A kövér szó nem egyenlő az undorítóval (beszélgetős fórum)

wow!!!

csak most olvastam, de sztem totál igaza van!!!

72kg vagyok a 65 cenetimhez, és tehénnek érzem magam, (vannak időszakok amikor meg bombázónak, de ez a ritkább) és egyfolytában diétázom.

nagyon irigylem azokat a nőket akik tudják magukat nagyon szeretni és a cikk irója ilyen volt, remélem nem vetítés.

Ne vedd magadra, de ebből nekem egyből azok jutottak eszembe, akik mindent képesek összehordani, csakhogy kibúvókat keressenek a sportra. Tényleg ne vedd magadra, de nekem ez a hsz ezt sugallta. Amikor nincs idejük, nincs pénzük, nincs ez, nincs az, h mozogjanak, ezért nem teszik és ezzel a gondolattal teljesen nyugodt szívvel hajtják minden este álomra a fejüket, mert hát ha akarnák, akkor se tudnának erre pénzt, időt, bármit fordítani. Ezzel meg vagy magyarázva minden, lelki béke, stb.

A pénz mint kifogás amúgy nagyon átlátszó az én véleményem szerint. Olyan drága lenne az embernek letölteni (venni) egy fitnessz dvd-t, amire otthon ugrál heti 1-2-3x? Vagy olyan drága felhúzni az edzőcipőt és futni, kocogni picit? A pénz nem lehet kifogás, mert 0-ból össze lehet hozni igen aktív zsírégető vagy alakformáló sportot. Akarat kell és elhatározás. De persze könnyebb azt mondani, h nincs pénz, meg ez drága, blablabla.

Az időre meg annyit, h sok ember az ilyen IQ-műsorokra áldoz napi x percet, órát, vagy a kedvenc sorozataira vagy éppen a szintén nagyon "tudományos, hasznos" szennylapokra. Azokra sokaknak van idejük, de h napi 20 percet megmozduljanak, arra nincs. Nem is kell naponta, heti 3 is már hatalmas előrelépés lenne. 2 naponta 20 perc..ez olyan sok? Ne mááár :)

Legyen egyenes önmagával szemben is az ember és vallja be, h lusta, punktum.

A frizura, szép ruha nem tudom h keveredett ide, de azzal egyetértek, h ezek valóban költségesek. A sport nem az...vagyis lehet olyat is űzni, de mint írtam, tök ingyen is ki tudsz jönni belőle. Akarat :)

Jujjj, nekem is van egy ilyen kolléganőm... kicsit duci, nagyon formátlan (mert duciban is lehet valaki formás) és csúnyácska is, de mosolyog egész nap és árad belőle a szeretet, a boldogság, az elégedettség.... szintén a 3. férjét fogyasztja, és mind a három pasi külsőleg klasszisokkal jobb mint ő. De imádom a csajt! :)

Szóval, a boldogság valóban nem a külsőnktől függ.... hanem többek közt egyfajta adottság is azt hiszem a boldogságra, szeretetre való képesség. :)

Hát itt is az a helyzet,hogy minden oldalról találkozhatunk túlzásokkal.

Vannak nők,akiknek az egészség a fő tevékenységük,és ez minden elé kerül.Ez márpedig nem egészséges.

És a cikkíró is ezért ragadott tollat,mert úgy látja( velem együtt),hogy sokan, sok időt,energiát fordítanak arra,hogy fizikailag ,testileg tökéletesek legyenek.

Ha nem tökéletesek,elégedettlenek,és boldogtalanok.

Erre szeretett volna a maga módján rávilágítani.

Amit írtam csak azt volt hivatott bemutatni,hogy bizony minden nézőpont kérdése!

Szerintem sokan azért akadtak ki, mert vannak akik mentségeket keresnek arra, amiért túlsúlyosak.

Ami önmagában nem baj, csak akkor, ha már túllépi azt a határt amikor már árt vele az egészségének.

Mert ne magyarázza már be nekem senki, hogyha egy nő pl. 140 kg, akkor az csak esztétikailag "gond".

Persze, hogy nem ettől függ szereti-e a férje, stb...!

