Angyalka lett a mi várva várt csodánk (beszélgetős fórum)

Szia. Nem tudom, ki írta, de nagyon szép ez a vers.

Sajnálom, így ismeretlenül is...

Én is két kicsi magzatomat vesztettem el egymás után, pont mint te... azzal a különbséggel, hogy nekem akkor már volt egy 5 éves lányom. Őmiatta jöttem ki a depresszióból, ami a második baba elvesztése után rám tört.

Arra már rájöttem, hogy nem szabad görcsölnünk, vagy rettegnünk, én átestem ezeken is. Ill. nagyon fontos, hogy egészségesen vágjunk bele a babavállalásba. Én az első picikémnél, a most 7 évesemnél elmondhattam magamról, hogy egészségesnek éreztem magam, ment is minden, mint a karikacsapás.

A második babavállalásomnál viszont el voltam hízva (és vagyok sajnos azóta is), bár a dokik szerint nem feltétlenül a kövérségem tehetett róla, hogy elvesztettem.

A harmadikat túl korán vállaltuk be, még nem álltam rá készen lelkileg. Amikor megéreztem, hogy baj van, éppen egy kemény fülgyulladáson estem át. A fürdőben estem össze attól a késszúrásszerű fájdalomtól, ami a hasamba hatolt. Mire a kórházba értünk, már ömlött belőlem a vér és ő.. nem tudtak rögtön műteni, mert kis város mellett lakunk, így ahogy ültem a kórházi széken, s vártam a sorom a műtőasztalon, a nadrágomon keresztül, lefele már tócsában gyűlt alattam a vérem. Nem voltam rosszul, csak végtelenül szomorú. A férjem meg ment szólni, hogy csináljanak már valamit, mert már egy órája ott ülünk és nagyon vérzek. Amikor bejött a nővér és meglátott, hogy mindenem tiszta vér... érdekes mód, máris lett szabad műtőasztal. Ezt csak azért írtam le, hogy - mivel rágörcsöltem, de még nem kellett volna bevállalni, szerintem - én is majdnem rámentem, hiszen elvérezhettem volna (az orvos szerint is).

Szóval még mi is szeretnénk egy babát, ill. a férjem jobban, mert én eddig rettegtem, nem akartam újra átélni...

Most kezdek újra hajlani rá. De előtte fogynom kell, szóval rendezni az egészségügyi állapotom.

Kívánom, hogy neked is sikerüljön a vágyad és egészséges kisbabátok szülessen! Te még csak 25 vagy, semmi akadálya már:)

Én egyébként már 35 vagyok.

Sajnos tapasztalatból tudom, hogy min mész, mentek keresztül.

De azt is tapasztalatból mondom Neked, hogy NEM SZABAD FELADNI!!!!!!

8,5 év megpróbáltatás után, már várakozó örökbefogadókként fogantak meg Gyermekeink, akik már 3 évesek.

Kívánok Nektek sok erőt, kitartást, hitet, és sikerülni fog! Csak nem szabad feladni!

Szia

Nagyon sajnálom a veled történt!Sok-sok erőt és kitartást kívánok.

Nekem már van egy 2 éves lányom...nehezen jött...tesót rögtön szerettünk volna,de ő is nehezen jött és sajnos teljesen ugyan úgy mint neked 10hetesen egyik nap nagyon rossz érzésem volt...semmi tünete a bajnak...másnap doki és hidegen közölte,h van...sőt ketten vannak és minden tökéletes....csak nem ver a szívük:((utáltam a világot és szerintem sose fogom elfelejteni,de az idő segít.Velem ez április legvégén történt...nekem akkor volt kis progihiányom,de pozi teszttől már szedtem rendesen pótlást és más ok se derült ki.

Szerencsére most 8-9hetes kismama vagyok újra,de minden uh előtt görcsbe van a gyomrom és próbálom nem beleélni magam nagyon a 12.hétig.Persze most is minden rendben van...progipótlást is csak megelőzésként kapok,mert teljesen jó magától is.és persze kezdem újra egyre jobban beleélni magam mióta dobog a kicsi szíve.

Úgyhogy kitartás!nagyon drukkolok és együtérzek veled!!

Szia!

