A "mai" fiatalok

A történet igaz, a szüleimmel történt meg a kb. 1 hete. Sokat gondolkoztam rajta, megírjam-e egyáltalán, de aztán végül csak rászántam magam.

Egy normál hétköznapi nap volt, már elmúlóban a koronavírus. A nevelőapám még nyugdíj mellett eljár dolgozni, ez így is volt azon a csütörtöki napon is. Utazott a földalattival, nem szokott leülni általában, de most leült, a táskája mellette, a kabátja a kezében, mivel napos nyári idő volt aznap.

Amikor leszállt, a szatyra és a kabátja miatt nem vette észre, hogy a táska ott maradt az ülésen. Beért a munkahelyére és amikor pakolt le, akkor látta, a táska nincs meg, otthagyta az ülésen.

Hirtelen azt sem tudta, mit tegyen ilyen stressz alatt. Hívta Anyukámat és ő pedig mondta neki, mit tegyen. De olyan ideges volt, 70 éves már, nem tudott intézkedni. Így a húgom telefonált a földalatti végállomásokra, nem-e adtak le egy táskát .De hát senki sem talált semmit egyenlőre.

Benne volt a fizetése (amit pont aznap kapott kézbe, mert nem utalnak, hanem a főnök irodájában kell felvenni a pénzt), az iratok, a lakáskulcsa, egyszóval a fél élete a táskában. Nagy volt a riadalom a családban.

Délután egyszer csak csörög Anyukám telefonja, aki éppen a testvérénél volt mesélni a mai történetet. A szomszédasszony hívta, hogy egy fiatalember hozta a táskát, amit a földalattin talált. Anyukám egyből sietett haza, de a fiatalember a táskát átadva a jó cselekedete végeztével távozott. Mire odaért, már nem volt ott, nem várt, csak odaadta táskát a szomszédnak.

Talán egy mindennapi történet ez, de nekem mégsem. Hiszem, hogy jók az emberek és a világ, az élet sokszor engem igazol. Hálásak vagyunk így ismeretlenül ennek a "fiatal srácnak", aki emberségből jelesre vizsgázott. Sok fiatalnak lehet ez akár egy jó példa is.

Ui: A szüleim a zárat azért lecserélték a bejárati ajtón, biztos ami biztos alapon!