a nótám,
Nélküled borongós ősz van, és nincs többé nyár.
Elvitted tőlem az álmaimat,
Pedig az élet csak gyertyaláng,
Lassan felőrlöd a vágyaimat,
S mire felébredsz késő lesz már.
Leszek-e boldog, leszek-e szép,
S ő válaszolt könnyedén.
Bárhogy lesz, úgy lesz,
A jövőt nem sejthetem.
A sors ezer rejtelem,
Ahogy lesz, úgy lesz!
Bárhogy lesz, úgy lesz!
...letépni vétek
virágotok,
rózsák egy se hulljon el,
csak ha Ő,Ő jön el...
Szeretlek akkor is, ha nem akarom,
Ezt most már magamnak is bevallhatom,
Még mindig tíz körömmel ragaszkodom hozzád,
Nem tudok én haragudni rád!
Amikor játékosan felém nevetsz,
Olyankor úgy érzem, hogy te is szeretsz,
De aztán megváltozol, idegennek látlak,
S nem értem, hogy mi fűz még hozzád?
Bár józan ésszel, tiszta fejjel mondom,
Hogy jobb lesz nékem most már egyedül,
De holnapra újra, új lángra gyúlva,
Szívem mégis hozzád menekül.
Százezer dal volt már, mit mással táncoltál,
Lágy szemek fénye voltál, túl könnyen búcsúztál.
De most már nem játék, így szép ez, nem másképp,
Közös a per, s az álom, gyere és álmodj még!
Nekem a nap, nekem az éj, még ilyen szép nem volt,
Gyönyörű perc, mikor a szád először megcsókolt.
Nekem a csók százezer közt, tényleg az első volt,
Sohasem hittem, hogy ennyire jó, amikor hozzám hajolsz!
Zöld volt a mező, színes a rét,
ház ült a völgyben és kék volt fent az ég.
Hófehér felhőkkel játszott fenn a fény,
és csillagot vetett a patakok vizén,
kéz-kézben járt ott egy pár, te, meg én.
Várom a napot, míg visszatérsz.
Nem lehetsz boldog, míg társad nélkül élsz......
kicsike vigyázzon,
egyszer nagymama lesz...
Kicsiny falum ott születtem én,
Nincs ott gyertya, nincs ott lámpafény,
Házunk előtt vén eperfa áll,
Engem anyám mindig haza vár.
Megírom majd jó anyám neked,
Ne várj haza, többé nem megyek...
Miért vágyna másra, ki téged átölelhet,
Miért menne máshoz, ha melletted lehet.
Aki Teérted él, még a felhőt se bánja,
Mert a Nap sugarát Nálad találja,
Jó, hogy énnekem jutott, ez a boldog állapot.
Aki melletted él, az én vagyok.
Te hoztál tűzbe, te hagytál vízben,
Éntőlem nem függ semmi sem.
Mostanában annyi mindent mondanak terád,
Vígasztal a sok kedves barát,
Nem tudják, hogy mi újság van nálam,
Nem tudják, hogy bármi történt, semmit meg nem bántam.
az első édes,
szerelmes csókot
feledni többé
nem lehet....
Illatozó erdők mélyén andalogva mentünk,
Mind a ketten, te is, én is, vadvirágot szedtünk.
Egy virágnál, a legszebbnél összeért az ajkunk,
Csókolózó gerlepárok úgy kacagtak rajtunk.
Piros pettyes ruhácskádban nem szedsz több virágot,
Temiattad gyűlöltem meg az egész világot,
Temiattad lettem züllött, temiattad árva,
Kacaghatsz egy nagyot rajtam, falu legszebb lánya.
Eljöttem hát a szívemet tőled visszakérni.
Visszadobtad a szívemet nem ismertem rája.
Összetépted, összetörted, kínoztad halálra.
Nem tudok én, nem tudok én ilyen szívvel élni.
Fölmegyek az Úr Istenhez egy új szívet kérni.
