Az anyósom tönkretette a házasságom.. (beszélgetős fórum)

Kedves Vicus!

Szerintem ez a probléma felismerésén múlik. Éreztem, hogy ez így nem mehet tovább, mert már nem tudtam a tükörbe nézni, felismertem naívságomat ezzel együtt hiányoltam méltóságomat és mindent, ami ezzel együtt jár a régi büszkeségemet, a nyitottságomat stb., amelyeket anyós szépen kioltott belőlem.

Kedves Gyula!

Igazán megható költemény. Nekem inkább erős önsajnálatnak tűnik. Anyától szükségleteiben függő gyermekhez igen, ám egy férfihez nem illő gondolatmenet. Sajnos egyre jellemző erre a társadalomra, hogy a férfiak egyrészt elnőiesedtek, másrészt pedig anyuka mellett elkényelmesedtek. Ezt Csernus egyik előadásában részletesen kifejtette. Ideje felnőni, emberré lenni!

Kedves Orra,

gratulalok, ügyes vagy! Te legalabb tudsz az anyosra visszareagalni. Nalunk sajnos kezdettöl fogva hiba volt, hogy behodoltam nekik. Igy amikor egyszer mertem szolni (finoman, kedvesen), rögtön tamadni kezdett anyosom. Ennek mar kb. 4 eve, azota ellenem forditotta a csalad (az ö reszseröl) maradek tagjait, kiveve a ferjemet, aki mellettem all. Ennek köszönhetö, hogy meg itt vagyok. Ezert irtam, hogy a valasok fele az anyos miatt törtenik, ezt olvasva nem lepödtem meg. Gyula görcsös anya imadata semmit nem segit, mert mit erek azzal, ha tapintatosan, szeretettel es tisztelettel fordulok anyosom fele? Visszareagal szemtelenül, gyülölve es egyaltalan nem tisztelö modon. Gyula azt hiszi, mi (menyek) vagyunk a hibasak? Nagy tevedes! Mi csak vedekezünk, es menekülünk a gonoszsag elöl. Orra, ne hagyd magad befolyasolni, igy tovabb! Amit elertetek a ferjeddel, szuper! En is azt erzem, hogy maskepp nem megy az ilyen csaladokban, csak tavolsagtartassal. Jo neked, hogy nalatok van lehetöseg nyilt szokimondasra, nalunk nincs, azaz nem toleraljak. Ferjemet ugy neveltek, hogy mindig "kisfiu" maradjon, de nem jo ertelemben, hanem, hogy ne tudjon a sajat laban megallni. Amig el nem költözött a szülöi hazbol (28 evesen), addig "gyerek" volt, ugy is kezeltek. Aztan megismert engem, es ekkor kezdtek eröszakosak lenni, arra szamitottak, hogy ferjem hazaköltözik es nem nösül meg. En vagyok, aki "szetszakitotta" a csaladot, most mar nem jar haza minden nap a fiuk, nem hivja naponta anyjat tel-on, nem függ tölük, es ez nagyon idegesiti öket. Anyosom rendszeresen rivalizalt velem, amig talalkoztunk, mintha ö lenne a feleseg es en az uj nö. A ferjemnek lett elege a beteges viselkedeseböl, amit türt neki evekig, de a hazassag utan mar nem birta, ciki volt neki. Ennyit az anyakrol, akik "imadjak fiukat". Mit er, ha egy anya magahoz lancolja fiat? Tönkreteszi a fia kesöbbi eletet, vagy jobb esetben jön egy kedves feleseg, aki megmenti a fiut, kiszabaditja a lelki börtöneböl, es uj eletre kelti. A ferjem halas, hogy itt vagyok, es esze agaban sincs az anyjanak ujra behodolni. En pedig segitem, hogy "ferfive" valjon. Az a legnehezebb a hosszu gyermekkor utan.

Igazad van, bocsánat hogy megzavartam ezt a kedves kört, még egy utolsó szó.

Talán.............

. Tudod, kisfiam, a világon nagyon sok a csalán, a tövis, a gyom. Mert az emberek sokkal több rosszat cselekszenek, mint jót. És a csalán, a tövis meg a gyom a rossz cselekedetek nyoma ezen a földön.

De láthatod, hogy pillangó is van azért. A sok kicsi pillangó a sok kis jóság hírét hordozza magával. És vannak aztán szép, nagy, tarka szárnyú pillangók: ezek a ritka, nagyon jó cselekedetek. Minél szebb és nagyobb jót teszel, annál szebb, nagyobb és színesebb pillangó száll föl a nyomában.

Igyekezz, kisfiam, hogy amerre jársz, sok pillangó legyen. Ne lépj reá a csigára, hanem tedd félre az útból, hogy más se léphessen reá. És ebből újra megszületik egy pillangó.

Bárki, ha bajban van, segítesz rajta, ugye? Nem baj, ha az emberektől nem kapsz érte hálát. Minden jótettedet egy pillangó viszi hírül.

Gyula,

en megertelek. Anyukad elveszitese faj neked, feldolgozni nem tudod. De ez a forum nem az elveszett anyakrol szol, es nem a fiuknak...bocs. Ez a te problemad, ami nem vethetö össze a mienkkel, vagy igen? Neked is volt problemad anyosoddal? Ha nem, akkor miert akarsz nekünk "tanitast" adni? Hiaba probalsz itt a ferjeknek tanacsokat osztogatni, hogy "szeressek anyjukat mindenekfelett". Itt a menyek vannak, akiknek igenis meggyülik a bajuk az anyosaikkal. Mert az anyosok sokszor igeni gonoszak, akar hiszed, akar nem. A sajat fajdalmadat pedig nem itt kellene kisirnod, hanem egy masik forumban, ahol ferfiak gyülnek össze az anyjukrol csevegve (ha van ilyen).

Várnai zseni

A csendes éjben anyámra gondolok,

szívemben most az ő szíve dobog,

szegény özvegy volt, sokat szenvedett,

nem volt egyebe, csak a szeretet,

szájától vont meg minden falatot,

és ha mi ettünk, ő is jól lakott.

Játékot venni nem tudott nekünk,

varrással kereste a kenyerünk,

ő mesterkélt ünnepre szép babát,

levágta hozzá dús hajfonatát,

gyöngyöt fűzött, topánkát varrt neki,

hullottak rá gyöngyének könnyei.

Láttam a föld sok szép kirakatát,

de nem találtam hasonló babát,

oly tündérszépet, oly kedveset,

nem ért más hozzá, csak a szeretet. . .

a szeme kék, a haja barna volt,

s a kóc mögött picinyke szív dobolt.

Anyám elment, nem érte meg szegény,

hogy a világ forduljon tengelyén,

pedig hogy várta, várta mivelünk. . .

hogy nekünk is virradjon ünnepünk. . .

ó, most ha élne, vehetnék már neki

ruhát, cipőt, s nem kéne küzdeni.

Ó, emberek, míg él anyánk, nagyon

szeressük őt, mert elmegy egy napon,

és visszahozni többé nem lehet

az elmulasztott jó szót, tetteket,

a késő bánat mit sem ér neki,

az élőt kell szeretni, érteni.

Ma újra érzem, látom, hallom őt,

s csak ámulok, hogy mily magasra nőtt,

és újra szép és újra fiatal,

s mintha szívéből zengene a dal,

amit írok e csöndes éjszakán. . .

Még most is adsz nekem, Anyám. . . Anyám. . .

Kedves Vicus!

Nagyon megviselt! Most, hogy érzékeltettem vele, hogy az élet már nem róla szól vissza-vissza vesz a nyomulásból, persze még ez is egy nagy színjáték. Érzi, hogy inog a léc, és gondolom volt néhány átalvatlan éjszakája a gondolkodásra, hogy eldöntse: vagy a mi játékszabályaink szerint mennek tovább a dolgok,- tehát alkalmazkodik hozzánk,- vagy sehogy- tehát elfelejtheti a fiát/unokáját. Elvége felnőtt emberek (35/37) vagyunk , kialakult szokásokkal és jellemmel, nincs szükségünk esti mesére. Finom utalásokkal helyretettem. Férjem drasztikus módszerrel akarta leállítani (hogy le is -fel is út), de kértem, hogy ne tegye. Akármilyen anya is az anyós, de mégis a férjem anyja és tudom, hogy a férjem szereti (nem mondja, csak tudom), bár nagyon sokszor az agyára megy és haragszik rá. pszichológusok szerint, a férfi egy idő után, amikor már nem annyira nagy az amúr (kb. húsz év után) pont úgy fogja szeretni a feleségét, ahogy az anyját szerette egykor. Mondjuk ezen az állítások én teljesen kiakadtam: mondtam is valami velős megjegyzést. Mégis lehet benne valami. Nem akarok én örök haragot, mert nem lenne egy egészséges megoldás. Legalábbis addig nem, amíg vannak határozott határvonalak, amíg tudja mihez tartsa magát. Be kell nevelni keményen! Ha mindenre mosolygunk, hogy "persze, anyuka neked van igazad", csak olaj a tűzre, hatalmában való megerősítés. Mostanában sűrűn mondok nemet, nem titkolom nem- tetszéseimet, nyíltan mások előtt is grimaszolok, csak arra bólintok, amit magam is úgy gondolok. És amikor úgy tűnik, hogy rendeződtek a dolgok, biztosan jön egy újabb anyóscsavar. Időközönkét újra és újra helyre kell billenteni.

Egyszerüen két emberen múlik, hogy tapintatosan helyretegyék az ilyen problémákat.

Tapintatosan, szeretettel. a férj és feleség.

Amúgy meg tök klassz hogy vagytok, mert nélkületek , nők nélkül, akik egyben anyák is feleségek is menyek is nem lenne élet.

Kedves Eper680!

Te legalabb jozanul tudsz gondolkodni, nem mint Gyula. Pontosan ezt csinaljuk, "gondolkodni hagyjuk", mert bizony nem bennem vagy a ferjemben van a hiba. En tiszta szivvel elfogadtam öket, de anyosom kezdettöl fogva ellenem volt, azaz ellenünk. Rajongott a ferjemert, es önzö modon probalta magahoz lancolni. Engem is, mert vegül azon vettem eszre magam, hogy hoppa!, ez nem is a MI eletünk mar, hanem anyosome, ahova engem bekenyszeritett. Az önallosagunkat is keresztebe akartak törni, minden lepesünket figyeltek, betegesen tapadtak, es a ferjem mondta ki, hogy legyen ennek vege. Addig jo voltam nekik, ettöl kezdve persze en lettem a fekete barany. Miota elköltöztünk, nagy teher esett le mindkettönkröl. Gyula nem hinne el, de a ferjem menekül tölük, es ez mar azelött elkezdödött, mielött en a csaladba kerültem. :)

Ez egy pszichologiai szimbolum, tudod? A "lelki köldökzsinor elvagasa" a felnötte valas szimboluma. A menyek sem angyalok, ki mondott ilyet? Merem neked allitani, hogy minden feleseg szeretni akarja a ferje anyjat! Csakhogy az anyos sokszor nem is engedi magat szeretni, söt a fia hazassagat a sajat hazassaga csödjenek fogja fel. Merthogy ezeknel a nöknel a fiu valahogy a (hianyzo) ferjet testesiti meg. "Elhagyja az ember anyjat es apjat, felesegehez ragaszkodik, es ketten EGY emberre lesznek" (Mozes 2, 18-24)

A kölcsönös tisztelet ott kezdödik, hogy a fiam feleseget elfogadom, szeretem, es nem akarom szetszakitani öket. Kepzeld, a ferjem az eljegyzesünket sem merte elöre megmondani otthon, vajon miert? Pedig akkor meg nagyon jo kapcs.-ban voltam leendö anyosommal. :)

Korunk dulo betegsegei között az Ödipusz komplexus es az "örök kamaszsag" (Peter Pan szindroma) is elen all, sajnos! Es ez azert van, mert a korabbi generaciok nem mertek felvallalni a problemaikat. A rossz hazassagukban az anyak fiaikat idomitottak magukhoz, akik "gyermek" modjan rajongtak körbe öket eletük vegeig. De a Mama halala utan ezek a ferfiak többnyire összetörtek, mert valojaban nem lettek soha felnöttek, nem volt önallo identitasuk.

Anyosomra visszaterve, nemcsak engem nem fogad el, a szüleimet sem, a sajat növeret sem, söt az anyjaval sem jött ki jol soha. Miert? Mert az ö elete volt romokban, es masokra projektalta/ja a problemait ki. A sajat boldogtalansaga miatt nem tud boldog lenni, hogy a fia megtalalta a boldogsagat. Egyetertek Eperrel, hogy az ilyen anyosok NAGYON ÖNZÖEK, es ez a sorsuk atka.

Kedves Picileany!

Szerintem öszinten meg kell vele beszelned,hogy mindennek van hatara.Mondd meg neki,hogy szivesen latod,hogy eljön hozzatok,de segitsen neked olyasmiben,amiben hasznodra valna,ha mar ennyire szeretne segiteni.A babaddal meg csak te foglalkozzal,mert te vagy az edesanyja,teged kell megismernie.Mindenben segithet a babadon kivül.Biztosan nem rossz szandekkal csinalja ezt veled a keresztanyukad,csak nem veszi eszre magatol,hogy ez igy neked nem jo.Ez a legrosszabb helyzet,amikor valaki magatol nem veszi eszre,es figyelmeztetni kell,es ebböl szokott altalaban a sertödöttseg lenni.De ha valaki okos,akkor ha szolnak neki,inkabb bocsanatot ker es nem sertödik meg,hogy a masiknak kellemetlenseget okozott.Annak kell megmondani,marmint te vagy a ferjed,amelyikötök közelebb all a keresztanyahoz.Szepen finoman,mosolyogva,egy kicsit lazan,es kedvesen.

