KeSZü Klub - avagy Keresztény Szülők klubja (nyílt klub)
Szeretnék csatlakozni ehhez a klubhoz!
Bocsi, az hittem én is, hogy nem megy a klub.
Azt hiszem, én is azt a könyvet olvasom, írjuk le: Nancy Leigh DeMoss: Hazugságok, amiket a nők elhisznek és az igazság, ami felszabadítja őket. Mi a pásztor feleségével és néhány tesóval ezt a könyvet tanulmányozzuk most, ha valakit érdekelnek a jegyzeteim, itt a naplóban megtalálja.
A házasság témájára 2 alkalmat szántunk, annyira fontos és széleskörű.
A házasság célja (a könyv szerint), hogy Isten dicsőségét és szabadító célját tükrözze. Vagyis van a férj, a vezető, aki döntéseket hoz és cselekszik (!!!!) és meghatározza a családjában történő dolgokat (legyen szó a gyerekekről, a pénzügyekről vagy bármi fontos dolgoról (tehát azt nem, hogy paprikáskrumpli legyen ebédre vagy lecsó vagy a kék csíkos inget vegye-e fel vagy a sárgát). Szóval Ő A FŐNÖK, mi pedig a SEGÍTŐK vagyunk. Tehát tanácsot adunk, támogatunk, ha valami nem tetszik, javasolunk, megbeszélünk, de alapvetően engedelmeskedünk. Ehhez persze az KELL, hogy a férj is normális legyen: ne legyen tutyimutyi, aki fenékberúgás nélkül egy poharat sem tesz arrébb vagy pedig azt jelenti számára a "főnök vagyok", hogy a feleség a rabszolgám. És persze a XXI. században élünk, egy nő megengedheti magának, hogy dolgozik, barátai vannak, elmegy kozmetikushoz vagy tornázni, és addig a férj gondoskodik otthon a gyerekről (nagymama híján vagy egyébként is).
De persze mindenkinek vannak nehéz napjai, amikor az ágyból rugdossa ki magát, és ha pechjére a férjének is ilyen napja van, akkor különösen fontos a kommunikáció, szerintem. A kommunikáció pedig nem azt jelenti, hogy én vakerálok, ő meg háttal áll nekem, hanem azt, hogy én vakerálok ő meghallja és regál, én pedig visszareagálok - tehát beszélgetés. És persze a csatornát zavaró tényezők nélkül (tévé, WOW (nem tudom, ki olyan szerencsés, hogy nem ismeri...), mosogatás, vagy üvöltő gyerek... :S
Ez pedig, tapasztalataim szerint akkor valósulhat meg, ha itt is, mint mindenhol van bennünk alázat.
Hát, ez az én véleményem.
Többiek? :)
Hmmm. Nagyon elhanyagoltam itt a klubokat, amúgy igencsak beszélhetnénk egy érdekes témáról: keresztény szemszögből nézve mennyire vagyunk "alávetve" férjünknek, az ő szolgálatának, és meddig terjedhetnek a saját határaink, jogaink és elvárásaink?
Most olvasgatok könyveket és az kezd derengeni számomra, hogy a középút valahol abban rejlik, hogy "tisztelem és szeretem", és ő is engem... mert ha szeretem, akkor szolgálom, de ha tisztelem akkor tiszteletben tartom a vágyait, érzéseit, hangulatait, és akkor a kettőt összehangolva máris ott vagyok a válasznál, és ha ő róla is feltételezem, hogy tisztel és szeret akkor én is kifejezhetem a vágyaimat és érzéseimet és attól még szeretve vagyok és nem elnyomás alatt élek. Na de ez az elmélet. Mi van a gyakorlattal? Amikor én ezt szeretném csinálni, ő meg azt. Amikor én ide szeretnék menni, ő meg oda. Amikor én így szeretném elkölteni a pénzünket, ő meg úgy. Amikor én mindent megengedek a gyereknek, ő meg mindenért összekiabálja. Stb. stb. stb.
Sziasztok!
Köszi, már sokkal jobban vagyok, hála Istennek! És hála azért is, hogy nem ment a szívemre! Hála, hála, hála!!! <3
A karácsony nem volt a legszuperebb, de sokkal jobb volt, mint a tavalyi. Mivel beteg voltam, így nem tudtam elmenni ajándékot venni a férjemnek, így ő nem kapott semmit... :( Én meg tőle egy aranyfülbevalót-t... :( Olyan rossz volt, pedig úgy örültem neki... Mondta, hogy "Használd egészséggel!" - én meg neki: "Használj egészséggel..." :D Úgy szeretem... :)
A gyerekeinket is bepakoltuk ajándékkal, édesek voltak, pár napja súgták meg az Esthajnalcsillagnak, mit kérnek (Ben 10 a sláger most), valamelyik nap megkérdezte a fiam: "Az Esthajnalcsillag beszélget Jézuskával?" - :)
A kaja is jól sikerült, húsos palacsinta meg reszelt túrós volt. Attól függetlenül hogy lelkileg ki voltam készülve az ajándék miatt, egész jól sikerült a nap...