Lement a Nap a maga járásán,
Sárgarigó szól a Tisza partján....
Sárgarigó meg a fülemüle..
Szép a rózsám,hogy váljak el tőle?
Mondd, mért szeretsz te mást,
És én csak téged.
Mért másnak örülsz úgy,
Ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el
Itt kísért anyám iskolába, szegény,
Ott volt a szeme mindig kisfián,
Itt minden emlék múltam hozza felém,
Mert én itt születtem, ez a hazám.
Járom az utam, macskaköves úton,
A léptem kopog esős éjszakán,
Az ütött-kopott utcák nevét tudom,
Mert én ott születtem, ez a hazám.
.... galamb száll a falu felett,
Viszi az én bánatos lelkemet.
Nyugtalanul szálldos ide-oda,
Nem leszek én boldog talán soha.
F.:
Csókoltam én szép lányt már eleget,
De igazán egyik se szeretett.
/:Nem hall engem senki sóhajtani,
csak igazán szeressen valaki.:/
Akinek a lelke beteg s gyenge szive vérzik.
Hajítson be négy-öt litert minden nap egy hétig.
Húzassa el a cigánnyal százszor azt a régit.
Jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig.
Tüzes csókját jaj, de sokat vissza-vissza kérte,
A szívemet, a lelkemet adtam neki oda érte.
Adtam csókot Isten tudja hányat,
Csókolom a csókra termett szádat.
De mivel, hogy széjjelszakadt szerelmünknek lánca,
Hét faluban nincsen olyan kovács, aki összekalapálja.
Lehullott a rezgő nyárfa ezüst színű levele.
S hogy lehullott, elsodorta azt az ősz hideg szele.
Egy levélre rá volt írva rózsámtól az üzenet:
Isten veled édes, Isten hozzád kedves, élnünk együtt nem lehet.
Minden jót Mónika,
majd írok és válaszoljál...
... régen elfelejtett dal
a romok közt bús árván bolyong.
Tűnő álmokból
csendben fátylat sző a néma hold.
Régi szerelem
még néha-néha visszajár,
ha kinn a szigeten
halkan búcsúzik a nyár.
Messze szálló, őszi szellő
vidd el az én bús dalom,
súgd meg neki halkan, titkon,
ma is róla álmodom.
Messze szálló, kósza szellő
vidd el az én bánatom,
súgd meg néki lágyan, csendben,
feledni sosem fogom!
Lenéz rám a hold sugár, mámoros éjszakán.
Úgy kínoz valami egyszer csak valaki,
felfigyel dalomra tán!
Dalold el ezüst gitár, szívemnek sóhaját.
De jó lenne szeretni, gondtalanul nevetni,
dalolj csak ezüst gitár.
Kiszól a színkörből a zene,
ragyog a babám két szép szeme.
Legyen a Horváth-kertben Budán
szombaton este fél nyolc után.
Mikor az első csillag kigyúl,
kicsike babám hozzám simul...
Nótámat játsszátok, mert abban a szívem, lelkem van.
Öröm, vagy bánatért, ide jön az ember mindig hozzátok,
Cigányok, barátok, de csuda jó kedvet csináltok!
Mi fáj, gyere, mesélj
Mondj el mindent, tőlem ne félj
Kedved elrepült, ó, hol jár
Távol, messze száll
Mi fáj, gyere, mesélj
Van-e ború, van-e veszély
Mondd el bánatod énnekem
Súgd meg csendesen
Lassan elmúlt a láng, úgy félek én!
Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó.
Most már ez vagyok én, egy süllyedő hajó.
Még nem veszíthetek! Még nem! Én élni akarok!
Adj időt nekem.........
Reszket a Hold a tó vizén,
színezüst lángot szór a fény,
ó, de sokszor járok erre én, egyedül.
Titkon a szívem arra vár,
hogy itt egyszer újra rád talál,
de csak a gúnyos őszi szél hegedül.