A szülés folyamata, se több, se kevesebb (beszélgetős fórum)
ja, és ezek ismeretében minden nőnek legyen joga dönteni, hogyan akar szülni.
A szatyor jó ötlet :)
Ezért lenne fontos, hogy ismertessék az előnyöket-hátrányokat, a lehetséges következményeket, őszintén. De ez kb. esélytelen sajnos.
Sajnos a császármetszésnek is lehetnek negatív következményei, a spinális érzéstelenítéstől egyik ismerősömnek migrénes fejfájása volt 1 hétig, utána is csak azért múlt el, mert saját vérrel megint a gerincébe szúrtak és ezzel állították helyre a gerincnyomását. Anyukámnak pedig 20 év alatt se múlt el a hátfájása, sajnos ez is a spinális érzéstelenítés szövődménye. Szóval bárhogy is jön ki az a gyerek, lehetnek gondok..:(Igazából a legjobb megoldás az lenne, ha elég lenne a gyereket beletenni egy szatyorba, majd 9 hónap után simán kivenni onnan:)
Én is így vagyok vele, de a sok elvakult, minden áron szüljünk hüvelyi úton nőtársam miatt nem volt kedvem ezt leírni. :) De ugyanígy érzem, ha valaki garantálná nekem, hogy császár, és makk egészséges, azonnal szólnék a férjemnek... De sajnos ilyen nincs, így marad egyke.
Ha nem olyan a kötőszöveted pölö, vagy téraránytalanság van, akkor bachatod az agyban dől el dolgot. Remélem nem haragszol, de sajnos nem ennyire fekete-fehér ez...
Pont az ilyen hozzászólások miatt érzik magukat rosszul azok, akik császárral szülnek. Igen, én is éreztem büszkeséget, hogy bezony, öcsém, kinyomtam, király vagyok, de ha választhatnék, inkább vették volna ki császárral, kis szomorkodás utána, talán nagyobb fájdalom, de így nagy valószínűséggel nem kellet volna átmennie a kislányomnak azokon, amiken így igen...
És a fejben dől el dologtól azért is ráz a hideg, mert én is elhittem. Olyan magabiztosan álltam a szoptatáshoz, hogy alig olvastam utána, hát mondom nekem ne menne, még a kiskutyának is megy. Ehhez képest nem tudtam szoptatni (azt a pár napot és minimális mennyiséget nem számolom)
Szia. Nem vagy egyedül! Igaz, én sem éreztem undorítónak a szülést, hiszen tudtam, hogy mivel jár. De én is vajúdtam kb 18 órát, az éjszakás nővér baromira zokon vette, hogy felébresztettem,mert megindultak a fájásaim. Reggel hatkor állat módon megborotvált, aminek később éreztem a következményeit, össze-vissza vagdosott. 18 óra vajúdás nagy részét én is ágyban töltöttem ctg-re kapcsolva, fájásgyengeséggel. Megspékelve egy manuális beavatkozással, nevezetesen hogy belekönyököltek a hasamba, hogy lejjebb kerüljön a lányom. Ez sem ment, rájöttek, valami más baj lehet. Fel a műtőbe. Őszintén szólva akkor már azt gondoltam, hogy legyen már vége, mert nem bírom tovább. Amíg a császármetszés folyt, addig szinte aludtam, majdnem eltelt 24 óra az első fájás óta és fáradt voltam. Másnap, amikor a babát megkaptam, már nem gondoltam arra, hogy rossz volt nekem, de neki nagyon örültem. Nagyfiamnál hamar kiderült, hogy mivel az előző téraránytalanság miatt volt császár, ő pedig legalább akkora, mint a nővére volt, másnap műtöttek. Féltem kicsit, hányingerem is volt, de nagyon kedvesek voltak. A pici lányomnál pedig a két császár miatt nem lehetett már spontán szülés. Nála megindult rendesen, elfolyt a magzatvíz, viszont nagyon-nagyon féltem a szüléstől. Féltem, ha valami bajom lesz, mit kezd a férjem három gyerekkel egyedül. Én is vezettem az utolsó pillanatig, a kórházba (80km) is egyedül mentem sokáig. Az utolsónál azt gondoltam, hogy én leszek a legnagyobb marha, ha önszántamból még egyszer kés alá fekszek. Nagyon rossz volt az első két hét, főleg a kórházban töltött pár nap. De a kék szemű kis Tündérért megtenném újra :)
Azt, hogy agyban dől el azok hangoztatják akiknek szerencséjük volt, és úgy gondolják, ez nekik köszönhető. Ha máűr másra nem tud büszke lenni...
Az is agyban dől el, hogy a nők 1-5%-a széklet inkontinenciában szenved szülés után? 10-15% pedig vizelet inkontinenciában. ja, így járt, örüljön a gyerekének, ezzel együtt kell élni, a gyerek megér ennyit.
Ez egy német orvos véleménye...
Érdekes,h én 3szülésnél egyetlenegyszer se láttam,mi jön ki belőlem előtte.A magzatvízet éreztem,3.-nál sokáig jött,mert 2xannyi volt,mint a normális,labdára is ültettek,de annyira fájt,h lefelé nem is figyeltem.Első kettőnél pedig nagyon hamar megvoltak,râadásul Kanadában szétkaphatós,lábtâmasz felnyitòs,hiper-szuper szülőâgy volt:)Felső részét 45fokos szögbe állították,alsò felét lekapták,mikor betoltak a vajúdòszobâból szülni.Szòval egyszer se láttam mi jön ki belőlem és utâna az apuka se erről beszêlt-mindhárom apás szülés volt.
egy jó tanács a szüléshez: tedd,amit mondanak! Sima ügy lesz :) én egy 4050 grammos lányt és egy 4350 grammos fiút szültem, hüvelyi úton,mindkettőt kb 4-5 óra alatt. Agyban dől el!:) sok sikert.
A másodiknál esett meg, hogy mivel Debrecenben a klinikán kellett szülni, az meg ugye oktatókórház, a doki engem is felhasznált a medikus oktatásához. Na, egyszer közölte a medikussal, hogy valószínű láthatsz olyat, amikor feltekeredett a köldökzsinór. Aztán nekem mondta, hogy nyugi. Na, nem így, hanem nagyon kedvesen, emberségesen. Aztán újra a medikusnak, hogy megtanítja ezt hogy lehet a leghamarabb megtudni. Nekem meg azt mondta, hogy kell a babától egy-két vércsepp. Érzékeled??? A gyerek még bennem volt!!! Megkarcolta a fejbőrét. Hát én mondom, hogy a manuális tágítás fájdalma semmi ahhoz a fájdalomhoz, amit akkor éreztem! Biztos megijedt a fiam, és biztos, hogy fájt is neki, mert úgy éreztem, hogy belülről szétszakít. Tuti, hogy a kezét, lábát kivágta, megfeszítette magát. Egészen addig jajszó nélkül csináltam mindent, de akkor az egyszer felsikítottam. Amint kibújt a fiam, az orvos nagyon megijedt, mert a gyerekkel együtt szültem meg a méhlepényt. Sose fogom megtudni, hogy a lábával rántotta-e le, vagy akkor, amikor a vércsepp kellett a dokinak. De hogy egy kicsit az eredeti témánál maradjak, igen, van a terhességnek és a szülésnek elmondhatatlanul szép része, de amikor valami gubanc van, azt nem nevezném sem szépnek, sem jónak. Én lehetek a hibás, hogy nem, tartom szépnek azt, hogy a gyerekemről még csak annyit tudtam, hogy az uh alapján fiú, de nem tudtam, hogy nagy, vagy kicsi, duci, vagy sovány, nem tudtam, hogy milyen színű a szeme, de már akkor vért vettek tőle, ha két cseppet is!
végigolvastam a hozzászólást, és sok helyen olvasom hogy a szülést át kell élni, nem feltételen megélni. ez van és kész.
nekem komplikáció mentes volt a terhességem, még hányingerem se volt, pici hasam volt ( a lányom 58cm-el születt..), fitt voltam, alig híztam, stb. jártam felkészítésre, tudtam mi vár rám, tehát felkészültnek mondtam volna magam. ráhangolódtam, szedtem homeos bogyókat, stb.
De a szülés.. hát nem volt egy hatalmas élmény. rövid időn belül szültem, de a végén már amikor kibújt a lányom nem az volt bennem hogy jaj de jó hogy a kezemben foghatom, és bla bla bla (bocsi :D) hanem hogy véééégre vége a fájdalomnak és ennek az egésznek. a férjem bent volt, jól viselte, sokat segített, még a lábamat is masszírozta közbe .:D
Én nem ordítottam le senkit fejét, csak leírtam nekem milyen volt.
