Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Kisfiam, de szép volt játszanom veled,
Kisfiam, de rég volt, hogy átöleltelek.
Menj a boldogság felé hosszú úton,
Nézz az ég felé néha majd.
Menj az álmaid felé, föntről súgom,
Hogy kerülhetsz el minden bajt.
Lent, az utcánkban áll egy kis bár,
minden éjjel egy férfi ott jár.
És a zenekarnak pezsgőt ígér:
"Játszák el újra nékem!" Csak ennyit kér......
Visszajössz hozzám te még, ha jön a nyár,
Amikor kinyílnak majd a violák........
Mindig van új és még újabb, hát várd a csodát,
De sohase mondd, hogy nincs tovább.
Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen.
Nem jöhet új az életben hirtelen.
Sohase mondd, hogy vége, hogy nem érdekel,
A mindenen túl a minden jön el.
..a gyors vonat
engemet is,
gyors vonat,sebes vonat
valahol megáll,
nyújtom a jobb kezem,
szervusz babám...
Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja,
Virágos a kedvem, ha a cigány húzza,
Hajlik szívem jobbra, balra,
Mindegy neki szőke, barna.
Nem vagyok én olyan válogatós fajta.
Rólunk beszél már az egész világ szája,
Azt mondják, hogy te vagy az én szívem párja.
Tagadjuk, hogy igaz volna,
Mégis azt mondja a nóta,
Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja.
Tévúton járok, sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek, te ott állsz az út végén.
Mindent megbocsájtasz és mindig jót akarsz nekem.
Hogyha néha bántlak, akkor is jó vagy velem.
Tévúton járok, sajnos néha-néha én,
de bárhová megyek, te ott állsz az út végén.
Kicsiny falum ott születtem én,
Nincs ott gyertya, nincs ott lámpafény,
Házunk előtt vén eperfa áll,
Engem anyám mindig haza vár...
Megírom majd jó anyám neked,
Ne várj haza, többé nem megyek,
Amikor a kis falumban nyugovóra térnek,
Anyám, mondj el értem egy imát!
Lemegyek a pince fenekére
Lemegyek a, lemegyek a pince fenekére,
felülök a, felülök a hordó tetejére,
Addig iszom még egy csöpp lesz,
azután meg kisangyalom a szódavíz is jó lesz,
egyszer voltam el a Ligetbe sétálni.
Addig iszom még egy csöpp lesz,
azután meg kisangyalom de úgy is jó lesz,
egyszer voltam el a Ligetbe sétálni.
Hej de kutya jó kedvem van, az áldóját néki,
még az éjjel úgy berúgok, öröm lesz azt nézni.
Szombaton este üzente a babám, hogy ne járjak,
bolonduljak utána, kócok tekert a hajába, másnak lett a babája
De én arra azt feleltem néki, hogy hallod rózsám, köllesz te a fenének,
nem vagyok én bugyi, amit minden este cserélnek.
Titkon a szívem arra vár,
hogy itt egyszer újra rád talál,
de csak a gúnyos őszi szél hegedül.
Azelőtt itt, a tónál randevúztunk,
itt, a tónál álmodoztunk,
Holdfényes nyár-éjszakán, te meg én!
Reszket a Hold a tó vizén,
színezüst lángot szór a fény,
most is csak erre járok én, egyedül.
Elmúltak a régi szép idők.
Elmúltak a régi szép napok,
Ferde sarkú volt a kis cipőd,
A szívedben boldogság lakott.
Most a fény és pompa vesz körül,
Gazdag vagy és van szép palotád,
A szíveden mégis bánat ül,
S ott zokogsz ahol senki sem lát.
Hiába van palotád Budán,
Pestre jársz a boldogság után,
Feledni hiába akarod,
A ligeti korhadt fapadot.
Jegenyefán fészket rak a csóka,
Barna kislány tanított a csókra.
Tüzes csókját, forró csókját százszor vissza kérte,
A szívemet, a lelkemet adtam neki oda érte.
Nyáreste volt, madár dalolt a fán,
S itt kóborolt, csavargott egy cigány,
Megszólítám: De jó hogy megtalállak itt,
A legszebb lány tudod-e, hol lakik?
