Barátok nélkül (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Barátok nélkül
Hasonló "problémával" küzdök én is, habár kismama vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy sok barátnőt szereztem, inkább azt, hogy sok ismerőst. Pont ma keseregtem a páromnak, hogy mindig itthon ülök, a család többi tagja meg csinálja a programot.
Én például szívesen sportolnék (pl. egy csapatban), nem vonz a hastánc, meg a kondi terem.
Tapasztalatom, ha össze is ismerkedek szimpatikus emberekkel, nekik már kiforrott baráti társaságuk van, nehéz bárhová is tartozni....
Sziasztok! Most igazán meglepődtem, hogy ilyen sokan járunk hasonló cipőben. Az én gyerekkori barátnőim is szétszóródtak az ország különböző részeire. Ráadásul mióta párom sincs úgy érzem teljesen egyedül vagyok.:(( Sajnos egy kis városban élek ahol még szórakozási lehetőség sincs. És az sem előny, hogy elég nehezen barátkozom. Hogyan lehet így barátokat szerezni??:((
Hú, de sokan írtatok, nagyon köszi:) Kedvesek vagytok, és bár hülyén hangzik, jó, hogy nem vagyok egyedül ezzel. Tényleg kezdtem azt gondolni, hogy velem van a baj, de látom sok mindenkinek nehéz...
Én nagyon szívesen beszélgetek bárkivel, sokat vagyok msnen is, mivel nincs munkám,ráérek.
Tényleg örülök nektek, mindőtöknek.:))
Én se adtam fel de azért 20 évesen én is hamarabb találtam barátnőt magamnak mint 36 évesen.
Szia.Én is hasonló cipőben járok.Nekem is olyan barátnőim vannak hogy csak akkor hívnak ha rájuk szólok hogy én is létezek ám.Pl:Egy helyen dolgoztam egy hölggyel végül elválaszthatatlanok voltunk,de mióta elküldtek bennünket azóta alig talizunk,mert sose ér rá.Van egy másik akinek van egy 3éves kisfia.Jól elvagyunk vele is,de van hogy nem igazán érdekli mi van velem.Hosszú ideig felém se néz.Én meg ami a szívemen az a számon és nem hagyom szó nélkül.Úgy hogy nyugi nincs veled semmi baj.
"Barátok nélkül az ember nem élhet.
Szemedben könnyekkel élni nem lehet."
Voltak olyanok, akiket akár barátnőknek tudtam volna nevezni, de csalódnom kellett bennük.
Rossz érzés, hogy engem tényleg érdekelt, hogy hogy vannak, hogy megy az életük, de ezt az érdeklődést csak én mutattam...
Nemrégiben ismertem meg jó pár lányt, akikről úgy gondolom, hogy kölcsönös a barátkozás, tehát nem szabad feladni :] .
Hát igen sajnos ahogy telnek az évek a barátnők is el mennek.Nekem van két lányom Renike 6 éves ,és Szintike 4 éves.Amióta meg született az első kis lányom a barátnőim is el hagytak ,mert nem tudtam velük menni nekem itt volt a kislány.Már vissza mentem dolgozni,de a barátnők nem jöttek vissza hozzám.Pedig néha olyan jó lenne ha ki beszélhetné magát az ember valakivel.
Szia! Lehetek az egyik barátnőd? Az enyéimek is elpárologtak :( A neten meg nem valami izgis a dumálás...
Igen! Nem csoda ha egy idő után besavanyodik az ember :(
Na ugyeee, a kismamáknak, anyukáknak épp ugyanolyan nehéz a dolga! Kár, hogy ilyen messze lakunk egymástól. :-/
Drága Fairy, nem vagy ám egyedül ezzel az érzéssel! Én is ezen gondolkodom mostanában, hogy mit csináljak, adjak fel hirdetést, vagy mifene??? És ugye ahogy tudod, én meg kismama vagyok, így pont ugyanolyan nehéznek érzem, mint Te. :-/ A fene megette az egészet.
Tündérke drága!! Engem felhívhatsz :))
Egyébként mióta gyerekem van, tőlem is elpárolgott szinte mindenki :( Pedig lenne igényem másról is beszélgetni, mint arról, mennyi pelenkát használ egy nap a gyerekem, és miket mond :(
Hasonló cipőben járunk mindketten! Üdv!
Én is jelentkezem :)
Egy fórumban már össze is akadtunk ;)
Sajnos fagyizás ritkán jöhet össze, mert azért más-más városban forgunk, de duma, irkálás simán! A részleteket majd priviben!
