Beigazolódott Down-kór, terhességmegszakítás a 23. héten (beszélgetős fórum)

Én soha nem vetnék ezért rád követ. De azt tudom, hogy a Down-szindrómás babák szüleinek túlnyomó többsége ugyanezt gondolja magáról, amikor megszületik a babájuk. Aztán szerencsére a nagy részüknek mégis sikerül. Az ember sokkal többre képes, mint amit elsőre gondol magáról.

Azért persze örülök, hogy nem lett gond a babáddal.

Ezeket te írtad:

"az édes kedvés egy élethez, hogy

"Jól érzik magukat a bőrükben, boldogok.""

"egy Downos baba ......soha nem is fog teljesértékű életet élni. "

" akármennyire is szerethető emberkék, nem élhetnek teljes életet.:-( "

Szerintem nem állítottam olyat, amit nem írtál.

hány évesen történt ez veled? azt hiszem ezt nem írtad le.

én most terhes vagyok 14 hetes a 3. gyerekünkkel és 36 éves vagyok.

a kombinált tesztem negatív, uh szintén. azt hittem megnyugodhatok.......

tudom írtad,hogy terhesek ne olvassák.......

bocs, ennek nálunk is van határa.

24. hét előtt született babát nem tartanak mesterségesen életben.

mégis hol írtam én ezt le?

ha nem muszáj, akkor ne állítsd rólam, hogy olyat mondtam, amit pedig nem!

köszi előre is.

Kedves Szimonic!

Elolvastam a cikkedet.Tényleg szomorú és nehéz történet.

Viszont azt gondolom,hogy próbálj meg arra figyelni ami van,ami megadatott és ne arra ami nincs vagy adott esetben nem is lehet.Ez most lehet,hogy furcsán hangzik,de én a helyedben egy időre biztos félre tenném a tesó iránti vágyat és a férjemre,gyermekemre koncentrálnék.

Az életben nem kaphatunk meg mindent.Azt gondolom így is nagyon szerencsés ember vagy,hogy van egy szerető férjed és egy szép egészséges kislányod.Az,hogy valamiért nem akar a tesó összejönni annak valami oka lehet,ezekre a jelekre érdemes oda figyelni.És megértelek,hogy nem akartál beteg gyermeket nevelni...

anno mikor én is vártam a kislányomat nekem is csináltak magzatvíz vételt, és ott a doki mondta hogy sok betegséget természetesen nem lehet kiszűrni,még avval sem.Én mindenképpen komolyan venném ezeket a történéseket az életemben és megpróbálnám nem akarni ennyire,és elfogadni azt azt a jövőt is amiben lehet ,hogy nem szerepel a tesó.Ha megnyugvást találsz ebben biztos hogy könnyebb lesz elfogadni is.

"Azt mondja, gratulálok, ön terhes. Megtartja? "

Ez szerintem is nagyon gáz.

Az ötödik babámmal már eleve csak a 12. héten mentem el, és rögtön mondtam, hogy a kiskönyvhöz kellene a vizsgálat, így megelőztem ezt a kérdést. A negyedik gyereknél eléggé helyretettem a dokit, szegény csak pislogott, mert nincs ehhez szokva, hogy valaki sérelmezné ezt a kérdést...

Ha belegondolok, épp a szülészek "ölik meg" a legtöbb embert (gyereket)

Na igen, ez valóban érdekes, és a vicc az hogy ha magától indul be a szülés, már nem kérdezik meg az anyukát, akarja e hogy agyvérzés lehetőségével, és mindenféle fizikai bajjal életben tartsák a babáját.

Van egy ismerősünk, akinek ikrei születtek meg korán 23-24 hétben járt, nem tudom pontosan, valami 700gr ot nyomtak.

Mindkettő agyvérzést kapott, az egyik baba gyöngébb volt, meghalt, a másik ma is él, már otthon vannak, és várják hogy mi lesz?

újra és újra élesztették, ott már nme számít mi marad, csak végzik a dolgukat.

Amúgy nem kellene más téma felé is elmenni a szűrésekkel?

Na meg a "minden tiszteletem azoké, akik vállalni tudják".... na persze, kivel is vitáznak?

