Állásinterjú – Személyes kérdéseket tekintve meddig mehet el a munkaadó? (tudásbázis kérdés)

[link]

Stresszinterjú: A bátorság és az önbizalom próbatétele

2009. július 09. Forrás: Profession.hu

Hasznos: - + Nyomtat

Főként a nagy felelősséggel járó vezetői, illetve a problémás emberekkel foglalkozó ügyfélszolgálati állásokra pályázók találkozhatnak a stresszinterjúval. Ez a felvételinek egy ritkán használt, speciális fajtája: az interjúztató durván beszólogat az aspiránsnak, kritizálja és agresszíven kérdezgeti. Egy ilyen megmérettetésre alig készülhetünk fel, szinte minden a személyiségünkön, adottságainkon múlik.

Minden interjú bizonyos idegességet okoz a jelentkezőben, a stresszinterjút azonban direkt arra találták ki, hogy megvizsgálják, hogyan viselkedik a leendő munkatárs fokozott érzelmi állapotban, szorongatott helyzetben - tehát olyan szituációban, amilyennel találkozhat a későbbi munkája során. A beszélgetés gyakran úgy indul, mint egy hagyományos interjú, a kedélyes csevegést a jelen lévő egy vagy több HR-es azonban gyorsan átvezeti az agresszív kérdések, szurkálódó megjegyzések mezejére. Gyakori, hogy nem adnak visszajelzést, vagy hirtelen átváltanak valamilyen idegen nyelvre. Szándékosan nyomott légkört teremtenek, kényelmetlen, néha oda nem illő kérdéseket is feltesznek.

Kiugratják a nyulat a bokorból

A cél az, hogy az előre betanult, a cég profiljának megfelelően kialakított, bebiflázott válaszok mögül előcsalogassák a pályázó valódi személyiségét. A válaszok gyakran érzelmi alapon születnek, és azt nézik, hogy az egyes kérdésekre hogyan reagált - verbálisan és testbeszéddel - a felvételiző. Nem szabad színészkedni, és az a legcélravezetőbb, ha a jelölt önmagát adja.

Stresszinterjú

A stresszinterjút csak olyan személy végezheti, akinek ez a szakképzettsége, vagyis HR- és/vagy pszichológus végzettsége is van. A kérdezőnek is fel kell készülnie: közel ugyanolyan légkört kell teremtenie minden beszélgetésen, ugyanazokat a kérdéseket kell feltennie az összes jelentkezőnek, hogy a kiválasztási folyamat értékelésekor össze tudja hasonlítani őket, ki tudja választani azt, aki a legjobban megfelel a pozícióra. Ugyanis a stresszinterjú legtöbbször a toborzás utolsó állomása: akit ilyen megmérettetésnek tesznek ki, az biztos lehet benne, hogy a korábbi interjúk alapján szakmailag és a kompetenciái alapján is megfelelt.

Rossz fényt vethet a cégre

Egy rosszul - például nem megfelelő szakember által vezetett - stresszinterjú akár a cég imázsát is lerombolhatja. Előfordult például az is, hogy egy pályakezdőt a HR-es és a leendő főnöke egy órán át nyaggatta, annyira beleélték magukat, hogy akkor sem hagyták abba, amikor a jelentkező elsírta magát. A frissdiplomás lány asszisztensi állásra jelentkezett, és mint utóbb kiderült, őt választották volna - ám ezek után már nem akart a vállalatnál dolgozni.

A stresszinterjú ellenzői szerint egy dolgozó a mindennapokban másként reagál, mint egy mesterségesen szított helyzetben. Emellett a HR-esnek arra is figyelnie kell, hogy ne okozzon maradandó lelki sérülést az aspiránsban a beszélgetés során.

Nem lehet rá felkészülni

Egy állás elnyeréséhez szinte ugyanannyi szakmai tudás, mint megfelelő kompetencia szükséges. Mindenki beleírja az önéletrajzába, hogy kommunikatív, szeret csapatban dolgozni, agilis, nagyon jó a problémamegoldó, illetve a konfliktuskezelő képessége. Ezek leellenőrzésére használják a stresszinterjút, amely kideríti, hogy a felsorolt adottságok valóban megvannak-e a pályázónál, mennyi bátorság és önismeret szorult belé.

Sokszor nem szól előre a HR-es, hogy stresszinterjúra számíthatnak a jelentkezők, így a legtöbben a derült égből kapják a nyakukba az "áldást". Néha csaknem egy órán keresztül váratják az interjú előtt a pályázót, hogy fokozzák az idegességét, máskor viszont rögtön elkezdik a "vallatást". Jellemzően félelmet, bizonytalanságot próbál kelteni bennük a HR-es.

Stresszinterjú

Az egyetemek karrierirodáiban a végzősök általában kipróbálhatják a stresszinterjút, a tanácsadó cégek is kínálnak ilyen lehetőséget, ám igazán nem lehet rá felkészülni. A vélemények megoszlanak arról, hogy mi a helyes viselkedés egy ilyen interjún. Az egyik tábor szerint a legjobb védekezés a támadás. A jelölt például kérdezzen vissza, mondjon el mindent, amiről eredetileg is beszélni akart, ne törődjön vele, ha nem kap megerősítést. A lényeg az önbizalom, a pókerarc és a stratégia - stresszhelyzetben azonban gyakran nem működnek az előre felépített sablonok.

A másik taktika a pozitív gondolkodás. Ha a pályázó "játékként" fogja fel a helyzetet, önmagát adja, a rosszindulatú kérdéseket úgy fordítja le, hogy a saját jó tulajdonságait hangsúlyozza velük. Emellett nem szabad magára venni magára a megjegyzéseket, és az lebeg a szeme előtt: egyszer ez az interjú is véget ér.

Nyúzó kérdések, epés megjegyzések

- Miért gondolja, hogy pont maga lenne a legjobb választás a cégnek?

- Miért ezt a ronda kosztümöt vette fel?

- Tényleg azt hiszi, hogy ennyi fizetést megérdemel?

- Miért gondolja, hogy ez a munka jobb lesz, mint a meglévő állása?

- Miért nem a legjobbak között végzett az egyetemen?

- Hazudott már a főnökének?

- Milyen feladatokat utált a munkakörében?

- Hogyan kezeli a munkahelyi konfliktusokat?

- Mondja el, mit tekint etikátlan munkahelyi viselkedésnek? Előfordult már ilyen a környezetében? Mit tett akkor?

- Mondja el, hogyan fegyelmezte meg a kollégáit!

- Hogyan rúgna ki valakit?

- Mi a munkafilozófiája?

- Miért csak ennyit ért el szakmailag az egyetem óta?

- Hány állást pályázott meg?

- Hány hónapja keres állást? Miért nem talált azóta munkát?

- Mikor távozna a cégünktől?

- Mennyi idő alatt túrná ki a főnökét?

- Mennyire fontos önnek a pénz?

Szerző: Durbák Ildikó

Fotó: profimedia.hu

- Profession.hu

További cikkek az interjúkból

[link]

Lehull az álarc a stresszinterjún

A stresszinterjú során a felvételiztetők izzasztó kérdésekkel bombázzák az állásra jelentkezőket, akár még szexuális szokásaikra is rákérdezhetnek. Közülük sokan elsírják magukat, mások kirohannak az irodából, azonban aki kiállja a próbát, az éles helyzetben is képes lesz majd megfelelően teljesíteni. Mfor.hu háttér.

Nem viselhetünk álarcot

Bár Magyarországon is egyre divatosabb stresszinterjút alkalmazni, sajnos sokszor olyan munkakörök esetén is használják, ahol nem indokolt.

A stresszinterjút annak idején kémek kiképzésére fejlesztették ki. Ebből is látszik, hogy ezt az interjúztatási formát csak olyan pozícióknál érdemes és szabad használni, amelyek gyakori és extrém stresszhelyzettel járhatnak, illetve amelyek esetében akár emberek élete múlhat azon, hogyan dönt valaki. Ide tartozik például a nagyvállalati felsővezetők vagy a nagy felelősséget vállaló tanácsadók kiválasztása, mondta el az mfor.hu-nak Körösi Márta, a Humánmanufaktúra Személyzeti Tanácsadó Iroda szakértője.

Az említett pozícióknál viszont kifejezetten érdemes ezt a módszert alkalmazni, hiszen az interjúztatók a látottak alapján valószínűleg el tudják dönteni, hogy képes lesz-e a jelölt megbirkózni az előtte álló feladatokkal, és tud-e felelősséget vállalni a döntéseiért.

Kényelmetlen kérdésekkel bombáznak

További cikkek »

A stresszinterjún olyan kérdéseket tesz fel az interjúztató a jelöltnek, amelyekkel zavarba hozhatja őt: "Ilyen kevés tapasztalattal miért vette a bátorságot, hogy egy neves céghez jelentkezzen?" "Gyakorlatilag nincsen tapasztalata. Miből gondolja, hogy helyt tud állni?" A játék arra megy ki, hogy a jelölt elveszítse az interjúra gondosan előkészített "álarcát", és megmutatkozzon a valódi énje.

A klasszikus stresszinterjún általában egy fő interjúztat. Létezik azonban egy úgynevezett "édes-keserű interjú", amely hasonlít az előbbire. Ez esetben két fő vezeti a beszélgetést, akik eljátsszák a "jó zsaru - rossz zsaru" szerepeket. A cél itt is hasonló, mint az egy fős felállásnál, de ez a szituáció kombinált, hiszen egyszer a kötekedő, máskor pedig a szép köntösbe bújtatott kérdésekre kell jól felelni.

A stresszinterjú során a jelentkező reakcióira kell figyelni, hiszen nem biztos, hogy ebben a helyzetben a legválasztékosabban és a legjobb formájának megfelelően tud kommunikálni.

Nyilván az adott válaszoktól sem lehet teljes mértékben elvonatkoztatni, de a hangsúly a stressz elviselésének módján van. Igaz, azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nagy nyomás alatt vannak a jelöltek, és a mindennapokban más reakciókat adnak.

Féltik a jó hírnevüket a cégek

Az egyik legfontosabb alapelv, hogy a cégnek előre kell közölni, ha stresszinterjút alkalmaznak a kiválasztásnál. Az nem működik, hogy "váratlanul leordítják a jelentkező fejét" - magyarázta lapunknak Balázsy Krisztina, a Grafton vezető tanácsadója.

Sajnos ez a valóságban sokszor nem így történik, pedig ez esetben a jelölt és a cég egyaránt rosszul jár. Előbbi komoly lelki sérüléseket szerezhet, utóbbiról pedig elterjedhet, hogy már az interjún rosszul bánik a potenciális alkalmazottakkal.

Ez lehet az oka annak, hogy sok vállalat kerüli ezt az interjúztatási formát, vagy annak csupán egyes elemeit használja fel. Az mfor.hu által megkérdezett cégek mindenesetre egységesen azt állították, hogy nem élnek ezzel a módszerrel. Ezt azzal indokolták, hogy emberbarát cégkultúra megteremtésére törekednek, amibe a stresszinterjú "nem fér bele".

Álláskeresés

Speciális munkaerő-kiválasztási módszerek

Az értékelő központ (Assessment Center)

A módszer lényege egy szervezett keretek között működő rendszer, mely integrált formában magában foglalja mindazokat a technikákat, amelyek az egyén „átvilágítását” célozzák. Általában a jelöltek 4-7 fős csoportjával külső szakértők, pszichológusok és a betöltendő munkakört jól ismerő, előre kiképzett belső vállalati szakemberek (általában szakmai vezetők) elvonulnak 2-3 napra, és egy speciálisan előre összeállított teszt- és gyakorlatsort végeztetnek el a résztvevőkkel. Viselkedésüket, reakcióikat megfigyeli, videóra is veszik, majd a program közben és után kiértékelik.

A gyakorlatokat úgy állítják össze, hogy a lehető legjobban modellezzék a valós munkaköri szituációkat. Ezért a feladatok összeállítását mindig megelőzi egy mélyreható munkakörelemzés, melynek során meghatározzák azokat a kritikus elemeket, amelyek a jelölt későbbi alkalmasságát, beválását a leginkább befolyásolják. Rendkívül megbízható módszer, átfogó és mély értékelést ad a pályázóról, így a kiválasztott egyén beválási valószínűsége igen magas. Az AC különlegessége, hogy nemcsak a jelölt megmutatkozó képességeinek, készségeinek felmérését jelenti, hanem azt is, hogy milyen latens tartalékok, lehetőségek vannak az illetőben, amelyek felszínre kerüléséről képzéssel vagy más módon lehetne gondoskodni. Szakemberek úgy tartják, hogy – különösen a vezetői kulcspozícióknál – az AC-módszer a leghatékonyabb, a kiválasztási módszerek „non plus ultrája”. Mivel azonban igen költséges és időigényes, alkalmazása komplex, sokrétű tudást és készségeket igénylő munkakörök esetén indokolt. Magyarországon még kevésbé használatos, de terjedőben van.

Leggyakrabban az alábbi tulajdonságok, illetve képességek meglétét vizsgálják az AC keretén belül:

Szóbeli kifejezőkészség

Hatékony gondolatközlés és kommunikáció egyéni és csoportos szituációkban.

Tervező- és szervezőkészség

Egy bizonyos cél elérése érdekében teendő lépések megtervezése és mások munkájának, tevékenységének megszervezése.

Delegálás

Mennyiben képes a jelölt a feladatokat megosztani, másoknak leadni döntési jogosultságokat és hatásköröket?

Ellenőrzés

Megfelelő módszereket ismer-e a beosztottak ellenőrzésére; képes-e hatékonyan számon kérni a kiadott feladatokat?

Döntésképesség

Képes-e gyors döntéseket hozni, akcióba lépni, ha erre szükség van?

Kezdeményezőkészség

Mennyire képes önállóan, állandó felső utasítás nélkül dolgozni az elérendő cél megvalósítása érdekében?

Stressztűrés

Kiegyensúlyozottság, feszültségtűrés, stabilitás

Alkalmazkodóképesség

Mennyire képes megőrizni az illető a hatékonyságát változó környezetben és felelősséggel különböző feladatok teljesítése közben, illetve különféle emberekkel való kapcsolattartás során?

Kitartás

Képes-e kitartóan, lankadatlanul törni egy bizonyos cél felé, míg azt el nem éri, vagy – rajta kívül álló okból – elérhetetlenné nem válik?

Tipikus gyakorlatok az AC-ben

Minden gyakorlat alapvetően viselkedésközpontú és az adott munkakörben megkívánt képességek vizsgálatára célzottan összeválogatott. Nagy részük szerepjátékon, csoportos feladatmegoldásokon alapul, amelyek a munkakör és a szervezet szempontjából tipikusnak tekinthető problémák megoldását célozzák. Bár a problémahelyzetek fiktívek, a valóságos szituációkhoz közel állnak, híven tükrözik a betöltendő munkakör kritikus pontjait, és a konkrét szervezet sajátosságait is egyben. Például:

Postabontás

A gyakorlat során egy helyettesítő dolgozó szerepét játsszuk. Csak írásos utasításokat és információt kapunk, továbbá a helyettesített dolgozó bejövő postáját. A feladat, hogy nézzük át az anyagokat, majd a kimenő postába helyezzük el a különböző feladatokra vonatkozó utasításokat. Elsősorban a rendszerező és prioráló képességünket, illetve lényeglátásunkat mérik.

Vezető nélküli csoportvita

Több jelölt kap egy közös feladatot, vagy megoldásra váró vitatémát. A lényeg, hogy „hivatalosan” egyikük sem kap hatalmi jogosultságot a többiek fölött. Mindenki egyenlő. Meg kell oldani a helyzetet. Elsősorban a jelöltek vitakészségét és csapatmunkára való alkalmasságát figyelik. Továbbá hogy melyikük képes „természetes módon” a csoport vezetőjévé válni.

Esetjáték

Egy vállalat új marketingmenedzserét alakítjuk. Megkapjuk az alapvető adatokat; a feladat: dolgozzuk ki az elkövetkező fél évre vonatkozó marketingtervet.

