A te anyukád mitől volt jó anya? (beszélgetős fórum)
Igen ez nálunk is megvolt. Nem volt mire 'lázadni'. Nem kellett. Nem mondom hogy "barinők" voltunk, mert az en titkaimat nem tudta anyukám, de ennek ellenére nagyon szeretek vele beszélgetni a mai napig. :)
én is az enyémet ,27-éves mindent megoszt velem
Engem anyám még most is kislányomnak hív:D
az én anyukámnak egy gyereke volt a,,,KISFIA,,, így csupa nagybetűvel,,,A KISFIA,,,
Gyerekszemmel biztonság és melegség. Ő mindig megértett mindig mosolygott, biztatott, ha kellett, visszatartott szép szóval. Ő volt a minden. Szép, illatos, mosolygós, okos, nyugodt.
Felnőtt fejjel pedig egészen egyszerűen hagyott élni, miközben szeretett és bízott bennem. Következetes és szigorú is tudott lenni.
Ezáltal nem volt őrült tinikorszakom, nem szegültem a szüleim ellen mondván, h hülyék,stb.
Nagy érték a kommunikáció és a bizalom, igazán jó kapcsolatokat teremthet. A gyerek is hamar érzi, hiszen csak kicsi, nem buta ;)
Akinek van anyja. Nekem nincs.
Aki írta, hogy mindent megbeszélhetett az anyjával, szerintem ez nem attól függ,hogy valaki jó anya legyen, hanem hogy a gyerek szeresse megosztani a titkait az anyjával, ne legyen zárkózott ilyen értelemben. Ez meg inkább veleszületett dolog, hogy kinek milyen természete van. A lányaim pl minden apró kis titkukat elmesélik nekem, pedig semmit nem tettem érte, úgy értem, nem az én érdemem, hanem ilyet dobott a gép. Míg én gyerekként senkinek semmit nem akartam elmondani, ha tènyleg titoknak tartottam, még az anyámnak sem. Mert csak. Fejére is állhatott volna, akkor sem. Nekem meg elég egy kicsit rákédezni, már mondják is, azt is, hogy ki kibe szerelmes, meg minden. Mert az enyémeknek nem olyan a természete mint én voltam.
Attòl, higy utàlt, mivel lettem,nem akartam én èlni, de feladta a velem valò harcot. És élek, nem lettem neves szìnésznõ, se celeb. Epidemiològus vagyok, vannak, amiket felfedeztem. De ez se izgi, se értelmesnel nem tûnik.
De ez milyen? Jò kivàghattok, mert nekem hiànyzik az összetsrtàs. Nekem ez valami mese. Nem létezik.
Szerettem, mikor értem jött az oviba mert a legszebb anyuka volt és büszke voltam rá, tudom, ez olyan kis buta dolog, mindig "kopogós" cipőben jött, ezt is olyan szépnek tartottam. Lehet, hogy csak én tartottam a legszebb anyukának:P Aztân utáltam, hogy mindig panaszkodott, hogy keveset eszem, de örültem, hogy emiatt mindig a kedvenceimet főzte, remélve, hogy hátha akkor többet eszem. Meg tudott varrni, szép szoknyákat varrt nekem, még fürdőruhát is! Kilakkozta a körmömet.
Utólag, felnőtt fejjel sokkal többet fel tudnék sorolni, hogy mitől volt jó anya, gyerekszemmel valahogy minden magától értetődő, ami van és nem veszi egy gyerek plusznak. Pl hogy nem iszik vagy hasonlók, ezt egy gyerek, aki normális családban nő fel, magától értetődőnek veszi mert nem tudja, mi a különbség, de így felnőtt fejjel meg tudom, hogy pozitív dolog volt, hogy az anyám nem volt alkesz vagy egyéb problémája nem volt.
Utáltam azt is, hogy szigorú volt, vagy hogy rendben kellett tartanom a cuccaimat meg segíteni, de ezeknek ma nagyon sok hasznát veszem. Gyerekszemmel nem nagyon tudtam értékelni:D
Ja, és amikor beteg voltam, akkor elviselhetetlennek tartottam az aggódó arckifejezését, ettől a falra másztam. Holott normális dolog, hogy egy anyuka aggódik, ha beteg a gyereke.
Én gyerekkoromból nagyjából ezekre emlékszem, mármint a kérdés ez volt.
Az unokáival szerintem többet játszik mint amennyit velem jâtszott.
Ja ha nem piál volna össze- vissza, és szerette volna sz egyetlen kölkit
Nekem,az érzelmi biztonság számítana.Hogy nagyon szeressen.:)Szépen beszéljen,sokat érintsen.
Igazad van. Nálunk is mindig megvolt a hangulat. Mi sem vagyunk vallásosak, de minden születés- és névnapot, ünnepeket megünnepeltünk. Együtt díszítettük a fát. Igazi boldog idők voltak azok, én mindig azt mondom boldog fiatal lány voltam, amihez nagyban hozzájárult anyukánk. Minden titkunkat elmondhattuk neki, teljesen nyíltan, őszintén melyik fiú tetszik, stb., stb. Amikor apukánk szolgálatba volt (mert katonaember volt) több dolog volt megengedve. Feljöhettek a barátnőink és a barátaink, együtt bulizott velünk. A fiúk is imádták a kedvessége és jópofisága miatt. Humoros volt, mindenből viccet csinált, na ezt örököltem tőle én is szerencsére!
Nem volt anya. De gondoskodok róla. Megvagyok, nem?
Szerintem ez mindenkinek mást jelent, nehéz kiemelni konkrét részleteket. Főleg másképpen látom, mióta ő az út másik oldalán megy. De amíg élt, a miénket egyengette, neki köszönhetjük, hogy azzá lettünk, amivé. Összetartó család maradtunk, pedig abból a körülményből, ahonnan jöttünk, elsülhetett volna rosszul is. Igyekszem megőrizni, amit rám hagyott és ezalatt nem anyagi, tárgyi dolgokra gondolok. Meghálálni nem tudom, de továbbadni igen. Eddig sikerült.
Épp nemrég gondolkodtam ezen. Az én anyukám olyan hangulatot tudott teremteni a leghétköznapibb dologból hogy csuda! Nalunk nem volt 6 felé kaja meg 3 felé sütemény az asztalon, nem vilt makulátlan tisztaság, nrm toporgott anyu a piacon szombat reggel, de mindig harmónia volt. Egy szülinap, egy húsvét (pedig nem vagyunk vallásosak), egy sulis-évvége megünneplése olyan csodás volt, hogy szinte magam előtt látom ezeket a napokat.
Az én anyukám igazán jó anya volt. Barátnőnk volt mind a kettőnk számára a húgomnak is, nekem is. Mindent elmondhattunk neki, mindig tudta hogy hová, kivel megyünk randizni. Apukánk előtt is megvédett bennünket, soha nem hagyta, hogy apu szidjon bennünket. Persze apunak időnként eljárt a keze. Mai ésszel megértem, igaza volt!
Sziasztok!
Ezen jár az agyam mostanában. Kb. tudom, milyen a jó anya, van elképzelésem, mivel már vagy gyerekem.
De GYEREK SZEMMEL, akár már felnőve... Szerintetek milyen a jó anya? De ne magatokat minősítsétek anyaként, hanem a saját gyerekkorotok alapján a ti anyukátok mitől volt jó?
Mik lesznek azok a dolgok, amikre a gyerekek majd emlékezni fognak, amitől jó anyaként gondolnak majd ránk?
További ajánlott fórumok: