A szülés folyamata, se több, se kevesebb (beszélgetős fórum)

Én csak egyszer szültem. Versenysportoltam sok éven keresztül, 39-40 hetes terhesen napi 5-10 km-t sétáltam a havas-jeges utcákon, bevásároltam, takarítottam és még költöztem is.

Fittnek, erősnek mondtam/gondoltam magam.

Mégis a kitolás több, mint 2 órán keresztül zajlott,izomlázam lett a vállamban és karomban, bedagadt a lábam, eltörött a farokcsontom, 50 percig tartott a varrás és a mai napig érzem a dolgot.

Es honnan tudod, hogy a vedesnek a csaszarhoz volt-e koze, vagy sem? Ez azert egy eleg durva altalanositas. 2 ismeros csaj is a kornyezetemben orvosi rendeletre kimelte magat, mert tulsagosan kozel agyazodott be az embrio a mehszajhoz. Mindket gyerek csaszarral szuletett, es kutya bajuk. A ti logikatok szerint ezeknek a gyerekeknek nem kellett volna tulelniuk. Nem azert, mert genetikai hibasok, hanem mert szerencsetlen helyre tapadtak meg, nahat.

Es igen, en is kimeltem magam, mert piszok alacsony volt a vernyomasom, es allandoan szedultem a nyari hosegben. Mire elmult a hoseg, addigra meg rakezdte az isiasz, olyannyira, hogy alkalmasint az egesz jobb labam lezsibbadt. Megneztelek volna, milyen vidaman ugralsz a helyemben. Vagy az emlitett ismeroseim helyeben.

Es igen, csaszarral szuletett a gyerekem, de nem a "lazsalas" miatt, hanem azert, mert felakasztotta magat a koldokzsinorra. Ha addig tul is eli, az osszehuzodasok, huvelyi szules alatt egesz biztosan megfulladt volna.

Lenyeg a lenyeg, az altalanositasod egyreszt banto, maszreszt eleg primitiv.

Én ugyanezt a tapasztalatot vontam le a körülöttem lévő kismamáktól. Láttam ilyet is olyat is és érdekes módon, aki nem tekintette betegnek magát, amíg a hasával bírta, mindent csinált, könnyen gyorsan szült. Aki védte magát, mind császáros lett.

Hát nekem ennyi elég volt ahhoz, hogy ne hagyjam majd el magam, ha oda jutok. Sajnos rossz dolog ilyet mondani, de ha emiatt elmegy egy baba, akkor nem vagyok biztos benne, hogy egészségesen született volna meg.

Igen.

Tény, hogy régen is így szültek, és együtt éltek a következményekkel, de akkor egy teljesen más világ volt, ha ott valaki hozzáment valakihez, az általában holtomiglan-holtodiglan-t jelentett.

A mai világban már ez is lehet egy válóok. Sajnos.

Én nem a természetes szülés ellen lobbizok, mert remélem, a második babámat természetes úton világra tudom majd hozni, csak azt nem szeretem, hogy a "császárellenesek" szidják a császárosokat ész nélkül, mintha csak annak lenne hátránya.

A természetes szülés hátrányairól bezzeg akkor sem mesélnek, ha a kapcsolatuk függ rajta.

Igen :)

Persze, ezt tényleg senki nem mondja, mert "olyan nagyon nagyszerű a természetes szülés, nincs komplikáció, ugyan...." :(

Azért ez durva :(

Egyébként meg megmondom őszintén, több ismerőstől hallottam már ilyen dolgokról.

[link]

olvasd el, mi lehet a hüvelyi szülés következménye.

Én nem értem ezt a császár kontra természetes szülés dolgot. Persze, hogy jobb természetes úton. Nekem például kicsit se fájt (természetes úton szültem). Ne mfájt. Maga a szülés és fájás na még jó, hogy fájt, röhejes lenne, ha nem , de könyörgönm, az csak néhány óra az életemből. Utána én tökéeltesen jól voltam. Pár nappal utána másfél órát edzettem!

Megjegyzem, hallottam mástól durva sztorikat, szóval az én esetemet se lehet általánosítani.

Ebben igazatok van, na de nem csak genetika, hanem hormonok is.

Nekem az orvosok megmondták (több is), hogy nem fogok szoptatni. Egyébként anyám, sőt nagymamám sem tudott szoptatni.

Igen, ebben is van valami.

De abban is, hogy időt és energiát nem sajnáltál rá és fejted.

Sok ismerősöm van, aki miután megszült, éjjelre leadta a gyereket, meg nappal is sokszor, mondván, neki még pihennie, regenerálódnia kell, aztán meg jött a panasz, hogy nem elég a tej.

Az első időkben kell mindent megtenni,nem a 4.-5.-10. napon.

Én nem az örömre koncentráltam, abban a helyzetben, ahogy jöttek a tolófájások, egy deka örömöt sem éreztem, mint írtam, császár lett a vége, de a tejelválasztásom már a kórházban elindult, és azóta is szoptatok, a fiam betöltötte az egy évet.

A szülésnek vajmi kevés köze van szerintem a szoptatáshoz.

Ellenben csak az első éjjel nem volt mellettem a baba, másnap reggeltől viszont mellettem volt folyamatosan, félóránként cicire tettem, éjjel is, ha kellett, azt hiszem, ez az, ami befolyásolta a dolgot.