Bizom benne,hogy sikerülni fog es nem lesz semmi problema.

Kedves Vicus80!

Tudod te eltel benne,es te tudod,hogy mi hogyan zajlott.Reszedröl mindent megtettel es meg ugysem ment,akkor mar tenyleg föl kell adni,es gondolkodni hagyni az anyost.A legfontosabb,hogy a ferjed is melletted allt,es rajött,hogy hogyan tovabb es merre.

Valoban vannak olyan anyosok,akik mindenre kepesek,hogy a fiaikat kiszipolyozzak a vegtelensegig,környezetemben eleg sokat hallok rola.Erre en azt tudom mondani,hogy nem azt jelenti,hogy mert imadja es szereti a fiat,es azt szeretne,hogy boldog legyen.Inkabb az a baj,hogy az anya aki imadja önmagat es csak magara gondol.Ha igazan szereti valaki a gyerekeit,akkor nem all utjaba a boldogsaganak.

Talan egy szep napon ujra együtt lehettek,soha nem lehet tudni!

Nincs első és második hely a szeretetben, másként szereted a szüleidet, és másként a feleséged, sőt, másként a gyermeked, de még másként az embertársaidat.

Sajnos kezdem azt hinni hogy itt valami rivalizálás folyik hogy ki kit szeret jobban, mindenáron az első helyre szeretnétek törni.

NINCS ILYEN!!!!!!!!!

Nem szabad választásra kényszeríteni egy férjet, vagy én, vagy az anyád!!

Hogyan lehet, engedni, hogy idáig elfajuljon a dolog.

Mert ha elgondolkozik az a férfi, hogy melyik a nagyobb szörnyeteg, és nem lehet tudni kit választ.

Mindenképpen annak a szerencsétlen férfinak a rosz!!!És az nem vezet semmi jóra.

Biztosan vannak ilyen anyósok, mint írjátok, de vannak ilyen menyek is, és a férfi sokkal toleránsabb, nem mondja hogy vagy én vagy az anyád!!Mert szerintetek csak rossz anyós van, a menyek angyalok????

Látod ez nekem kedves, és szimpatikus dolog, ahogy nem akarsz megsérteni másokat, de igazad van határt kell szabnod.

Illetlenül, tolakodón viselkedik.

Szerintem a férjeddel együtt megbeszélve mond el neki mit szeretnél, hogy nem szeretnéd a kicsit fölkapatni, és több pihenésre van szügséged.

Drukkolok Neked

Gyula

Nem, valóban nem értem, mert egy anya gyermek kapcsolatot nem egy zsinór tart össze amit el kell vágni.

Szereteten, és tiszteleten alapúl,soha senki érted, senki emberfia nem tépheti szét.

Mert édesanyád, édesapád csak egy van, de feleséged, férjed lehet tíz.

Ha kölcsönösen tisztelik, szeretik egymás szüleit,nem adódhat nagy probléma.

Az én anyósomnak is voltak, mint minden embernek /NEKEM NEKED MINDENKINEK/rossz húzásai, de nem csináltunk belőle nagy ügyet, megbeszéltük a feleségemmel,mosolyogtunk egyet, és továbbléptünk.

Ha egy anyós , vagy após, vagy szomszéd, vagy egy másik ember miatt szétmegy egy kapcsolat, akkor ott azzal a két emmberrel van baj, nem egy harmadikkal.

Magunkat kell fölülvizsgálni, mert ennyi erővel mindenkit szidhatnánk a félresikerült életünkért!!!!!

Kedves Szivarvany:),

meg 1 jo tanacs. Ha kibekültök ferjeddel, kerüld anyosodat, de ha rakenyszerülsz vele talalkozni, legyel vele kedves, amig ö is az. Ha elkezd tamadni, rögtön hagyd ott, a ferjed tudni fogja, mi a dolga. A legjobb kikerülni öket es atadni a terepet a ferjeknek, persze ugy, hogy a ferj a mi oldalunkon legyen! Elöször a ferjeddel kellene ujra összejönni, ereztetni vele, hogy fontos nektek, akkor kitör majd belöle a "ferfi", remeljük! :)

Kedves Orra,

mintha csak magunkrol olvasnek, teljesen rank illik, amiket leirtal! Anyosom az a tipus, aki nem kepes elfogadni az öregseget, allandoan rivalizalni probalt velem. A legnevetsegesebb volt, amikor megjelent rozsaszinü puloverben es megkerdezte, hogy jol all? 64 evesen, es abszolut nem az ö szine, mert Ö sz tipus! Persze en mindig kedves voltam, nem bantottam soha. A gyülölködes, amit Gyula ir, nem tölem jön, hanem föleg anyostol. A rafinaltsag a masik, ami anyosom erössege. Szemembe nem mond rosszat, de nezeseböl most mar tudom, mikor gondol rosszat rolam. Feltekeny volt arra is, hogy terhes lettem, levegönek nezett, es a szüles utan jött csak ki igazan a gonoszsag belöle. De miert? Miert gyülöl ennyire? Azert, mert "elvettem töle a fiat", aki mar 35 evet tapossa, de akkor is "gyerek". A zart csalad azt mondanam olyan, akik allandoan együtt jarnak mindenhova (anyosomek ugy tapadtak rank mint a pioca) es a külvilag fele mindig azt mutatjak, mi "happy"-k vagyunk. Neked mennyire keseriti meg az eleted anyosod? Örülök, hogy a te ferjed is melletted all! Akkor ö is rajött, hogy a felesege az elsö, es az anyja irigy ra, ezert vedelmezni kell.. Vagy ha nem kepes vedeni, legalabb megszakitja a kapcs. a szüleivel, akikkel nem lehet zöldagra vergödni.

Kedves Eper680,

erzem, hogy Te rendes anyos leszel. Jo uton haladsz, jo iranyba neveled fiaidat. Nekem is fiam van, en sem szeretnek olyanna valni, mint anyosom. Miota problemaink lettek, nagyon sokat foglalkoztam az anyos temaval, es meglepöen lattam, olvastam, hogy mennyi anyos problemas csalad van! Es a legszomorubb, hogy a valasok több mint fele (!) a statisztikai adatok szerint az anyos miatt van! Ezert biztatom hasonlo cipöben jaro tarsaimat, hogy küzdjünk. Ahogy irad, "maskepp szeresse a feleseget", sajnos ez nalunk csak olaj a tüzre. Engem a ferjem a jelenleteben sehogysem szerethetett, mert egy öleles, egy csok mar zavaro volt neki, "nem illik" masok elött ilyet csinalni. Ja, es szerinted az normalis, hogy nekem is kötelessegem Mamanak szolitanom, mint a ferjemnek? Egyreszt ferjem sem türte ezt, de amikor szoltunk, meg kaptunk is, hogy anyosom csak Mama es kesz! Azt hiszem, ettöl a ponttol kezdve kezdtem kiabrandulni belölük. Aposomrol mar ne is beszeljünk, annyira absztrakt! A hazassaguk nulla, es anyosom a fiaiban eli/elte ki a vagyait, apapotlok voltak. En is probaltam megfelelni neki, de egy idö utan mar azt ereztem, hogy feladtam önmagamat, nem en vagyok aki voltam. A ferjem menekült a csaladjatol, mert rajött, hogy nem normalis a viszony köztük. Sajnos ilyenre is van manapsag sok pelda! Dehogy probalom rendezni a helyzetet, amikor regebben probaltam segiteni, ellenem forditotta anyosom azt is. Es miota nem talalkozunk velük, mindketten jobban vagyunk, nekünk addig voltak lelki problemaink amig a közelükben eltünk.

Kedves gyula,

felreertesz minket, azokat a menyeket, akik artatlanul kerülnek anyosaik csapdajaba. A te anyukad ezek szerint NEM EBBE a körbe tartozott, nyugodjon bekeben! En magam mondom Neked, semmi tiszteletlenseg, gyülölet vagy barmi anyos ellenesseg nem volt bennem. Söt, ahogy Orra irja, sajnos en is "behodoltam" neki. Ez volt a hiba. Minden csalad mas, de mi, akik itt anyosainkat kenytelenek vagyunk szidni, olyan csaladba kerültünk ferjeink altal, ahol beteges viszony van anya es fia közt, vagy eppen beteg az anyos, ahogy viszonyul a menyehez. Neked az anya valahol tul van imadva, ezt nevezzük a pszichologiaban "Ödipusz komplexusnak". Erzem, hogy meg nem dolgoztad fel anyukad elveszteset, tul ragaszkodsz hozza, nem vagodott el a lelki kötes, aminek max. kamaszkorban el kellett volna vagodnia. Nincs baj azzal, ha egy ferfi szereti az edesanyjat, de az mar beteges, ha nem tud rola levalni. Ertesz, mit akarok neked mondani?