A legnagyobb bűn (beszélgetős fórum)
Osho gyönyörűen megfogalmazta, bár sokan még mindig a róla szóló hamis pletykáknak hisznek...
Így fogalmaz:
"Az éberség azt jelenti, hogy bármi történik a jelen pillanatban, teljes tudatossággal történik, azaz jelen vagy. Ha jelen vagy, amikor bekövetkezne a harag, akkor a harag nem tud bekövetkezni. Csak akkor tud bekövetkezni, ha mélyen alszol. Amikor jelen vagy, azonnali átalakulás indul meg a lényedben, mert amikor jelen vagy, s éber vagy, számtalan dolog nem lehetséges. Minden, amit bűnnek neveznek, lehetetlen, ha éber vagy. Vagyis tulajdonképpen csupán egyetlen bűn van, és ez az éberség hiánya."
Attól függ mit gondolok bűnnek, vagy mit követtem el.
Mondjuk nem foglalkoztam a gyerekemmel eleget, megvilágosodik bennem, hogy ez nem jó. Ettől fogva foglalkozom vele. Vagy nem látogattam meg a szüleimet, rendszeresen eljárok hozzá. Kölcsönkértem nem adtam vissza, visszaadom.Rátolattam a szomszéd kocsijára, nem sunnyogom el, betétlapot adok.
Vagy mire gondoltál?
Megválaszoltad a kérdésedet...
A szeretet küldöttei, tehát számukra feladat, hogy "tolerálják" (sőt, a szeretet energiájával átalakítsák, gyógyítsák) mindazt, ami nem jó. Vagyis szeretettel fogadják el, ha pedig ez mégsem sikerül, akkor jön a deviancia.
Milyen igaz. És mennyien hiszik hogy jók attól, mert jópofiznak. És milyen jókat gondolnak róluk mások, mert megfelelnek nekik.
Valóban ettől lenne jó valaki?
:))
Ha bűnösnek érzem magam, nyilván igyekszem jóvátenni, kiköszörülni a csorbát.
De ez egy olyan téma, amiről a végtelenségig lehetne beszélni, eszmét cserélni. Így írásban nem is biztos megtudjuk értetni egymással, ki mire is gondol. Elbeszélünk egymás mellett.
És mi van az indigókkal, például? Ne felejtsük el őket. Ők a szeretet küldöttei, ki gondolná hogy nem tolerálják a sok szemetet itt a földön, gyakran agresszívak, deviánsak, lázadók, harcos természetűek. Ugyanígy az autisták, stb...
Ki gondolná?
Mi erre a válasz?
Mi erre a megoldás?
Mert a fejed a segged felé néz ,nem előre,azért!:))
Oké nem tanultál ,elbuktál ,most már tudod ,hogy hibát követtél el ...dagonyázhatsz hátrafelé ,vajh' miért nem tetted ami helyes,vagy nézhetsz előre is ,és helyrehozhatod,vagy kereshetsz megoldást .
És mi van ha te vagy az a bűnös? Mármint nem lopsz vagy csalsz, hanem csak úgy szimplán "bűnösnek" érzed magad.
Mit csinálsz olyankor?
Egy (vagy több) jó cselekedet még nem jelenti azt, hogy szívből tud szeretni valaki. Számtalan olyan embert ismerek, családot, párokat, akik persze megtesznek egymásnak ezt-azt, de hiába, nincs közöttük valódi, meghitt szeretet, odafordulás...
Aki pedig öngyilkos lesz, az igenis bántja pl. a hozzá közelállókat, a szeretteit is a tettével.
Ne akadj fenn a "bűn " fogalmán ,itt végül is nem tényleges bűnről van szó ,amit mások ellen irányul ,mert a bűn igazából a a btk ...xedik paragrafusa szerint mindig mások ellen irányuló rossz cselekedet ugyibár.
Viszont ha nem tudod elfogadni ,szeretni önmagad azért a legleglegnagyobb "bűn" ,mert evvel valószínűleg letér az ember a saját útjáról ,nagyobb valószínűséggel hoz rossz döntéseket,olykor végzetes hibákat ......bonyolult dolgok ezek...
Általában ez sajna nem igaz.
Az önmagát nem szerető ember türelmetlen, gyakran arrogáns, kritikus, gyakran nélkülözi az empátiát, hajlamos rá, hogy másokon töltse ki a negatív érzéseit, vagy ráakaszkodik másokra és "energiavámpírkodik".
Az alapgondolattal annyiban egyetértek, hogy minden emberi abnormalitás gyökere visszavezethető a nagyfokú szeretethiányra, amely eredményeképp az ember nem tanulja meg önmagát sem szeretni.
Addig nem tudsz szeretni, amíg nem bocsátasz meg.
És többnyire ez a legnagyobb akadály.
Egy bűnöst nem lehet szeretni, amíg meg nem bocsátasz neki.
De mi a megbocsátás?
Lényegében elfogadás, FELTÉTEL NÉLKÜLI ELFOGADÁS.
Úgyis mondhatnánk hogy ALÁZAT (jó és a rossz elfogadása).
Rengeteg szó van erre, de EGY a lényeg.
Mottója: "...vagy/vagyok, mégis szeretlek."
Ő ezt írta.
"Tudjátok, hogy mi a legnagyobb bűn?
Ha nem szereted önmagad."
Ha nem szeretem magam, még tudok mást szeretni. Ha pl.én felajánlom a vesém egy családtagomnak, tudva, hogy esetleg én ebbe bele is halhatok, mondhatják, nem szeretem magam, de ettől még szerethetem a másik embert. Vagy valaki valamiért öngyilkos lesz, önmagát nem szereti, de mégsem bánt másokat.
Az önmagunk nem szeretése, magunk elleni bűn, de nem a legnagyobb bűn....szerintem, aztán lehet ezt csűrni csavarni, okosnak vélt gondolatokkal tűzdelni.
Én már gyárilag így jöttem a világra, hogy ezt tudtam. Ettől nem vagyok kivételesebb, csak nekem ez egy természetes tudás volt. Zsigeri.
A szellem mindig küldte az üzeneteket, nem tudtam nem figyelembe venni.
Mindig ezt súgta: ÖNMAGAM
Ezt éreztem a leglényegesebbnek.
(Aki érti, az tudni fogja mire gondolok...)
A megvilágosodás szimbóluma a DÉLI NAP. A déli nap a legerősebb, önmaga forrása, saját fényében, melegében sütkérezik, mégis jut belőle mindenkinek.
A bölcsek ezért használnak példázatokat, hasonlatokat, mert a szelleminek van egy fizikai leképeződése is. A szellem nap természetű.
Így ír Sri Chinmoy a megvilágosodott tudatállapotról:
"A Tudó és a Tudott eggyé váltak. Minden nyugodt. Itt egy legteljesebben isteni, mindent átható önszerető eksztázist élsz át. Te leszel az öröm tárgya, te leszel az, aki örül, és te válsz magává az örömmé."
/Sri Chinmoy - Az Isten-élet csúcsai: szamádhi és sziddhi/
Ez logikus, mindenki tudja, amint megfoganunk, meg is halunk egyszer.
viszont nem mindegy mikor és hogyan. Ha megölnek valakit, megszűnik élni, de nem a normális életfolyamat. És köze nincs hozzá, hogy szeretem magam, vagy sem.