Gratulálok az írásodhoz. Az ötleted nekem nagyon tetszik, /a hirdetésre gondolok/ humoros és őszinte, szerintem nagyon kellemesen csalódnál, rengeteg jelentkező lenne rá.
kár, hogy messze lakunk egymástól :(
A véletlen is sokat segíthet, akár az én esetemben: az egyik legjobb barátnőmet már felnőtt-fejjel ismertem meg 4-5 éve: a férjem barátja kezdett neki udvarolni, így találkoztam először vele.
A másik két barátnőm pedig gimnáziumi és főiskolai barátság.
32 éves, párkapcsolatban élő nő, kizárólag barátság céljából, hasonló nőket keres. Nem vagyok kismama, sem nagymama, sem anyuka, valamint nem fogyózom, viszont dohányzom. Ha szeretsz dumcsizni, sétálgatni, nevetni, keress”? Valamiért az az érzésem, nem özönlenének a jelentkezők.
JELENTKEZEM!!!!!! :)
De komolyan, a cikket akár én is írhattam volna, épp a napokban töprengtem, hogy mi lehet velem a baj?
Igen igazatok van,mert én már elmúltam 50 éves és amióta férjhez mentem nincs olyan nő akivel megbeszélhetném azokat a dolgokat amiket csak egy jó teste lelki barátnővel lehet. Én sem tudom elmondani se a bánatomat se az örömeimet senkinek mert megse hallgatnak a családtagjaim vagy csak meghallgatják de nem reagálnak rá,szóval nekik elmondani semmi értelme. A cikk írójával nagyon egyet értek mert sajnos olyan időket élünk,hogy rohanós a világ és senki sem ér rá ilyen dolgokra,hogy meghallgassa a másikat mert nagyon sokan vagyunk akik ilyen problémával küzdenek. Nekem van benne tapasztalatom bőven. Nem mindenkiben lehet megbízni és elkell telni egy kis időnek mire az ember kitapasztalja,hogy mit lehet elmondani még a jónak mondot barátnőnek is mert sajnos hajlamosak vagyunk arra,hogy mások bajait kibeszéljük és visszaéljünk vele. ,ez persze csúnya dolog de sajnos ez van. Szóval a cikkhez ez a véleményem.
Szerintem a legjobb, ha elmész valamilyen táncsuliba (hastánc, salsa...stb.).
Így mozogsz és találkozhatsz érdekes emberekkel. Én is ezt csináltam.
Most baba kocsizok és szintén találok társaságot.
Persze, ezek csak ötletek. (De ne feledd, senki nem fog bekopogni és kirángatni a csigaházadból.)
Légy nyitott!!!
Tudom,hogy ez nem vigasz,de nem vagy egyedül. Nekem is rengeteg barátnőm volt, van is,de mégis ugy érzem,hogy egy sincs. Csak amikor kerti party-t kell csinálni,vagy meghallgatni valakit mert óriási problémája van,aztán egy időre megint felszívódnak. Bár lehet az is baj,hogy nem vagyok egy panaszkodós tipus. Sőt! sokan mondják,hogy feltöltődni jönnek hozzám. El sem tudják képzelni,hogy én is ember vagyok. persze megkérdezik,hogy hogy vagyok, szerintem pusztán kíváncsiságból. Nem szoktam kiadni magam,mert már olyan sokat csalódtam,igy a családomba kapaszkodom. A gyerekeimbe akik tudom,hogy feltétel nélkül szeretnek és ez nekem elég.
Nagyon remélem, hogy itt találsz majd barátokat.
Különösen hangozhat, de én is voltam így vele, illetve vagyok...azért szoktam rá, hogy mindent egyedül csináljak, mert nekem a legjobb barátnőim különböző okok miatt eltűntek...de őket is csak szülői felügyelettel látogathattam, nincs nekem se az az összeülős, elmegyek veled vásárolni dolog. És úgy érzem sokan vannak így, főleg felnőttek, idősebbek, na meg persze a 30-as korosztály.
Volt már aki felajánlotta elmegy velem ide, oda, látom neki is hiányzik egy igazi jóbarát, segítőtárs...mert hiába van ún. baráti köröd és baráti társaságod, a legszemélyesebb problémáidat(szerintem még a szakítás is olyan személytelen.. ha mesél róla egy vadidegen, se érzed magad kényelmetlenül), a valóban és tényleges gondolataidat, a felfogásodat hitről és világról.
Felnőttként barátot találni nagyon nehéz. Gyerekként még olyan könnyű. Szinte észre sem veszed és már össze is barátkoztál néhány hozzád hasonló gyerkőccel. Együtt tanultok, együtt játszotok. Később ez már nem megy ilyen könnyen. Párkapcsolatok, betegségek, gyermekszülések vonják el a figyelmet a barátokról. Hogyan lehet mégis felnőttként barátokra szert tenni? Lehet egyáltalán?
Ugrás a teljes írásra:
Barátok nélkülTovábbi ajánlott fórumok: