A világ nem olyan szép! (beszélgetős fórum)

Én nem külföldet nézem, hanem ezt az országot, ahol élek. És sajnos itthon nem látom hogy a milliomosok és a millárdosok segitenének. Az érdekházasságokat akkor is a gazdagok kötötték, nem a szegényebbek. Valóban léteztek, de még mindig kevésbé voltak jelen ezek a dolgok.

Nagyszüleim és dédszüleim élettapasztalataira támaszkodva irtam amiket irtam. Ők még meséltek annak idején, hogy milyen volt ez élet...

Nem a fejlődés ellen vagyok, hanem mellette. És pontosan azt irtam, hogy régebben a gazdagok segitették elő a fejlődést, nem pedig a szegényebb rétegek, hiszen ők nem tehettek meg sokmindent.

Az esélyegyenlőségról manapság inkább most nem vitatkoznék, az egy teljesen más téma. Tudnék mesélni... Valóban van lehetőség tanulni, de nem mindenhol ugyanazt kapod...

Lehet hogy nagy cégek állami segitséggel jótékonykodnak. De azért megkérdezném Széchenyit hogy ő mit irt le az adójából, amikor nekiállt a hidépitésnek...

Pl. Csányi alapítvány.

Itthon még annyira nem működik, de kint igen: a nagy cégek, a gazdagok költenek jótékonykodásra is, ezt az állam is támogatja: leírják az adójukból.

Miért gondolog, hogy régen az embereknek nem kellett még több?Érdekházasságokat elsősorban anyagi okok miatt kötöttek.

Meg kéne kérdezni egy birtokon élő földművelőt, hogy érezte magát, azért az a nagyanyáink koránál kicsit előbb volt, és amit tudunk azt történelemkönyvekből tudjuk.De ha valaki földművesnek született nem volt sok lehetősége a változtatásra, most azért bárki meggazdagodhat, tanulhat, stb..

Meg vegyük hozzá azt is, hogy az embereknek akkor kevesebb lehetőségük volt (utazás, világlátás, tanulás, stb.).Szóval kevesebb tudás, kisebb szabadság a boldogabb élet? Én inkább a fejlődésben hiszek, persze nagyobb szabadsággal kissé nehezebb élni.

A pszichológia egy nagyon érdekes és összetett dolog. Ezt ki is használják a marketing- "szakemberek".

Akarva- akaratlanul szembesülünk a reklámok üzeneteivel, ha nem tv-n keresztül, akkor utcai plakátokon, neten, bevásárló központokban, tömegközlekedési eszközökön, moziban, stb.

Ahogy látom, ti mind a társszerkesztőim lehetnétek :)

Ezeket a válaszokat is bele kellet volna írnom a cikkbe :)

j357 sajnálom, hogy nem az jött le neked amit közölni szerettem volna, mindenesetre mint látod mások észre vették és olvastak a sorok között.

Köszönöm a véleményed, máskor jobban odafigyelek rá,hogy érthetőbb legyek.

Tudom, hogy benned is van segítő szándék mások iránt, és ez a lényeg :))

Szerintem is több empátia volt régen.

Ma az emberek állandóan rohangálnak ide- oda, kevés szabadidejükben tv-t néznek beszélgetés helyett, stb.

Nem fordítunk elég időt a társainkra, nem beszélgetünk, hanem nézzük a sok reklámot, sorozatokat, amik a kezünkbe adják a megoldást mindenre. Tehát gondolkodni, érezni már nem is kell, mert készen kapjuk ezeket, egyenesen a médiától.

Direkt "elbutítanak".

Egy tökéletes világot mutatnak be, ahol neked csak annyi a dolgod, hogy lecseréled a megunt mobiltelefont, stb.

Ez a modern társadalom. :(

Régen nagyobb volt az összatartás családon belül is, mint ma.

Több időt szántak egymásra az emberek.

Pont most irtad le, hog miért nincs ma több empátia az emberekben :)

Olvasd vissza a két utolsó hozzászólásodat.

Cégek a nagy bevételt a jobb és egyre butább reklámokra forditják és nem a rászoruló embertársakra. Azért régebben ez nagyrészt nem igy volt. Akiknek több pénzük volt, megelégedtek azzal és nem akartak mindenáron milliomosok lenni. Elég volt nekik annyi, amennyiből kényelmesen megélhettek és segitettek a rászorulókon. De ma...

Vegyünk egy példát. A régi nemesemberek igen nagy birtokokon gazdálkodtak és nagy vagyonuk volt.

DE! Egy ilyen birtokon élő földműves, más néven paraszt biztos megélhetésre számithatott, bár szerényebb körülmények között.

A saját állatait a földesura bitrokán legeltethette, kapott a termesztett gabonanövényekből stb. A gyerekei iskolába járhattak és a nemesember minden évben segitette az iskoláztatást is.

Ha pedig nagyon gadzag volt, akkor az országot is segitette anyagilag. Lásd Széchelyi. Nem véletlenül az Ő nevét viseli a Lánchid. És még jó pár ilyen példát lehetne felhozni, hogy a kisebb településeken élő gazdagabb emberek a múlt században és a XIX.-ben milyen épitkezésekkel vagy anyagi támogatásokkal segitettem sok szép és nemes célt.

Szivesen megnézném, hogy a mai felső 10 000 ember tagjai és a politikai elit gazdagai közül kik segitik az országot A SAJÁT vagyonukkal a válság idején...

nagyon szép dolog a segítség, de nekem nem ez derült ki a cikkből.Azért szerencsére a médiában is egyre több segélyfelhívás jelenik meg.

Az intelligens mosópor, stb. cikkeknek csak a marketingje jobb, erősen kétlem, hogy a hatóanyagok sokat fejlődtek volna, csak más a csomagolás.

És ezeknek a termékeknek a fejlesztésére a cégek fordítják a profitukat, nehéz lenne rávenni őket, hogy a profitot csak jótékonykodásra fordítsák (bár azért egyre többet fordítanak arra is), plusz főleg a mai helyzetben mi lenne azzal a rengeteg emberrel, akiknek ez a munkája?

Miért volt több empátia régen? Honnan tudjuk?

Nem azt mondtam, hogy nem kell segíteni (bár az éhezésen nem feltétlen segélycsomagokkal kéne, hanem az afrikai országok gazdasági esélyeinek növelése lenne a hosszabb távú megoldás), de a cikkből nekem nem az derült ki, hogy segísünk, hanem az, hogy gondoljunk bele milyen szörnyű és érezzünk bele, stb.....

Kedves Morkika!

Hasonlóan látjuk a világot és édesanyáinktól is hasonló nevelést kaptunk :)

Örülök, hogy vannak még ilyen emberek, akik így látják és segítenek annak aki rászorul.

Kedves j357!

Valóban nagyanyáink világában is voltak nehézségek ,háborúk és éhezés.De az emberekben tőbb empátia és segítő készség volt mint a mai rohanó világban. Megértem én ,hogy mindenkinek gondja és baja van a mostani gazdasági helyzet sem kedvező,de ha mindenki azt kérdezné,hogy ő ugyan mit segíthetne ezen és homokba dugná a fejét akkor ez a világ már régen nem érne egy hajítófát sem.Bizonyára a te kisfiad nem lesz elvadult tini de vajon odafigyel-e majd másokra,észre veszi-e majd,ha valakinek segítő kézre van szüksége,vagy becsukja a szemét,mondván ez nem tartozik rá???? és mi történik akkor ha ne adj Isten ő szorul majd segítségre??

Sziasztok!

Nekem is tetszik a cikk és teljes mértékben egyet is értek. Én sem nőttem fel gazdagságban, 5 testvéremmel mindenen mindig megosztoztunk. A szüleimnek be kellett osztani a fizetésüket, de Édesanyám mindig azt tanította, hogy elégedetlenség helyett örüljünk egymásnak és annak, hogy teljesen egészségesek vagyunk, van mit ennünk, van ruhánk és járhatunk iskolába. Igaz, nem a legdrágább márkás cuccok jutottak nekünk, hanem gyakran mások használt ruhái, de mégis felnőttünk. Sosem felejtem el, ahogy Édesanyám próbált segíteni a nálunk is szegényebbeknek. Tartós élelmiszerrel, esetleg a mi kinőtt ruháinkkal. És Ő is mindig azt mondja a mai napig, hogy vannak nálunk sokkal szegényebbek és szerencsétlenebbek, ezért fontoljuk meg, hogy mit és hogyan cselekszünk az életben.

Pl. igyekszem ételt nem kidobni, spórolni a villannyal stb. Bár ezzel közvetlenül nem tudok segíteni az éhező embereken, de ha mindenki csak ennyit tenne, máris szebb és jobb lenne a világ. Mert az a sok elpazarolt energia, vagy felesleges ételre ki nem dobott pénz jobb helyre kerülhetne.

Szóval Fortuna, teljesen egyetértek!

Az embereknek sajnos nagy átlagban rosszul működik az agya. "Majd akkor spórolok, ha más is ezt teszi. Majd akkor nem szemetelek, ha más sem."

Ezek a gondolatok beleivódtak az emberekbe és sajnos a nagy átlag nem veszi észre hogyha Ő maga cselekedne, akkor talán az ismerősei is megtennék és így tovább.

Szerintem ez a cikk nem szörnyűlködés, hanem a józan paraszti ész által diktált nézet, amivel én- és reményeim szerint egyre többen- egyetértenek!

Kérdésedre a válaszom.

1., nem értem, hogy jön az egész össze:a mosóporhoz a régi szép világ, ahhoz meg a háborúk

Először is a mosóporhoz s régi szép világ úgy jön, hogy rohamosan fejlődik a világ, most azzal etetik a népet, hogy van intelligens mosópor. Mitől az? Lediplomázott?

Régen, tudom a nagymamámtól, hogy volt mosószappan meg ultra és kész. Az is ugyanolyan jól kiszedett mindent.

Akkor is voltak baktériumok, mégis egészségesebbek voltak az emberek és nem volt annyi rákos ember.

2., Arra gondoltam, hogy ezt a rengeteg pénzt amit ezeknek a " felesleges " cuccoknak a fejlesztésére költenek, másra is fordíthatnák. pl. éhező gyerekekre

3., A médiát azért hoztam fel, mert sok reklámmal meg töltelékműsorokkal, szórakoztató játékokkal tömik a fejünket. Manipulálják az embereket, és mi ezt észre sem vesszük.

A média feladata a tényközlés lenne és az, hogy felnyissa az emberek szemét.

4., A szörnyülködéssel nem segítek rajtuk, de azzal igen, ha elviszem a ruháimat, amik még használhatóak egy szervezetnek, vagy a gyerek játékait mert ezzel lehet, hogy örömet szerzek vele egy másik kisgyereknek.

Volt már az egyik bevásárlóközpontban egy lehetőség, hogy vehettél tartós élelmiszert pl. cukrot, lisztet, baba ételt stb. és kint odaadhattad. Az önkéntesek minden dobozba tettek mindenből és elvitték a rászorulóknak.

Vagy, régen rendszeresen láttam egy embert aki egy multi bejáratánál ült, vak volt és mindig adtam neki.

Sajnos nem tudok kimenni Afrikába, mert se pénzem, sem időm rá, de ahol tudok segítek.

Tudom, hogy nehéz, főleg most, de mindig eszembe jut, hogy vannak még akiknek sokkal sanyarúbb az élete, mint az enyém...

Én is észreveszem a szépet, és a fiamat nevelgetem, de úgy fogom nevelni, hogy ha lát valakit akinek szüksége van segítségre, akkor tegye meg ami tőle telik.

Bocs de nem értem, én sem a kozmetikai termékekkel sem a háborús szörnyűségekkel nem igazán foglalkozom, nevelem a práommal a gyermekünket (és remélem így nem lesz elvadult tini:)), meg próbálom a szépet észrevenni az életben, pl. tavasz van virágoznak a fák...Ja meg meg is kell élni valmiből, ami nem olyan könnyű mostanában.....

De nem értem, hogy jön az egész össze:a mosóporhoz a régi szép világ, ahhoz meg a háborúk?Háborúk meg éhezés régen is volt nagyanyáink idején is...

És honnan tudod hogy nagyanyáink világa olyan szép volt?

És végül: a szörnyülködéssel segítesz rajtuk?????!

Köszönöm tüzijáték :)

Igazad van régen is ez ment, de azért sokkal közvetlenebbek voltak az emberek egymással, meghallgatták a másik problémáját és sokkal empatikusabbak voltak egymással.

Ma már mindenki rohan és örül ha a saját baját orvosolni tudja...

Természetesen tisztelet a kivételnek, mert jó emberek mindig is voltak, vannak és lesznek is :))) Szerencsére :)

Tetszik a cikked, nagyon jó gondolatokat fogalmaztál meg!

Ilyen az emberi természet. :(

Régen is ez ment ám, csak más eszközökkel.

És sajnos a jövőben sem lesz változás.