Azért nem akarja folytatni velem a kapcsolatot a párom, mert én doktor vagyok (jogász), és neki csak középfokú végzettsége van (beszélgetős fórum)

A hsz-eidet végigolvasva azt mondanám, kezelni kéne megtanulnod, mert valahogy az jön le, hogy ez téma otthon, legalábbis fű alatt.. Azért van némi alapom ezt gondolni, mert nálunk a férjem családja volt ilyen, ráismerek a mondatokra, gondolatokra. Tönkre is mentek bele..

Emiatt örültem annak, hogy el tudtam azt érni, hogy ne a diploma kényszere legyen a mindene, hanem bátran azt csinálja, amit szeret..

Azóta is hálás érte.

És ezzel tényleg nem bántani akarlak..

Szerintem keresd a párod jó tulajdonságait, és magaddal is hitesd el, hogy szuper.. Vagy tényleg hagyjad..

Lux Elvirának, meg Kánya Katának vannak erről a témáról remek írásai. Hogy miért is nem működik ez általában így...

Egyébként nálunk is így van a helyzet, de sikerült kompenzálni. Tudatosan gondot fordítok rá, hogy ebből ne legyen probléma. Elismerem, hogy ő okosabb nálam, és nagyon sokat magamra vállalok itthon, hogy ő tudjon dolgozni, pénzt keresni... Így nem borul a mérleg.

Apáméknál is így volt. Mondjuk anyám is később végezte el a fősulit. Náluk se abból voltak néha összezördülések, hogy van-e diploma, vagy nincs, inkább abból, hogy apám szakmája a rendszerváltás után már nemigen kellett, a gazdasági meg sokkal "elitebb" lett. De azért ők is túllendültek ezen..

Látom, hogy akaratom ellenére, megsértettelek. Nem ez volt a szándékom, de hidd el, hogy 43 évesen már van némi élettapasztalatom és emberismeretem. Nem beszélve arról, hogy két évig pszichológiát is tanultam. Hidd el, hogy valamit otthon szúrtok el, azért van most hullámvölgy a kapcsolatotokban. Végtelen türelem kell ahhoz, hogy a párod belássa, hogy attól, hogy te dr lettél, semmi nem változik kettőtök között. Én 38 évesen kezdtem a főiskolát; gyerek, férj, munka, ház, kutya, macska és egyebek mellett. Iszonyatosan nehéz volt, de hozzád hasonlóan én is magam és az anyám miatt csináltam végig, pedig de sokszor abba akartam hagyni. Szerencsére olyan emberek vesznek körül, akik a legjobbat hozzák ki belőlem.

Ne a bántást vedd ki szavaimból, hanem a segítő szándékot. Tiszteld a párod azért is, mert a legelfoglaltabb időkben is melletted volt. Hidd el, nem sok pasi tudja azt tolerálni, ha nem körülötte forog a világ. De ők már csak ilyenek, ezért (is) szeretjük őket:-).

Sok sikert!

Szerinted én kérkedek????

Szerintem nem. Azért írom le ennyiszer, mert nem fér meg a fejemben, hogy felnőtt, értelmes embereknek, és ezt most nem csak a páromra értem, hanem azokra is, akik emiatt már kikosaraztak, nem lenne ez probléma. Sosem úgy kezdtem a bemutatkozást senkinél sem, hogy szia x. y. vagyok és jogra járok, dr lesz a nevem előtt. Leírtam azt is, hogy nem azért mentem jogra, hogy ezzel kérkedjek. Ki sem írtam egy közösségi oldalra sem, ahogy azt sokan teszik. Sőt, még a hivatalos okmányaimat sem akarom átíratni, és nem anyagi okok miatt. Akkor ebben mi a kérkedés????

Bocsi, de félreismertél. Nem lihegem, lihegjük túl. Pusztán azért írtam le ennyiszer, m most állandóan ezen kattog az agyam. Neki még egyszer sem mondtam, sőt itthon sem. Engem ez sosem zavart. Írtam azt is, h minden férfi, akivel eddig dolgom volt középfokú végzettséggel rendelkezett. Nem azért írtam le ennyiszer, m nekem ez olyan sokat jelent.

Nem értem ezt a valamire való jogász dolgot. Szerintem a közszférában is lehet szép karriert befutni és ott is viheti vmire az ember. Nem lehet mindenki mondjuk ügyvéd.

Nem ekörül forgott minden itthon. Ez teljesen nem igaz. Mert amikor már megismerkedtünk, akkor csak a nyelvvizsgára készültem.

Sajnálom, hogy ez jött le a hozzászólásaimból. Én most épp azért küzdök, hogy megértessem vele, hogy én ezzel nem foglalkozom, hogy kinek milyen végzettsége van. Egyszer sem mondtam neki azt, hogy én dr leszek. Annyit mondogattam előtte, hogy el sem hiszem, hogy sikerült a nyelvvizsgám.

Örülök, hogy neked sikerült találnod egy megértő és támogató társat, kívánom, hogy sokáig legyetek együtt boldogok. :)

Lylus

Gondosan végig olvastam a hsz-eidet. Ne haragudj, de lehet, hogy melletted egy diplomásnak is kényelmetlen lenne. Nézd meg, hogy hányszor írod le, hogy "doktor vagyok, dr van a nevem előtt, neki csak érettségije van, utalás arról, hogy ki, honnan jött".

Én is diplomás vagyok, a párom nem. Végig izgulta velem a sulit, a vizsgaidőszakot és mindent, ami vele jár. Amikor a végéhez közeledtünk, elengedett néhány fáradt poént, hogy mi lesz, ha végzek stb. Semmi nem lett, mert nem kezdtem védeni a mundért, hanem éltük régi, megszokott életünket.

Ne haragudj rám, de van egy olyan apró sejtésem, hogy talán otthon egy kicsit "túllihegitek" ezt a témát. Tudom, hogy büszke vagy a teljesítményedre - teljesen jogosan -, de lehet, hogy megunta, hogy e körül forog minden.

A közigazgatásba pedig ne vágyj, valamire való jogász, ha ad magára, akkor nagyobb kihívást keres magának. Szerintem hozzád nem egy szimpla érettségizett való, hanem egy jogász, vagy más diplomás.

Sok sikert kívánok Neked mind a magánéletbe, mind a munkába.

Üdv. Judit

Sok pasinak fontos, hogy ő keressen többet, és a nő nézzen föl rá. Szerintem is az az ideális, ha a férfi "magaslik" a nő fölé, mind intellektuális, mind fizikai értelemben. Így akkor azt érezheti, hogy ő a "falkavezér".

Lehet, hogy tényleg rosszul érezné magát, ha el kellene veled mennie egy olyan társaságban, ahol ügyvédek vannak. Lehet a fejében más kép él ezekről a dolgokról, mint a valóság.

Biztos ő más körökben mozog és nem akar az oldaladon a "hülyegyerek" lenni. Hiába van esze, akkor is nagy a különbség köztetek.

Plusz, ha kivetítjük és azt nézzük, hogy lesznek pl. gyerekeitek. Te vagy az "okos anya" és ő lenne a "melós apa". Tudom, hogy vannak ilyen családok és lehetnek boldogok, de őt ez zavarja, ez itt a lényeg!

Nem értem őt...

Valamit nem mond el. Vagy nem úgy mondja el, ahogy érzi/gondolja.

Jujj... :(

Mi poénra szoktuk venni a végzettségünket. Felem "szakmunkás", bár Ausztriában végezte, és ott azért más a követelmény, mint otthon. Nekem középfokú végzettségeim vannak érettségivel.

Mellesleg ő két nyelven beszél (magyarul és németül) anyanyelvi szinten, én meg úgy érzem, sosem fogok egy árufeltöltőnek/takarítónőnek elegendő szintnél jobban beszélni németül.

Na, most légy okos! Nálunk is így kezdődött :/. Biztos, hogy el akarok-e menni vele a haverjaihoz szülinapozni, mert ők csak egy panelban laknak? Biztosan bemehetünk-e egy bizonyos étterembe, mert valószínűleg nem ehhez vagyok szokva............ és hasonlók.

Egy ideig lehet hozzá jópofát vágni, aztán egy reggel arra ébredsz, hogy a gyomrod is akkora már mint egy mogyoró. És levágod az anyádtól kapott farmerről a címkét hogy ne lássa, mennyibe kerülhetett.

Most nem tehetsz mást, mint türelmesen viseled a beszólásait - ha vannak - és megmutatod, hogy semmi sem változott. De alapvetően a saját fejében neki kell rendet rakni.

nálunk is kb ez van...vagyis a férjem nem fejezte be a szakmunkást sem tehát 8 osztálya van ami befejezett...nekem diplomám nincs de gimnáziumi érettségi után szakközépben szakmából is leérettségiztem és szakmai felsőfokú végzettségem van azon kivül...neki pedig nincs "ideje" tanulni és értelme sincs igazából mert nagyon jó szakember most a papír miatt hiába csinálna meg akármilyen sulit vagy jutna el a diplomáig....jelzem simán eljutna,kifejezetten intelligens értelmes jó nyelvérzékkel bizonyos területeken kiemelkedő tudással....tizenpár éves kora óta dolgozik ő is...

ez a diploma kérdés a leírt esetben mint már írtam csak részletkérdés ha akrja simán meg tudja szerezni a fóruminditó párja is de biztos hogy kell az neki?sajnálnám ha csak kifogás lenne:(

Szeretnék én is ilyen happy end-et. Köszi, hogy elmesélted a történeted. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a szüleimnek csak szakmája van. Az öcsémnek is csak az, nem akar egyetemre menni. Én úgy végeztem el az egyetemet, hogy diákhitelt vettem fel. Azért mentem egyetemre, mert van eszem, jól tanultam és a szüleim úgy gondolták, hogy a jobb boldogulás érdekében legyen egy diplomám, mert ők a szakmájukkal nem igazán boldogultak és azt látták, hogy akinek diplomája van, annak jobb élete is. Anyu 5 éven keresztül próbált arról lebeszélni, hogy jogra menjek, nem hallgattam rá. A mai eszemmel rövidebb, könnyebb szakot választanék, talán egy államigazgatásit. De igazából, mint már korábban is írtam, ez egy bizonyítás volt önmagamnak, hogy megcsináltam, mert sokáig hittem azt, hogy nem vagyok képes rá.

Sok mindenhez ért ő is. És jogi dolgokhoz is. Szóval nem egy hülyegyerek. El tudok vele társalogni bármiről, megértjük egymást. Egyszerűen csak azt nem tudom megérteni, hogy őt mért zavarja ez ennyire...