Bérből megélni? Lehetetlen (?) (beszélgetős fórum)

A férjem is ezen háborog napok óta.

Remélhetőleg 2 és fél hónap múlva ennek a népnyúzó, népírtó bandának annyi...de ezzel be is fejeztem a politizálást.

Egyébként ebben igaza van apósodnak. Minek kellett megint felelmelni a nyugdíjkorhatárt? Kik érik azt meg? Csak a tehetősek.

Már lassan felörli az ember az idegeit ebben az állandó kilátástalanságba. Mi is napról napra élünk...anyukám segít minket, de ő is egyedül él, pillanatnyilag még dolgozik...ez a helyzet sem normális, mertr ilyenkor már nekünk kéne őt segíteni, nem fordítva. Jó lenne ha találnék munkát, anyumtól 10 fillért nem fogadnék el. Szeretném minél hamarabb visszaadni neki azt a sok segítséget amit kaptunk....

Én nem tudom, mi lesz itt tavasszal, főleg a választások után, de az elmúlt két évben olyan durván megnehezedett az élete mindenkinek, akiket ismerek, hogy eszméletlen.

Gyomorideggel vártuk a januárt, hogy most mit és mennyire fognak megemelni.

És egyre csak nehezebb lesz.

El nem tudom képzelni, mi lesz itt még pár éven belül, ha így megy tovább.

Lassan üldözési mániája lesz az apósomnak is. Szerinte a kormány el akar veszejteni mindenkit, ki akar irtani.

Most azon háborog, hogy a hidegétkezési utalványt úgy megadóztatják, hogy ha azt ráterheli a munkaadó, nem éri kérni. A melegétkezésire rászállt az Apeh, büntetnek ha nem csak melegételért fogadják el, így se a CBA-ban, se a hentesnél nem lehet levásárolni, legfeljebb 1500 ft-os pizzára költhetné, vagy egy edébre a mekiben. A vállalati büfében aranyáron adják a szendvicset, inkább éhen hal.

Ebben igaza van, hogy ő havi 10 ezret kap caffeteriaként, és ebből bőségesen be tudtak vásárolni kettejüknek tartósélelmiszerből, és a hentesnél. Most ezt is elveszik?

Már teljes meggyőződése, hogy direkt lehetetlenítik el az embereket, hogy sorra elmenjenek a fiatalok, és meghaljanak minél korábban az öregek.

A férjem szülei elég távol laknak, és ha megyek dolgozni, nem lesz más lehetőség.

Addig nem tudok mit tenni, amíg nem találok egy jobb munkahelyet.

Városba nem költözünk. Több oka van: innen könnyebb bejárni Pestre, és a környéken van pár város, így végül is jobb az elhelyezkedés esélye. A közlekedés is jó, és a környék is.

Nem lenne egyszerű eladni a házat. Sokkal jobb állapotban lévőket is nehezen adnak el. A házunk áráért egy kis panellyukat kaphatnánk.

Ráadásul, ahogy a dolgok most állnak, nagyon komolyan hiányozna a családi asztalról az a zöldség, gyümölcs, amit megtermelünk. A hatalmas kertben rengeteg mindent tudunk magunknak (jóformán ingyen) előteremteni. Állatot is tartanánk, ha megérné. Egyelőre ez nincs így, de még nem mondunk nemet a dologra. Tavasztól lehet, hogy lesz pár nyulunk, nagyon egészséges a húsa, és olcsó tartani.

Ezt városi panelban nem lehet.

A hitelkiváltás is elvinne párszázezret a kasszából, ami megint nem célszerű.

Nagyon komoly mérlegelés után döntöttünk a jelenlegi lakóhelyünk mellett, bár a ház lehetne jobb állapotban, de tágas, és nagy a telek is.

Ennyi pénzért jobb megoldást sem akkor, sem most nem lehet találni.

Az életbiztosítás a lakáshitelhez kell, nem mondhatom fel.

Próbáltunk megoldást találni a banknál, hogy legalább a törlesztő kevesebb legyen, de hála annak, hogy még 150 körüli CHF volt, mikor felvettük a hitelt, többet buknánk rajta, mint amennyit nyerhetünk.

