Bérből megélni? Lehetetlen (?) (beszélgetős fórum)

nem vagy szívtelen dög, sokan úgy gondolkodnak mint te, én viszont nem, és ez nem azt jelenti, hogy elkényeztetném a gyerekeimet. Mint írtam nem a legmárkásabb cuccokban járnak, hanem most turkálóból öltözünk(ezt még ők úgysem értik), és használt játékokkal is játszanak (amit szintén nem vesznek észre, mert újszerűek), de most tehetem meg azt, hogy félretegyek nekik pénzt, illetve ezt nem pénzben kell elképzelni, befektetjük, egyszerű példa: vettünk még lakást, amit kiadunk (hivatalosan, leadózva, mielőtt valaki rosszra gondolna), és az fedezi a lakás hiteltörlesztésének jó részét, persze nekünk is hozzá kell tenni. húsz év múlva pedig lesz mindegyiknek reményeink szerint lakása. Én ezt nem tartom elkényeztetésnek, hogy ha belekerül a nagybetűs életbe, akkor az egész fizetése elmenjen a rezsire meg a lakbérre (vagy törlesztésre), mert nincs hol laknia. Szerintem nem itt kezdődik a majommá nevelés, nem fog a segge alá kapni autót, motort és még sorolhatnám, azt vegye már meg magának.

de az én szüleim egy árva fillérrel sem támogattak soha (holott megtehették volna, csak magukra költötték) és hidd el sokszor szükségem lett volna, hogy támogassanak, mégsem tették, ami baromi rosszul esett. (az más, ha valaki olyan helyzetben van, hogy nem is tudja támogatni a gyerekét).

a gyerekeimnek pedig nincsenek elvárásai, teljesen normálisan neveljük őket, és az is el van magyarázva nekik, hogy nem vehetünk meg mindent, ami éppen megtetszik stb, holott megtehetném.

de én úgy gondolom egy szülő dolga nem az, hogy mosson, főzzön, stb a gyerekére, hanem a boldogulásban is segítse. és ettől még az én gyerekeim is életképesek lesznek, sőt... jobban fognak boldogulni, mint akit totál magára hagynak, hogy na boldogulj fiam, ahogy tudsz, mi sem éltünk jobban...

Egy szívtelen dögnek fogok tűnni, de akármilyen életszínvobalon fogok is élni a következő 30x évben, akkor sem fogom a gyerekem segge alá tolni a jólétet, a lakást, az autót. Ha nem tanulja meg, hogy meg kell az értékekért dolgozni, soha nem fogja értékelni.

Segíteni fogom, de nem oldok majd meg helyette semmit. Mert az nem segítség, hanem egy óriási hiba, hogy a legtöbb szülő erején felül akar a gyereke "elvárásainak" megfelelni. Egy gyerekenke mi jogon lehetnek elvárásai? Hálás lehet azért, hogy úgy nevelték, hogy normális, életképes felnőtt lett belőle, nem egy elkényeztetett yuppie, aki a szülei halála után azt sem tudja majd mit kezdjen az életével.

igen ezt én is így gondolom, de vannak, akik tényleg minden szülői segítség nélkül kezdik a nagybetűs életet, és ma ez valóban nehéz, ha nincs semmid nehéz egyről kettőre jutni. ha már van egy kis segítség, akkor hidd el, könnyebb boldogulni is (persze ilyenkor is van, aki lecsúszik, mert nem jól élt a lehetőséggel).

utolsó mondatod teljesen találó, szerintem ez a nagy magyar valóság, sokan a szocializmus gyermekeként nőttek fel, ahol mindenkinek volt munkája, csak épp azt nem látják, hogy 2 dolgozott, 8 meg nézte...de azért jól vegetált mindenki

szia! én is így nőttem fel, nagyon szegényesen, de ne tedd ezt a gyerekeddel, hogy emiatt nem lesz tesója! igenis legyen, hidd el, 1 gyerek a legdrágább, a többi már örököl sokat az előzőtől. Azzal meg, hogy mindenből a legjobbat stb veszed meg neki, totál elkényeszteted, önző lesz, gondold át, ez megéri-e!

én is így gondolkodtam, hogy a gyerekeimnek mindent meg kell adni, és ma is ebben a szellemben élek, de vannak határok, sokkal jobb neki, ha van tesója!

Nagyon sokan élnek nehéz helyzetbe, kevés bérből, de ők a politizálás, vagy a felelőség másra kenése helyett többnyire azon gondolkoznak, hogyan jusson több.

Ha másban nem, mentalitásban biztosan előbb járnak, mint azok akik egy kormányváltástól várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön és nem tesznek érte semmit.

Utóbbiak bocs, szimplán életképtelenek, vagy azt hiszik, hogy még mindig szocializmusban élünk, ahol mindenről a Nagy testvír gondoskodik, nekik elég droidot játszani.

tudjátok, az a szomorú, hogy Magyarországon, aki havi 200ezret tud fizetni hitelre, (ugyanakkor nem nyaral évekig, nem jár szoliba stb, most nem sorolom fel) az már nem is a középosztályhoz tartozik, hanem egyenesen milliomos...nézőpont kérdése, hiszen aki a számlát sem tudja kifizetni, annak persze "fáj", hogy vannak, akik megtehetik, hogy "csak" 200ezret hitelre szánnak, viszont nézzük a másik oldalt, ez még régen nem a középosztály színvonala, ez a béka alsó feneke. (már bocsi a kifejezésért).

mi is ugyanebben a cipőben járunk, nem kell azt néznünk hó végén van-e még kenyérre pénz, de már évek óta nem mentünk moziba, színházba, nyaralni, mert most van állásunk (ki tudja lesz-e holnap)és most tehetjük meg azt, hogy a gyerekeinknek már most befektetjük azt a kis pénzt, amit össze tudunk spórolni, hogy ők se kerüljenek majd olyan helyzetbe, amibe ma sokan élnek

és még újból beültem az "iskolapadba", hogy mégegy diplomám legyen(hátha azzal majd többre megyek,)amikor már 1 illetve 2 gyerekünk volt, éjjel tanultam éjfélig, hajnali 2-ig, iszonyú nehéz volt, de talán megérte. Férjem is ugyanezt tette, szerzett még egy diplomát, mert ha a jelenlegi munkahelyéről esetleg menni kell, akkor legyen még egy papír a kezében és ne ott álljunk, hogy csak egy irányba tudunk lépni..

nekem nem ciki turkálóból öltöztetni a gyerekeket (azért a szebb, jobb dolgokat veszem meg, nem agyonkopott cuccokban járnak), és használt játékokat veszek nekik, viszont sok ismerősőm van, aki százezreket költ nyaralásra, a legdrágább cuccokban járnak a gyerekei stb, de nem is lesz a gyereküknek 20év múlva semmi...

de ez is csak felfogás kérdése, sokan úgy gondolkodnak, hogy élj a mának, sokan meg a jövőre is gondolnak(persze melyik a jobb, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie)

Amúgy iszonyú sajnálatos dolog, hogy Mo-on rengeteg ember él ilyen szinten, amit itt leírtatok, és valóban az átlagfizetésből iszonyú nehéz megélni, rengeteg lemondással jár. de sajnos azok is sok mindenről lemondanak, akik kicsit jobban élnek, vagyis szerintem ez még nem középosztály, csak nincs napi megélhetési gondjuk, gondunk, vizsont, ha valamelyikünknek nincs/ nem lesz állása, már is szorul a "hurok"

Itt mindenkinek a maga keresztje a legnagyobb, és ne ijedj meg, sokan támadni fognak, mert te nem nyomorogsz. Sokakat megtalálnak azzal, hogy mit vásárol, és egyáltalán miből merészel külföldre menni, ezt azt venni akár több tízezer forint értékben is.

A nagy többség szűkölködik, és rosszul esik neki, hogy más nem. Sajnos csak az jut el a tudatukig, hogy a hiteletek 200 ezer, másnak összesen nincs ennyi bevétele havonta, de ő "csak" 126 ezret fizet. Nem lehetsz elég nagylelkű, nem lehetsz elég szerény....itt nem sikk a jólét, a költekezés, a magasabb életszínvonal.

Egyetértek veletek! Jó magyar szokás szerint már az is fáj, ha másnak megy valahogy... Megélem én is százszor. Azt kevesen látják, hogy a felszín alatt mi is lakozik...

Az én férjem a 24 órából 16-ot dolgozik heti öt napban, a másik két hétvégi napon a vállakozását alapozza. Én most gyeden vagyok, de ősztől megyek dolgozni, mert a gyest nem engedhetem már meg magamnak. Hogy kivel lesz a két gyerek? Apukával, én műszakban dolgozom, megyek majd éjjel, délután, amikor a férjem már itthon van. Ha mégsem, maradnak a nagyiék (akik szerencsére vannak), de igazából ez a lehetőség nehezen "kihasználható", ugyanis aktívan dolgoznak.

Én is minden hónapban vásárolok a gyerekeknek, a nagyfiam újságot is fizet elő a suliban, könyveket, PC játékokat vesz. Nem eget rengető összegért, de azért van kiadás. A kicsi pelusos és nő, mint a gomba, de ez mindenkinek ismerős. Én sajnálom a pénzt a luxus-kiadásokra, a havi többszöri fodrászra, műkörmösnél nem is voltam még, a kozmetikust is kihagyom, ha nem muszáj. Most nem is igen öltözködöm, alig járok el itthonról, majd ha megyek dolgozni, kicsit "össze kell kapnom magam"... :)

Mindenesetre szerintem nemcsak annak rossz, aki "teljesen elúszik" anyagilag. Annak, hogy én azt eszek és veszek a gyerkőcöknek és nincsen kiszámolva fillérre a havi kassza, ára van... és sokan ezt az árat magasnak találják.

Ráadásul -és ezzel nem célzok senkire sem, csak általánosságban beszélek- sokan felelőtlenül vettek fel hiteleket, kölcsönönket, amiket most nagyon nehéz törleszteni...

"A házunkat mi is hitelre vettük, teljes egészében, úgyhogy havi 200ezer csak a törlesztő. Igaz, jól keresünk a férjemmel, de mi sem ekkora törlesztővel számoltunk, hanem 112ezerrel. Mi is 1, 5 éve 142 Forintos CHF-fel vettük fel. Volt, hogy 215-tel fizettük. Nekünk se könnyű. A férjem vállalkozó, lehet holnap már neki sincs munkája. "

Ezt sem értem..ha ennyire "pengeélen táncoltok" ahogy írod hogy lehet belemenni ekkora adóságba? Mármint a havi 200 ezer törlesztésre gondolok. Vagy úgy vagytok vele vagy el viszik a házat vagy nem?

Persze semmi közöm hozzá, de ha már ilyen kétségeid vannak, akkor ez őrültség volt...

Gondoltam, hogy ilyen jellegű hozzászólásokat fogok kapni. Csak azt szuerettem volna írni, hogy senkinek sem könnyű. Mindenkinek megvan a maga keresztje. Gondoltam, hogy lesz, aki kifordítja a szavaimat és csak a kivetnivalót kifogásolja.

Igaz, nem írtam, hogy nem babajátékokat veszek, hanem olyan dolgokat, amikkel később fog tudni játszani, mert félek, hogy később ne fogok tudni neki semmit sem venni.

Kíváncsi vagyok erre a hsz-ra ki mit reagál....egy kicsit kiakadtam.

Egyet nem értek: mi a bánatnak kellenek egy pár hónapos kisbabának MINDEN HÓNAPBAN 10 ezer ft. értékú játékok????

Ha ezt meg tudjátok magatoknak engedni + még azt hogy a havi törlesztő "csak" 200 ezer forint, akkor kérlek legalább ne írd azt, hogy a középosztályhoz tartoztok, mert az olyan messze áll tőletek, mint Makó Jeruzsálemtől.

Nekünk havonta jön össze 126 ezer ebben lakáshitel + rezsi. Más családnak ahol mind a 2 szülő munkanélküli még ennyi sem.

Az hogy adakoztok mindenképpen pozitív.

Tudjátok, nagyon is átérzem a helyzeteteket, és szégyellem is magam.

Szégyellem magam, hogy a kisbabámnak minden hónapban legalább 1 5-10ezer forint közötti értéket képviselő játékot meg tudok venni, mikor más gyereke éhezik.

Hozzá kell tennem, hogy mint írtam, tudom milyen az, ha a hónap utolsó 1,5-2 hetében nincs mit enni csak üres kenyeret és vizet. Anyukámék nem tehetnek róla, hogy ilyen helyzetben neveltek fel minket, viszont annál több szeretetet kaptunk tőlük. (2 fiatalabb testvérem van).

Engem viszont ez erősen motivált, és jelenleg is motivál arra, hogy nekem és a gyerekemnek (talán gyerekeimnek - még meggondolom 2x, hogy lesz e tesvérke) más élete legyen. Ugyannem kell hónap végén éheznünk, de mi is nagyon megérezzük a válságot.

Én magunkat a nemlétező "középosztályba" sorolnám, akik nem gazdagok ugyan, de nem kell azon gondolkodniuk, hogy éhezzen-e a gyerekük, vagy sötétben legyen otthon, avagy megfagyjon, mert nem tudnak fűteni.

A házunkat mi is hitelre vettük, teljes egészében, úgyhogy havi 200ezer csak a törlesztő. Igaz, jól keresünk a férjemmel, de mi sem ekkora törlesztővel számoltunk, hanem 112ezerrel. Mi is 1,5 éve 142 Forintos CHF-fel vettük fel. Volt, hogy 215-tel fizettük. Nekünk se könnyű. A férjem vállalkozó, lehet holnap már neki sincs munkája. Így sem könnyű élni, és mégis minden évben próbálunk valakiken segíteni. A szüleim mellett persze. A mikulásgyárba vittünk élelmiszert, és több családon segítünk folyamatosan, ahol kikötik a gázt. Sajnos nem tudjuk az egész világot megváltani, erre már rég rájöttünk a férjemmel.

Én mégis sokszor szégyellem magam, hogy jól élünk, igaz, mi is mindenről lemondunk a férjemmel, magunknak semmit nem veszünk, mióta Lili belecsöppent az életünkbe.

Azelőtt sem nagyzoltunk, soha nem jártam fodrászhoz, műkörmöshöz, kozmetikushoz, szoliba, szaunázni... blabla, ami manapság olyan trendi, és a sok nő megvet, ha te nem jársz ilyen helyekre. De ezek nem létfontosságúak számomra. A hajamat meg tudom szárítani, a körmömet is ki tudom festeni, és így tovább.

Vagy beszéljünk a többiről, nem költöttünk milliókat az esküvőnkre, csak azért, hogy habosbabosban körülugráljon egy csomó ismeretlen, aki csak a kajáért jön, nem mentünk Balira nászútra, mert minek, anélkül is szeretjük egymást, sőt, kb. 15 éve nem voltam nyaralni...

Sorolhatnám, hogy minden hasztalan dolgot eladtam azért, hogy abból a kisbabámnak vegyek ruhát, bútort, pelenkát...

Remélem nem vettek meg, csak szerettem volna leírni, hogy azoknak sem mindig könnyű, akik kívülről látszólagosan "jól" élnek. Mi is pengeélen táncolunk.

Mi is vagyunk.

Párom dolgozik egész napot és havi 100-110.000 forintot kap. Én a két gyerekre kapom a családit és a kislányomra a gyest ami egybe 52.653 forint.

Mire kifizetem a számlákat, villany, szemétdíj, digitv, internet, víz, lakáshitel. A fiamnak az ebédje most 8200 forint lesz. Kifizetek mindent és már nem is maradt a pénzünkből.

Akkor ugye a lányomnak a pelus, cipő. Armandónak havi 2-3 nadrág, zoknik, boxerek, mert nől mint a gomba. Már nincs is pénzünk.

Ilyenkor szoktunk belenyúlni apucinak az "A" hitelibe. Amit amikor fizut kap visszafogják mindet. És akkor máris kevesebb a fizuja.

Na igy vagyunk hónapról-hónapra.

Mennék én is dolgozni, de nincs kire hagynom a gyerekeimet megitt munka hely sincs ugy.

Anyukám dolgozik, anyósóm megcsak pár órákat vigyázz a gyerköcökre. Állandóan nem vállalná őket.

Most én is valami lehetőséget keresek. De nem találok.

Ne aggódjatok jön Viktorkirály és megold mindent!!!!!!!!!!!!!!

Teljesen mindegy ki van odafenn nekünk mindenképp szar!!!!!! Sajnos mivelünk senki nem törödik csak azt mondja hogy szavazz rá és aztán jól elfelejti betartani az igéreteket.

szia! azért sajnos ne reménykedjetek, 2,5 hónap múlva varázsütésre nem lesz könnyebb, sőt sajnos még évekig nyögni fogjuk, amit ez a banda elcseszett, de már 20éve megvan a lehetőségünk, hogy ne őket válasszuk, mégis pk kellettek, hát erre mit lehet mondani? hogy tessék, most megkaptuk...

a szülők meg, ha normálisak, addig segítik a gyereküket, amíg lehet, vagy tudják, vagy akarják(az enyémek sosem támogattak minket, a férjem szülei igen, és soha nem éreztették ezt velünk, egyszerűen más a felfogásuk, szerintük nekik ez a "dolguk", ma már szerencsére nem szorulunk az anyagi segítségükre, de az elején nagyon jól jött!)

Sajnos nem vagyok ilyen optimista. Egyik népnyúzó banda megkapja a végkielégítését, most osztogatják a zsírosabbnál zsírosabb állásokat egymásnak. Aki marad, jól jár még 5 évig, aki megy, még jobban. Megint lesz pár milliós bánatpénz kifizetve.

Az új népnyúzó banda meg vérszemet kap a húsosfazék mellett, és most kezdi el tömni a zsebét a sok újonc.

Ráadásul egy-két ígéretet is csak be kell tartani, különben lázadnak a "választóik". Megint kint lesz az utcákon az összes futballhuligán. Erre megint kell pluszbevétel, ami pluszadókból fog befolyni.

Ezért aggódok a választások miatt, megint az átlagos "birkák" fogják meginni a levét, mert itt velünk már tényleg mindent meg lehet csinálni.

Azon gondolkodom, hogy is van ez a határ, hogy húszezerig lehet lopni, és nem jelenthetnek fel. Nyáron ráfanyalodunk mi is, lehet.

A férjem szülei nyugdíjasok, ráadásul anyós minimumot kap, mert alig-alig dolgozott, és úgy lett rokkantnyudíjas.

Panelban elég a rezsit kifizetniük.

Nekem már csak anyám él, de ő nagyon nehéz eset, nem tud segíteni ő sem, szintén rokkantnyugdíjas, és egyedül neveli a testvérem, tehát anyagilag ők sem állnak jól.

Nevetséges, hogy 50 km-es körzetben van vagy három nagy ipari park, legalább 50 multival, és mégis olyan szegények az emberek a környéken, mint a templom egere. Jó, itt is van, aki százezreket, és milliókat keres, de elenyészően ritka, aki a bérből normális, "emberi" szinten meg tud élni.

Nevetséges, hogy az ismerősök között végül is mi vagyunk a legjobb helyzetben, hisz van házastársunk, két szép, egészséges gyerekünk, házunk, kertünk, és mégsem elég az élethez. A fene egye meg, hogy enni és fűteni is kell, különben jól élnénk. :(