Egyetertek. Nekem is fajt a vajudas, a falat kapartam, kaptam oxitocint, vegig ment a hasam, mert nalunk nem adnak beontest. Azt sem tudtam sokszor, hogy vecere kell menjek, vagy ez mar a tolofajdalom. Burokrepesztesem is volt , magzatvizem elsogyereknel veres volt, masodiknal zold, gusztustalan dolgok ezek. De ha a szulesznom is orommamorban volt mikor megszuletett a gyermekem, hogy tudnek en erzelemmentesen irni a szulesemrol? Gyonyoru nap voltmind a 2 gyermekem szuletesnapja. Nem erdekelt, hogy varrtak, kikapartak a mehlepenydarabokat. Csak az oromre emlekszem.
Őszinte leszek. Nekem nem tetszett a cikk. Az tény: a szülés nem egy fáklyás menet. Ha szerencséd van, hamar túl vagy rajta, ha nem, akkor megszenveded. A szó legszorosabb értelmében. Én megszenvedtem, 12 óra vajúdás, és hat óra után már császárért könyörögtem, sírtam a fájdalomtól, és még sorolhatnám. Mégis azt mondom a mai napig: a 12 óra minden egyes perce maga volt a csoda! Újra végig csinálnám. A végeredmény pedig még csodálatosabb. Én spec. szülés után menni nem tudtam, nem is engedtek felülni sem, csak szülés után két órával kb, de amint kijött a pici lányom és miután a mellemre tették, megmérték, stb..alig vártam, hogy újra megfoghassam. Persze mindenki máshogy éli meg a szülést...
Hát biztos van aki nagyon szenved de azért undorító meg hasonlónak leírni.Hát minden esetre érdekes.
Engem egyáltalán nem érdekelt a magzatvíz,a szüléssel járó vérzés...stb.
Valahogy úgy gondolom hogy ha valaki babát tervez tisztában kell lenni ezekkel.
Szerintem sokat számít ki hogyan áll a szüléshez.
Nekem ott volt a párom és volt fogadott szülésznőm is.Mindegyik nagyon jó hogy ott volt.Én csak ajánlani tudom.
Most várjuk a Kistesót májusban szülök tudom hogy fájni fog de ez van,ennek ez a menete.
Simán szültem mindenféle fájdalomcsillapító és egyéb nélkül.
A kézzel való tágitás az tényleg nagyon durva,és igen én is mondtam akkor hogy többet nem.De tudtam és a szülésznő is hogy ez nem igaz.Nagyon sokan mondják ezt szülés közben :-D
Vajúdtam állva,fekve,guggolva...ringattam a csipőm mert valahogy az esett jól,támaszkodtam páromra...szülésznőm szerint jó is hogy sokat álltam még akkor is amikor akkora fájdalma van az embernek hogy összegörnyedne legszívesebben.
Sokszor olvasni azon szüléstörténeteket hogy hosszú volt nehéz volt végig feküdt...azért logikus nem hogy jobban tágul az ember ha nyomás éri odalent...
Csodálatos élmény volt de Fájt nekem is.
A varrás tényleg kellemetlen volt és igen az is fáj.
Sokan tényleg úgy mennek szülni hogy nem fáj kibírom stb.aztán megbepánikolnak.Emlékszem volt olyan szüléstörténet ahol anyuka azt írta mivel neki azt mondták nem fáj így ő úgy is nem be azt amikor belecsöppent a kemény valóságba megijedt.
Mindenkinek kívánok gyors és könnyű szülést.
És örülök hogy egészséges babája lett a cikk írójának.De én ott tuti nem szülnék a leírás szerint hanyag ellátásban részesült.
Ez így van,csak pozitívan.Nekem még a vajudás is boldogan tellt,édes fájdalom :-)
Én szültem simán és császárral is.Műtöttek sokszor,de a császár nagyon rossz volt.Igaz egy két nap ami rosszul telt,de nekem eleve az érzéstelenítés volt a legrosszabb,azt hittem megbolondulok,hogy nem érzem a lábam.Amúgy a szülés számomra sem nem undorító sem ilyesmi,igen is egy csodaszép dolog valakinek életet adni.Nem könnyű feladat,de megéri.Most 5.szörre leszek anyuka,nagyon várjuk,nagyon szeretjük,ahogy mindegyik gyerekünket.A mai napig emlékszem,mikor először rámtették Őket.Csodálatos!