Ott arra lenn, túl az akácsoron,
Ma estelen, egy ház elé osonj!
... kis patak szélén,
párjával élt egy öreg cigány,
Vén öreg ember, nótája nem kell,
senkinek sem kell a nótája már.
Szép tavasz járja, zöld a fa ága,
kis galamb vígan turbékol a fán,
Ősz feje kábul, s a szíve kitárul,
párjához így szól az öreg cigány.
Hol van a hegedűm, párom,
tavasszal minden vidám,
Városba elmegyek máma,
én az öreg cigány,
Egyszer még hadd muzsikáljak
szívemből úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni,
hogy él még a vén cigány,
öreg cigány, a vén cigány.
Légy új hazánk, légy otthonunk
hol élhetünk és halhatunk...
Mégis rejti könnyét,
Azt hiszi, ha gyöngébb, félni kell. - Félni kell.
Miért hiszed el, hogy jobb a közöny,
Miért hazudnál? Sosem szégyen a könny.
R. Sírj, hogyha kell, akárki előtt,
Ne félj, ne bújj sehova el!
Sírni kell, ha nincs már erőd,
Így majd hazug nem leszel.
Kék csillag fent az égen,
kérlek róla mesélj nékem.
...gondom,
úgy örülnék minden csókodnak...
De a boldog ifjúság
Nem jön vissza soha már.
Mégis újra elmegyünk
Emlékeket keresünk
S feltűnik a régi nyár
És egy vidám ifjú pár.
Az a kicsi házikó
Most is olyan ragyogó
Nekem egyet jelent már
Az a ház, s az ifjúság!
Mikor jössz már énfelém?
Dimmi quando, quando, quando?
Vajon nem csal a remény,
Hogy majd csókot ad a szád?
...könny a szobám,
ha nem vagy nálam,
csupa sóhaj a szám,
miért nem vagy nálam?
Nem csak a húszéveseké a világ!
Az úton még poroszkál
Nemde néhány korosztály!
A réten mindenki talál virágot,
Hát gyertek srácok, legyünk jó barátok!
Tárd ki ablakod, végre tűzzön rád a napfény,
és érezd a lombok illatát!
Végre így fénybe érsz,
messze tűnnek majd az árnyak,
és vár rád egy szebb, egy új világ.
Elképzelem, hogy mennyit szenvedhettél,
hányszor tört rád a félelem.
Eljött a perc, most végre újra nézd meg,
hogy zöld a fű a réteken!
Letagadok minden könnyet, amit szemem te miattad ejtett.
Ha kérdezik azt hazudom, hogy a szívem mindent elfelejtett.
Csak titokban éjjelente kerülgetem a házatok táját.
Boldog vagy-e kérdezgetem kiskertetek öreg akácfáját?!
..Dunáról fúj a szél,
szegény ember vígan él...
Nem lesz már az Én szívemben búbánat,
Többé nem sírok utánad.
Jajj addig-addig-addig fogok mulatni,
Amíg a bánatomat el nem fogom feledni.
Nem lesz már az Én szívemben búbánat,
Többé nem sírok utánad.
Gurul az idő az égen
Mézvirág illat a szélben
Tenyered mutasd, hogy lássam
Sorsunk tán összeforrt mára
Nevemet ráírom nagyban
Ne veszíts el majd a bajban....
Légy mással boldogabb, nekem ebből elég.
Ezt kéne mondanom, de ez olyan nehéz.
Félre állok inkább, csak járd a magad útját.
Érzem hogy visszatérsz, nincsen vége még....
Tegnap sem ragyogott több csillag az égen,
Nem járkáltak többen lenn a faluszélen.
Ma sem hullt több virág a vén akácfákról,
Hiányzik valaki ebből az utcából.
Mama, kérlek, mondj még egy mesét,
Annyit adj, hogy úgy legyen, mint rég.
Hozd el azt az édes érintést,
A becézô szót, az esték csöndjét
Mama, kérlek, mondj még egy mesét!
Lágy eső arcom mossa,
Vállamon népem sorsa.
Teszem mit meg kell tennem,
Magyarnak születtem..