Az első könyvem, ami bevezetett az olvasás szépségének rejtelmeibe (beszélgetős fórum)

A kérdés úgy szólt "az olvasás szépségének rejtelmeibe"...

Bocs, de nekem nem a kötelezők voltak azok :D

Gyerekkoromban nem szerettem olvasni. Nem is nagyon tudtam, mert diszlexiás vagyok. Az első könyvélményem kudarc volt. Negyedikes koromban évvégén jutalomkönyv gyanánt a Robinson Crusoet kaptam meg. Nagy lelkesen el is kezdtem olvasni. Majd abba is hagytam. Nem tudom, hogy melyik pedagógus gondolta úgy, hogy egy alsós gyerek számára ez a megfelelő könyv...

Pár év múlva elolvastam életem első regényét, Lois Lowrytól Az emlékek őrét. Mivel tetszett, utána elolvastam Louis Sachar: Laura titkos társasága című könyvét is. Csak most jövök rá, hogy a kettőt nem ugyanaz írta, csak a kötése volt ugyanolyan. Aztán megint nem olvastam egy darabig. Középiskolás koromban menő volt a vámpír téma, így elolvastam Anne Ricetól pár könyvet. Talán ekkor szerettem meg olvasni. Aztán már nem volt visszaút. Azóta már nem tudom számon tartani az elolvasott könyveket. Imádok olvasni.

Káma-Szútra

Könnyű kezdő olvasmány, főleg képek vannak :D

Érdekes: nem tudom, mi jelentette az áttörést. Gyerekkoromban nem szerettem olvasni. A két Lottit ugyan többször is elolvastam, de inkább magam gyártottam sztorikat (kamaszként több könyvet is írtam).

30 éves is elmúltam, amikor valami megváltozott ... Az elsők között volt a Pelikán ügyirat, de hogy valóban ez hozott-e változást, abban nem vagyok biztos.

Mit szoktál kreatívkodni?

Megnéztem a filmet.

Mindenkinek jó éjszakát!

Megmaradt 😁 A történelem és a kreatívkodás iránti szeretet is 😊

Később az "Így élt..." sorozat könyvei és a pöttyös-csíkos könyvek (főleg Kertész Erzsébet Elizabeth-je) lettek a kedvenceim 🥰

Én még este lámpaoltás után is elemlámpával olvastam a paplan alatt. Mindenhová vittem magammal olvasnivalót és bárhol tudtam olvasni. Ez a mai napig is így van, imádom a könyveket, igaz idöm már kevesebb van, de egyszerre több könyvet is olvasok.

Imádtam a pöttyös könyveket, majd a csíkosakat is. Nagy kedvencem volt Edmondo de Amici: Szív c´könyve´, vagy Burnett: A padlásszoba kis hercegnöje. A legjobban talán a naplóformájú regényeket szerettem, mint az Anna Frank naplója, Adrian Mole legújabb kinszenvedései stb.

A két kisebb testvérem hamar elaludt. Az elején még figyeltek is, de aztán apa mély hangja elaltatta őket.

Az én figyelmem viszont nem lankadt.:) Talán ezért is faltam a könyveket. Ha egy történet megragadott, akkor le sem tettem a végéig. Volt, hogy egy-két napig nem aludtam.

Most én is hallom a tűz pattogását. Nem túl régen hallottam valahol, hogy 1/4 óra sincs a gyerekekkel történő szóbeli kommunikáció / nap.

Ez annyira hihetetlennek tűnik, mert mi elég sokat beszélgetünk.

Én így voltam az indiános könyvekkel.

Elkezdtem olvasni a bőrharisnyát, de még a 40. oldalon is a hegyen állt és a szeme fölé tartva a kezét bámult;)

Soha többet nem vettem kezembe indiános könyvet...

Az!

Benne volt a Madarak, a Bíró, a Szellemház vagy kísértetház? És már nem tudom mik.

Imádtam, de úgy féltem, hogy nem mertem a szobámba aludni, hanem mindig beosontam a szüleimhez és a fotelba aludtam.

Na, ezért lettem eltiltva a felnőtt könyvek olvasásától:DDDD

Lakner Artúr: Édes mostoha.

Rongyosra olvastam, kb 8-10 éves korom körül.