Beigazolódott Down-kór, terhességmegszakítás a 23. héten (beszélgetős fórum)
A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.
nem hánytorgattam semmit, csak a véleményemet mondtam el.
mivel a gyereknek is joga van az egészséghez, és Downosan nincsen egészsége, ezért megértem azokat, akik elvetetik, ha kiderül, hogy downos a babájuk.
Ennyi.
Ez az én véleményem.
én is elvégeztettem a kromoszómavizsgálatot, a mi babánk szerencsére egészséges, de ha nem lett volna az, nem tartottuk volna meg.
ennyi.
én, mi így gondoljuk és kész.
konkrétan leírtam, hogy mit gondolok, de már az előbbi hsz-emben is.
egy Downos baba soha nem fog meggyógyulni, fölösleges és félrevezető ezt mondani bárkinek is.
soha nem lesz annyi kromoszómája, amennyinek lennie kellene. :-(
és soha nem is fog teljesértékű életet élni.
ez is tény, akármennyire sajnálatos is. :-(
((a gyermeknek is joga van az egészséghez, a teljes értékű élethez, és tetszik, nem teszik, akármennyire is szerethető emberkék, nem élhetnek teljes életet. :-( ))
ez részben igaz épp ezért mindent megteszünk, hogy meggyógyuljanak, és teljes értékű életet élhessenek.
Az a mondat amit a te h.sz.-ból idemásoltam, sztem így helyes, ha így kezdődik, A GYERMEKNEK JOGA VAN AZ ÉLETHEZ.. STB STB, a többi jó, de a mondatot nem fejezted be
Joga van az egészséghez... ezt mondd annak aki beteggé teszi a gyermekét mert nem mi anyák veszzük el a gyermek egészségét.
Joga van az egészséghez, ezt abban az esetben hánytorgathatod, ha mi csak azért sem tennénk meg mindent, hogy egészségesek legyenek, teljes életet élhessenek.
Vagy mit akarsz mondani?
mért nem írod le? konkrétan!!! Mire gondolsz?
Mihez is van joga? mert a mondat nincs befejezve.
Akkor hogyan tovább? Szerinted?
Vegyük azt a példát, hogy valaki előre tudja, időben, és ott a dilemma, hogy mit csináljon?
mi a helyes? Mért nem mondjátok ki? csak.....
Én kimondom, ha nem haragszol.
Joga van az élethez, az egészséghez, ha beteg a gyógyításhoz, ha fogyatékos a segítséghez, ha éhes a tápláláshoz, ha szeretetre vágyik a szeretethez, a tanuláshoz, a munkához, a felnőtté váláshoz, a megöregedéshez.
Mindenhez joga van, ahogy neked, vagy nekem is.
Nem baj ha előre tudja az ember, hogy beteg lesz, bár ez emberfüggő, de azon menjen a drukk, hogy időben meg legyen az eredmény, hogy ha beteg még megölhessük amíg jogunk van hozzá... látod? ez az egész a mi jogainkról szól, nem a gyerekéről.
a gyermeknek is joga van az egészséghez, a teljes értékű élethez, és tetszik, nem teszik, akármennyire is szerethető emberkék, nem élhetnek teljes életet.:-(
minden tiszteletem azoké, akik ezt a nehéz meg tudják hozni egy ilyen nehéz helyzetben. :-(
Nekem nem olvasható az előző, ezért elküldöm még egyszer:
Egyáltalán nem gondolom, hogy buta lenne bárki is, aki ilyen helyzetbe kerül, nem is állítottam ilyet. Az, hogy valamit nem ismerünk, nem butaság.