Bővebben:

Pintér Zsolt: Az álláskeresés enciklopédiája (Horton Books, Budapest, 2004) 283-285

Grafológia

A grafológia a kézírás elemzését és az abból történő személyiségkép meghatározását jelenti. A munkatárs-kiválasztás sokak által vitatott, mégis sok helyen alkalmazott módszere. Azon a feltételezésen alapul, hogy az egyes írásjegyek, illetve az íráskép szinte teljes mértében jellemezheti a vizsgált személyt, sőt még fiziológiai tulajdonságokra is enged következtetni. A kézíráselemzés alkalmazói úgy vélik, ilyen módon a jelölt olyan személyiségjegyei és készségei is napfényre kerülnek, amelyek egy átlagos önéletrajzból vagy jelentkezési lapból nem derülnének ki.

A grafológus ez íráskép elemzéséhez általában egy tiszta fehér (nem kockás vagy vonalas) lapra írt egyoldalnyi szöveget, aláírást és az írás tulajdonosának aláírását kéri. Az írás tartalma nem fontos, nem lehet viszont szövegmásolat, mert a másolt szöveg sajátos írásképet mutat. A grafológia és az így kiállított szakvélemény felhasználásának etikája hasonló, mint egy pszichológiai alkalmassági vizsgálat esetében.

Stresszinterjú

Célja és feladata az, hogy megfigyelje a jelölt reakcióját és teljesítményét olyan feszültség, bizonytalanság közepette, amilyet - ha felveszik - a munkája során tapasztalni fog.

E ravasz, olykor meghökkentő módszer azért népszerű manapság, mert az interjú készítője a másik igazi énjére kíváncsi, nem azokra az előre kitalált válaszokra, amelyekkel készült. Valódi munkaköri stresszt szimulálva igyekszik az interjúalanyt kibillenteni egyensúlyi helyzetéből, elbátortalanítja, megfélemlíti, kritikára történő reakcióra és csapongó érvelésre készteti - az érzelmi érettségét és az ítélőképességét kívánja értékelni.

Az igazi „riporter” olyan kérdő- vagy kezdőszavakat használ, mint: ki, mit, mikor, hol, miért, hogyan, hányszor, magyarázza meg, mesélje el... In medias res, váratlanul és merészen. A jól felkészült interjúkészítő nem pazarol sok szót a bevezetésre a kérdések előtt, hanem arra törekszik, hogy minél több időt hagyjon a beszédre. Nincs megnyugtató elismerés, ösztönző bók, hanem csak kevés, a témát távolabbról érintő megjegyzés. Az információáramlás folyamatosságát és állandó kontrollját azzal tartja fenn, hogy állandóan nyomást gyakorol a jelöltre az egyre jobb és egyre teljesebb válaszokért.

A válaszok pedig egymásra épülve egyre mélyebben és mélyebben értelmezhetők.

A stresszinterjú-készítő általában a következő négy fő stratégiát követi a folyamat során:

a kérdéseket előre megtervezi,

a kérdések speciális, gyakran igen kényes témára vonatkoznak,

a kérdések jól átgondolt sorrendben követik egymást, hogy a pályázók közötti különbségek követhetők legyenek,

e kérdéseket minden pályázónak felteszi.

A stresszel teli interjús szituáció kialakításához - amely hasonlít a majdani munkakör helyzeteihez - az alábbi „furfangok” segítik a HR-menedzsert vagy személyzeti tanácsadót:

- negatívumokra koncentrál;

- elveszi a pályázó kedvét a pozíciótól, a karrierlehetőségektől, a vállalattól;

- arra kéri „áldozatát”, hogy adjon el neki egy dolgot;

- gyorsan kérdez, anélkül hogy megvárná a választ;

- időkorlátok közé kényszerít, rövidre hagyja a válasz lehetőségét;

- kiprovokálja a választ;

- lealacsonyító dolgokat kérdez;

- kikezdi a feleletek valódiságát és integritását;

- papagájként ismétli a válaszokat;

- kigúnyolja az interjúalany reakcióit;

- udvariatlanul rövid választ ad minden kérdésre;

- próbatételt jelentő kérdéseket tesz fel;

- gyakran félbeszakítja a másikat;

- állandóan kritizál;

- kihasználja a csendet, szünetet tart, hogy kellemetlen helyzetet, bizonytalanságot keltsen;

- lekicsinylően beszél embere képességeiről, becsmérli bizonyítványát, eredményeit (még ha kiválóak is);

- arra kényszeríti a pályázót, hogy a legjobb (nem a legrosszabb) érdemeit alátámassza;

- egy ajánlat elnyerésének legkedvezőtlenebb velejáróit próbálja megvitatni;

- védekezésre kényszeríti a pályázót gyengeségeinek taglalásával;

- olyan kommentárokat használ mint „butácska ötlet”, „maszlag”, „Milyen idióta kérdés - miért kérdezi ezt?”;

- kritizálja a jelentkező megjelenését: ruháját, súlyát, illatát stb.;

- erőszakkal próbára teszi a technikai kompetenciáját;

- használja a testbeszédet, olyan gesztusokat tesz, amelyek utálatról vagy türelmetlenségről tanúskodnak;

- pókerarcot vág;

- olyan kifejezéseket használ, amelyek undorról vagy unalomról árulkodnak;

- megkérdezi, hogy milyen rosszat hallott az interjúalanya cégről, a munkaadóról - erre kap 25 percet!;

- megkérdezi, hogyan reagál partnere, ha szélsőségesen rossz kritikát hall saját magáról;

- megfélemlíti a pályázót azzal, hogy tiszteletlen;

- ír vagy olvas, amíg a pályázó beszél;

- hirtelen otthagyja a témákat és a válaszokat;

- nem néz a pályázóra, kerüli tekintetét, valami másra koncentrál;

- szemtől szembe elutasít;

- hirtelen fejezi be.

Stresszinterjús kérdések

Ezen praktikák tudatos vagy öntudatlan figyelembevételével olyan feszültséget keltő kérdéseket képes feltenni az interjú készítője, amelyekkel kiprovokálja a gondolkodás nélküli, nem megtervezett, valószínűleg érzelmi alapokon nyugvó válaszokat. Így aztán megfigyelhetők lesznek a munkakör betöltésével kapcsolatos személyes kvalitások.

Ilyen kérdések, felszólítások:

- Bizonyítsa be, hogy megérdemli a fizetését!

- Miért akarja elhagyni a jó állását?

- Mennyi ideig szándékozik maradni egy ilyen vállalatnál, mint a miénk?

- Hogyan változtatta meg az életét az egyetemi végzettség?

- Értékelje a legutóbbi tréninggel kapcsolatos élményét!

- Mennyi ideig kell fizetnünk önnek, mielőtt ön is hozzájárulna a profithoz?

- Hány ajánlatot kapott ezen kívül?

- Miért nem vették fel eddig sehova?

- Milyen más állások ügyében, vagy vállalatoknál volt interjún?

- Mit gondol a legutóbbi főnökéről?

- Mit tart a leginnovatívabb ötletnek?

- Adja példáját a kreatív képességeinek!

- Elevenítsen fel egy helyzetet, amikor a személyiségét keményen kritizálták!

- Mondjon három olyan problémát, amelyet nem tudott megoldani!

- Mennyi idő múlva szeretné a főnökének az állását elnyerni?

- Miért gondolja, hogy megérdemli ezt az összeget?

- Mely tantárgyai járultak hozzá leginkább (legkevésbé) a fejlődéséhez? Miért?

- Mit érez a kisebbségi csoportok irányában?

- Jellemezze saját vezetési stílusát!

- Mi az ön munkafilozófiája?

- Mennyire fontos önnek a pénz?

- Bizonyítsa be, hogy rendelkezik felsővezetői potenciállal!

- Honnan tudjam, hogy ön valóban jó elemzőképességgel rendelkezik?

- Hogyan lehet valaki az ön modorával sikeres ezen a területen?

- Támassza alá a fizetéssel kapcsolatos elvárásait!

- Miért nem nyert addig nagyobb külső elismerést?

- Jellemezze az ön számára ideálisnak tekinthető, tipikus munkanapot!

- Mennyire fontos önnek a státus, a presztízs, a hatalom?

