A férjem és a fiam harca (beszélgetős fórum)

A férjed pedig csatázik vele ahelyett, hogy segítene neki. Pedig neki is része van abban, hogy ilyen. . . .

Ez nagyon igazzzzzzzzzz

Itt meg az van, hogy lehet, hogy a kislányod apa nélkül, de mi van veled? Mi van a Te életeddel?

Tudom, hogy nem ugyanaz, de ha valóban jó apa, akkor sokat tudja látogatni, elvinni, és anyagilag is támogatni.

Én akkor is a gyerekeimet tartanám a fontosabbnak...

Jó apja a lányodnak????Biztos ez???Akkor miért tette amit tett??Hogyan lehetne egy ilyen aljas ember jó apa???Majd amikor a lányod felfogja mit művelt veled,akkor Ő is megutálja érte....És felelőtlennek fog tartani,hogy egy ilyen pasi fontosabb neked mint a gyerekeid.Én a fiadnak szavaznék bizalmat helyedben!Van oka gyűlölni a mostohát...Ilyen légkörben a fiad élete végleg tönkre mehet.Ha eljutnátok addig,hogy tudtok érdemben beszélgetni egymással,talán rá tudnád venni,hogy szakember segítségét elfogadja.A Te lelkiismereted nyugodt tudna lenni,ha tönkre végleg menne a gyereked élete,mert csinálna valami nagy baromságot??

A férjed pedig csatázik vele ahelyett,hogy segítene neki.Pedig neki is része van abban,hogy ilyen....

Anyagilag nem tudom mi lenne, ha elválnék, de ne a gázszámla kössön össze bennünket. Igen, bármit mondok neki, mármint a fiamnak, minden olaj a tűre, és mindenre az a válasz, törödj a kurvázós férjeddel, aki mindig átvág.

A szivem szakad meg, ha arra gondolok, hogy a kislányom majd mindig az apját fogja keresni, mivel imádja az apját, és a férjem nagyon jó apja akislánynak, ezen a téren le a kalapot előtte.

Szia!

Nálunk nagyban hasonló volt a helyzet, de én ezt gyerekként éltem meg.

Annyiban volt más, hogy apám nem nőzött, hanem ivott. Nekem, mint a fiadnak, a nagypapám volt az apám. Utólag visszagondolva nagyon nehéz gyerek voltam. Nem hallgattam senkire, nem érdekelt senki véleménye. Nem volt aki fegyelmezzen. Mikor benőtt a fejem lágy 180fokot fordultam, én lettem az édesanyám támasza.

Nem akart válni az apámtól. Az öcsém kicsi volt és nem igazán fogta fel mi is történik, mire érthette volna, addigra apám meghalt, de így legalább benne pozitív kép él róla.

Tudom, hogy ha még élne, akkor együtt lennének és anyum még mindig nem vált volna el tőle.

Most ott állsz két tűz között, ahogyan nálunk is volt. Egy rossz házasság, aminek talán nálatok sincs jövője és egy problémás gyerek. Én is mindig harcoltam apámmal. Nagyon megsínylettem ezeket az éveket. Biztosan jobb lett volna ha elválnak, mert nem kellett volna ennyi mindenen keresztül mennem és az anyum is új életet tudott volna kezdeni.

Nem tudom hogy anyagilag van-e lehetőség arra, hogy külön menj a gyerekekkel, ha nem tudjátok megbeszélni a dolgaitokat, viszont akkor még mindig ott marad a fiad, akivel el sem tudom képzelni mit lehet kezdeni, mert tudom, hogy velem sem lehetett volna semmit, mert a beszéd csal olaj volt a tűzre. Igazából nevelni már nem lehet, elindult egy úton, már önálló akarata van. Talán az idő meghozza a változást, de addig még kemény évek jönnek számodra.

Én pl. akkor változtam meg, amikor szerelem jött az életembe. Teljesen megkomolyodtam, mert amúgy nem lett volna jövője a kapcsolatunknak és én nagyon akartam. Talán ha a fiadnak is jön egy lány.

Ez nehéz helyzet. Először is beszéld rá a fiadat, hogy menjen el egy pszichiáterhez, kezeltesse magát, mert szüksége van rá. A férjeddel pedig üljetek le megbeszélni, van e jövője ennek a házasságnak. Ha akarja még, akkor tegyen érte. Akkor viselkedjen férjhez és apához méltón. Ha már ebben sem biztos, akkor talán jobb a válás.

Ha ezek rendbe jönnének, akkor még a fiad és a férjed kapcsolatát kellene normalizálnotok-de a pszichiáter ebben is segíthet.

Hát ezek csak tanácsok, de valamit mindenképp változtatnotok kell-ezt te is érzed.

Mondd,miért nem válsz el??

Ez a pasi nem érdemel meg téged ez egyértelmű.A gyereked viszont mindig a gyereked marad!!!

Nehéz életed volt van,ezért ne pazarold feleslegesen az energiádat.A fiadon próbálj segíteni,mert Ő is áldozat!Nem kértél sosem szak szerű segítséget a neveléséhez?A férjed tudta kivel köti össze az életét,felelősséget vállalt ezzel a házassággal nem csak érted és a közös gyereketekért,de a fiadért is!!!Hát megbukott minden téren.Nagyon sajnállak,mert gondolom haragszol is a fiadra,de szereted is.Szörnyű lehet egy anyának ez a tudat,hogy a gyereke rossz úton jár.De Te vagy az egyetlen aki segíthet rajta,mert nálad őszintébben nem szeretheti senki.

Nehogy azt hidd a 3,5 éves semmit nem fog fel a helyzetetekből!!Addig lépj amíg Őt is nem viseli meg ez annyira mint a fiadat.

Sok szerencsét neked.

Most leírtad, hogy mi a baj a gyerekkel, és mi a férjeddel, meg kettejük kapcsolatát, amibe te szép lassan tönkremész... De mi van VELED? Neked mi lenne jó? Szereted még a férjedet ezek után, amiket írsz róla? Vele akarsz élni továbbra is? Elfogadod úgy, ahogy van? És ez csak azért van, mert nem akarsz egyedül maradni, vagy az anyagi biztonság miatt? Vagy még ragaszkodsz hozzá? Ilyen háttérrel a lányodnak/lányoddal sem lesz könnyű... Most még kicsi, de tudom, hogy mennyi hülyeséget képes elkövetni egy lány is, akkor is, ha odafigyelő, nyugodt család van mögötte, ha meg Te nem vagy elég stabil, nem tudsz eleget törődni vele...

Gondold át, mit szeretnél! Itt nem a fiad és a férjed kapcsolata a legnagyobb probléma, szerintem.

Hűűű...:( Nem egyszerű, az életed...Sajnálom...Nem lehetne vhogy kezeltetni a fiadat?Igaz már nagykorú,gondolom nincs beleszólásod.

a férjednek megbocsájtottál?Én nem biztos, hogy le tudnám nyelni a békát...

Ha a gyereknek meg van mindene, akkor igaza an a férjednek, hogy tegyétek félre a gyereknek a pénzt.

Felesleges megvenni a 1001-ik játékot, csak azért, mert a rokonok a gyereknek adták a pénzt.

Sosem árt, ha egy kicsit előre gondolkodsz.

Sziasztok !

Hol is kezdjem, tipikusan az a történet, hogy nem mondhatom el senkinek, elmondom,hát Mindenkinek. 41 leszek a nyáron, van egy 18.5 éves fiam az első házasságomból, és egy 3.5 éves kislányom a mostaniból.

Az első házasságom maga volt a pokol, az utolsó csepp az volt a pohárban, hogy úgy megvert, hogy 1 hétig voltam kómában, élet-halál között. Felépültem, elköltöztem tőle az akkor 4 éves fiammal, egy koszos albérletbe, magam mögött hagyva a félig kész házat, autót, jómódot, mindent. Volt egy sporttáskányi ruhám, egy éhes gyerekem. Se munkám, se pénzem, semmi.De felálltam.9 évig éltünk kettesben a fiamml, utazgattunk külföldre, de mindig is nagyon problémás gyerek volt, szinte mnden évben más iskolába járt, mindig mindenhonnan kirúgták az agresszivitása miatt. Akkor még élt az én imádott Édesapám, aki nagyon sokat jelentett a fiamnak, mert az apja sosem foglalkozott vele igazán.Nehéz volt, de tettem a dolgom. Aztán 8 vvel ezelőtt meghalt Édesapám, összetörtem, nagyon sdúlyos depresszióba estem, kórház, állandó hányás, hasmenés, ájulás, pánikrohamok, stb. Adtam magamnak két hetet az önsajnálatra, aztán elkezdtem szedni a pszichiáterrel megbeszélt antidepresszánsokat, és kezdtem helyrejönni. Dolgoztam,jól kerestem, de a fiam mindig a problámát problémára halmozta.Kezdtem belefáradni, de még mindig tettem a dolgom. A férfiak abban a 9 évebn természeteen megfordultak az életemben a szivemben, de sosem vittem haza senkit. Aztán 6 évvel ezelőtt nagyon romantikus körülmények között megismekrekdtem a mostani férjemmel. 11 évvel fiatalabb, ami sok dilemmát okozott, de győzött a szeelem, összeházasodtunk, és 2006-ban megszületett a kislányunk. Innentől kezdve a fiam kifordult mégjobban önmagából.Az elmúlt 3.5 év leltára: a fiam ellopta a kb. egymillió forintnyi ékszerem, kilopta a kocsikulcsom a táskámból, jogsi nélkül furikázott, totál kárra törte az autóm, rossz társaság, 1 év felfüggesztve 3 évre. Játékgép, csavargás, hazugság, ellenségeskedés, gyűlölködés.A férjem, mikor 9 hónapos volt akislányunk, a neten chaten ismerkedett, aztán mikor kiderüklt, megesküdött, ennnyi volt, csak elhanyagolva érezte magát. Talán igaza is volt, csak a kicsivel foglalkoztam, de ez akkor is övön aluli volt. Aztán megint megtetette, akkor találkozott is egy ( ennyiről tudok) nővel, és aztán ősszel megint tele volt a számítógép virtuális kapcsolatokkal- amiben persze a szex volt a közös téma, és a legaljasabb dolog az volt,hogy kibeszélt engem.Azt hiszem a fiam itt gyülőlte meg Őt, s talán jogosan, én sem szeretném azt az embert, aki bántja az anyám, na,oké, de én is folyamatosan bántom az anyám, tehát, ki ketten, férfiak, bántjuk az anyámat. A kislány talán ebből semmit nem érez. Még nem. A heylzet a jelen pillanatban az, hogy a férjem és a fiam nem köszönnek egymásnak, egymást figyelik, , ahol tudnak keresztbe tesznek egymásnak , anyám és nővérem nem segít, a férjem szülei persze nem szólnak bele, én meg állok a két tűz között. Újra pánikrohanok, újra hányás, újra hasmenés, újra a napi 5 antidepresszáns, hogy egyáltalán létezni tudjak, és végezni tudjam a felelősségteljes munkám. Anyám és nővérem nem dolgozik otthon vannak, de ha a kislány beteg, napi 5ezer forintot fizetek a bébiszitternek, ha netán 1 hétig beteg, akkor azon a héten nem sokat eszünk.Elnézést, ha össze-vissza írtam, nagyon kavarog a gondolatom, s közben potyognak a könnyeim. Csak boldog szeretnék lenni.