A nővérem lánya megismerkedett egy fiúval,akiről ma... (beszélgetős fórum)

A szavaimat átvetted, van sztori is ami mit ad Isten veled is megtörtént miután leírtam.

Amiben szenvedsz annak tuti neve van.

Ja és ki is szokott neki nem tetsző hsz-t töröltetni? Szerinted én, ami bár nem igaz, de látjuk itt is eltűnt az ami csípte a szemed.

Lehet reflektálni! Én már nem fogok. Hogy a lelked megnyugodjon ezt könyveld el valami beteg győzelemként.

Ugyan már!

Nem írtál még sosem olyat, amit érdemes lenne...

Látom tanultál tőlem! Na ezért jár a piros pont!

Csak én beláttam, hogy valamit nem jól tudok, gondolok, szóval van még hova fejlődnöd!

Nem vettem támadásnak.

Nem kértem véleményt senkitől.

Csak rendes voltam, mert válaszoltam egy itteni kérdésre, és a tiedre is.

Valóban semmi jelentősége, ahogy annak sincs, amit más ír itt.

Ne keverj össze magaddal!

Nem kioktattalak, hanem elmondtam, hogy legközelebb ne csinálj magadból tudatlant.;)

Na meg azért, hogy ne tudj félre vezeti senkit.😉

Én meg igen.

Erre írtam, hogy én így élek, más meg máshogy.

Nem kell ápolnia, ezt majd rendezem, ha eljön az ideje. És meg lesz rá a pénzem is. Én jellemzően igyekszem tisztázni a helyzeteket.

Bár tudom, hogy nem fogja azt tenni, amit én kérek, mert annál jobban szeret, mint, hogy egy idegenre bízzon.

Még nem készülök halni. Van férjem is. Van testvérem is, van barátnőm is, nénikéim és még sokan, ha úgy alakulna mégis.

Mond el nekem légy szíves, hogy 55 évesen miért készüljek nyugdíjas otthonba? Jó esetben néhány év múlva elmehetek nyugdíjba a nők 40-el, de ez is még 4-5 év. Ha megszűnik, akkor viszont 10 évem van még az öregségi nyugdíjig, ha csak nem emelik fel. Miért készüljek ilyen otthonba? Tudsz nekem arra elfogadható magyarázatot adni, hogy aktív dolgozóként miért ezzel foglalkozzak?

Ennyi erővel 20 évesen is illene lefoglalni az elfekvőt, hogy ne más ápolja már majd, ha majd 100 évesen nem tudja ellátni magát.

Ha az elkövetkezendő kb. 10 évben beteg leszek, akkor max. elfekvőbe juthatok be, mint nem nyugdíjas...

Egyébként, mint írtam a házunk nem olcsó, és ha kell eladjuk és fizetjük egy részéből azt, amit kell.

Ja, és a hitel. Annyit vettem fel, amennyit kellett és annyit fizettem eddig vissza, amit tudtam. Soha nem itt kéregetek pénzt, hogy rendezzem a soraimat, ugye? Nem is szoktam itt nyafogni, hogy de rossz nekem, ugye? Hitelt sem itt kértem, és azt sem, hogy bárki fizesse ki helyettem. Ez az én magánügyem.

Ha oda jutok, hogy lerobbanok, akkor sem fogok itt kéregetni. Ne aggódjatok. Senkit nem fogok terhelni ezzel, mert a valóvilágban szeretek elintézni mindent;)

Én biztos, hogy nem íratnék mindent a gyerekem nevére. Majd megkapja, ha eljön az ideje.

Tételezzük fel, hogy beteg leszel. Nyilván nem szeretnéd a nyakába varrni magad, senki nem azért szül gyereket, hogy legyen, aki a fenekét törölgesse. De mit teszel pénzzé, ha be szeretnél vonulni idősek házába? Nincs egy háznyi megtakarításod, különben nem vettél volna fel hitelt. Mostantól arra gyűjtesz, mert ilyen ellátóhelyekre bizony egy lakás árát be kell fizetni beugróként.

Jól hangzik az együttélés, de csak addig, míg egészségesek, fiatalosak vagyunk. 60 körül már nem reményteli, hogy minden pénzemet belapátoltam utódom tulajdonába, éppen most van az az idő, amikor gondolni lehet/kell magunkra is.

Tudom, neked mindenről más a fogalmad, de ez engem egy kicsit sem érdekel.

Az a te életed, ez meg az enyém.

Nem, Nem jól tudod!

Ne akarj rajta kapni!

Jelzáloghitel lehet kötött felhasználású (lakásvásárlás, felújítás, stb, ezeket szerződéssel vagy számlákkal kell igazolni), és van szabadfelhasználású.

Személyi hitel/kölcsön, jellemzően szabadfelhasználású.

És vannak még egyéb hitelek.

Nekem más fogalmam van arról, hogy veszek a gyerek nevére valamit.

De mindegy is.

Ez nem is személyi hitelezés. Valóban nem értesz hozzá.

Ez jelzálog hitel.

Mint már írtam, volt egy lakásunk, amiben együtt éltünk. Apa, anya, gyerek.

Volt még egy lakásunk, amibe a fiam akkor költözött volna, amikor akart, de nem akart.

Mind a kettő a fiam nevén volt, mert én mindent úgy veszek, hogy az övé legyen. Nem tudom, hogy mit hozni a jövő, de ne legyen örökösödési problémája (illeték fizetés, ah visszahoznák)

Eladtuk mind a kettőt, mert megbeszéltük, hogy veszünk közösen egy kertesházat.

Hitelre azért volt szükségünk, mert a házat előbb kellett kifizetnem, minthogy minket kifizettek volna.

Így bementünk a bankfiókba és vettünk fel közösen hitelt a házra + volt önrészünk is.

Amikor megkaptuk a lakások árát, beforgattuk a hitelbe.

De még mindig a faim az adós, én meg az adóstárs.

Az adóstársnak nem kell tulajdonosnak lennie, de ha a bank ragaszkodna hozzá, akkor az sem lenne gond.

Ja, és mielőtt azzal jössz, hogy a fiam anyuci pici fia, el is mondom. Igen, ő az én pici fiam, akkor is ha már 34 éves lesz hamarosan. Mindig az lesz, ezen a kapcsolaton semmi nem tud változtatni, mivel én szültem. A férjem is így van ezzel. Neki is a pici fia a gyerekünk.

És igen, sosem élt külön, de rendelkezik önálló és nem rossz fizetéssel, mert 2 éve visszatért az IT-hoz. Tud takarítani, főzni, mosni, vasalni, vásárolni (saját pénzből), teljesen önállóan is képes élni, és azért, mert együtt lakunk (2 külön bejárattal rendelkező családi házban), nem töketlen.

Nem, nem meleg. Van barátnője, akit hamarosan feleségül vesz.

Igen, megtalálta zsák a foltját, mert a barátnője is otthon lakott eddig, mert ő meg anyuci pici lánya.

És bizony, a munkahelyükön egy bankban ismerkedtek meg. Tudom ciki ez is.

Ja, igen, és ha bármi van(külön akarunk lakni, elpatkolunk, stb.), akkor egy most kb. 100 milliós házat tud eladni vagy tudunk eladni.

Még van egy kis meló idén, de ha ez is meg van, akkor olyan 120 milliós Budapesti ingatlan tulajdonosa lesz, de lehet, hogy többet ér. Ezzel nem foglalkozunk.

Igen, a feneke alá toltunk ennyit, mert nem fogom idegeneknek adni azt, amiért mi dolgoztunk meg. Bármennyire is fáj ez bárkinek.

A fiam az adós, én meg az adóstárs;)

Rajtakaptál megint valamin?

Ja mielőtt támadásnak veszed, tényleg nem tudom hogy megy a személyi hitelezés.

Csak én abból indulok ki, hogy ha veszek a gyerekemnek egy ingatlant akkor arra nem nyomok rá hitelt, miközben be is költözök.

Az az én nevemen lenne, én hitelemmel, amit én fizetek, ő pedig használhatja. Ha ráun és költözni akar, akkor pedig nem terhelné őt semmilyen hitel-előélet. Teljes bevételére olyan hitelt kereshetne, amilyet csak szeretne/kapna/törleszteni tudna.

Homályosíts már fel:

"most a közös kétlakásos házunk is az övé"

Akkor hogy vettél rá fel hitelt te?

Tudod!?

Az is baj, ha segít a szülő és az is, hogy ha nem.

Az is baj, hogy valaki szülővel lakik, és az is ha nem.

Itt minden baj, mert nagyon sokan itt irigyek, nincs rendben az életük, ezért mást utálnak, ahelyett, hogy tennének valamit az életükért.

Én arra szavazok, hogy a szülő, ha már vállalt gyereket, akkor azt támogassa azzal, amivel tudja.

Én vettem a gyerekemnek az összes PS-en kívül lakást is, kocsit is és most a közös kétlakásos házunk is az övé. Még vannak terveink, hogy mit veszünk neki.;)

Igen, a segge alá teszek mindent, amire képesek vagyunk. Nem is szomszédra vagy egy idegenre fogom költeni a pénzemet.

Nem azért vállaltam a gyerekemet, hogy kidobjam, amikor ráunok, vagy olyat kényszerítsek rá, amit nem akar. És nem azért dolgozok, hogy gyűjtögessem a pénzemet, aztán temessék majd el velem, vagy odaadjam egy idegennek.

Mindenki dolgozzon meg azért, amit el akar érni, és ne másokat hibáztasson a saját sikertelensége miatt...

Az élettől megkeseredett emberek szoktak mindent is kritizálni.

Én elégedett vagyok az életemmel, mindennel amit eddig elértem,és pár dologra még büszke is vagyok,mert az az én érdemem.

nem hiszem, hogy ezt szégyellni kellene.

Hogy ki milyen családi háttérrel indul az életben, az meg nem rajtunk múlik, hanem gyermekként csak úgy belecsöppenünk.

Természetes, hogy minden anya segíti a porontyát..-)

Még én sem lehetek mindenkinek szimpatikus.-)

Most biztosan jobban érzed magad, egy lekvárosbukta nick mögé bújva leírtad rólam a gondolt véleményed.

Ehhez kell a bátorság, gratula.