- Hogyan definiálná a kihívást egy állással kapcsolatosan?

- Adjon néhány példát arra, hogyan érinti önt az emberi szenvedés!

- Milyen embertípus ábrándítja ki a legjobban?

- Mely döntések meghozatalát tartja a legnehezebbnek?

- Mutassa be a különbséget a „célvezérelt” és a „feladatvezérelt” kifejezések között!

- Mi tartotta eddig vissza attól, a hogy a jók legjobbja legyen?

- Elevenítsen fel egy helyzetet, ahol rendreutasított egy másik embert!

- Keveredett valaha is ellentmondásba?

- Miért nem a legjobb 5 százalékba tartoztak az egyetemi osztályzatai?

- Mi az életének legnagyobb kihívást jelentő aspektusa? Miért?

- Hogyan reagál az intenzív kritikára?

- Mit tesz, ha a politika kerül elő?

- Min dolgozik ma a legkeményebben a fejlődése érdekében?

- A referenciák milyen negatívumokat említenek magával kapcsolatban?

- Hogyan kezelte az eddig legnehezebben elviselhető főnökét?

- Miért dolgozik olyan jól meglehetős nyomással terhelt szituációban?

- Mutassa be, hogyan reagált egy etikátlan szituációban!

- Elevenítsen fel egy szituációt, amelyből látszik, mennyire energikus személy!

- Miért maradt alatta a teljesítménye az elvárásainak?

- Mi a különbség a lehetőség és előmenetel között?

- Melyek azok a feladatok a munkaköréhez kapcsolódóan, amelyeket nem szeret?

- Mennyire volt elégedetlen a korábbi munkájával?

E kérdésekre adott válasz talán nem is olyan fontos, mint a spontán reakció, a sajátos modor, a viselkedés, amelyet a stressz vált ki a pályázóból.

pl. ez a jellemzői:

[link]

Ha elkezditek beírni a google-ba, hogy:

Stresszinterjú, és itt megálltok, akkor mindjárt kidob olyan lehetőségeket, hogy kérdések, válaszok, jellemzői...

ezeknek érdemes utána olvasni, és felkészülni rá, mert manapság a legegyszerűbb munkahelyekre is így szűrik meg a jelentkezőket...

Nem bizony, és nem is vagy rá köteles válaszolni! Viszont ez esetben is ott a veszély, hogy élből elutasítanak!

De erre lehet mondani, hogy nem, aztán meg ha mégis úgy alakul, hogy akarsz, hát hopsza becsúszott, na! =P Az nem tervezett baba, csak véletlen! =)

Hmm, ma tőlem megkérdezték, tervezek-e kisbabát a közeljövőben. (32 éves vagyok.)

Ezt meg sem kérdezhetnék, na mindegy.

atyaEG!! hol kiabalnak az emberrrel interjun???

egyebeknt meg lehetett volna mondani az interjuztatnak, hogy ezekre nem vagy koteles valaszolni, jogaid kozott van!

Én is a stresszinterjúra gondoltam elsőként.:-)

Barátnőm jogi diplomával jelentkezett egy állásra és az interjún elkezdtek vele üvölteni meg ordibálni.Ez mind arra megy ki,h hogyan reagál az illető az adott szituációban.

Viszont valahogy el tudom képzelni azt is,h mégsem erre ment ki.Ez tényleg majd később fog kiderülni.:-) Megírod,h felvettek-e?:-)

Leny, CsillagTM:

