Az elmúlt 5 évünk...a mi történetünk. (beszélgetős fórum)

Ezzel viszont nem tudsz mit kezdeni. Ne hagyd, hogy felemésszen.

A szomszédokat zavarja az üzlet, vagy pedig csak úgy zavarja a létezésetek?

A mézes-mázos szituációkból rengeteg van. Én ha ilyen helyzetbe kerülök, akkor amikor elkezd jópofizni, dicsérgetni és tudom, hogy mi a helyzet, akkor mindig rákérdezek, hogy hogy is van ez? Zavarbaejtő számára és kb. néhány napon belül lecsitul.

Megosztanál egy-két szituációt, ahogyan ártani próbáltak neked?

Köszönöm, aranyos vagy, de szerencsére a családi életem kiegyensúlyozott. Ha nem az lenne, már kényszerzubbonnyal vinnének a zárt osztályra... :-O

A megélhetésünkkel van még mindig gond, vagyis, hogy a sok irigy ember aki minket körülvesz, ott árt, ahol tud... :-(( Minden egyes szomszédnak van valami gondja, nagyon gonoszak az emberek... A szemtől szemben mézes-mázos, aztán amikor elfordulsz, hátba lőnek... :-((

Ne is add fel. Akárhányszor elbizonytalanodsz, olvasd végig a cikked! Tudod...az első mindig a legnehezebb, a másodikat már könnyebb átvészelni (jó....nem feltétlen, de jól hangzik:))

Bízz magadban, keresd a megoldásra a lehetőségeket és mérlegelj. Hidd el, sosem lehet jól dönteni, de akármit kihozhatsz belőle, mert te formálod az életed.

Családi dolgokra tudok most gondolni a hsz-ed alapján. Azt sosem felejtsd el, hogy mindig szükségetek lesz egymásra (akár szülők felé, akár a férjed felé/párod felé). Bármilyen helyzet is álljon fenn, ha idáig túléltétek EGYÜTT az életet, akkor ezeket is meg kell tudnotok oldani!

Csak egy pár bátorító mondatot szerettem volna Neked írni.

Hasonló cipőben jártunk mint Ti, így áttudom érezni, hogy milyen erőre volt szükségetek.

Annak idején, egy 12, és egy 8 éves gyerekkel kerültem ilyen helyzetbe. A férjem beteg lett, én munkanélküli, szülői segítség nulla. Hacsak azt nem veszem "segítségnek", hogy anyósom megkérdezte: hol vettétek ezt a betegséget?

Mi is sikeresen talpra álltunk, igaz sok lemondással, türelemmel járt.