A biztosítást ráadásul még nem tudjuk visszavásárolni, mert alig 3 éve fizetjük, jóformán semmit nem kapnánk. Az eddigi befizetésünk odavan, a hitelt át kell váltani, ami plusz egymilló, minimum, és az új szerződéskötéshez kell értékbecslő, földhivatali papírok, ügyvéd, közjegyző, a hitelmódosítás költsége, ez kb. 250 ezer megint csak. Tehát még erre is legfeljebb egy hitel felvétele után lennénk képesek.

A hárommillás hitelt cserélnénk le egy 4 millásra, kedvezőtlen kamattal, plusz tíz éves törlesztési idővel, de csak havi 5-6 ezerrel lenne kevesebb. :(((

Ki van ez találva rendesen.

azt írtad, hogy van életbiztosításod...jelenlegi megoldásnak vissza lehetne vásárolni, ha már fizeted annyi ideje.

a bankkal is tudsz beszélni ahol a hiteletek van, általában adnak 6 hónapos szüneteltetést indokolt esetben...

nézz kicsit körbe, talán lesz megoldás..ha más nem is, de időt nyerhettek...

Bocs, hogy ilyen hosszú lettem, de jól esik legalább egy kicsit kipanaszkodni magam. :(

Akik eddig a barátaim voltak, vagy elkoptak, mert nincs soha pénzem, hogy "bulizzak" velük, vagy külföldre költöztek.

Ráadásul egyiküknek sincs még családja, vagy férje.

Szuper, nem elég, hogy csóró vagyok, és depressziós, még magányos is. :(

Ráadásul most jön tavasszal a választás.

Addig még a csillagot is leígérik az égről, lesz itt még 25. havi nyugdíj is, meg kolbászból a kerítés.

Vessetek meg, de én már hányok, amikor megy a marakodás a nyugdíjasokért, amit megint a mi adónkból finanszíroznak. Megint a mi családunknak (is) lesz havi 5-10 ezerrel kevesebb.

Aztán nyáron kétkézzel osztogatnak, elkelnek a jó kis pozíciók, kifizetik a végkielégítéseket a távozóknak, megint csak a mi kontónkra.

Aztán jön még egy kis vagyonadó, mert annyira nagyon gazdagok vagyunk, hogy az után már adót kell fizetni.

Egy kis ezres lecsippentenek a jövedelemből innen, onnan, csak én nem tudom ezt nélkülözni.

Aztán szépen szétosztogatják egymás közt. Azt se tudják, mire költsék.

Az bánt nagyon, hogy nem két 8általánossal vagy azzal se rendelkező ember vagyunk, mindketten szakmát szereztünk, érettségiztünk, tíz éve dolgozunk.

Lakni csak kell valahol, erre vettünk fel 3 milliót, ami manapság már nem egy nagy összeg.

Nem élünk link módon, és mégsem elég a fizetés semmire.

Abban se reménykedhetek, hogy lesz rendes, jól fizető munkahelyem. Van munka környéken, de vagy 2 diploma kell hozzá, legalább, vagy három szakban lehet nyomni egy gyárban.

A kettő között csak protekcióval, és piszoknagy szerencsével, de legfeljebb 80 ezres fizetéssel van egy-egy irodai állás.

Az plusz 30 ezer.

Ebben az esetben tudunk havi 15 ezret költeni fejenként, egész hónapban.

Nem elég semmire, egészséges ételre, egy kis mozgásra, vagy (mivel nő vagyok én is) ápolt megjelenésre, fodrászra, kozmetikusra.

Moziba, színházba is szeretnék járni, néha venni egy-egy könyvet, vagy nyáron elmenni havonta egyszer-kétszer strandra.

Ez örökre csak ábránd marad. Semmi kilátás, semmi lehetőség.

Reggel kelünk, robotolunk, lefekszünk, és még a gyerekeimmel is csak pár órát tudok tölteni hetente. Ez a szerencsés eset, mert van munkám.

Vagy bőven van időm a családra, de nincs mit enni, és vagy a vizet, vagy a villanyt kötik ki, vagy valamit, mert nincs munkám.

Ja, és hát ki tudja, meddig van munkája a férjemnek.

Tudom...:(

Mi csak 3 milliót vettünk fel személyi kölcsön formájában, mivel külterületen lakunk és nem adtak építési hitelt. Így 36 ezret fizetünk ami még nem is sok kertes házért,mert az albérlet drágább általában.

Hát igen, ez ismerős nekünk is.

Többek között ezért nem mentem főiskolára, mert nem tudtak volna a szüleim még négy évig eltartani, és nem tudták volna fizetni a kiadásokat.

Most meg nézem, hogy némelyik diplomás ember két szót nem tud kinyögni, azt se tudja, mi a helyesírás, nem az a baj, hogy bunkó, hanem hogy rettentően buta.

Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a (volt, vagy jelenlegi, mindegy) munkahelyemen a főnökök felénél intelligensebb vagyok, csak épp jóval csóróbb. Miközben tökéletesen hülyének néznek.

Gyűlölöm azt a munkát, utálom.

De nincs más választásom, mint három szakban húzni az igát egy hülye irányításával, aki egy épkézláb üzleti levelet nem tud összerakni, telenyomja szmájlikkal.

Ez most jelentősen megváltozik: annyival nőttek a számlák, a hitelünk, az életbiztosításunk, össze se akartam számolni, de muszáj volt.

Ha mindent befizetünk, beleértve a gyerek oviját is, (szeptembertől iskolás lesz), 5 ezer forintunk marad. Ebből hogy etessek 4 embert egy hónapig???

Nem tudom, hogy éljük túl a következő időszakot.

26 éve van anyukád GYES-en? Gratulálok.

Ha ez megnyugtat: nem hiszem, hogy mi 26 évig fogunk még így élni, a családban akik így élnek, általában 55-60 évesen meghalnak.

Illetve nem így fogunk élni, most vagyunk a csúcson: most még sokkal rosszabb lesz.

Azért kösz, hogy hozzászóltál a témához.

Esetleg ha anyukádékat segítenéd anyagilag...? :PP

Nekünk sincs nagy hitelünk, nem nyakló nélkül vettünk fel 10 milliókat 35 évre.

De hihetetlen, hogy már ezt sem tudjuk lassan fizetni.

OK, nem tudtuk, hogy jön a válság, és frankhitel.

De akkor is gáz, hogy fizetésből nem lehet megélni, és reménykedni sincs miben, mert a minimálbér se sokkal több, a különbözet nem takarja be a villanyszámlát. Basszus, ha újravezetékeznénk a házat, talán (??) kevesebb is lenne, de a villanybojler úgy is megdobja. Csak épp nincs egymilliónk a vezetékcserére sem.

Ezért vagyok kétségbeesve, mert mi lesz így velünk? Csak gyűlnek a számlák, és gyűlnek.

Karácsony óta nem ettünk rendes húst, csak szirszar olcsó virsliket meg 400 ft-os párizsit.

Ez már nem élet.

Ezzel rengetegen vannak így.

Mi egy fizuból élünk, a hitelünk ( ami nem olyan vészes 36 ezer) és a rezsink több, mint a férjem fizetése. Én nem találok munkát, csak a csp. van.

Most néztem, mennyi maradt a számlánkon, miután befizettük a csekkeket.

Sírni lenne kedvem. És még nem vonták le belőle a lakáshitelt és a hozzátartozó életbiztosítást.

A következő lépés lesz, hogy lemondjuk az internetet és a tévét is, de még egy kevés hátravan a hűségidőből. (A lemondás esetén egy csomó kedvezményt kéne visszafizetni, amit persze megint csak nem engedhetünk meg magunknak.)

Még be kell fizetni a nagyobbik gyereknek az ovit, és a kisebbiknek kell még pelenkát venni.

Egyszerűen kétségbe vagyok esve!

A férjem "nem keresne rosszul", három szakban dolgozik, látástól vakulásig, 800 Ft-os órabérben, ami nem kevés. De annyit elvisz az adó, hogy siralmas, alig valamivel hoz többet haza, mint az a kolléga, aki most vettek fel 450 körüli órabérrel.