Ja,és szülésig ne is olvass ilyen fórumokat,mert egy rémkép fog kialakulni előtted a szülésről.
Fáj,nagyon fáj,de tudja az ember,hogy van értelme annak a nagy fájdalomnak. Én a második szülésnek is ugyan olyan lelkesen indultam neki mint az elsőnek. Császárról hallani sem akartam. Ne félj semmit,minden rendben lesz!
Nagyon jó ilyet olvasni így 17 hetes kismamaként. :) A rémtörténeteket nem szeretem - mivel nem mindenkinek olyan rossz és egy szülés előtt álló nőnek csak felesleges izgalom.
Én a hüvelyi szülés után szarabbul voltam, pedig sürgősségi császár volt, komplikációkkal.
Ma már jobban félek a hüvelyi szüklés lehetséges komplikációitól, pl. inkontinencia...
Nekem mind két gyermekem,természetes úton született,és ez így nagyon jó is volt.Nekem volt katarzis is,az a nevetve sírás mind a kettő szülés után,és rettentően nagy boldogság töltött el,hogy én ezt meg tudtam csinálni.Komplikáció nem volt,csak egy kis ijedtség az elsőnél,mert a nyakán volt a köldökzsinór,de szerencsére minden rendben volt aztán.Fájt,rettenetesen fájt,főleg a második szülés,de így utólag is ugyan így csinálnám,nagyon császár ellenes vagyok.A cikk nekem tetszett is meg nem is...
Nekem nem volt császár, de az egyik kismama mondta, miután császározták, hogy úgy soha többet nem akar szülni, jobb volt az első kettőt simán.
Mindkettő oldal felhozhat érveket és ellenérveket, a magam részéről nem bánom a sima szülést. Pont egy héttel a szülés után már ástam a virágoskertet, szép április eleje volt. Császár után nem bírtam volna. De ezt a világért nem ismertem volna be, a következményekre meg rossz gondolni is!
Jaaa hozzáteszem,volt olyan császáros akit reggel műtöttek este már "szaladgált"....
Én hiszek neked! :)
Nyilván minden esetben lehet komplikáció....
Ez az én tapasztalatom és balszerencsém volt..de még így is megérte,van egy csodaszép kislányunk...viszont rögtön ez jut eszembe,ha a téma felmerül...
A hüvelyi szülésnél is van heg a legtöbbször, csak jóval érzékenyebb helyen. Ugyanaz előfordulhat, mint a hasi sebnél.
Sziasztok!Nekem 1 császárom volt és sajnos nagyon rossz emlékeim!
10:30 kor született a kislányom,este már lábraállítottak...muszály volt!
Háát...nem volt könnyű...utána nem mertem lefeküdni...
Hamar átkértem magam baba-mama szobába..ott muszály volt talpon lenni,gondoskodni a kicsiről.
Aztán miután hazaengedtek,a második nap magas lázam volt,gyenge voltam...estére ömlött a sebemből a savó...nagyon megíjedtem...napokon keresztűl vissza kellett járnom sebkezelésre..( nyomkodták,tisztították) nem volt kellemes.
Otthon is többször át kellett kötözni..a férjem segített!
Szóval nem volt kellemes....
Utóbb megtudtam,hogy ez előfordulhat..főleg azoknál akiknek vastagabb zsírpárnájuk van...hát nekem volt.
Na nem rémiszgetni akarok,de a rossz élmény is élmény...
Jaaa és a hegem még mindíg érzékeny.
Sokan szinte könyörögnek a császárért,de én azt mondom,hogy ha nem indokolt akkor NE!
( én 11 nappal már túlhordtam és nem sikerült 2 indítás sem,végül 4010 dkg volt a kis manóm mikor megszületett)
Nekem mind a 3sima volt,de én is azt gondolom,a császár jobb.Különben a sok híresség nem választaná azt,hiszen heggel jár.Nekem volt vakbélműtéem,ahol izmot is vágnak,meg se kottyant.Akkor volt a legkisebb 1éves,mellettem aludt a kòrházban,a sebemen feküdtem úgy szoptettam fekve,2nap múlva otthon voltam,6nap múlva pedig a játszótéren a gyerekkel.A nagyok segítettek volna,de kinek van türelme megvárni,míg bejön,felteszi a picit a pelenkázóra,ha vègeztem ugyanez.Viszontvamit a 3.szülésnél átéltem,azt senkinek nem kívánom.
További ajánlott fórumok: