Az igaz barátság létezik? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Az igaz barátság létezik?
szia!hát látod...itt is:-)
Mondjuk ha a barát olyan hogy lépten nyomon beleszólna a dolgaimba akkor inkább ne is legyen.Nem azért barátkozok hogy mindig megmondják a dolgokat...itt a hoxán összeismerkedtem veletek és ez nekem bőven elég:-))
Elolvastam a cikket, hát, akár én is írhattam volna. :-( Mostanában sokat gondolkodom rajta, hogy egykori barátaim(?) miért szarnak le magasról. Mindenki éli a világát, én meg legyek állandóan a fiammal, ha ezt akartam. Már nem férek bele az egyedülállók világába, unalmassá váltam, mert gyerekem van.
Viszont a gyerekesek közé sem tartozom, mert én nem vagyok az a pletyizős típus, és ha leviszem a fiamat a játszótérre, én vele vagyok, nem a többi anyukával beszélgetek. Pedig jó lenne...
Szóval lesújtó, hová süllyed a világ...
Én amióta az eszemet tudom a barátnőmet keresem..
Jöttek mentek az életemben ismerősök,haverok..
de egy barátnőm sem volt még..
Mikor nagyritkán új embert sodor hozzám a szél,akkor mindig arra gondolok,nna lehet, ő lesz az..de aztán valahogy úgy alakul..hogy nem..
lehet velem van a baj..nem tudom..?
Viszont itt a hoxán,ha nem is kötök igaz barátságot,legalább tudok társalogni hasonló beállítottságú emberkékkel..:)
Sokféle barátság van, az igaziak nehezen köttetnek és nem szakadnak el. Az én igazi barátnőm 300 km-re lakik, de napi szinten beszélünk,és ha évente egyzser találkozunk, férjeink csak csodálkoznak, hogyan tudunk mindent a másikról. Ha telefonálunk, csak legyintenek: ja, ő az? Akkor majd később elmondom....
Órákat tudunk beszélni, és nagyon ragaszkodunk egymáshoz, holott ismeretségünk első négy hónapjában mindent elmondtunk a másikról, de a legfőbb jellemző, ahogy emlékszem, az érzéketlen bunkó volt.
Másik barátnőm beült a munkahelyemre, kirúgatott, elvette az életem felét, mire rájöttem, holott igazán mellette álltam mindenben, életben és halálban. Mégsem kellettem, fontosabb volt neki az a plusz 25.000,- Ft, amennyivel én többet kerestem :(
Nehéz az élet, minden szempontból, de ami szomorú, hogy a barátok azok, akik tartják benned a leleket, ha kell, helyretesznek, ha kell, de mindezt nagyon nehéz, ha nincsenek...
Mikor felnővünk, családot alapítunk, gyerekeket szülünk gyökeresem megváltozik az életünk.
Már nincs sok szabadidő együtt "lógni" , élvezni a jó beszélgetéseket, programokat, ott a munkahely, háztartás gyerekek, néha egy k.csög férj(aki féltékeny és eltilt a barátnődtől) . Ez a sok körülmélny többnyire nem kedvez a barátságoknak, sőt ha valaki még szingli, vagy bulizós fáziást éli, nem tud azonosulni a kialvatlan, nyűgös kisbabás anyukája problámáival.
Sokszor másik városba költözünk, mint ahol felnőttünk, szóval ezer buktatója lehet a baráságoknak.
Sajnos nekem is kijutott negatív tapasztalat e téren és tudom én is hibás vagyok bennük.
De talán még nem késő, jön majd valaki, akivel ismét meglesz a közös hullámhossz.
Teljes mértékben együttérzek a cikk írójával!
Nagyon röviden: nekem egy 12-13 éves (általános iskola,gimi)barátság szűnt meg létezni,miután a közös baráti körbe tartozó emberek elmondták,hogy mi is az igazság: a legjobbnak vélt baránőm ugyanis féltékeny volt,örült,ha nekem nem jöttek össze a dolgok, és elmondott mindennek...hónapokig tartó veszekedés után,jobbnak láttam, ha lemondok erről a naaagy barátságról. Rosssz érzés volt,hogy mindint megtettem-túúúúl sok mindent- egy emberért,aki nem viszonozta ugyanezt.
Nagyon nagyon sokáig tartott,mire túltettem magam ezen a ,,barátságon".
Azóta azok az emberek akik ismertek minket,teljes mértékben mellettem állnak,lehet-sőt biztos-hogy elveszítettem egy legjobbat,de lett helyette sokkal több ember körülöttem. Tudom,hogy ez nem ugyanaz,mint EGY legjobb barát,de rájöttem, nem tölthetem azzal az időmet,és energiámat,hogy mindig én tegyek meg mindent másért,mert nem kapom vissza ugyanazt.Ha megkérnek,segítek,de ha nekem van problémám,tudom,hogy kit kereshetek és kit nem.
Mindig is voltak és lesznek ilyenek,akik csak érdekből keresnek,és ezzel sajnos nem lehet mit tenni,mert úgy tűnik túl nagy elvárás egy iagz barátságban,hogy ugyanazt kapjam vissza,amit én adok…
Mindenki,akinek ez mégis sikerült!Becsüljétek meg egymást! ;):)
igazad van! minden 2 emberen múlik! a barátság fenntartása is!!!
és nem attól van vagy nincs barátod, mert jó vagy rossz ember vagy, mert hisz ez butaság,nincs jó vagy rossz ember, csak jó és rossz tulajdonság, ami viszont mindenkiben fellelhető!!!
folyt köv.
nek elhord azt nehezen bocsájtom meg.Én mindig hívom a "barátnőmimet"mert 2vel beszélek,hívom sétálni stb...de ha a másik nem akar,nem érzi fontosnak nem erőltetem!
Kedves Betti!
A saját történeted szomorú ugyan, de ne vonj le belőle általános következtetést. Az embernek az életben nem sok igaz barátja van, de azért van. Nekem kettő is, az egyik barátság 10 éves, a másik pedig 23. És akármerre is sodort eddig az élet minket mindig tartottuk a kapcsolatot. Megéltünk sok párkapcsolatot, költözést, munkahelyváltást. De a barátság az maradt. Látom én is a környezetemben, hogy sok a felszínes ember, az emberek nem törődnek egymással. Sajnos ez általános jelenség, de én nem vagyok ilyen és a barátaim sem. Mert nekem vannak. És sok, sok embernek nincsenek. De erről ő maga is tehet. Mert a barátsághoz és a párkapcsolathoz is két ember kell. És az egyik mi magunk vagyunk. Rosszul választottál barátokat. Az nem barát, aki egy közösségi oldalon üzenget nekünk az adatlapján. Szerencsére nekem nincsenek ennyire buta, szánalomra méltó és nem egyenes barátaim. Ha egy barátnak problémája van, oda áll az ember elé, elmondja azt és megbeszélik. Én tudom, milyen az igaz barátság, mert megtapasztaltam már, de Te valahogyan nem. Erről nyilván te magad is tehetsz, csak még nem jutottál el oda, hogy elgondolkodj ezen. Mert egy barátság nem felszínes. Úgy tűnik a cikkedből, hogy a te barátságaid pedig azok voltak. Érdemes elgondolkodni azon, vajon mi magunk mennyire játszunk szerepet ebben. Le kell vonni a tanulságot és egy picit jobban megismerni saját magunkat is.
A barátság belőlünk fakad. És olykor csalódunk emberekben, de a hosszú barátságban nem, mert az barátság. Tartósabb a házasságnál, tartósabb a párkapcsolatnál. Azért, mert egy igazi barátág egy életre szól, halálig szóló szent kötelék, amit a két barát őriz magában. Jó érzés, ha az embernek vannak barátai.
Van egy mondás, kérlek ahelyett, hogy megsértődnél gondolkozz el rajta: Madarat tolláról, embert barátjáról ismerjük meg.
Remélem alakul még úgy az életed, hogy tudsz kötni igaz barátságot. De tudd: az egy kétoldalú dolog.
Egy igaz barátságot meg sem érintik a hétköznapi konfliktusok, súrlódások. Az annál jóval több.
Akinek van igaz barátja, az tudja ezt. Akinek nincsen, sajnos fogalma sincsen az egészről.
szóval száműzni kellene a világból az irigységet és máris jobbak lennének az emberi kapcsolatok.
kár, hogy ezt nem lehet megvalósítani :(
egyébként meglátásom szerint, 10 emberből 9-nek nincs igazi barátja. akinek van, az nagyon szerencsés, ez kb olyan, mint a párkapcsolat. hogy egy olyanra bukkanj, akivel nagyon jól megértitek egymást, hasonlóan gondolkodtok, látjátok a világ dolgait...szerencse is kell hozzá bőven.
Na örülök hogy pici betekintést nyerhettél hozzám!
Legalább tudod a sztorit:-)
Bettike! Nagyon jó lett a cikked, és egyben nagyon fájdalmas is, mert eszméletlen igaz! Hasonló cipőben járunk, én is jártam már párszor pórul "barátnőkkel", sajnos én is sokat csalódtam. Nehéz bevallani: de nincs igaz barátnőm. Ennek nem csak olyan oka van, hogy csalódtam bennük, hanem sajnos másfelé sodort minket az élet.
Nekem a férjem a legfőbb bizalmason és a barátom is, akivel mindent megbeszélhetek. Nagyon jó, hogy vele ilyen a kapcsolatom, viszont hazudnék, ha azt írnám, hogy nem hiányzik egy barátnő, akivel csajosan beszélhetném meg a dolgaimat. Remélem kialakulhat felnőttkori barátság, én még reménykedem!