De azt állítom, hogy a többségük nem tudja, miről dönt. Abban a helyzetben, amikor éppen kiderül, hogy a pocakodban lévő
várva várt gyereked nem olyan, mint szeretnéd, meglehetősen beszűkült tudatállapotban van egy terhes nő, és ráadásul nagyon gyorsan kell döntenie. Ideje sincs arra, hogy elég, és főleg valós információt szerezzen be. Lehet, hogy találkozott már életében danka gyerekkel, de tapasztalatból tudom, hogy a megszülető danka gyerekek szüleinek nagy része sem igazán tudja, mit is jelent ez az állapot. Azok szoktak tájékozottabbak lenni, akik tudták előre, vagy mert pontosan azért vállalták annak ellenére, hogy tudták, mert ismerték valamennyire, hogy mi vár rájuk, vagy mert nekik azért nem egy-két nap volt a felkészülésre.
Olvasd el Singer Magdolna: Áldatlan állapot c. könyvét, érdemes. Pont erről a helyzetről szól, amikor a terhesség alatt kiderül, hogy gond van. Anyák mondják el a történeteiket, ki így, ki úgy döntött. De mindegyik döntés nehéz. És nagyon kevés igazi segítséget kapnak hozzá a szülők. A Bevezetőt le tudod tölteni innen: [link] < [link]
Amiben teljesen egyetértünk, az az, hogy én is sajnálom azt, aki ilyen helyzetbe kerül, és döntenie kell. Viszont én elsősorban azt tisztelem, aki mer szembemenni az árral, hiszen a társadalmi elvárás az, hogy a beteg gyereknek nem lenne szabad megszületnie, és aki mégis vállalja, az felelőtlen és önző, ahogy te is gondolod. Itt egy cikk egy ilyen anyáról: [link] . Igen, őt tisztelem, de már nem sajnálom, mert boldog ember. Aki máshogy dönt, azt sem ítélem el, megértem, de sajnálom.
Egyáltalán nem gondolom, hogy buta lenne bárki is, aki ilyen helyzetbe kerül, vagy aki úgy dönt, hogy nem vállalja a downos gyerekét, soha nem állítottam ilyet. Az, hogy valamit nem ismerünk, nem butaság.
De azt állítom, hogy a többségük nem tudja, miről dönt. Abban a helyzetben, amikor éppen kiderül, hogy a pocakjában lévő várva várt gyereke nem olyan, mint szeretné, meglehetősen beszűkült tudatállapotban van egy terhes nő, és ráadásul nagyon gyorsan kell döntenie. Ideje sincs arra, hogy elég, és főleg valós információt szerezzen be. Lehet, hogy találkozott már életében danka gyerekkel, de tapasztalatból tudom, hogy a megszülető danka gyerekek szüleinek nagy része sem igazán tudja, mit is jelent ez az állapot. Azok szoktak tájékozottabbak lenni, akik tudták előre, vagy mert pontosan azért vállalták annak ellenére, hogy tudták, mert ismerték valamennyire, hogy mi vár rájuk, vagy mert nekik azért nem egy-két nap volt a felkészülésre.
Olvasd el Singer Magdolna: Áldatlan állapot c. könyvét, érdemes. Pont erről a helyzetről szól, amikor a terhesség alatt kiderül, hogy gond van. Anyák mondják el a történeteiket, ki így, ki úgy döntött. De mindegyik döntés nehéz. És nagyon kevés igazi segítséget kapnak hozzá a szülők. A Bevezetőt le tudod tölteni innen: [link]
Amiben teljesen egyetértünk, az az, hogy én is sajnálom azt, aki ilyen helyzetbe kerül, és döntenie kell. Viszont én elsősorban azt tisztelem, aki mer szembemenni az árral, hiszen a társadalmi elvárás az, hogy a beteg gyereknek nem lenne szabad megszületnie, és aki mégis vállalja, az felelőtlen és önző, ahogy te is gondolod. Itt egy cikk egy ilyen anyáról: [link] . Igen, őt tisztelem, de már nem sajnálom, mert boldog ember. A többieket nem ítélem el, csak sajnálom.
Először is gratulálok a második gyermeketekhez is.
Őszintén kívánom hogy ő is egészséges legyen, nem azért mert úgy nem lenne ember, hanem azért a sok .... -ért amit nem is mondasz ki.
Ha mégis danka lenne, és úgy döntenétek, hogy a sok .....-ot nem tennétek meg, garantálom hogy csodálatos életetek lenne vele.
Ahogy petimama mondta, a szülőnek nehéz néha, főleg ha szívbeteg a baba, ami nálatok nem áll fönt.
Amúgy csak abban különböznek más emberektől, hogy sokkal kedvesebbek, tiszták(érted hogyan értem).
Mindenesetre, kívánom, hogy minden rendben legyen nálatok.
Már érzi a mocorgását? csodálatos dolog, hiszen ÉL.
Én mellette voksolok, Éljen, Éljen!!!!
Nem, nem minden kismama dönt úgy, hogy nem szeretné, ha a gyermeke danka lenne, sőt... úgy gondolom, hogy aki már ilyen helyzetbe kerül, alaposan átgondolja és utána néz, hogy mi is vár rá és a babára.
Ne feltételezd, hogy mindenki buta, olyan kismamák is kényszerülnek döntésre, akik okosan és a lehető legtöbb információ birtokában vannak.
Természetesen tudom, hogy nem a szülők felelőtlenségén múlik, hogy Down-szinrómás lesz-e a gyermekük, sajnos egyre több a fiatal pár, akiknél előfordul. Azoknál is, akik a legtöbbet megtesznek, hogy egészséges legyen a baba, mert ez nem ezen múlik.
Sajnálom azt, akinek döntenie kell róla, de minden tiszteletem az ővék, akik merik kimondani, hogy nem akarják betegségre ítélni a babájukat, és merik vállalni a döntést. Ismét: nem vonatkozik azokra, akik már sajnos nem dönthetnek róla, mert később derül ki.
Nagyon örülök neki, hogy a szív ultrahangon rendben találtak mindent, reméljük a kromoszómavizsgálat eredménye is negatív lesz és megnyugodhattok. Rettenetes napok ezek most nektek, fontos, hogy mindenben mindíg a feleséged mellett legyél, óriási szüksége van most rád,hogy érezze, hogy fontos neked ő is és a baba is.
Bízzatok benne, hogy jó eredmény lesz és ez az egész csak egy rossz emlék lesz 20 hét múlva. Szorítok nektek.
Sziasztok,
Köszönöm az eddig válaszokat, és írom tovább a történetünket -hogy mindenki tanuljon belőle-, meg hátha még többen írtok :-)
Szóval hétfőn elmentünk egy magánklinikába, ahol megzatvizet vettek -jó sok pénzt otthagytunk-, és kb. 10 nap múlva várható az eredmény. Most vagyunk a 22. hétben, úgyhogy szoros lesz. A doktorrrol annyit, hogy bármit! harapófogóval kellett kihúzni belőle, számomra felháborító, hogy nem ad korrekt tájékoztatást, nem osztja meg a tapasztalatait, egyáltalán semmit. Nem hagytuk magunkat, és felhívott egy gyerek-kardiológust, akihez másnap bementünk az 1-es számú női klinikára. Hihetetlen empátiával fogadott, szív-ultrahangot végzett. Semmi rendellenességet nem talált, és végre ő az, aki elmondta, hogy miért alakulhat ki, hogyan fejeződhet be. Azt mondta, hogy ha a kromoszómavizsgálatnál negatív, a szív-nél is minden ok, akkor megnyugodhatunk. Valami nyirokmirigy-et emlegetet, az duzzadt meg, de ha minden ok, akkor 2-3 hét alatt teljesen felszívódhat. Megnyugtató volt, hogy ő kimondta, hogy negatív eredmény esetén teljesen megnyugodhatunk. Szóval most ott tartunk, hogy a vastag nyaki tarkóredő-n kívül senki (3 orvos, egy nőgyógyász, egy kardiológus és egy genetikus) nem talált semmit. Az eredmény jövő héten fog megjönni. Nagyon aggódunk az időfaktor miatt, mi van ha 'bedöglik' az első sejttenyészet stb., akkor DNS viszgálatot csinálnak, aminek az eredménye 2 napon belül meglesz, és az alapján kell döntést hozni. Megnyugtattak azt illetően, ha terhességmegszakítást kéne csinálni. Egy kicsit nyugodtabbak vagyunk, de nagyon nehéz. Feleségem mindig mondja, hogy ficánkol a hasában a baba ... egy élet már, szörnyen nehéz lenne őt ... nem is mondom ki :-( .... reméljük minden ok lesz.
