Amikor egy régi álom beteljesül de... (beszélgetős fórum)
Mert mire alapozod, hogy hogy élek?
Mi az , hogy 'jódolgában'? 3 gyereket nevelek, hajnal 5 kor kelek és 11 kor fekszem, hogy minden ételallergiás kicsimnek meglegyen a napi étke, utáan dolgozni megyek, majd este haza, aholb ellátom a családot, és este hulla fáradtan zuhanok ágyba. Férjemmel együtt. Mi kivetni valód van ebben? Talán az, hogy férjnél vagyok és nem egyedül küzdöm? nem értem... De nem is akarom. Kérlek érdemben hozzászólni nem tudsz ne gyere ide kötekedni.
Erre szokta szegény anyukám mondani/nyugodjon békében/jódolgában már nem tudja mihez kezdjen!
Mármint az ilyen emberek.Persze biztos,hogy nem vagyunk egyformák,mindenkinek más az értékrendje,de ......pfú,nem is tudom hogy írjam le,hogy ne bántsalak meg! Mindegy.Szóval lehet,sőt biztos is,hogy van olyan ember,aki a fél karját odaadná,ha így élhetne,mint Te.Csak ennyi.
Abban kérném segítségeteket, hogy vitafórum keretében segítsetek nekem ebben a bizonyos dologban.
30 éves vagyok, 3 gyermek anyukája. 1 gyermekünk az egyetem alatt született, nappaliból levelezős hallgatóvá váltam. Amikor végeztem gyermekem 3 éves lett, mentem volna dolgozni az egyetemi diplomámnak megfelelő végzettségben. Itt olyan munkáról van szó melyet bíróságon lehet végezni. Nem csak ott, de én azért tanultam mert ezt akartam. Évekig nem sikerült bejutnom, mindig mást dolgoztam, folyamatosan próbálkoztam de álmom sose valósult meg. Majd lett még két gyerkőcünk. Velük is otthon voltam 3 éves korukig, elmentek oviba, én pedig oviba menetelükkel egyidőben ujra megpályáztam egy állás a helyi járási bíróságnál. Ahova magam se hittem el, felvettek. Tapasztalat, munkaelőzmény nélkül. Látszólag minden vágyam teljesült ám ahogy elkezdtem dolgozni felmerült bennem, hogy egy évekkel ezelőtt kergetett álmot teljesyítettem ezzel, mely nem feltétlen egyezik a jelenlegi vágyaimmal. Rájöttem, hogy akkor anno régen ha sikerül és egy folyamatos eseményként kerülök be az egyetem után akkor ez most tetszetős lenne számomra. Viszont eltelt 7,5-8 év azóta. Már nem motivál az amivel annak idején az egyetemet végig jártam, más céljaim , vágyaim vannak. Nem arról van szó, hogy céltalanná váltam hanem , hogy egészen más dolgok érdekelnek, fonotsak számomra.
Szabály szerüen lelki válságban vagyok hetek óta, mert rohadtul nem érzem jól magam a bőrömben a munka miatt. Férjemmel 14 éve vagyunk együtt és mondahotom, ha valaki hát ő mindig a legjobbat akarja nekem. Ő nem akarta, hogy jelentkezzem, neki teljesen jó volt úgy ahogy volt, kényelmesen tudtam intézni a gyerekeket, merthát 3-al van minden nap valami megoldandó és nem akarta a már meglévő bonyodalmak a kicsikkel való logisztika mellé azt hogy reggelente rohanás őrület, majd este és délután a szakkörök meg hasonlók kapcsán egy agymenés legyena logisztika. Én azt mondtam, hogy de zt akartam mindig is. Hát beleegyezett. Most meg mocskosul nem támogatja az ötletem, hogy felálljak. Nem érti meg, hogy már nem én vagyok. Akkor régen a suli után ha összejön biztos az életem részévé válik ez a munka de most igy már sak egy régi vágy amit teljesitettem magamnak ami viszont nem egyezik a mostani énemmel.
Segitsetek nekem, mitévő legyek. Biztos hisztis is vagyok, meg nő is vagyok, dehogy olyan szinten megvisel ez a lelki állaopt, hogy nem ismerek magamra. Leerőszakoljam magamon a dolgot és még jó is kisülhet belőle? VAGY lépjek mert ha nem jó nem is lesz az.
Köszönöm