Nem erről van szó! Hanem arról, hogy a túlsúly árt a szervezetnek.

Én lehet bunkó, morbid vagyok viszont nem csalnám meg a párom.. angyalom :) és engem így szeretnek :)

És igen. ilyen tündérien morbid leszek akkor is. Apámtól örököltem aki rosszindulatú hólyagdaganatos 2 éve. és 2-es típusú cukorbeteg lett a betegség miatt.. Poénkodunk rajta nem is kissé morbidul.

A nagyanyámat karácsony másnapján találtam holtan a lakásában akit mint kiderült valószínűleg a túlsúlya vitt el, infarktus, májzsírosodás, érelmeszesedés..

szóval igen. legyetek k..ott boldogok a túlsúlyotokkal.

ágyő

Na ha jól olvastam én mostan polgárpukkasztottam.

Bunkó vagyok? igen az. alaptermészetem. buta? hm. aki egy kicsit is ismer (bár ez itt nem jellemző :P ) tudja hogy véletlenül sem vagyok az.

Ha kicsit morbidabban, feketébben látom a dolgokat az egy dolog.

A statisztikák meg engem igazolnak. bár ahogy a jó öreg Churchill bácsi mondta volt: "Csak annak a statisztikának hiszek amit magam hamisítottam :)

Bocs ha megbántottam valakit. Allah adja hogy 100 évig éljetek de úgy hogy ne bánjátok meg azt amit most tesztek a testetekkel.

Mindenki időzített bomba és jah lehet én döglöm meg hamarabb akkor mi van? ezt osztotta a gép. :)

itt a pont. Valaki teljesen megértette az irományomat.

köszönöm

Ez amúgy annyira tipikus.

Ha valaki nem képes a családjára,gyerekére önös érdekei ( lustaság vagy bármi) miatt kellő időt szánni,egyből negatívan tünteti fel azt,aki erre hivatkozva inkább háttérbe szorítja saját magát.

Sőt le is f*kázza rendszeresen,negatívan tüntetve fel azt aki képes lemondani sportról, szép ruhákról,frizuráról,a családja érdekében.

Mert ugye ez mind idő,és nem utolsó sorban pénz is.

És mégis boldognak meri mondani magát az a loncsos piszok.

Ugye fordítva is megállja helyét a hozzászólásod?

Ez nem semmi! És mikor van vége a napodnak?

Na ez az energia pl. biztos, hogy a sportnak köszönhető. :)

Sziasztok!

Igen, van igazságod, de nem értek teljesen egyet. a 110 kg már messze nem "telt", hanem inkább már kövér... Sajnos én sem a vékonyak közé tartozom. :(

Neked is igazad van! - én mégis hiszem, hogy a cikkíró valóban boldog ducin is. Nem kell hozzá más, csak hogy elfogadja önmagát, hogy szeressék és viszontszerethessen.

Bevallom, nekem ez utóbbi kettő megvan, de én kövéren szintén azok közé tartozom, akik egy ideje állandó fogyókúrában vannak, aztán újra és újra elcsúsznak azon a bizonyos banánhéjon.

Voltam soványka is. Életem legnagyobb részében. Fura, mert akkor meg azért csúfoltak... érdekesek az emberek.

Na, mindenesetre a fogyókúrát folytatom - AZ EGÉSZSÉGEM MIATT ÉS MERT SZERETNÉM LÁTNI A LÁNYOM ÉS AZ UNOKÁIM FELNŐNI.

A leírtak ellenére hiszem, hogy valaki tud kövéren is kiegyensúlyozott és boldog lenni, mint ahogy sok normál testalkatú ember lehet végtelenül depressziós, szomorú, kiégett - sokszor van is miért, de tényleg nem kell általánosítani.

