A férjem és a fiam harca (beszélgetős fórum)

Nagyon nagyon egyet értek OliviaAnnával.

Egyébként Te anya vagy?

Csak mert ha igen,akkor hogyan írhatsz ilyet,hogy boldog lehetne azzal a tudattal egy anya,ha tudja a gyereke rossz úton jár és nem segít neki,eltaszítja magától???Én nem tudnék így boldog lenni,a leírtak fényébe pedig ezzel a pasival semmilyen körülmények között sem.Joggal haragsziki a gyerek rá!!!

És minden jó anyának elsősorban a gyereke mellett a helye,mellette kell kiállnia,felelős Érte!Azért is,hogy ez a gyerek ilyen lett!!Bocsánat nem megbántani akarom a fórum indítót,de ennek a gyereknek bizony nem volt rózsás gyerekkora.Mégis milyenné lett volna??Az apja verte az anyját,már ebbe született,akkor anyuka végre megszabadult,erre összeszedett egy hasonszőrűt....

És végül tudod mit,ha az életem menne rá,a gyerekeim akkor is a legfontosabbak,hogy belőlük tisztességes embert faragjak.Fontosabbak mint a házasság(pláne egy ilyen alakkal)vagy én magam...

Bocsáss meg Sólyom, te elolvastad a fórumindító történetét vagy csak bekapcsolódtál a beszélgetésbe? "Az első házasságom maga volt a pokol, az utolsó csepp az volt a pohárban, hogy úgy megvert, hogy 1 hétig voltam kómában, élet-halál között." Okos tanács vajon azt szorgalmazni, hogy a fiú vegye fel ezzel az emberrel a kapcsolatot?? Jó hatással lenne rá...

Azt írod "maskulönben ramesz Te es a hazassagod". Ez vicces, mert szerintem a házassága már "ráment" a férj szexpartner kereséseire. Isteni szerencse, hogy a terhesen átélt stressztől nem lett baja a kislánynak. "Költözzön el es kezdje elni a sajat eletet"?? Nyilvánvaló, hogy a fiú későn érő, problémásabb az átlagnál, de az átlaga 4.5, azaz képes magát megemberelni, küzdeni, változni. Éppen támogatásra van szüksége, pláne, hogy a nevelőapja nem adja meg neki. Ja és még egy dolog: a fórumindító azt írja férjéről, hogy jó apa. A híres családterapeuta Robn Skynner könyvében olvastam: ki a jó anya? Aki szereti a férjét - és fordítva. Nos, itt nyilvánvalóan nem beszélhetünk jó apáról. Biztosan megtalálod majd a boldogságot és fiad is jó útra tér, ha megszabadítod magatokat "a problémától".

Az biztos hogy , valamit kene tenned , maskulönben ramesz Te es a hazassagod is !

Es hat vegsösoron megerdemled a boldogsagot,nyugodalmas eletet ! A gyerek vagy elfogad a nevelesi modszereddel , paroddal egyutt , vagy pedig költözzön el es kezdje elni a sajat eletet ! De , semmi esetre sem avatkozzon a Te eletedbe !

Mas szulö mar regen kilökte volna , minden teketoria nelkul.

Nezd itt a hoxa-n csak ilyen ,olyan tanacsot,velemenyt kaphat az ember de , szerintem többet nem igen kapnal 1-ugynevezett tanacsadotol sem !

Abbol amiket leirtal , a fiaddal nagyon sok a gond es mindeg is sok baj volt vele ! Mindeg kihuztad a csavabol,raadasul anyukad,növered megnehezitik azt ami mar ugy is nehez neked ? Valami felelösseg erzet kell hogy legyen az edesapjaban IS ! ? Mindenesetre 1-hatarozott beszelgetest megerne , szerintem mert akinek a lelkiismereteröl beszelhetnenk az NEM a tied , hanem a gyerek apjae !

Es hat Te mar regen tulleptel a megengedett hataron , ha nem tetszik a fiunak a Te eleted,nevelesi modszered stb akkor barmikor elköltözhet , vegsösoron esti tagozaton is lehet tanulni !

A fiunak van edesapja valamit csak kitudsz preselni töle ? Ha anyukad es a növered penzeli a gyereket , esetleg bentlakasos iskolat,alberletet is hajlandok kifizetni ?

En ugy latom az olvasottakbol hogy a legnagyobb problema a Te hazassagodban ez a fiu ! NAGYON SOK MINDENT TETTEL ERTE ! Mas szulö mar kitette volna a szuret regen.

En nem igy hataroznek a Te helyedben !

A fiunak keresnek egy alberletet vagy bentlakasos iskolat ! Aztan megprobalnek boldog lenni a kislanyommal es a ferjemmel :)

Nem lenne 1-megoldas hogy , esetleg a fiad anyukadhoz vagy a növeredhez költözne 1-idöre ? ! Tudom hogy a legtöbb csaladban a penz es a gyerekneveles a legjobb veszekedesi tema ! Viszont tulsagossan beleszolnak a Te nevelesi dolgaidba , ilyenforman atvehetnek a felelösseget is , amivel per-pillanat vegre neked is segitenenek !

Amig a gyerek anyagilag es egyebkent is fugg a szulötöl ,addig kötelessege szot fogadni ! Akarhogy is van azert en fölvennem a gyerek verszerinti apjaval is a kapcsolatot ! Amit irsz a gyerekröl az olyan problemas hogy , az a csoda hogy a mostani ferjed meg mindeg veled van ! ?

Nem lehet csodálkozni azon, hogy elfáradtál. Az én anyám se úszta meg könnyebben, alkoholista lett. Évekig tartott, míg bevallottam magamnak, évekig, míg segíteni próbáltam, majd rá kellett jönnöm, ha a fejem tetejére állok, akkor se tudok segíteni. És azért nem mert nem engedi, ugyanis ez az ő "búvóhelye" a problémák elől.

Az elején azért szögeztem le, hogy anya vagyok és mindent megtennék a gyerekemért, mert gondoltam, hogy 90%-a azt válaszolja majd, hogy a gyerekét választaná. Igen, míg kicsi, addig mindenképp. De egy felnőtt fiúnál, aki mindig is problémás volt el kell azon gondolkozni, hogy megéri-e. Hisz nem vele fogod, vagy szeretnéd leélni az életed. És jobbik esetben benő a feje lágya, bármikor családot alapíthat. És akkor maradsz egyedül azon morfondírozva, hogy jól tetted-e. Nyilván ehhez tisztázni kell azt is, hogy a férjeddel megmenthető-e a kapcsolatotok.

De abban biztos vagyok, ha apám nem édesapja az öcsémnek, semmi esélye nem lett volna ilyen életet élni.

Szia!

A fórum címet olvasva,gondoltam rákattintok,mert nálunk se mindig jönnek ki jól a fiuk.....

De elképedtem történeteden,én így nem tudnék élni....de nem akarom osztani az észt,mert nem vagy könnyű helyzetben,úgy gondolom,3 gyereket nevelsz....mert igen is gyerekes ahogy a párod viszonyul a fiadhoz!

Én egy percig se gondolkodnék....a gyerekemet választanám,mielőtt még mindenki rá megy erre a pokoli családi életre!

A fiadnak csak akkor van esélye a változásra pozitív irányba,ha látja h te mellette döntöttél!

Kívánom h tudd meghozni a helyes döntést....mert mint mindenkinek,neked is jár a boldogság!

A legnagyobb problema szerintem az hogy , nem tudsz meglenni gyogyszerek nelkul ! Mindenkeppen magadat kellene rendbe hoznod elöször !

Szerintem egy gyereknek semmi köze a szulö eletehez ! Ezt en a gyerek tudomasara hoznam.

Mint irod a fiad allandoan problemas volt , ez nagyon nehez allapot de , esetleg a verszerinti edesapja be tudna segiteni a nevelesbe ha,beszelnel vele ? !

Hogy , hogyan döntesz a ferjeddel kapcsolatban azt neked kell felulvizsgalnod,merlegelned mert csak Te tudod egyedul hogy ,megeri-e es hogy mennyit er szamodra ez a kapcsolat ?

A véleményeddel 100%-ig egyetértek.Ezt a helyzetet csak így lehet kezelni.

Niért néz valaki egy 18 éves fiatalt gyereknek?Mindenki arról beszél, hogy manapság milyen korán érnek a fiatalok (ez egyébként így is van), akkor vállalja a felelősséget a tettei iránt.Kemény feltételeket kell szabni.Ha nem teljesít, akkor el lehet menni, és meg lehet próbálni az önálló életet. Nem könyörögni, vagy tutujgatni, hanem kőkeményen tartani magad az elhatározáshoz.

