Aggódom a lányomért (beszélgetős fórum)

"siránkozás helyett inkább gondolkodjon a probléma megoldásán".

...hát itt a lényeg...

Mi lenne, ha vállalná munkát. Kivehetnél egy lakást, a férjed is gondolom küld pénzt. Így független lehetnél.

Nem szép dolog panaszkodni arra, aki jószándékkal befogadott. Mellesleg meddig akartok még jóhiszemü lakók lenni ? Gondolom ez megviseli a befogadó családot is.

Bocs, de a jellemzőidről amilyennek egy lánynak szerinted lennie kell, azokból lesz a lábtörlő.

Nem a te lányod, az én ja pedig büszke rá.

Félted a lányod?

Old meg a költözést.

Vagy végre kis keménységet is tanul a tiéd.

Én vért izzadok, hogy a kisebb lányom kicsit vagányabb legyen.

A verekedésről: mi az előzménye? Lehet, most lett bátorsága megvédeni magát?

Ami nekem feltűnt: a lányod kimondta, amit eddig nem szokott.

Szerintem ez pozitív változás, hiszen kivel legyen őszinte, ha nem veled?

Most azért sokkal sarkasabbak a negatív jelzőid.

De ettől függetlenül, hogy ő milyen, ahhoz semmi közöd. A lányodra kell hatni. Jobban mondva nekik kellene érezni, hogy akarja e követni azt a mintát, amit az unokanővére mutat.

Miért lenne érzéketlen azért mert keményebb fából faragták?!

Van akit dühít a picsogás. Egyébként igaza van. Gondolkodással többet elér mint rinyálással.

Én látatlanban is kedvelem!

Nem találom negatív jellemvonásoknak azt, amit az unokahúgodról írtál. Talán csak azt, hogy nem tanul rendesen.

Életrevalóbb, mint amit a lányodról írtál. A kedvesség tök jó, de a vasakaratból jobban meg lehet élni.

El tudsz beszélgetni a lányoddal, és ha tényleg olyan szelíd, nem is követi az "elvadult" mintát.

Mást csinálni nem tudsz, főleg, ha a költözés nem opció.

Én is inkább olyan voltam, mint az unokahúgod, és hasznom is lett belőle azt hiszem.

Pedig a költözés lenne az opció!

Neked nincs hova menned és te fikázod azokat akik befogadnak?

Azért mert az a lány vagány nem egy anyuci tüncikéje még normális!

Semmi jogod beleszólni, sem a lány viselkedésébe sem a nevelésükbe.

Én is ilyen voltam 18 évesen és képzeld itt vagyok!

Sziasztok!

Előre is elnézést amiért hosszú leszek, de sajnos nagyon árnyalt a problémám, és már nem tudom mit tegyek, kitől kérjek tanácsot. Szóval kamaszos anyukák, ha van ötletetek, tippetek, szívesen várom!

Nos, kezdem az elején. A vírushelyzet kitörése előtt a férjemmel a vendéglátásban dolgoztunk, de aztán jöttek az intézkedések, és egy tollvonással elvágták a pénzcsapot. Ki kellett költöznünk a lakásunkból, ugyanis a munkánk miatt lakhattunk ott. 14 éve laktunk már abban a lakásban, mondanom sem kell mennyire fájt. Egy időre a férjem édesapjához költöztünk, ameddig a 17 éves lányuknak is online oktatása volt. A férjem aztán nyárra talált egy új, külföldi munkát, de hogy új lakást tudjunk venni, az még idő kérdése, és most újra itt az iskola, tehát nem maradhattunk az apósomnál, mert a lányom nem tudott volna bejárni az iskolába. Ezért a nővérem felajánlotta, hogy ameddig megoldódik a helyzetünk, nyugodtan költözzünk hozzájuk. Neki egy 18 éves lánya, meg egy 13 éves kisfia van, úgyhogy gondoltuk mi baj lehetne? A gyerekek biztos jól kijönnek majd, a két lány egy korosztály, és elfértünk a lakásukban bőven, mert a férjem ugye nem jött velünk, ő külföldön maradt a munkája miatt. Mondanom sem kell, stresszes volt mindenkinek ez az időszak. Munka nélkül, a férjem nélkül, dobozok között, aztán ugye jött az iskola, amit a lányunknál különösen komolyan veszünk, hogy sokra vigye majd az életben. Gondoltam, hogy lesznek súrlódások, hiszen hol nincsenek ha ennyien laknak egymás hegyén hátán? De azt nem gondoltam volna, hogy a lányom ennyire kifordul majd magából.

És akkor itt jön a lényeg. Mi minden tekintetben szigorúbb, következetes szülők vagyunk, ameddig a nővérem annyira nem. A fia is sokszor úgy megy el otthonról focizni a barátokkal erre-arra hogy nem is szól, csak küld egy üzenetet az anyjának, hogy elmentem. A nővérem meg legyint, hagyja. Szóltam már neki többször is, hogy nem biztos hogy ez a megfelelő megoldás hiszen bármikor bármi baja eshet, elrabolhatják, elütheti egy autó és az sem jó, ha nincsenek korlátai a gyereknek. Nincs megszabva, mettől-meddig csavaroghat, gépezhet stb. A tanulás sincs megkövetelve tőlük a nagylány is most fog majd érettségizni, de tesz rá magasról. És a probléma tulajdonképpen vele van igazán. Mert nem érdekelne, az ő életük, ott szúrják el ahol csak akarják. De azt vettem észre, hogy a nővérem lányának a viselkedése kihatással van az én lányoméra is. Az enyém mindig szófogadó, készséges, figyelmes és előzékeny volt mindig mindenkivel. Jó tanuló, kedves, mosolygós lány, és mindig azt is tanítottuk neki, hogy a kedvesség a legnagyobb erény. A nővérem lánya viszont a teljes ellentéte. Határozott, konok, nagyon nagyon erős jellem, ami szerintem egy fiatal lánytól nagyon nem egészséges. Semmi finomság, szelíd nőiesség nincs bennem csak a kemény vasakarat. Lány létére bokszolni jár, hangos, és harcos típus. Nagyon nem bírja megválogatni a szavait, mindig mindent kimond, picit sem udvariaskodik soha. Ennek ellenére meg nagyon is nőiesen, kirívóan öltözködik, sminkel. Egyszer rászóltam már, hogy moderálhatná magát, erre megrántotta a vállát és annyit mondott, hogy "Bocs, de én őszinte vagyok." Ez szerintem egy lánytól nem egészséges, nem értem hol látta, hogy úgy kell viselkednie mint egy alpári katonatiszt. Az utóbbi időben pedig a lányom is kezdi átvenni ezt a stílust, és ha véleményt fogalmaz meg valamivel kapcsolatban, néha olyat is kimond, amit nem szokott. Mondtam már neki többször is, hogy nem kell az unokanővérét majmolnia, mert nem egészséges a lány viselkedése, de azt mondta ő nem majmolja. Viszont én látom hogy igen, és nem akarom, hogy a kedves, jó szándékú lányomat is elvadítsa ilyen irányba. Próbáltam beszélni a lánnyal, hogy mire jó ez a keménykedés, annyit mondott rá hogy ő ilyen, és nem bírja a naiv, irányítható embereket. Én már nem tudom mit tegyek. Kezd a lányom is teljesen kifordulni magából, a kaput az tette be, hogy pár hete felhívtak az iskolából, hogy verekedett az egyik osztálytársával. Ilyet azelőtt soha nem csinált. Szóval kezdek egyre inkább kétségbe esni. Mi ilyenkor a teendő? Mit tegyek a lányommal? Esetleg valaki tudja, mitől lesz egy lány ennyire erős, határozott jellem? A költözés egy darabig még sajnos nem opció.

Előre is köszönöm a válaszokat.