Minden hozzászólásban van - szerintem, ismétlem szerintem - igazság. Szerintem is érezheti magát jól az, aki kövér. De......ha volt valaki nemkövér annak van hasonlítási alapja. Én voltam....és sokkal jobban érzem magam akkor, ha "elfogadott" súlyban vagyok. Mert kövéren is boldog voltam kivéve ha ...és hát ebből elég sok van: ha nem kellett ruhát vennem magamnak (szeretek csinosan öltözködni, és habár azt kövéren is lehet, de egy csomó mindenről le kell mondani, mert nem áll jól), kivéve ha nem kellett levetkőzni, kivéve ha nem strandon vagy (imádom a vizet, inni is és benne lenni is), és hát láttam a legyintő kezeket is a hátam mögött (neked úgyis mindegy!)- és most hirtelen ennyi jut eszembe, de ha jobban törném a fejem, biztos lenne még sok sok sok kivétel. És akkor még nem beszéltem az egészségügyi problémákról: betöltöttem a 40-et és csőstül jöttek. Lement a 35 kiló, nem szűnt meg minden probléma, de legalább nem fogja senki sem arra (pl. orvos) hát igen a túlsúly miatt....... Szóval lehet ellenezni egy fogyókúrát azzal, hogy én így is jól érzem magam, a párom így is szeret (engem is szeretett!), de akkor is inkább fogyipárti vagyok. Ha megküzdesz magaddal, utána mérhetetlen jó érzés tölt el, hogy megcsináltam, erőt és bizalmat ad más dolgokban is (hát ha le tudtam fogyni, akkor ez miért ne menne!? felkiáltással). Abban is igazat vélek felfedezni, fogyizni nem túl happy érzés, és szerintem mindenképp együtt jár sanyargatással, mert egy csomó mindenről le kell mondani. Ráadásul én ilyen is vagyok, ha valamibe belekezdek....az kitölti az életem minden percét. De mint minden mást az életben, csak úgy szabad csinálni, hogy teljes bedobással. Ha könnyű lenne lefogyni, akkor nem hagyna mély nyomot és nem igyekezné(n)k azt megtartani, hisz majd jövőre újból lemegy, minden megerőltetés nélkül.

Csak ennyit akartam mondani....

Nem tehetek róla...ez úgy jön :)

Mert én is voltam tunya (igaz, sose voltam túlsúlyos), és tudom, milyen az, mikor az ember mozog, és amikor nem. Mivel tapasztalom a rendszeres sport nyújtotta pozitívumokat, így önkéntelenül is bevillan az, h a látott túlsúlyos mennyi mindentől fosztja meg a szervezetét.

No, akkor részemről:

Örülök, hogy megírtam ezt a cikket.

Volt aki egyet értett velem, pufibb és sovibb is.

Volt aki nem , úgyszintén volt pufibb is volt sovibb is.

Volt aki abszolúte kötözködni tévedt be erre.

Akár arccal, arc nélkül, vagy új reggel.

Volt aki megpróbált megsérteni a férjemmel, hogy nem szeret, vagy épp, hogy a fiam hamar eltemet...

Volt olyan is aki felhozta, hogy antidepit szedtem, jelzem a szülés utáni depresszió miatt...

Volt aki kételkedik, s meg akar győzni, hogy én jelen állásban boldog vagyok, lehetek...

Én az vagyok, teljes az életem,mindenem megvan amire vágyom, s ez így jó, mégha több is vagyok mint 100kg, s csak a férjem szemébe vagyok esetleg ízig vérig NŐ

Egyet tudok, most innen elköszönök, mert látom,hgoy egyre több az aki megpróbálja a másikat megbántani, kötözködni..

Ez már nem az én asztalom.

Aki akar az megkeres privátban, szívesen beszélgetek vele, erről a témáról, vagy bármi másról, de az hogy valakik egymást pocskondiázzák, abból én nem kérek.

Legyen szép napotok, s mindenki legyen azzal boldog amivel akar vagy épp tud.

Sziasztok

:)) ... nekem ilyen eszembe se jut. Mondjuk - már írtam előbb - egyszer a vonaton egy nagyon csúnya kövér nő (tényleg csúnya volt), tömte szendvicsekkel a kb. 120 kg-s 15 éves forma fiát... nah, ott a fiút sajnáltam.

Nekem amúgy nem zavarja a szemem, ha valaki teltebb, anyum is az, és vigyorog és élvezi az életet ezerrel... éééés booooldog, nagyon! (De nálunk ez amúgy családi vonás, mi egy boldogságos család vagyunk genetikailag. :)))