Az első könyvem, ami bevezetett az olvasás szépségének rejtelmeibe (beszélgetős fórum)

Nekem nagyon sokat olvastak,,úgy is nőttem fel hogy a nagynénénéim egymásnak is felolvastak.

Megragadt bennem a hangulat.

Gyerekként mégsem olvastam sokat,,hallgatni jobb volt,még játszani.

Aztán Fekete István könyvei,Verne,Berkesi, Szabó Magda, Thury Zsuzsa,ezekkel indult.

Gyerekként Molnár Gábor Amazonast bebarangoló könyvei fogtak meg először!

Nagyon élveztem az ottani állatokról és emberekről szóló írásait!

Szerencsére azt a könyvét, ami elmeséli, hogy miért kezdett el írni, azt utolsónak olvastam! Ennek a címe "Éjbe zuhant évek" és arról szól, hogyan vakult meg egy robbanástól! A felépülésének a fázisai nagyon megérintettek!

Aztán egy nővérke megtanította vakon gépelni és akkor kezdte megírni élete nagy kalandjait!

Molnár Gábor a 20. század egyik legnépszerűbb magyar vadász- és útleírás írója, akinek műveit számos nyelvre lefordították, köztük portugálra, mongolra, oroszra, angolra, németre. Számos regényt, rádiójátékot írt. Legelső műve 1940-ben jelent meg. Műveit vakon írta miután egy balesetben elvesztette a látását.

Neked melyik könyv volt a befutó, ami megszerette az olvasást? Esetleg olyan "élményed" volt, ami teljesen elvette a kedved az olvasástól? Ha történt ilyen, mi volt a kiábrándulás tárgya?

Nekem Kárász József: Árva madár című regénye volt az első nagyobb lélegzetű könyv, ami által egy elvarázsolt világba kerültem. Hétévesen olvastam el, és nagyon boldog voltam, hogy nekem van édesanyám.Innentől kezdve újabb és újabb kalandokat kerestem a könyvek által.