Jajj nehogy azt higyje itt valaki hogy családon belül, nincs aki ugyanígy valljon mint a nagy átlag. De nem baj magukat minősítik.

2 hozzátartozóm is megemlítette az idők során, hogy ha akkor(egy bizonyos időpontban) terhes elveteti.

Itt ez a gond .Most azért vegyünk egy példát.

Elmentem 6 hetesen nőgyógyászhoz, látta a kis pöttyöt.

Azt mondja, gratulálok, ön terhes. Megtartja?

Itt ez a baj.Ez már tök természetes. Naná hogy azt mondják, hogy a betegnek esélye se legyen.

Jesszus már nem csak a beteg babák vannak szűrve.

Istent játszunk...

így is ki lehet mondani.

csak ha szépítjük, nem annyira gáz nem?

Én csak azon röhögög cinikusan, amikor agyba főbe reklámozzák a Down kór "szűrést".... Világos, hogy az már a sejtek találkozásánál eldől. Akkor

,meg ,miért nem reklámozzák így: Down szindróma nagy esélye esetén abortusz????

Te mondasz ítéletet, a te ítéleted az, hogy a dankáknak az élete nem élet, mert ha nem olyan mint az átlag, az már nem teljes élet.

Kíváncsi lennék, nálad hol a határ a teljes értékű életé megitélésében?

a tied az ? teljes? Örülj neki.

A mienk is, És a gyermekeinké is.

Van egészséges gyermekünk is, és van danka is, talán mi tudjuk leginkább megitélni, mi a különbség köztük, és azért érzimindkettő teljesnek az életét, mert egyenlőnek látjuk és kezeljük őket.

Te nem tudsz hiteles itéletet mondani, és akinek csak " egészséges" van az sem.

Nincs viszonyítási alap.

Ettől független mindenki azt teszi az életével és a magzata életével amit akar.

Törvénytől védetten.

Én csak egyet nem értek, és jó lenne ha ezt nekem valaki okosan megmagyarázná.

Mi a különbség a 24 hétig történő megszülésnek, szándékosan megindítva a szülést, hogy a gyermeknek esélye se legyen küzdeni az életéért, és mi a különbség ,ha ez néhány héttel később történik?

Mondjuk 30 hét, vagy születés után?

Mi ebben a különbség?

Valaki fejtse már ki.

Én sokkal roszabb vagyok mint Petimama, mert bennem azért van egy kis rossz érzés azok iránt akik itéletet mondanak a saját gyermekük fölött.

Te jó vagy, jöhetsz, te menj a sóhajba, és hogy ne kerüljek bajba, időben megteszem a lépéseket, amíg a törvény megengedi.

Még hozzátenném, nem vagyok vallásos.

Földhöz ragadt realista vagyok.

De a tény az tény.

Elindul egy élet, és a természet végzi a dolgát.

Van hogy magától nem marad meg, van hogy megmarad betegen is, van hogy elmegy egészségesen is.

Ezt hívják természetes szelekciónak.

Ha ebbe bele lehet nyúlni, és istent játszani, akkor később mért nem?

Ha nem tud róla az ember, vagy szülésnél sérül, vagy hasonló.

Már próbáltam választ kapni a kérdésemre, de erre senki nem válaszol.

Vannak akik magukra hagyják később is a gyermeküket...

De most nem erről van szó. Egy várva várt gyermek nem kell mert nem tökéletes.

Ott felelőtlenségről van szó, itt pedig állítólag felelős szülőkről.

Ez hihetetlen.

Az a helyzet, hogy a sérült embereket nevelő szülők, ha a te gyermekeddel történne valami, akkor sem néznék kevésbé embernek.

És te?

Vagy garantálta valaki, hogy nem jársz úgy soha?

Azt hiszed az élet nem tréfálhat meg?

Én nyugodtan alszom, mert a gyermekem jönni akart, és jött, és mostmár a fizikai betegségen túl van, és koncentrálhatunk a szellemi fejlődésére.

Van mire készülnünk, mert árgus szemmel figyelik az olyan tudatos emberek mint akik itt vannak.

Valaki azt mondta egyszer, hogy az élet egy folyó, mindenkinek megvan a saját hídja, amin átkel , ez a mi élethidunk, csak ezen lehet fönnmaradni, ha ezen haladsz, nem kell lesegetni, hogy végig ér e?

Hogy elég széles e? Biztonságos e?

mert épp a te súlyodnak, a te igényeidnek megfelelő.

De ha valaki ezen a hídon csak egy kicsit változtat, mert azt hiszi, csak így bírja el, összeomlik a stabilitása, és hiába pont olyan mint a szomszéd hídja, a te súlyodnak nem elég.

Az én hidam végig ér, és nem érdekel hogy más hogyan barkácsolja a sajátját, nekem és a családomnak épp így jó. Le is sz@rom ha más örökké csak mutogat, és kritizál(és most ne védekezz, mert nem rólad van szó).

Ezt nem tudom, miből gondolod, mert az általam leírtakból nem gondolom, hogy ez következik, akik meg ismernek, azok tudják, hogy bár nem rejtem véka alá a véleményemet, de soha nem ítélek el valakit azért, mert máshogy gondolkozik erről a kérdésről.

Te viszont egyértelműen leírod, hogy neked egy Down ember elfogadhatatlan, az ő élete nem olyan teljes és tökéletes, mint pl. a tiéd. Te nem azt nem tudod elfogadni, hogy van, aki másképp gondolkodik, hanem azt, hogy van, akinek másképp teljes az élete, mint ahogy te gondolod.

"Nekem csak azzal van bajom, hogy ne mondjuk, hogy a gyereknek így jobb, hogy meg sem születhet, az ő érdekében vállalják a szülei ezt az áldozatot, hogy lemondanak róla."

nem, neked azzal van csak bajod, hogy nem tudod elfogadni, hogy vannak, akik másképp gondolkodnak. :-(

"én nem minősítettem senkit.

ha te úgy érzed, az a te problémád. :-( "

Dehogynem, te azt mondod, hogy nekik nem teljes az életük, nem kéne megszületniük se. Arról, hogy mi a teljes élet, szerintem ne nyissunk vitát, mert messzire vezetne.

Ezt a mondatodat meg nem értem:

"úgy gondolom, hogy nekik is joguk lett volna a teljes életre." Mármint azoknak a downos gyerekeknek, akiket "kiszűrtek", de mégis megtartottak a szüleik vagy akiket kiszűrhettek volna, de a szüleik nem szerették volna előre tudni, mert akkor is megszülték volna őket, ha előre tudják? Náluk az alternatíva csak az lehetett volna, hogy meg se születnek, az lenne nekik a teljes élet? Amit a szüleik elvettek tőlük, mert mégis megszülettek?

Természetesen én elfogadom, hogy valaki nem vállalja a danka gyerekét, ha időben kiderül, és soha nem venném magamnak a bátorságot, hogy emiatt elítéljem. De ne mondjuk, hogy ez a gyerek érdekében történik. A szülő joga, hogy nem akarja ezt az életet felvállalni, amikor még megteheti, és én még azt sem gondolom, hogy ettől ő egy önző dög vagy hasonló. Szerintem egyszerűen nem elég bátor, hogy fejest ugorjon az ismeretlenbe. Nekem csak azzal van bajom, hogy ne mondjuk, hogy a gyereknek így jobb, hogy meg sem születhet, az ő érdekében vállalják a szülei ezt az áldozatot, hogy lemondanak róla.

akkor jó. :-)

jó kirándulást!

apropó, megkérdezhetem, hogy miért a magzatvízvétel és nem a korion biopszia mellett döntöttetek?

én nem minősítettem senkit.

ha te úgy érzed, az a te problémád. :-(

"Jól érzik magukat a bőrükben, boldogok."

az élet nem ettől teljes. :-(

és továbbra is úgy gondolom, hogy nekik is joguk lett volna a teljes életre.

ez a mi véleményünk, ahogy én is el tudom azt fogadni, hogy sok anya megtartja a Downos babáját, illetve el se megy elvégeztetni a kromoszómavizsgálatot, úgy lehet, hogy te is jobban tennéd, ha elfogadnád, hogy sok anya meg inkább vállalja a terhességmegszakítást és a vele együtt járó fájdalmat (elsősorban lelkit), mint hogy nem teljes életre ítélje a saját gyerekét.

az édes kedvés egy élethez, hogy

"Jól érzik magukat a bőrükben, boldogok."

A lényeg hogy mi akik dankát nevelünk, vagy neveltünk, látjuk azt hogy az életnek nem csak a rózsaszín ködös oldala szép.

A ködtől mentes élet nem tesz bennünket boldogtalanná,max tisztábban látunk és azt gondolom, hogy mi tudunk igazán mellé állni azoknak is, akik később sérültek meg, és nem dönthettek ők vagy a szüleik, hogy elég tökéletesek- e az életre?

Születésnél, vagy utána sérült emberek is vannak jó számmal, és nem gondolom, hogy kevesebb joguk lenne, mint akit nem ért semmilyen sérülés. Vagy nekik is joguk van befejezni? nem folytatni? (eutanázia)

Abban viszont hiszek, bár régen nem értettem, valóban oda születnek a sérült emberek, ahol méltón tudnak bánni velük. Bármennyire is kampányolnak a dankák, vagy más kimutatható betegségek ellen, az irány hamis.

Nem a gyermekeket sajnálják, hanem saját magukat.

Érdekes, hogy először mindenki megemlíti, hogy van egy tökéletes és egészséges gyermekünk, stb.

Előre számolgatni, vagy gondolkodni nincs értelme, azt a teherbeesés előtt kell.

Ezzel együtt, amikor az arcába vágják az embernek a megmásíthatatlant akkor nem esik jól, sőt.

Ki akarná szándékosan hogy a gyermeke beteg legyen?

Senki. Én sem, te sem akartad, más sem.

De aki már benne van, nem panaszkodik.

Az eleje nehéz főleg lelkileg, de amint látjuk, hogy ugyanolyan mint bárki más, ugyanúgy huncutkodik, ugyanúgy (ha nem jobban) bújuk, szeret, akar mindent tudni,már nem gondolok erre.

Mert bár eléggé fölborzolom itt a kedélyeket, én mégis hiszem és tudom, hogy önálló lesz, élvezni fogja az életet .

Keseregjek azon hogy nem vagyok orvos?, politikus?. tudós?

Nekem nem adatott, nem is jut eszembe ezen keseregni. Kevesebb vagyok tőlük, pedig nem mondtak ki rám semmilyen diagnózist, mégsem tudtam úgy tanulni hogy többre vigyem.

Én így vagyok Ancsikámmal is.

Igyekszünk arra hogy a max-ot megtanulja, kihozzuk belőle. És igen én tudom, hogy teljes élete lesz.

Én a legtöbbet azért szenvedtem, mert egész végig erre mentek a vizsgálatok, down szűrés.

Hát akkor biztos iszonyú dolog, ha ennyire félünk tőle.

Talán a hozzáálláson kellene változtatni.

Elnézést kérek ha valakit ezzel felháborítottam.

Az élet mellett kampányolni bűn lenne?

Jött egy apuka, aki aggódik, mindkét fél elmondta a meglátását.

Én legalábbis nem gondolom, hogy acsak egy megoldás lenne, ha beigazolódna.

Bár mégegyszer mondom, azt kívánom hogy egészséges legyen , nem csak az övéké a másoké is.

Azt gondolom, hogy a különbség közted és köztünk az, hogy mi nem minősítjük mások életét, és nem vindikáljuk magunknak a jogot, hogy eldöntsük, kinek teljes és kinek nem az élete, kinek van joga élni, és kitől vesszük el ezt a jogot, anélkül, hogy őt megkérdeznénk. Mi, akiknek volt/van downos gyerekünk, nagy többségben úgy gondoljuk, hogy nekik is joguk van élni, és a mi feladatunk nem az, hogy elpusztítsuk őket, hanem az, hogy a tőlünk telhető legtöbbet megtegyük azért, hogy annyira teljes életet élhessenek, amennyire csak képesek. A Down-szindróma nem betegség, valóban nem is lehet meggyógyítani, de a hozzá esetleg társuló betegségek gyógyítására valóban joguk van.

Én nagyon sok danka gyereket ismerek, de egyről sem gondolom, hogy jobb lenne, ha meg sem született volna. Jól érzik magukat a bőrükben, boldogok.