teszem azt, kérdezte miért akarok részmunkaidőben dolgozni. Ezzel még nem volt gond, mert az önéletrajzban is meg kellett válaszolni ezt a kérdést, leegyszerűsítettem, hogy azért mert lényegében egyedül nevelek két gyereket, és így tudom őket vinni-hozni az óvodába iskolába. Ebben a témában kezdett mélyebbre ásni, kezdve azzal, hogy hogy hívják a gyerekeimet, hány évesek, (ez sem vészes még, bár szerintem ehhez sincs köze), aztán az édesapjukról kérdezett, ez viszont nálunk már bonyolultabb, mivel nem élünk együtt (még). És itt kezdett igazán beletaposni a dolgokba, hogy miért és mégis miért, és ha az úgy történt akkor miért, és akkor hogy jöttek össze a gyerekek, és akkor a második gyerek meg miért kellet szóval érdekes volt (mondhatnám pofátlan)! Ja, és akkor mindezek után, nyilván látta rajtam, hogy nem igazán vagyok vevő a kérdéseire, megkérdezte, hogy miért izgulok, nem az életem múlik ezen az interjún, én meg válaszoltam neki kedvesen, hogy mondom de biza, az múlik rajta! Aztán a fejemhez vágta, hogy miért nem mosolygok, na erre viszont már nem mertem visszavágni, hogy ha olyan témába taposnak bele az életemből ami nem kellemes, illetve komoly és semmi köze hozzá, nem fogok vigyorogni mint a tejbetök.

Fisica:

Na igen, csak a mai világban ahol mindenki kapaszkodik a munkalehetőségekbe, és netán elhívják végre egy állásinterjúra, biztos nem mond semmi olyat, amit a munkaadó esetleg rossz néven vehet! =S

Sünike72:

Igen, azt hiszem, igazad van! Ezzel én is tisztában vagyok, épp csak akkor nem jutott eszembe, de így utólag visszanézve, valószínű, hogy erre ment ki a dolog! Viszont azt hiszem, ha valóban ez volt a cél, nem teljesítettem rosszul! =P Majd pénteken kiderül! =S

Szerintem addig megy el, ameddig megengeded neki.

Szerintem az a kérdése, hogy mennyire hajlandó az ember lánya az állás érdekében megengedni, hogy valaki belé másszon.

És az is kérdés, hogy milyen állásra vágysz, ahol normális emberként kezelnek-e, vagy hajlandó vagy ezeket eltűrni érte... Mert ha az állásinterjú ilyen, akkor valószínűleg ilyen a munkahely is.

Semeddig.

Az állásinterjú nem személyeskedésről, hanem száraz tényekről szól. Szerintem.

[link]

Rony, ennek olvass utána... Nem az a lényeg, hogy mit válaszolsz, hanem stresszinterjúval megpróbálják felmérni, hogy mennyire vagy terhelhető pszichésen, ki lehet-e hozni a sodrodból...

Eszerint a cikk alapján próbálj minden elkövetkező állásinterjúra felkészülni...

Nem a válaszok számítanak, hanem az, hogy hogy tűröd a stresszinterjút...

Az munkát tekintve: vendéglátó területű, részmunkaidős és előnyben részesítik a gyes-es anyukákat, illetve a megváltozott munkaképességűeket!

Ma voltam állásinterjún, s ahogy az lenni szokott, kérték, meséljek magamról egy kicsit! Ahogy belekezdtem, a „főnökasszony” nemsokára közbevágott egy kérdéssel, amit meg sem tudtam válaszolni, már feltette a következőt, és így tovább. Egy idő után feltűnt, hogy egyetlen gondolatomat sem tudom befejezni, s talán kicsit mélyebben érdeklődik a magánszférámról, mint kellene! Ez számomra nagyon kellemetlen volt, de leginkább furcsa! Egy dolog az alkalmazottak bizonyos szintű „megismerésére” alapozott kérdések, de azért van egy határ nem? Én ezt úgy képzelem el, hogy van egy kérdés, amire megadom a választ, néhány mondatban! De még végig sem válaszoltam a feltett kérdést, a hölgy máris közbevágott egy miérttel, amit követett a következő válasz (magyarázat), amire ismét miért volt a kérdés, és a múltam, az életem bizonyos helyzeteinek kivesézése! Nem igazán érzem sikeresnek az interjút, mert sok kérdés nyitott maradt, megalázottnak éreztem magam, mert szerintem olyan területeken érdeklődött a nő, amihez semmi köze se neki, sem pedig a munkának! Bár jóval hosszabb időt töltöttem el a beszélgetéssel, mint az előttem lévő kiscsaj, aki körülbelül 5 perc alatt végzett, de nem biztos, hogy ez jó jel. =S

Szóval mégis meddig lehet firtatni a magánszférát egy állásinterjún, ki járt már így, ki mit gondol erről?