"Ellenben szándékosan ne ítéljük őket erre a sorsra..."
Azt gondolom, hogy tévedsz. A Down gyerekeket nem a szüleik ítélik erre a sorsra, akkor sem. ha tudták előre. Nem azért lettek Down-szindrómások, mert a szüleik felelőtlenek, mert ez nem szülőn múlik. A szülőnek legfeljebb annyi döntési joga van, az érvényes törvények szerint, hogy ha kiderül, hogy down-babát hord, akkor a 24. hétig elvetetheti. Nem véletlenül okoz ez problémát mindenkinek, annak is, aki emellett dönt, hiszen egy ekkora babát megszülni idő előtt, azért, hogy ne élhessen, nem könnyű döntés. Szerintem többnyire ismeretek hiányában, az ismeretlentől való félelem miatt dönt így egy kismama. Én soha nem ítélem el, aki így dönt, mert tudom, hogy sokat szenved emiatt, és nem könnyű az ő helyzete sem. De azért ne ítéljük el azt sem, aki nem képes arra, hogy aláírja a saját gyereke halálos ítéletét (ezt nem én találtam ki, sok ilyen helyzetben lévő mamával voltam kapcsolatban, ők mondták, írták le ezt, hogy ez a legnehezebb benne), csak azért, mert Downos. Ezeket a gyerekeket nem kell sajnálni. A Down-szindróma nem fáj. Én több száz down gyereket ismerek, boldogok, és nem gondolom, hogy jobban szeretnének nem élni. Nekik ez a sors jutott, másnak más nehézségek. Nem hiszem, hogy bárki megúszhatja úgy az életét, hogy semmi gond, baj, krízis, nehézség nem adódik benne.
Érdemes megnézni ezeket a képeket:
Meg ezt a video-t:
Nem gondolom, hogy jobb lenne nekik, ha a szüleik úgy döntöttek volna, hogy ne szülessenek meg, bár a szüleiknek biztos sokszor könnyebb lenne az életük.
Sziasztok,
A fenti cikket elolvasva nagyon meg vagyunk mi is a feleségemmel rémülve, mert kísértetiesen hasonló helyzetben vagyunk mi is. Kérek mindenkit, hogy segítsen tapasztalattal, szaktudással. A feleségem most 22. hétben van, és múlt héten (21. hét) 7 mm-es tarki redőt mértek. A doki azonnal felvette a kapcsolatot egy pesti klinikával, ahova csak hétfőn tudunk menni leghamarabb. Nagyon idegesek vagyunk. Beszéltünk már a pestiekkel és máj. 4-re ígérnek eredményt - ekkor már a 24. hétben leszünk. A doki mondta, hogy emiatt nem kell izgulni, mert a törvényi szabályozás miatt igaz a 24. hetet adja meg végső határidőnek terhességmegszakítás gyanánt (50 v. magasabb %-ban genetikai rendellenesség esetében), de ha kromoszóma-vizsgálatnál kiderül a down kór, akkor egy-két napos -esetleg csúszás is belefér-. Nagyon félünk, hogy esetleg beteg kisbaba születik. Van egy csodaszép kisfiúnk. A 12. héten minden rendbe volt, sőt a mostani vizsgálaton is: orrcsont, szív, csontozat, újak, szóval minden .. csak a nyaki tarkóredő, az nagyon-nagyon rossz. Félek attól is, ha a kromoszóma-vizsgálat eredmény negatív lenne, akkor mi az esélye, hogy más betegség lesz - ami a vastag tarkóredővel, magyarázható. Ha negatív a teszt, akkor teljesen megynugodhatunk, vagy ...? Ebben ha utdnátok írni. Az idő egyre fogy, és ebben a stádiumban már nem mi döntünk terhességmegszakítás esetében, hanem az orvosok ... félek, ha pozitív lesz azért, ha negatív lesz, azért. Kérlek írjatok!!! Köszönöm!!!
Döbbenettel olvastam, hogy ilyen előfordulhat, hogy elcserélt leletek miatt történhet meg ilyesmi. Kemény műhiba. Sajnos mindenki tévedhet, és ez ember életeket befolyásol.
Nem értem mi a bánat problémád van velem, a haragodat akarod bármi áron kitölteni. Nem én vagyok rá a megfelelő alany, mert én teljesen megértelek. Vannak gyermekeim és igen, nagyon sok mindent átéltem már, nagyon sok jót és rosszat. Amit nem én, azt a közeli hozzátartozóim és emellett sem mehet el az ember közönyösen. Semmi előítéletem nincs danka kisgyermekekkel kapcsolatban, éppúgy, mint a többi , akár autista és még sok-sok más .. gyermekekkel kapcsolatban sem. Ha most kilépnék az ajtón és ott lenne előtte egy kisbaba, szó nélkül elfogadnám és felnevelném, akár beteg, akár nem . A legyet nem csapom agyon, hanem kiviszem :) Rosszul ítéltél meg.
Írtad, hogy véded és óvod azokat, akiket bántanak, vagy elítélnek. Én is , ezért tartom tiszteletben a döntését azoknak, akik egy teljesen kedvezőtlen eredmény alapján elvetetik a magzatot. Ők is tudják mi a fájdalom. Én nem vagyok ellene az abortusznak sem, bár nekem még nem volt, de én úgy gondolom, hogy joga van eldönteni egy nőnek... Ez természetesen sok mindenen múlik. Fiatal és még aktív korban senki nem mondhatja az ellenkezőjét, hiszen előfordulhat olyan is, hogy véletlenül marad terhes, közben olyan gyógyszereket szed, ami miatt nem lehet megtartani. Vagy olyan betegsége van a nőnek. Az élet nem fekete és fehér, hanem különböző eltérő színek is vannak.
"Belemész ennyi élethelyzetbe, beleszólsz ennyi mindenbe, akik őszintén írnak az életükről és kiterítették a lapjaikat te azokhoz mondasz okosságokat." Hát bizony, ez egy fórum, ami pont ezért találtak ki. Akik írnak, azért teszik, mert kíváncsiak más ember véleményére, én is ezért olvasom. Ha minden embernek egyforma lenne a véleménye, nem lennének fórumok.
Nyugi már... nem bántottalak , az jó, hogy kemény vagy és harcolsz, de nem ellenem kell !
Te olvass vissza !
EZt nem én írtam!!!!
Jesszusom.Nekem fiam van.Nekem volt magzatvízvétel NEGATÍV!!!
Meg minden negatív.Mégis danka a fiam.
Á... Megyek innen. Reménytelen.
Utoljára írok ide ezzel be is fejezem.
Belemész ennyi élethelyzetbe, beleszólsz ennyi mindenbe, akik őszintén írnak az életükről és kiterítették a lapjaikat te azokhoz mondasz okosságokat.
Egyetlen lapot nem terítettél ki magadról, ki is vagy te? lehet hogy egy iskolás fiú, aki itt beleszól mindenbe, vagy pszihologus? vagy bankár? vagy lehet apeh?
nm tudunk rólad semmit. Mutass föl okosságokat az életedből.
Tegyél ki valamit.
Mert marha könnyű beszélni, azt én is tudok.
Változtál, az ember mindig változik... na de mi legalább elmondtuk miben... semmit nem adsz ki, csak nyomozol a hsz-ink után és osztod az észt, mindenkinek.
Milyen alapon?
Tapasztalat? mert ha igen, az már mindjárt más.
Mi akik dankát nevelünk(mert jóformán csak erre van vizsgálat) mi mostmár látjuk, hogy ők is meberek, épp ebből, hogy látjuk őket küzdeni, látjuk hogy élni akarnak.
Igen ebben változtam, ember a beteg is , a nem beteg is. És másként állok a dologhoz. Erre akartuk mi fölhívni a figyelmet. Ugyanúgy jogunk van ehhez, mint másnak az ellenkezőjére.
Mivel te is megnézted az össz hozzászólásaimat(így akadtál a legelsőre), ezért egy kicsit én is bele néztem a tiedbe.
Mondjuk az enyémet, mivel egyetlen oldalra ráfért nem volt nehéz, ha nem haragszol, a tieidet nem olvastam át, hogy bármit idézni tudjak, vagy azt mondjam megvagy... ne velem szórakozz, mert ahhoz szabadságot kellene kivennem.
Mert ugye ezt nekem szántad, még ha nem is vagy benne eléggé tájékozott Tulipánnak fia van , és ő el is ment amnióra, és a 100% biztos vizsgálat olyan eredményt hozott, hogy nyugodtan csinálta végig a terhességet, nem került olyan helyzetbe, hogy döntést kellene hoznia.
Ez persze nem jelenti azt ha kiderül, akkor megszüli(elveteti), mert ezt csak akkor tudná az ember, ha élesben választás elé állítanának, abban a pillanatban dönthetsz így is úgy is.
Az ő esetében a dankát nem vették észre, mert összekeverték a leleteit. Viszont, és most jön a pofon, valakinek az egészséges babájára adták ki azt a papírt, amit Tulipánnak kellett volna.
Ebben az esetben ha olyan felelős és élettudatos kismamának adták, mint amilyen te lennél, vagy esetleg vagy is (mert ugye arról kicsit sem beszélsz, van e gyereked... csak osztod az észt isten tudja hány fórumon)akkor az eredmény fényében, egy egészséges babát nyírtak ki, mert ugye azért jól gondolom, hogy az egészséges ember azért már ember és helye van a világban, ha már nem terheli az állami támogatásokat az orvosi kezeléseket.
Tulipánról ennyit, nem tudom lesz e még kedve hozzászólni az okoskodásaidhoz.
Visszatérve a töménytelen mennyiségű hsz-hez, én a kalapomat emelem meg előtted, mert nem tudtam, hogy te ennyire tájékozott vagy a banki ügyektől kezdve, a megcsalás, családi erőszak, idős férfi fiatal nő (a címeket olvastam a véleményedre nem voltam kíváncsi)ügyekben is. És most már ugye tudjuk, hogy danka ügyben is otthon vagy, biztos ezen kívül is sok oldalad van, valahogy ki kellene emelni szerintem, ne maradjon benned semmi.
Mi itt mindannyian a poklot éltük meg akár dankáról, akár más fogyatékkal, vagy kisebb betegséggel kellett szembesülnünk.
3 hetes múlt amikor levették a vért tőle, mert a külső jelein a kórházban a gyermekorvos is csak a szeme miatt szólt, hogy inkább csináltassunk egy vérvételes vizsgálatot, hogy megnyugodjuk.
7 hétig nem lett eredmény.( végül kiderült, hogy a külső jelek hiánya csapta be az orvosokat, sem a kezére sem combcsontja sem orrnyerge, sem az ujjacskái nem mutatnak a downra. Minden leletünkön az van. Downra utaló külső jegya szem ferdeségén kívül nincs).
Tehát 2 hónapos korában vagy kicsit azután kaptunk 100% választ, hogy a kislányunk danka.
Igen akkor marhára rosszul esett. Hibáztattam magam, hibáztattam az orvosokat, a saját nőgyógyászt, mert őhozzá 100km utaztam minden vizsgálatkor, mert csak benne bíztam meg. Hibást kerestem. A szibetegsége viszont tipikus down.