Nekem van (még egy kicsit) a GYED, nevetséges összeg, de hamarosan, (túlságosan hamar!) csak GYES-t fogok kapni.

Az hagyján, hogy nincs bölcsi a faluban, és oviba se tudom beadni a kislányom, szintén három szakban dolgoztam eddig úgy, hogy hat nap munka kettő pihenő, tehát legtöbbször nem hétvégére esik a szabadnap. Így, két kicsi mellett, nem tudok visszamenni dolgozni, hova tegyem őket? Ráadásul utazni is kell a munkahelyre, ami miatt nem "csupán" 8 órát utazok.

Katasztrófa, mert érettségi után még két szakmát is szereztem, végeztem is irodai munkát, de mégsem találok kisgyerekes anyaként, csak három szakos gyártósori betanított munkás melókat.

OK, nincs diplomám, de azért szar ott állni egy 8 álltalános végzett (4 első, 4 második) kampi mellett, és utálom, hogy egykalap alá vesznek mindenkit az ilyenekkel a "főnökök". (Nem vicc, diplomás is dolgozik a soron, az a ritka, aki csak írni-olvasni tud.)

Egyre közelebb van az idő, amikor még azt a párezret is meg kell spórolni valamin, ami a gyes idejére kiesik a kasszából. Nem egy nagy durranás, tényleg csak ezresekről van szó, de honnan?

Legfeljebb a kajából, de akkor marad a vajaskenyér egész hónapban, vagy mi lesz? Most volt nagybevásárlás: teszkósvirsli, teszkóstészta, teszkósmosópor, hulladékkaják, még több hulladékkal, hát hányni lett volna kedvem, és ezt esszük. Ja, kert van: minden évben megműveljük, idén kétszer annyi vetőmagot vettünk, mit tavaly, és reménykedünk, hogy bőséggel terem minden. Erre alapozhatunk, ha az evésről van szó.

Tudom, hogy spórolhatok én, amennyit akarok, akkor is ki kell fizetni az éves elszámolást a vízműnek, az áramszolgáltatónak, és komolyan úgy érzem, hogy ott is csak szívatnak, ahol tudnak. Mióta itt lakunk, minden évben plusz 50-80 ezer elment ezekre egy évben.

Ja, nincs már spórolt pénzünk, nagyon-nagyon olcsón tudtunk annyi fát venni, ha éppen nem fagyunk meg, jövőre is tudunk belőle fűteni.

Egyszerűen nem értem, és teljesen kétségbeestem. Van kereső a családban, és ha dolgoznék, akkor se sokkal többet kapnék egy szakban, mint most, mert 70 a minimálbér. Nem iszunk, nem dohányzunk, kertben termeljük a zöldséget, ott spórolunk, ahol lehet. (Pl. a fürdővízzel mosok föl, és azzal öntjük le a vécét is, meg hasonlók, tehát, TÉNYLEG nagyon spórolósan élünk.) Eddig egyetlen luxusunk és szórakozásunk volt a net és a tévé. Most már ez se marad.

(Illetve reméltem, hogy két év alatt csak találok valami mellékest, amit legalább neten keresztül lehet végezni, vagy legalább a használt babaruhákat, és ilyesmiket el tudom adni, de még ez sem sikerült.)

Mellékállásra kilátásunk sincs, amit GYES és két kisgyerek mellett lehetne végezni. Illetve az annyit fizet, hogy megvan belőle a bérlet, ha én viszem és hozom a kicsit az oviba, jövőre.

Nem tudom, hogy vészeljük át ezt az évet, és nem tudom, hogy lesz munkám egy éven belül.

Segítségünk persze nincs, mármint gyerekvigyázás szempontjából.

Nem hiszem, hogy egyedül vagyok ebben a cipőben.

Hogy lehet ezt túlélni vagy átvészelni, hogy napról napra él az ember, remény és kilátások nélkül?

Panaszkodjuk ki magunkat! Amíg még van internetünk.