Barátok nélkül (beszélgetős fórum)

Sziasztok

Számomra soha nem ment a barátkozás.Ismerőseim vannak,ha találkozunk az utcán beszélgetünk.Egy jó barát maradt meg de ő se mindig elérhető.Nehezen nyílok meg mások előtt és mindig ez volt.De elhatároztam ha akad olyan akivel ha mást nem is de levelezni tudok állok elébe.Nyitottabb leszek a világra.

Sziasztok,

Nagyon egyetértek veled. Hányszor előfordul, hogy az őszintén elmondott "gondodat" visszahallod, esetleg elferdítve, kiszínezve. :( Hogy ez mire jó nem tud, bár a pletyka hatalma azért nem semmi.

Nekem is az a bajom, hogy nem tudok nemet mondani,és ez az élet bármely területére igaz. Ha megkérnek vmire azt megteszem, igaz nem mindig jár érte egy köszönöm sem, és egy idő után természetessé válik, hogy na majd ő megcsinálja. Persze ez is a kihasználás egyik formája, de az is igaz, hogy meg kell tanulni néha nemet mondani. Nem biztos hogy mindig a "mit gondolnak rólunk mások" a legfontosabb.

Az én helyzetem azt hiszem kicsit összetettebb, mert mi kb. 1,5 hónapja különmentünk a férjemmel, így egyedül vagyok a kisfiammal. Ami ugye egyáltalán nem könnyíti meg a barát keresést, hiszen még a próbáljunk meg egy másik kisgyerekes családdal programot szervezni, ez is kiesik.

De nem adom fel. :))

Sziasztok, társasházban lakunk, és minden szombaton kiürül a ház, mindenki jön megy, csak én maradok itthon. Elmehetnék sétálni a fiammal, de olyan unalmas a kihalt utcákon tologatni a babakocsit.

Nekem csak olyan barátaim voltak, ami vagy a munkahelyhez kötött volt. Régebben egyik barátnőm azért nem szólt hozzám többet, mert összejöttem egy fiúval, aki neki is tetszett(nem tudtam) még a melóhelyről is kilépett. Hát ez milyen? Aztán akikkel jóban lettem mind nagy baráti körrel rendelkezett, aztán költöztem. és még sorolhatnám...

Szerintem a hasonló a hasonlót keresi max. azért lehet, mert mindenki, akiket felsoroltál olyan más életritmus szerint él. Én nagyon szeretném megtartani a gyerektelen barátnőimet, de úgysem fog menni, jönnek majd a meghívások, amiknek majd nem fogok tudni eleget tenni, max. ritkán, így a meghívások is ritkulni fognak, míg teljesen el nem maradnak. :-)

De különben is, olyan igazi, testi-lelki jóbarátnőm nincs is. Van talán 3-4 barátnőm, közülök a legjobb, talán már írtam, augusztus végén Kanadába költözik...:-(

Szia.)

Nos, nem vagyok panaszkodós, inkább próbálok másokat meghallgatni, segíteni. Általában szimpatikus vagyok az embereknek, ezért sem értem, hogy miért nincsenek barátaim/haverjaim. Nem vagyok tökéletes, előfordulnak rossz napjaim, de úgy érzem, nem hárítom senkire a gondaim, a családom szokta is mondani, hogy ne tartsam a gondjaimat magamban állandóan. Néha úgy érzem, hogy mindenki a magához hasonlókat keresi (természetesen vannak kivételek), mint pl. a szinglik a szingliket, a kisgyerekesek a kisgyerekeseket, a várandósak a várandósakat. Természetesen nem mindig és mindenhol igaz ez, és nem ezen múlik minden, ez csak egy meglátás a saját helyzetemmel kapcsolatban.

A könyvet nem ismerem, de utána fogok nézni, köszönöm a tippet:)

Ezt hogy csináltad?

"Azóta fokozatosan leráztam magamról saját magam, és mások rám hárított terheit."

Főleg a mások terheit...? Nekem az a bajom, hogy hiába tudom, mit teszek, mégis hagyom magam kihasználni. Még akkor is, amikor már megálljt kéne mondanom (mert túlzásba esik a másik).

Valamiért nem merek nemet mondani, mert hiába tudom magamról, hogy ettől még jó ember maradnék, tartok tőle, h a környezetem ezután már nem fog annak tartani.

Hol a francban van az arany középút? :D

Kedves FairyJ!

Kérdezhetek tőled valamit? Milyen tulajdonságokkal rendelkezel? Nem derül ki leveledből, hogy próbáltál-e tenni a barátszerzés érdekében valamit.

Személyes tapasztalatom, hogy ha figyelsz a környezetedre, van pár kedves szavad mindenkihez, ragadni fognak rád az emberek!!! Néhány éve elég pesszimista, panaszkodós nő voltam. Drága kolléganőim kezelésbe vettek, és tükröt tartva elém rávilágítottak a hibáimra. Mikor magamra ismertem rájöttem mit láthatott a környezetem. Mogorva, kiégett, önbizalomhiányos 40-es családanya. Azóta fokozatosan leráztam magamról saját magam, és mások rám hárított terheit. Belenézek az emberek szemébe, mert felemelt fejjel, derűs tekintettel járok azóta az utcán. És azt látom, hogy szívesen szólítanak meg idegenek is. 5 éve összebarátkoztam egy eladóval aki hasonló korú mint én, és neki is voltak problémái. Megkérdeztem tőle egyszer, hogy mi baj van olyan szomorúnak látszik. Meghallgattam és próbáltam lelket önteni belé és nagyon jól esett neki. Viszonozta a sok jót és nagyon jó barátnők lettünk. Pedig nekem sosem volt csak 1 gyerekkori. Mióta gyakrabban megfordulok nála az üzletben, megismertem az ő barátait is. A szomszédaimhoz is van mindig pár kedves szavam, és ha tudok segítek nekik. Na ezt nagyon jó néven veszi mindenki. A jó embereket szeretik a többiek, mert jól érzik magukat pozitív légkörben. A jó megsokszorozódik. A rossz ugyanúgy. Mindig arra törekszem, hogy még azok is kedveljenek, vagy tudják hogy számíthatnak rám akik nem annyira szimpatikusak. Nem sajnálom a ráfordított energiát ha segíteni kell valakinek, akár idegennek.

Ha valaki negatív dolgokat tud csak mondani a környetzetének, előbb utóbb menekülni fognak tőle az emberek. Ezt csak példának írom, nehogy magadra vedd. Nem tudhatom milyen ember vagy.

Ismered a - 10 pozitív kulcsmondat pozitív embereknek című Rich DeVos könyvet? Olvasd el, nagyon tanulságos, érdekes könyv. Gyerekeknek is érdemes felolvasni belőle. Ezzel a könyvvel kapcsolatokat építhetsz. Remélem segítettem Neked boncolgatni az okokat.

ez felnyerítettem, bár nem vicces :)

csak ismerős:)

Nálunk is a család körül forog a világ, ők "csinálják" a koszos edényt, a koszos ruhát, a koszos lakást. Nekem legyen mivel foglalkozni:)

Régen is panaszkodtak az asszonyok? Vagy ott több generáció élt együtt, és pont egymás agyára mentek, mindenkinek jól esett az egyedüllét? Azért ez érdekelne, hogy mi vagyunk csak túl szocializálva, vagy ez minden korban így volt?

ja, picikét én is megnyugodtam, a párom már annyit savazott emiatt a barátkozás dolog miatt, hogy tényleg elhittem, defektes vagyok:))

Mert ő még nem találkozott emberrel, aki ilyen, mint én.

Hát tessék, már egy egész klubra való magányos lélek gyűlt itt össze...