Amit a 12 héttől lehet látni, mert őneki egy üregű szíve volt egy Av billentyűvel. Amint a kardiológushoz elvittem, mert nem tetszett a szine ( amúgy kezelőorvos szerint ráértünk volna nincs baj) csak ránézett a doki az uh ra és azonnal megfogta kicsi lányom ezét és kereste a down jeleit.
Zokogva mondam, tudom mit keres, de nincs, Semmi nincs amiről most fölismerné, azt mondta dehogynem a szíve.
12 uh s papíromra az volt írva minden rendben 4 üregű szív. Szívműködés normál.
Voltam genetikai szűrésen és ott is ugyanezt írták rá Sote.
Mostmár tudom azt, hogy azért bújkált, és nem mutatta magát, mert ő mindenáron meg akart születni.
Én hiszek ebben hogy akinek meg kell meg fog születni.
Nem tudom hogy döntöttem volna ha a szemembe mondják az igazságot még időben , mert nem mondták, most nagy képűség lenne azt mondanom, soha nem tudtam volna megtenni. De most nagyon örülök, ha te nem is... hogy megszületett a kislányom, és bár könnyűszerrel megszabadulhattunk volna a nyűgtől, csak egy vágyam volt, hogy meggyógyuljon, ezért hét hónaposan terheltük az egészségügyre szánt állami támogatást, és egy igen drága műtéten ment át, szerencsére sikeresen. Szerencsére a ti hozzáállásotokat nem érzi, csak az én szeretetemet, és ezért nagyon küzdött hogy maradjon.
Én? én senki vagyok, egy számító, reálisan gondolkodó, földhöz ragadt ember. Szerencsére nincs minden döntés a kezünkben, a természet megoldja :-)
DE el kell keserítselek, ha még egyszer terhes lennék, és mondjuk danka kiderülne időben, mostmár biztos nem vetetném el. De a szurit megcsináltatnám, hogy mire megszületik, lelkileg fölkészüljek, a fogadására, és öleljem az első pillanattól kezdve, olyan kétségek nélkül mint már most Ancsikát.
Nem akartam már írni neked. DE láttam nagyon tájékozott vagy mindenben, és nem akartam hogy valamiről lemaradj.
Semmi gond, hogy így reagáltál és hogy miket írtál le a naplódban... biztos mások is így éreznek az adott helyzetben... ezt is fel kell dolgozni. Csak azt mondhatom, hogy ne beszéld le a hasonló helyzetben lévőket és ne ítéld el, hogyha úgy döntenek, hogy nem vállalják.
A te helyzetedben nem volt választás,de amint tudatosul az emberben , már küzd, harcol és minden percét évezi, amit lehet.
Azt kérdezed én változtam -e az életemben? Igen, az ember mindíg változik, minél több és több információ bírtokába jut és minél többet tapasztal. Ebben semmi elítélendő nincs.
tőlem idézte.
Én voltam ez a galád, úgyhogy ne tulipánt bántsd ezért. Még ha azt látnád amit a naplómban írtam...ettől sokkal keményebbeket is hidd el.Meg ha azt tudnád hogy a down dada aki segítségemre volt, miket hallott tőlem?
Vagy Őt is hitvány embernek tartod, hogy annak idején gyásznak élte meg a downt, most pedig down dada?
el sem tudtam képzelni, soha hogy az én gyermekem down legyen, kétségbe estem keményen de az idő a javamra telt, és átalakultam önző számító emberből elfogadó emberré.
Nem kell ebbe mást belemaggyarázni, nem vagyunk szentek, csak mivel látjuk már miről van szó, már mellettük kampányolunk.
ez az az átalakulás amin keresztül mentünk, ezért mondjuk hogy más emberré lettünk.
És megint mondom ahogy már mondtam is, nem tőletek vagyunk különbek, hanem a régi énünkhöz képest.
Te változtál valamit az életedben?
Megint beírtam, pedig megfogadtam, hogy nem teszem.
Itt a vége. Kiveszem a jelölést a kedvencek közül, ahogy az összes többit. Jobb nekem a babaklubb és kész.