Barátok nélkül (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Barátok nélkül
Na erről beszélek:((
A férjem is szokta mondani, menjek moziba, jó-jó, de kivel, valakinek a gyerekkel is kell maradni. Néha egyedül elsétálok a boltba, ez a kikapcsolódás.
Azért nem panaszkodom.
Szióka, beköszönök mára én is. :-D
Bizony kicsit én is félek a személyes ismerettségtől, pedig jó lenne néhány emberrel személyesen is megismerkedni innen a hoxáról.
Nekem meg még pluszba az is igény lenne, hogy a férfiak is megértsék egymást. A mostani baráti körben házaspárok vagyunk, de az egyik pár hamarosan húz ki Kanadába, a másik pedig nem szeretne gyereket, így velük szerintem ki fog kopni a barátság, ahogy megérkezik a baba, úgyhogy nem marad senki. :-(
Én sem kapom vissza szinte sosem,amit adok, de nem tudok kevesebbet adni...
Itt mindenki pesti,vagy környéki?:D
hát nem:) annak ellenére, hogy 22 éve élek pesten, nem tartom pestinek magam, csak mint aki átmenetileg van itt. Gyűlölöm bp-et, nagyon. De amikor elhatároztuk, hogy ideje venni a banknak egy lakást, a párom munkahelye miatt maradtunk itt:S én távmunkában dolgoztam akkor is, most is, nekem tökmindegy, hol vagyunk. Persze, ha tudjuk hogy jön ez a válságizé, és az Ő m.helye meg fog szűnni, akkor lehet, más települést választottunk volna. Most meg már idebetonozódtunk 25 évre. De legalább nem panelban lakunk :)
Írta valaki pl. a táncot, mint remek hely barátszerzésre. Elmentem hastáncra, azért hagytam abba, mert idióta volt, aki tartotta (és igénytelen), de ott, a többi nő totál más volt, mint én. Legtöbbje 45-50+ (én 33 vagyok), a maradék meg huszaska "kislány". Kissé csalódott voltam, mert nem csak a tánc miatt mentem oda :(
Sajnos "barátokat szerezni" minden életkorban nehéz, gyerekektől, lakhelyváltástól függetlenül. Nekem a magam 22 évével kell nélkülöznöm azokat a barátnőket, akiket a hozzászólásaitokban említettetek, akiket fel lehet hívni éjszaka közepén, ha gondok vannak az aktuális férfival, vagy egyszerűen csak becsüccseni valahova beszélgetni, egy kávé mellett.
Baráti társaságom java része férfiakból áll, akikkek természetesen el lehet beszélgetni komoly dolgokról, akikkel kitartunk egymás mellett, mégis nélkülköznöm kell a klasszikus női társaságot. Aktuális barátnőik jönnek-mennek, felületesen ismerkedem meg velük, s ők is furcsán tekintenek rám, mint egy szem lányra a sok pasi közt.
Ott voltak főiskolán a kollégista szobatársaim, három évig pár négyzetméteren, mégis soha nem jutottunk el a "lelkizésig".
Jó olvasni, hogy sokan járnak hasonló cipőben, de olykor tényleg felmerül bennem a kérdés, hogy csakugyan nem velem van-e a baj.
Ismerős a sztori, én is pánikos vagyok, de itt nem ez a fő baj.
Mindig mindenkit meghallgattam, segítettem, de viszonzást hiába vártam. Ha nem volt gondjuk, ritkán kerestek.
Most nincs barátnőm, de a családom és a párom pótolják.
Azt mondta nekem valaki:
Csak annyit adj, amennyit biztosan visszakapsz!
Durván hangzik, de igaza van.
Sziasztok,
Elolvastam a cikket és a hozzászólásokat.
Szomorúan és egyben megnyugodva látom mennyien vannak hasonló helyzetben mint én. :(
Nekem sem sikerül évek óta egy igazi barátságot sem kialakítani. A régi (iskolai) barátnőim, mind "elkoptak". Messze költöztek, családjuk lett stb.
Az utolsó barátnőm, akiről azt hittem igaz barátnőm, akkor "hagyott el", mikor összejöttem a férjemmel, akivel azóta már külön vagyunk. :(
Nekem van ugyan egy 5 éves kisfiam, de a játszótéren barátnőt találni nekem nem jött össze. :( Persze járunk játszótérre, és néha az ember beszélget az ott lévő anyukákkal, de az nem barátság. Ugyanez a helyzet az óvodai anyukákkal is. Természetesen pár szót mindig beszélget velük az ember (míg a gyerekek öltöznek), de ezek a felületes beszélgetésen nem mutatnak túl.
Már sokszor gondoltam velem van a baj. Talán nem vagyok elég rámenős, vagy ilyesmi. De én nem tudok ráakaszkodni vkire. Pedig úgy gondolom nyitott lennék az emberi kapcsolatok irányában. :))
Köszönöm, hogy itt lehetek veletek. :) szép napot,
Tökéletesen látod a dolgokat!!
De hidd el nem vagy egyedül ezzel a meglátással!
De sajnos amíg így állnak az emberek egymáshoz , addig hiába szeretné az ember , hogy sokan maguknál tovább lássanak!!!
Legyen csodás napod!
Tücke! Ezért írtam 85% -ot!
Természetesen vannak akik tudak örülni mások örömének, de sajnos ritka mint a fehér holló!
Sajnos ez van! Nehezen találni olyanokat akiket igaz barátnak lehet mondani!!!
Nem véletlen hogy annyian tapasztalják az igaz barátság hiányát!
én nem vagyok féltékeny én imádom ha valaki boldog körülöttem.... csak nincs kivel örülnöm:( én még annak is képes vagyok örülni ha valakinek fia egy nehéz anyagrészből 3as dogát ír és a szülők örülnek:) sőt még annak is ha valaki előszőr süt vmit életében és sikerül neki:D
ha visszafordíthatnám az időt soha nem ,mennék bele a mostani kapcsoaltomba ....
Mellőlem azóta párolgott el minden barát amióta 3 éve belekezdtem a kapcsoaltba de amióta 2éve a férjem is minden barátom eltünk nem keres egyikse :S 10-14 éves barátságokról van szó még csak nem iy olyan 1-2 évesekről .. a kismamák anyukák hát elég nehéz egy eleve meglévő klörbe bekerülni ....
Én nagyon szívesen dumcsizom bárkivel aki kapható rá:D rólam mindsig azt mondták akivel én nem tudok dumcsizni avval az emberrel valami baj van:D szóval állok elébe minden dumcsipartnernek akár itt akár sky...on :) akár mailben:DDDDD