Szomorú a történet, de légy optimista. A sorsát senki sem kerülheti el, ennek így kellett történnie. Bízni kell abban, hogy szép egészséges gyermekeket hozol még a világra és nagy boldogságban nevelhetitek fel őket. Sajnos az én kicsi lányom 10 naposan ment fel az angyalkák közé, igaz már 30 éve, de emléke örökre velünk marad.

Kívánok nektek sok sok erőt, kitartást, egészséget az új esztendőre, és természetesen gyermekáldást!!

Könnyezve olvastam a cikkedet,mert pontosan tudom min mentél/mész keresztül.

Az én babám is a 10 héten halt el,és valahol legbelül én is éreztem.

Ugyanígy voltam mint Te.Gyűlöltem minden kisbabát,kismamát babáját tologató anyukát.Gyűlölettel néztem rájuk,pedig nem ők tehettek az én fájdalmamról.

Rengeteget sirattam az elveszített babámat.

De most én határtalanul boldog vagyok a pocakomban növekvő apróság miatt,lassan betöltöm a 15 hetet. :)Pontosan egy év múlva estem újra teherbe.Még egy szívhang-figyelőt is vettem,és naponta meghallgatom a szívecskéje ütemes verdesését.

Egy szó mint száz azért írtam ezt le hogy lásd,nem szabad soha feladni,és reménykedni kell,hogy hamarosan egy újabb baba anyukája lehetsz aki egészségesen fog növekedni a pocakodban,és megszületni.

Drukkolok, hogy hamarosan jöjjön a gólya és egészséges babád szülessen.

Tudom milyen rossz most neked, én is átéltem ezt kétszer is.

Nagyon drukkolok neked!

Remélem lassan én is készen fogok állni a folytatáshoz. :)

szia

nekem is volt egy missed ab-om

utána 5.héttől már szedtem az utrogestant, és max adagban végül 3*2 golyócskát hüvelybe, 12.hétig.

Kitartás, drukkolok hogy sikerüljön

Nagyon sajnálom amin keresztül mentetek!

A felhők felett mindig kék az ég, és kívánom, hogy most a felhők vonuljanak el felőletek!

Képzeld ma van apró szentek napja.

Ilyenkor megemlékezhetünk az olyan babákról, akik mégsem születtek meg.

Voltam hasonló helyzetben, de én azt mondom mégis, hogy a természet valamiért ezt tette, még mindig jobb így, mint megszülni egy beteg gyermeket.

Sok sikert a következő babához.

Sikerülni fog hidd el!

Boldog új évet!

Tesómék voltak ugyanabban a cipőben, amiben Ti, sajnos. Végül neki is extra adag sárgatesthormont kellett szednie, csak úgy maradtak meg a lányaik.

Olvasom, hogy újra babát vártok, szorítok, hogy most már minden a legnagyobb rendben legyen! :)

Én is elvesztettem egy babát,akire bő 2 évet vártunk!Újabb 2 év reménykedés következett....Azóta már megszületett a kislányunk,aki már 9 hónapos!

Soha nem szabad feladni,erről itt a Hoxán sokat olvashatsz!

Kívánok mielőbbi gyermekáldást!!!

Nagyon sajnálom!Minden egyes ilyen történet annyira szíven üt.:( De abban az egy mondatodban van az igazság!A természet szelektál!Véletlenek nincsnek!

Kívánom nektek,hogy jövő ilyenkor már 3-an örülhessetek a karinak!

Ugyan ebben a cipőben jártam,ma már 3 felnőtt egészséges fiú boldog anyjaként,csak egy rossz periódusként emlegetem az akkori életünket!:-)

Sok sikert!!

Tudom, hogy mit érzel! Fogadd részvétemet! Legyél erős és tarts ki!!!! Hidd el, a nap még kisüthet!!! S bár közhely és nem vígasztal téged - ezt is tudom, engem sem vigasztatlt!!Egyszer sem!!!! - de nagyon igaz, hogy az idő...az segíteni fog!!

Ölellek és drukkolok!

Én 7 hetesen veszitettem el a várva várt kis csodánkat. :((

Teljesen megértelek.

Remélem mielőbb sikerül egy kisbaba nektek is!