A férjeddel,hogy mi legyen azt elsősorban Neked kell eldöntened.De ahol nincs bizalom, ott megette a fene az egészet.Kezd új életet.Fiatal vagy, NE tedd magad tönkre!!Ha olyan jó apa, mint írtad, akkor el tudja majd vinni heti többször is magához a kislányt, aki így nem fog apahiányban szenvedni.

Értem. Még így is azt mondom, neked kellene a fiaddal beszélni valahogy.

Nem irigyellek és úgy látom, nagyon egyedül vagy a problémáddal.

Nem emlékszem pontosan az édesanyáddal való viszonyodról írtál-e, de itt kicsivel lejjebb azt írod, pumpolja a fiadat pénzzel, vele nem tudod megbeszélni, hogy átmenetileg a fiad nála legyen?

Nem a problémák lerázása ez, de nagyon úgy néz ki, az volna a legelső teendő, hogy te fellélegezz egy kicsit és világosan tudj gondolkodni. Sok rajtad a teher.

A fiad hogy tudta meg, hogy a férjed csetel más nőkkel?

Azt gondolom nem szerencsés az ilyesmibe a gyereket beavatni, hogy várod el, hogy a gyerek hallgasson a nevelőapjára, ha nem tud felnézni rá? Márpedig nem tud felnézni rá, hiszen egy 18 éves még nem érti, hogy apu és anyu között lehetnek problémák. Még saját apja ellen szót emel a gyerek az anyja érdekében, nem hogy egy nála csupán 12 évvel idősebb nevelőapa ellen, aki neki nem apakép, nem tekintély.

Szerintem első körben te ülj le a fiaddal, nem a férjednek, hanem neked van vele megbeszélnivalód, meg kellene vele értetned (szelíden!), hogy te sem utálod férjedet (hiszen vele vagy azóta is), ő sem teheti. Nem tartozik rá kettőtök szexualitása, sem annak harmóniája, sem annak válsága. Ha felnő majd megérti, hogy a dolgok nem feketék és fehérek.

Még az jutott eszembe, hogy ha te sem tudsz megbocsátani, akkor a fiadtól hogyan várod el?

A keserű légkör érződik, ha pedig veszekedések is vannak, akkor egyértelmű, hová húz a fiad szíve a vitában.

Az én öcsém ugyanezt hajtogatja a saját apjáról, holott még a mai napig is belőle él. Nélküle éhen halna. Apám az,aki igazodik hozzá, aki mindent elnéz. Ennek persze van ára. A kisebbik öcsém 17 évesen elköltözött otthonról, holott középiskolába jár. Sőt, 14-15 évesen én neveltem, csak egy idő után túl sok volt neki az a 100 km-es távolság.

Jó tanácsot nem lehet adni, de azt elmondom én mit tennék.

Mindenképp feltételekhez kötnék mindent. Minden következő lépésüket. Nem tudom most a fiad iskolába jár-e. Ha igen, amennyiben elcseszi, mehet itthonról még akkor is ha nem gondolod komolyan csak a szándék legyen erős! Mindezt persze szárazon és hidegen kell közölni. Amennyiben képes ő is változni, akkor megadsz neki mindent, amit eddig is, ellenkező esetben semmit. Ha lopni próbál, ha bajba kerül, ugyanez a helyzet. Így nincs az, hogy nem adsz neki esélyt, de másfajta beszélgetést feleslegesnek tartok.

Azt nem tudom, hogy a férjeddel mik a szándékait. Nekem úgy volt, hogy nem lehet gyerekem, ennek ellenére egy viszonylag fiatal kapcsolatban spontán terhes lettem. Nem gondolkoztam azon megtartsam-e. Apuka is ragaszkodott hozzá, így megpróbáltuk együtt, de 5 hónapos terhes voltam mikor világossá vált, hogy nem vele fogom leélni az életem. De úgy voltam vele, hogy az ő gyereke, jogom van-e elszakítani tőle!? Ez a lányom 2,5 éves korára odáig fajult, hogy nem érdekelt van-e jogom hozzá, csak azt tudtam, hogy nem vagyok képes vele élni. Csak a gyerek nem tarthat össze egy kapcsolatot. Ha te nem vagy képes ilyen életre, akkor lépni kell, hisz a gyereked nem egy roncsot akar látni, aki megtartotta a férjét, hanem egy egészséges anyát, nőt, akiben bízhat, akiben kapaszkodhat és akire felnézhet.

De minden próbálkozás hasztalan addig, amíg neked nincs sziklaszilárd elhatározásod.

A fiad felnőtt, nem pátyolgatni kell, hanem lassan önállóságra nevelni, szoktatni. A legnagyobb szüksége rád a kislányodnak van, akinek a véleményét sajnos még nem tudod kikérni.

Egyébként könnyű azt mondani, hogy a férjed tudta mibe vágja a fejszét, csakhogy gondolom se ő, se te nem tudtákok valójában milyen nehéz is lesz.

Azt pedig ne gondold, hogy a 3,5 éves lányod nem vesz észre ebből semmit. Nekem 2,5 volt a lányom, amikor elhagytam az apját, akit a sok távollét miatt alig ismert. Mégis nagyon mély nyomokat hagyott benne. Nem is a költözés és az új kapcsolat, hanem a tettei, amik másfél évig érlelődtek benne, mire rákérdezett.

Először is, le szeretném szögezni, hogy anya vagyok és igen, én is mindent megteszek a gyerekemért. Csakhogy egy olyan családban nőttem fel 4 testvér között, ahol az öcsém bármit megtehetett, otthonról lopások először csak fagyira, ahelyett,hogy kért volna, majd idősebb korában kábítószerre, betörések, rongálások... tipikusan az az eset, aki mindig rosszkor volt rossz időben, így az egyik barátján szárad egy öreg bácsi élete is, amit végül balesetnek minősítettek, lényeg, hogy nekünk is tetemes ügyvédi költségünkbe került. Minden iskolát otthagyott. Volt, hogy egy év alatt négyet! A házunktól 100 m lévő iskolába nehezebben jutott be, mint a 10 km lévő haverjához. A szüleim úgy voltak vele, hogy nehezen kezelhető gyerek, de mindent meg kell adni neki, hogy jól érezze magát és akkor talán megváltozik. Én 14 éves korom óta dolgozom iskola mellett. Van két szakmám, jó állásom, és közel 100 km-re "menekültem" a családomtól, ahol a ma közel 30 éves öcsém még mindig ott él a szüleim nyakán, nem dolgozik, mert minimálbérért nem megy el sehová, a cigi, pia, buli még mindig kell, amit még mindig a szüleim teremtenek elő és szép lassan bele is rokkannak. Ígéretből már tele van a padlás. Ha ekkor ez és ez történik, akkor minden jobb lesz... majd elmegyek ide és ide dolgozni. Csakhogy az élet nem áll meg.

Ilyen esetben szerintem nem feltétlenül kell mindig fogni a gyerekünk kezét, mert soha nem fog önállósodni. Mikor már a sokadik iskoláját fogyasztotta azt mondtam a szüleimnek, hogy egy dolgot tehettek vele, kidobjátok az óceán közepén és ússzon haza ahogy tud! Mert ha mindig a kezét fogjátok soha nem lesz képes egyedül önálló életre. Persze én voltam az ostoba, mert szerintük a változások csak rosszat szülhetnek. Pedig erre én vagyok az ellenpélda.

Néha még felbosszantom magam rajta, mert tudom, hogy több milliós adósága van és így azt is a szüleim fizetik. De úgy gondolom, ha annak idején képesek elengedi a kezét és saját önálló életre ösztönözni, nevelni, akkor most egyikőjük se itt tart.

A férjeddel tényleg le kell ülnöd megbeszélni, de úgy gondolom, hogy minkét férfi hordoz magában annyi sérülést egymás miatt, hogy ezt lesz a legnehezebb helyre hozni.

Nem. éS AtE, MINT A FÉRJ, LENYELNÉD, HOGY A NEVELT FIADF ELLOPTA ANYÁD ÉKSZEREIT, OTTHONRÓL A MOBILOKAT, ÖSSZETÖRTE AZ AUTÓT? Hogy minden iskolábl kirakják, és ezzel mindenhol szégyenbe hozza, hogy a Rendőrség házkutatni ját, hogy súlyos testi sértésért kapott 1 évet?

bocsi a nagybetűkért.