A nővérem lánya megismerkedett egy fiúval,akiről ma... (beszélgetős fórum)

Sokan azt sem tudják elképzelni, hogy egy egyetemista szülei esetleg nem egyetemi városban vagy vonzáskörzetében élnek.

Ilyen ez.

Nekem volt évfolyamtársnőm aki egyetemi városban élt a szüleivel és a szülők ragaszkodtak hozzá hogy ne a városuk egyetemén tanuljon a lány. Akkor fura volt nekem is, de rá kellett jönnöm hogy milyen bölcs szülők.

Igen,nagyon fontos a háttér.

Bár látom itt néhányan azt sem bírják elkèpzeni,hogy az egyetemistáknak nem anyu küldi a pénzt,hanem maga is beledolgozik és önállóan mos,főz,takarít.

Én mindig is hálával gondoltam anyósra, hogy nem szolgálta ki a fiát x éves kora után. Hál Istennek az első asszony sem kényeztette el.

Nem úgy csöppentem bele a kapcsolatba, hogy egy anya/háztartási alkalmazott szerepét kell átvennem, hanem csak nőként.

Segédmelós még az életemben nem voltam..-))

Az gondolom a te szinted lehet.

Örököltem a lakást, így igaz.

addig is Budapest belvárosában éltem, meg utána is.

Jogodban áll mindenről azt hinni amit csak akarsz.

De hidd el nekem, nemcsak csöves proli segédmunkások laktak akkor Budapesten.

Mire ez a nagyképűség a részedről?

Ki nem szarja le, hogy mit hiszel?

Csak saccolok

100ezer egy lakásbérlet, tolmácsolni meg alkalmilag hívják. Középiskolásokat 2000Ft/óradíjért tanit, vagy bejelentve valami iskolában tanit

Mert nem mindegy

A lényeg hogy nyomorog, halálosan fáradt és ha valakivel megismerkedik ereje se lenne elmenni egy moziba

Én a mamahoteles férfire szavazok, neki van igaza

Nem kell egyedül kihozniuk,nem ördögtől való,hogy barátok,barátnők együtt laknak.

Mi hárman béreltük az egyetemen a lakást es nem hazahordtam anyámnak a szennyest,hanem kimostam magam.Sok 30 feletti arra is alkalmatlan hogy a szemetet levigye,mert otthon anyu mindent megcsinal,mos,főz,vásárol nekik annyi a dolguk,hogy talán elmennek dolgozni.

Az biztos hogy sokat formál az emberen, hogy önállóan kell és lehet szervezni az életét.

Természetesen úgy hogy ott van mögötte a háttér ha baj van, legyen kire számítani, de azt csinál, akkor, azzal, annyiszor akivel csak akar, senkire nem kell tekintettel lenni, senki nem szól bele az életébe. Persze ez plusz munkát is ad. Ha nem vásároltál be senki nem rakta tele a hűtőt, senki kajájávól nem lehet tarhálni csak mert amúgy is főztem volna, a ruhák is akkor vannak rendben ha te elintézted a mosást, teregetést, szárítást, vásárlást és a takarítás sem na jól van azon a plusz 1-2 helyiségen már nem múlik elven történne.

Szerintem önmagunk megismerésének egy fontos lépcsője az hogy egyedül is megállunk a lábunkon. Nem úgy hogy úgy gondoljuk menne, hanem tényleg. Egészséges önbizalom. Aztán a szülők által nem felügyelt/véleményezett korlátlan számú próbálkozás után egyszer csak felébred a vágy hogy jó lenne most már reggelente mindig ugyanazzal a pasival/nővel összefutni a fürdőben.

Szoval kaptad/örökölted a lakást. Ha azt irom hogy 18 évesen saját lakásom volt, nyilván azt jelenti hogy élére raktam a garast. 19 évesen vagy éppen elvégeztél valami iskolát vagy segédmelósként dolgoztál

Nem emlékszem vissza mennyi lehetett anno egy szakadt Trabant, de hadd ne higyjem el azt sem

Anno a használt 3-6éves Trabantokat szinte új árában árulták

OK ugorgyunk!

Gratulálok!

Meglehet nézni, hogy a mai fizetésből,a mai világban, hogy hozzák ki egyedül ezt az emberek!

Részemről lezárom a beszélgetést! A véleményem nem változott!

Ismerd meg, majd utána mondj véleményt, de azt is, csak, ha kérdezik!

Minden jót!

Pedig nincs okom hazudni.

18 éves koromban halt meg a nagymamám, az ö lakását kaptam meg.

a "saját erőt" én nem használtam.

De 18 évesen már volt saját Kombi Trabantom, meg jól fizető munkahelyem.

Fiam van és remélem nem velem fog lakni 32 évesen.

18 évesen egyetemre mentem,albérletben laktam,dolgoztam,hogy fizetni tudjam.Persze látogattam a szüleim,imádtam öket,de az élet rendje hogy önálló életet kezdünk.

😂 Komplett vagyonnyilatkozatot kért, esetleg az adóbevallásodat is elkérhette volna.

Lehet nem is a szülőktől akart általad megpattani, csak simán könyvelő.

Én 18 éves koromban lepattantam otthonról.

Akkor lett meg az első lakásom, de nem volt könnyű, mert otthon semmit sem kellett csinálnom.

Szép lassan mindent meg kellett tanulnom, hogy mik az önálló élet buktatói.

Kicsit off a téma, bocsi érte, de nem bírom magamban tartani 😅

Néhány éve, az egyik társkeresőn ismerkedtem egy pasival. Telefonszámot cseréltünk, felhívott és elkezdett faggatni, hogy kivel élek, mekkorák a gyerekeim, kertes házban, vagy panelban lakom, van-e autóm és ha igen, akkor milyen típus, stb...

Mondtam, hogy panelban lakom, erre jött ez a rakció: "De remélem a sajátod!" Na itt ért véget az ismerkedés, mert előtte mondta, hogy ő otthon lakik a szüleivel (közel 50 évesen), hogy ne kelljen albérletet fizetnie. Nincs autója, soha nem is volt, viszont volt egy motorja, de előző évben eladta, mert sokba került a fenntartása. 🤣🤣🤣

Szóval basszus ne máááár! 😅

nem egészséges anya-fiu kapcsolatban minden az anyagiakra van fogva."

Hanem mire van fogva ha "nem egészséges" egy ilyen kapcsolat? Zakkanás van?

Hát nem tudom. Én könnyű helyzetben voltam, vagyok ezt sosem tagadtam. De az a normál ha egy ember saját lábra áll, saját maga "törvényei szerint él" addig amíg komoly kapcsolatba nem lép.

Ha a mostani lakás/házárakat nézem az albérleti díj félrepakolásából 15-20 év alatt talán ki is jön egy önerő. De inkább nem. Erre alapozni hááát.

Álljon össze haverokkal, barátokkal ha már bérelnek a fiatalok. De ahogy és akikkel én néha hazaértem, nem biztos hogy kedvem lett volna vagy pont olyan jó móka lett volna azt a szülői házban intézni. Hogy a szülőknek, tesónak nem lett volna jó móka az meg "hótziher". Erősen rányomta volna a kapcsolatunkra a bélyegét.

Mert rohadt drága az élet!

Egyedül menjen valaki albérletbe? Ha ketten vannak, akkor feleződik a költség, mindjárt kényelmesebb.