Bunkó csoporttársak (beszélgetős fórum)

Így tettem! Nem reagáltam rájuk! Először visszaszóltam, de aztán én is úgy láttam, hogy jobb annyiban hagyni, majd abbahagyják. És tényleg. "Nyíltan" már nem csinálják, de azért lehet érezni, ha összefutunk, hogy az a mosoly mű, meg hasonlók... :-(

Hogy jöttünk össze? Hát, ez egy hosszú sztori. Kellett hozzá egy év. Iszonyú lassan haladtunk... Nekem már az első perctől fogva nagyon szimpatikus volt, de nem voltam szerelmes... Aztán így a csoport nevében írtam neki pár üzenetet. A következő félévben nem tanított, de kértem a segítségét egy másik tárgybeli házidolgozathoz. Segített, ötöst kaptam... Aztán jött a 3. félév, ahol megint tanított. Én ennek nagyon örültem, hangot is adtam neki, aztán egyszer csak elhívott teázni. 4 hétig találkozgattunk, mire összejöttünk. Viszont már több, mint egy éve tart. :-)

Egyébként bevallom töredelmesen, hogy én már regisztrálva vagyok ezen a portálon másik néven, azt használom inkább, de hogy ezt kiírhassam magamból, regisztráltam egy másik nicken is. Van ugyanis ismerős itt fent és nem szeretném, ha ezt látná... Így talán nem bukok le... :-)

Ez már közel egyéves sztori, csak most voltam oly bátor, hogy ezt másokkal is megosszam. Természetesen a blogból anno töröltem azonnal, viszont az üzenetet elmentettem.

Nem lett volna jó megoldás kinyomtatni és kitenni a faliújságra, mert mint mondottam, akkor ez még igencsak titok volt, a párom az állásával játszott.

Igen, persze, tudom, hogy ki(k) írtá(k) rólam. Egy másik helyre leírta a nevét is, sőt, a hülye csoporttársaim nevét is pontosan felsorolta egymás alá, hogy kik a kedves "drukkerek".

Amúgy a párom erről nem tud, eltitkoltam előle... Annyit tudott, hogy írtak be valami bántót, de hogy pontosan mit-miről és hogyan, azt nem mertem elárulni neki.

Amúgy ami meg igencsak bosszant, hogy az egyik ilyennek lett a párom a szakdolgozatnál a konzulense... :-S Legszívesebben megkértem volna, hogy utasítsa el, de hát... Hülye vagyok/voltam. Na mindegy. :-(

Akard, nem törödni velük.

Sok Boldog Napokat Nektek :)

Mondjuk ezt én sem.. :(

Dehát nem vagyunk egyformák-"sajnos"

"Semmi sem tökéletes.-mondta a Róka" :)

De azért köszi! :)

Szerintem a méltő válasz ilyenre csak az, hogy nem törődsz velük, és direkt nem mutatod, hogy érdekel vagy bánt, mert pont azzal dühited fel a legjobban ezt a kis aranyost, hogy le se sz.rod a kis akcióját, mert ha visszairsz neki vagy hasonlót teszel, akkor lesüllyedsz az ő szintjére.Ne félj, ha nem reagálsz rá, és csak azért is boldog vagy, majd eszi őt a méreg! :-)

Egyébként hogy jöttél össze a tanároddal? :)

Biztos, hogy irigyek! nyilvánosan fel kellene venni a kesztyűt, vagyis pl kirakni ezt a levelet kinyomtatva valahova a faliújságra, egy igazán frappáns válasszal megspékelve. vagy ilyesmi. én ezt tenném.

De tényleg rohadt genyák ezek az emberek. és tudod is, ki írta ezt rólad?

:)

Nekem is bunkók voltak a csoporttársaim :)

Rájöttem h irigyek voltak rám mert az összes nyomorék volt kivétel nélkül :)

Szerintem irigyelnek! :) Én is mindig vágytam egy ilyen tanár-diák izére. :)

Nincsenek jóképű kollégái a tanárodnak? :P

szia!

Nagyon szomorú, hogy ilyenek, de tudod nagyon sok ilyen ember van! Engem is piszkáltak fősulin, de kit nem!? Tudod, ne foglalkozz velük, bár könnyű ezt mondani! Csak irígyek, mert neked jó! Próbálj úgy tenni, hogy nem is foglalkozol azzal, hogy ők milyenek, akkor te fogod őket ezzel idegesíteni, és hátha leszállnak! Legyél boldog, magaddal foglalkozz! Kívánok minden jót!

Üdv!

Fősulis vagyok, végzős. Nagyon bunkó csoporttársakkal "áldott meg az ég". Szerencsére a szakirányválasztással a legtöbbtől megszabadultam, de még így is van közöm néhányhoz.

Az ember mögött ármánykodnak, csúfolkodnak, kibeszélnek, bunkóznak... De ha jegyzet kell, vagy valami sulival kapcsolatos dolog, boci szemekkel bámulnak rád, s térdre esve "könyörögnek", hogy segíts. Közben vágják hozzá(d) a cukipofát. Kétszínű banda...

Engem nagyon megbántottak, különösen az egyikük. (szerencsére külön szakirányon vagyunk már.) Vezetek egy blogot. Aztán anno beszóltak nekem elég gusztustalan és gerinctelen módon. A sztori röviden az, hogy 2. évben összejöttem egy oktatómmal. Eleinte titokban kellett tartanunk, mert akkor még tanított. A csoporttársaim ismerősei előtt azonban lebuktunk, terjedt természetesen a hír köztük. És egyszer csak ezt kaptam a blogba:

"szia x.

meglepve tapasztalom, hogy nem írsz y tanárúrról ;) pedig a lelkes fórumolvasó közönség erre a gyönyörűen bimbódzó románcra is nagyon kíváncsi!!! nem szép dolog ezt eltitkolni előlünk. epekedve várjuk a fejleményeket, hogy ne a "beépített embereinktől" kelljen megtudni minden kis szaftos részletet. a mögöttem álló szurkolótábor a következő kérdésekre szeretné a választ: "jól eldönget?" vagy "ki a másik nő akivel kézenfogva járkál a városban?" és "az ő gyerekét kísérgetik?" "téged nem zavar, hogy vele is nyilvánosan csókolózik, nem csak veled?" netán "te csak a szeretője vagy?".

amúgy egy építő javaslat eme remek bloghoz (ami kb olyan mint egy "sajtreszelővel rejszolni..."). a nyitóoldalra (tudod, amikor az a remek kis zene megy, és megjelenik a képed) a zene utoló másodperceire egy búgóhangú "kérlek lépj be" vagy egy "fáradj belém" nagyon földobná!!!

köszönöm szépen, hogy elolvastad.

amúgy ha törlöd is, ezt addigra már rengetegen elolvassák (mivel reklámozom a hozzászólásom ;), és törölni nem lenne túl sportszerű (lásd: yka ;)

nah pusszantalak

u.i.: a pirulás néhány percen belül elmúlik.... ;) :D"

Azt kell tudni, hogy a páromnak korábban volt egy barátnője. Annak meg egy gyereke. Akkor már régen szakítottak egymással, mikor én képbe kerültem. Csak ezt a sok bunkó nem tudta. (És szerintem máig sem tudják.) Nem is tartozik rájuk, de mindegy. Azóta leszálltak rólam nagyjából, de tudom, hogy azóta is téma vagyok közöttük. Nem érdekel, csak baromi rosszul esik, hogy az ilyen idióták esetleg miket terjesztenek rólam.

Szerencsére a csoporttársaim másik része, a barátaim mellém álltak és támogattak/támogatnak. És ez szerintem nagyon fontos.

Bocsánat, hogy elmeséltem a sztorit, de muszáj volt kiírnom magamból ezt a kis történetet. Kicsit jól esett a lelkemnek. Ha esetleg másokat is irritálnak, idegesítenek, bosszantanak a főiskolai/egyetemi csoporttársai, itt most kiírhatják magukból.

Osszuk meg egymással az ezzel kapcsolatos tapasztalatainkat!