A szülés folyamata, se több, se kevesebb (beszélgetős fórum)

Megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül és vannak még olyanok, akik nem csupa rózsaszín ködben élték át a szülést.

És nem volt az, hogy a végén mindenki zokogott anyuka, apuka, még az orvos is :))

Bár én elég érzékeny vagyok, de nem gondoltam a sírásra miután megszületett a kisfiam, csak arra, hogy jól-e és de jó, hogy végre vége. Bár kaptam EDÁ-t és anélkül ki sem bírtam volna. Az utolsó 1 óra nagyon szörnyű volt. Rámfeküdtek, vákumoztak, vágtak, repedtem. Persze a kisfiam miatt megérte és vállalnám is. De maga a szülés nem egy pozitív élmény. Ez a kézi tágítás meg rettenetes...

"Rettenetes, mocskosul fáj, végig üvöltöttem." - dettó.

És bennem ez is maradt meg. Eszem ágában sincs másik gyereket szülni. Végig egyedül küszködtem, a végére is egyedül maradtam. A fogadott orvosomnak rajtam kívül még 7 kismamája vajúdott velem egy időben, szóval épp csak annyira jött oda, amikor burkot repesztett, néha megvizsgált, aztán végül, amikor világra hoztam a fiamat. A párom dolgozott, testvéreimnek nem volt mersze bejönni velem; féltem, mindenem fájt, és folyton rám kiabáltak, hogy ne ordítsak (okom megvolt rá, jogom megvolt hozzá pedig). Összesen 12 órát vajúdtam, amiből 6 óra színtiszta kínból állt. Megérte, ez tény, de soha többet még egyszer!

A cikkírónak:

nagyon tetszett az írásod! Minden jót, és jó egészséget kívánok nektek!

Húúúúú......

Hát nem is tudom mit mondjak,30 órás "szenvedés",vajúdás,magas láz,magas vérnyomás,szülés,stoppolás után fölpattantál a szülőágyról.........

Az első gyermekemmel 23 órát vajúdtam,2 órát nyomtam a végén,mert ő is be volt szorulva és nem mondanám,hogy pár óráig utána egyáltalán mozogni tudtam volna!

Elég felelőtlen kórház lehet ez olvasva az egész menetet,nálunk 4 órával szülés után is csak nővéri felügyelettel lehet fölkelni az ágyból!!!!!!

Állapotos én sem szerettem lenni,egyszer sem.....nekem pörgős mentalitásomat tekintve kínszenvedés volt lassan és óvatosan mozogni!

A szülés mindig olyan,amilyen Te magad vagy,mint ahogy az is amit megélsz közben!!!!!

Na hát én meg pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Nagyon féltem a szüléstől, de életem legcsodálatosabb élménye volt. És nem csak az, amikor kezembe vehettem a babámat, hanem az egész szülés. Ez lehet, hogy annak is köszönhető, hogy viszonylag könnyű szülésem volt (4 óra) és nannak is, hogy nagyon jó emberek vettek körül (férjem, fogadott orvosom, fogadott szülésznőm) Volt egy rész, ami nagyon fájt, de nyomni pl. nekem tök jó volt. :)

Most tervezzük a kis tesót, várom a terhességet és most a szülést is. Már nincs bennem az a félelem, ami az első gyereknél volt. Egyszerűen csak szeretném újra átélni. :)

nekem is hasonló volt a dolog: első próbálkozástól szülésig 5 év telt el, burokrepivel indult, de csak 17 órát tartott, 6 óránál kaptam oxit, de csak keveset, magas vérnyomás, szívhang miatt. Nálam megvolt a megcsináltam érzés, mert az elején sokáig paráztam a császármetszés lehetőségétől. Viszont a babával én sem foglalkoztam sokat, kirúgta magát, tehát tudtam, hogy jól van, rám még várt a méhlepény, meg a varrás, erre koncentráltam. Miután ennek vége volt, persze megszoptattam, meg 2 óra múlva összepakoltam, egyedül elmentem vécére, úgy jöttek utánam, hogy jól vagyok-e.

Gratulálok, hogy sikerült megszülnöd gyermeked, szép és egészséges! (azért a te történetedben is benne volt a császár, de szerintem szerencse, hogy nem volt fogadott dokid)

Szia! Szerintem nagyon sokat szenvedtél, ennek lehet oka, hogy nem készültél fel lelkiekben is a szülésre, és az egyetlen félelmed, a magzatíz elfolyása, ami teljesült..a másik ok pedig, az orvosok hagytak szenvedni.

Sajnálom, hogy ennyire negatívan sikerült megélned, sokkal jobb úgy szülni, ha spontán fájásokkal indul meg. Én négy gyermeket szültem, mind a négynél a szülőágyon csípték el a magzatburkot, és szerencsére, hamar megszülettek. Az első volt a leghosszabb, 4 és fél órás vajúdás. Én a terhesség folyamatát tartottam csodának mindig is, hogy 'miből' lesz a cserebogár :)

Szüléskor pedig mindig az volt előttem a cél, hogy már a karjaimban tarthassam a babámat, láthassam a kis pocaklakómat. Így nem éltem meg undorító rossz élményként, bár, nem is a legjobb érzés..

Belegondolva, biztos sokan vannak, akik szívesen bevállalnának akármilyen hosszú szülési szenvedést is, csak lehessen babájuk. Mindenkinek további szép napot!

hát ez jó ez a cikk :-)

Nekem 1 óra 20 perc alatt meglett a lányom (első gyerek), de én se éreztem azt a nagy huuu de nagy dolgot tettem érzést.. sőt, utána se. :D

Nekem 3 nővérem van, eddig még csak rajtuk keresztül "éltem meg" a születés csodáját (7x) és mindegyik a következő szavakat mondta szülés után:

"rettenetes, mocskosul fáj, halálfélelmem volt, végig üvöltöttem"

De végül mindegyik azt mondta, hogy bármikor újra vállalnák, mert a végeredmény számít csak. :)

Szóval nincs az az Isten, aki eltántorítana ettől. :)

Jó volt olvasni a cikket! Mindenki másképpen éli meg a dolgot és végül is, itt is a "végeredmény" a fontos.

Egészségesek vagytok mindketten, megcsináltad, megcsináltátok. Ügyesen kitartottál!

Gratulálok a picihez! :)

Én szültem 4 gyereket, hasonló fájásgyengeséggel, mind a négyszer.

Nagyon sajnálom, hogy így jártál. A leírásod alapján te vagy az élő példa, a kórházi személytelenségnek, és kiszolgáltatottságnak.

Talán ezért is érzed úgy ahogy.

Kívánom neked, hogy a következő gyermeked jobb körülmények között szülessen.

Na, erre mondtam, hogy tuti meg fognak kövezni... :)

Nem, nem gondolom, hogy örülnöd kellett volna, sajnálom, hogy neked ilyen rossz élmény volt, és őszintén remélem, hogy a következő jobb lesz! Én azt írtam le, hogy az enyém milyen volt. Szép volt, imádtam terhes lenni, akár már ma újra kezdeném.

Nem a vezetéssel van a baj, hanem, hogy egyáltalán volt merszem elindulni. (legalábbis én erre gondoltam)

:)

Furcsa ez a dolog.... én bevallom, azt sem tudom a mai napig, hogy mi az az émelygés, és lekopogom, hogy egyelőre még a gerincsérvem ellenére sincsenek hátfájdalmaim sem, sem bőrelváltozások, sem semmi (28 hetes vagyok, szóval még kaphatok mindenből kamatostul is). Így nekem aztán igazán könnyű áldott állapotról beszélni.

Kicsit szoktam is csodálkozni, hogy ennek ellenére azok is sokan vállalnak több babát, akik mindegyikkel végigszenvedik a terhességet: hányás, visszerek, sokszor hónapokig tartó szigorú ágynyugalom, stb. Én megértem, ha ők panaszkodnak, de valami mégis erősebb lehet a rossz emlékeknél, ha ezek ellenére újra és újra belevágnak:)

Gratulálok a babához!:)

3-as hozzászóló: "nem is értettem azokat az anyákat, akik állandóan csak panaszkodnak, hogy itt fáj, meg ott nyom.... hát nem ezt akarták????"

Persze, hogy nem érted, mert problémamentes terhességed volt. Szerinted örülnöm kellett volna annak, hogy az utcán okádok minden reggel? Vagy hogy alig bírok menni, mert fáj mindenem (már a korai terhességnél is) a deréktól a combomig? Sokat vártunk mi is a babára, de nem szerettem terhes lenni. Szeretnék második babát is, de szívesen kihagynám a terhességet. Egyébként nem nagy kunszt terhesen vezetni. Én 38+4-nél vezettem be a kórházba, ahol még aznap megszültem....

Szia! Először is gratulálok az egészséges babádhoz!!!! :)

Valahol egyetértek veled. Szerintem sok mindentől függ, hogy ki, hogy éli meg a gyermeke születését. Bár a végeredmény a fontos, a többi elmúlik. Én 6 évig küzdöttem azért, hogy gyerekem lehessen, éppen ezért szinte extázisban éltem meg a 9 hónapot. Persze meg volt rá a lehetőségem, mert a terhességem teljesen problémamentes volt. Még egy hányingerem sem volt soha. Most biztosan sokan megköveznek, de nem is értettem azokat az anyákat, akik állandóan csak panaszkodnak, hogy itt fáj, meg ott nyom.... hát nem ezt akarták???? Én 36 hetes terhesen még egyedül kocsikáztam be a kórházba vizsgálatra. (50 km) Utána is csak azért nem egyedül, mert a családom nem engedte, (nem is értettem miért)

A szülésem nagyon jó volt, a barátnőm volt bent velem, mert a férjem nem akart. 13 óra alatt megszületett Hanna. Dokimnak, és az EDA-nak köszönhetően teljesen fájdalommentesen. Én csodának éltem meg a szülést, mert olyan sokat vártam rá, hogy már azt hittem, nekem nem is lehet. De nem magát a szülést érzem csodának, hanem a gyermeket, akit a karomba kaptam azon a bizonyos estén. A szülés elengedhetetlen része a folyamatnak. Én úgy mondtam, amikor megkérdezték, hogy félek-e, hogy biztos vagyok benne, hogy nem jön ki olyan könnyen, ahogy bement. :)

Én nem mondom, hogy undorító volt, bár volt sok vér, meg minden cucc, ami csak jöhet ilyenkor, de ez vele jár, elfogadtam....

Ugyanakkor büszke is vagyok, hogy egy ilyen csodálatos társaságnak (anyák) lehetek a tagja, és átéltem valamit, amit csak az anyák tudhatnak...

A szülésben az a csodálatos, amikor túl vagy rajta.

Maga a folyamat egyáltalán nem jó, nem szép.

A legkiszolgáltatottabb helyzet, akkora fájdalommal, amit addig elképzelni se tudtál.Az, hogy mennyire undorító, relatív.Inkább az érzés ijesztő.Az, hogy ha tetszik ha nem, ennek a gyereknek ki kell jönni azon a kicsi lyukon.

Viszont amikor túl voltam rajta, életem legnagyobb megkönnyebbülése volt.

Az kicsit vicces, hogy a gyerekről elfeledkeztél a végén:)