Császár kérésre (beszélgetős fórum)

Hát én inkább szülök simán..Én négy varrattal a gátsebben másnap már török ülésben ültem, és semmi bajom nem volt, pedig mind az 5x vágtak. A 4 babám feje beszorult úgy nyomták vissza, és akinél szültem eszébe nem jutott a császár, bár ott a szülésznő volt a hibás.

Sok császárost láttam, akkor is mikor dolgoztam, és mikor én feküdtem bent.

Ha császároznak, vághatnak ideget, izmot, nekem egy daganat miatt bikini vágást csináltak, ferdén varrták össze a sebet, ami később be is gyulladt, ezért félévvel később újra műtöttek, és mivel kellett szövetet eltávolítani, nem tudták szépen összevarrni, azóta is asszimetrikus a hasam.

És császárnál a méhedet is vágják. Azért mert majdnem rutin műtét, igen is komoly, és jobban meg vannak a veszélyei, mint egy gátsebnek.

Szenvedés? Nem tudom, én soha nem így fogtam fel...és mikor a babám a karomban tartottam, az mindent feledtetett velem....:))

Bár azt megjegyzem, mindenkinek más a fájdalom küszöbe, a van aki gát sebbel is sziszeg még hetek múlva is, és van aki, császár után pár nappal már szalad.

Hogy melyik a jobb az tudná megmondani, aki mindkettőt átélte.

De, kövezzetek meg nyugodtan, én akkor is azt mondom, hogy császár metszés csak indokolt esetben...

a császárral max a vajúdást lehet megúszni legalábbis sokan ezt gondolják nekem volt részem mindegyikbe császár komplikáció miatt, majd utánna sima szülés végül tervezett császár betegség miatt.hát a harmadik volt a legrosszabb mert szülés után jött a "vajúdás" mert a méhnek össze kell húzódani.

ha valami baj van akkor pillanatok alatt kiveszik a picit. nekem pl 10 perc alatt mert lassult a szive. a gátmetszés pedigg mondjuk milliószor "kellemesebb" mint a hasizmok átvágása. én hónapokig lábadoztam nem beszélve arról hogy 4 év után még néha most is fáj a sebhely.

gondold át mi a jobb

Sziasztok!

Látom nagyon dúlnak az indulatok ebben a témában.

Én is császárral szültem, magas vérnyomás, vizesedés és egyéb hormonbetegségeim miatt. Programozott volt, hamar felépültem az biztos.

Szerettünk volna második babát, de sajnos a 12 héten elvetéltem. Az orvos szerint a császármetszés vonalában próbált beágyazódni a méhembe és itt nem lehet kihordani egy babát. Ez azért komoly szövődmény, és nem igazán tudunk róla.

Szóval jól gondold meg, hogy császár legyen-e, ha nem csak egy gyereket szeretnél. Azóta sok ismerőssel beszéltem, aki elveszítette a babáját és nagyon soknak volt császármetszése.

Hú, vannak itt sztorik kéremszépen! Nem semmi, amin néhányan átmennek-átmentek.

Arra azért kíváncsi lennék, hogy a fórumindító olvas-e még minket, mert igencsak eltűnt-pedig a válaszok neki szólnának...

Mondjuk picit elkanyarodtunk a témától, mert a sztorik jönnek, de igazán az a kérdés, hogy keressen-e a fórumindító egy másik dokit, aki hajlandó őt megcsászározni, mert az UH szerint nagy a babája és anyukájának 30 éve emiatt volt egy halvaszülése.

Arra se válaszolt, hogy van-e dokija, szülésznője és hogy ők mit mondtak-mondanak neki?

Szerintem első körben nem az a megoldás, hogyha a doki nem azt csinálja amit mondok neki, akkor keresek egy olyat, aki "szótfogad" és azt mondja amit én hallani akarok.

A fórumindítónak szerintem nem a császár lenne a segítség, hanem egy számára hiteles SZAKEMBERREL (szülész, bába, pszichológus) folytatott többszöri, alapos beszélgetés.

Sziasztok!

Én természetesen szültem 1 hónapja. Pedig a terhesség alatt végig azt gondoltam, hogy császárral szülök. Elég 'macerás' terhességem volt. 21hetesen kinyílt a méhszájam, látszott a magzatburok. Összevarrták. És onnantól 4hónapig élvezhettem a kórház vendégszeretetét. :) Nem volt egy leányálom. Az első hetekben még fel sem kelhettem az ágyból, még wcre sem mehettem ki. Aztán nem lett jó a cukorterhelésem. Diétázni kellett. Nem elég, hogy kórházban feküdtem, de még csokit sem ehettem. :) Ezek után, hogy ne legyen minden olyan unalmas 28. héten begyulladt a vakbelem. Megműtöttek. Nem kívánom senkinek nagy hassal. Na ekkor már azt gondoltam minden rendben lesz, mert ennyi minden után mi jöhetne még?! Akkor a májfunkcióm mondta fel a szolgálatot. Szétvakartam magam, úgy viszketett a bőröm. A kórházban már a csodámra jártak. :) Szóval nem volt egyszerű terhességem. És ez mellett még a vérnyomásom sem volt jó, mert az alapból is magas volt előtte is. Na és a korom miatt is a császárra tippeltem. A szülésznők a kórházban inkább a császárt mondták, mivel mégis ott volt a vakbélsebem is. 4hónap kórház után (egyetlen egyszer engedtek ki 2napra, a lányom ballagására) legyengülve, természetesen szültem. A főorvos burkot repesztett miután a varratok kiszedése után nem indult meg magától a szülés. A vége felé már könyörögtem neki, hogy inkább császározzon meg, mert öreg vagyok én már ehhez. :) De azt mondta nem, mert megtudom szülni rendesen is. És tényleg megtudtam. Másnap megköszöntem neki, hogy nem hallgatott rám, mert szinte futottam és semmi bajom nem volt az egyetlen varratommal. Aki viszont császárral szült ugyanakkor , mint én, az jó pár napig szenvedett utána. A 4 hónap alatt egyébként sok mindent láttam a kórházban és sok császár is van. Sőt szerintem több is, mint természetes. Nem kockáztatják a baba életét. Legalábbis abban a kórházban, ahol én szültem. Szóval biztosan meglehet beszélni az orvossal, de én azt mondom, hogy egy orvos azért mégiscsak tudja, hogy mi a jó. Mond el neki a félelmeid, de ha megbízol benne, akkor hallgass rá. Az egyik barátnőm, aki vékonyka, 4250g-os kisfiút szült természetes úton. Megtudta szülni.

Sziasztok!

Én is császárral szültem mind a két fiam!

Sajnos én soha nem fogom így megtapasztalni milyen"szülni"amit azért sajnálok de a végeredmény a lényeg van két gyönyörű fiam. :)