Viszont ez a lelki vívódás elég rendesen eltávolított Istentől, haragudtam rá/magamra/mindenkire... :( Azóta "beszéltünk" Istennel, de már megint nem vagyok a topon, megint lefelé zúg a hullámvasút. :(
Sziasztok!
Basset,remélem már jobban vagy,ha nem,akkor gyógyulj meg hamar!
és Áldott,Békés Ünnepeket Kívánok csajok!<3
a karácsonyi rohamot nagyon nem szeretem(takarítás,főzés,faállítás,vásárlás,stb....),de maga a karácsony a legkedvesebb ünnep számomra,ha már ezek a külsőségek lezajlottak,akkor már jól érzem magam én is.sajnos rossz látni,hogy a világ mennyire a külsőségek alapján ünnepli a karácsonyt,elveszett a lényege:Jézus születése.szerintem sok családnál meg sem említik.
Nálatok "beállt már a karácsonyagy"? :) Hogy készültök fel (lelkileg, testileg, családilag, konyhailag, Istenileg) a karácsonyra?
Én most beteg vagyok, képzeljétek, tüdőgyulladásom van, és tudjátok, egy negyed tüdőm, szóval elég gáz... :( De hála Istennek, még időben elkaptuk, szedem rá a gyógyszert, így nem kell kórházba mennem.
Amúgy még van idő karácsonyig, de már jó lenne arra koncentrálni és nem arra, hogy hogy nem fulladok meg...
Köszi!nagyon jól telt a szülinapom.
olvastam a bemutatkozó szöveged a karácsonyi készülődésről.nagyon találó!jó ilyent olvasni.írhatnál egy cikket belőle a Hoxára....
A pesti gyüliben nagyon sok a házi csoport, ők így oldják meg a Családias részt. Meg, ami még nagyon tetszik, van egy olyan kezdeményezésük, hogy "Nyolcan egy asztalnál". Olyan "Hal a tortán-szerű" dolog :D, összedobnak 8 embert egy csoportba, olyanokat, akik feltehetően nem nagyon beszélgetnek a gyüliben, és találkoznak valakinek a lakásán. Beszélgetnek, ismerkednek, esznek. Klassz!
Itt a link róla:
Haligali!
Megvan még ez a klub? :)
Képzeljétek, nem rég voltam Pesten... Na, ebből is látszik, hogy kis falusi 'csa vagyok, aki elájul a nagyvárostól. De tényleg így van... Sok szép helyen jártam már (Szeged, Nyíregyháza, Miskolc, Debrecen (bár ott annyira még nem, inkább a kórház meg az egyetem felé), Sékitforever...), sőt, nekem nagyon szép Körösladány is meg Szarvaskő, de Pest, az azért Pest... :)
Na, mondjuk ezen felül is volt valami, ami extra jó volt, pedig nem is volt jó. Elmentünk a PESTI GOLGOTÁBA. Szerda volt, ilyenkor 2 előadás van egymás után, 5-kor és 7-kor egy, valahonnan azt hallottam, hogy a 7-es a jobb. De mi már 5-kor ott dekkoltunk a barátnőmmel (aki nem hívő), és csak a dicsőítés felét hallgattuk végig. Aztán visszamentünk a 7-esre, amin fele annyian voltak, mint az 5-ösön, és mi is nagyon fáradtak voltunk, így a dicsi után onnan is léptünk. Kár...:( De ennyi is elég volt hogy pozitív - mit pozitív, ultraszuperpozitív képem alakuljon ki a gyüliről. Pedig nem is nagyon szólt hozzánk senki (beültünk egy asztalhoz). Mindig azt hittem, hogy a "tömeggyüli" nem jó, jobban szeretem a "családias", max. 30 fős gyülit. De nem! Ennek hangulata volt! Ahogy mögöttem többszáz ember dicsőített... Huh... Élmény volt! :)
Tegnap meg Egerben volt a tatabányai Golgi dicsivezetője, Matt Edwards, itt zenélt a fősulin. Szuper volt az is! :)
Nekem ilyen élményeim vannak mostanában. Nektek?
Csajok, találtam egy csúcs szuper zenét!
DOBNER ILLÉS
Kattanjatok rá a youtube-on... :)
sziasztok!
na elköltöztünk,már régen nem írtam!egy hétig nem volt netünk sem,meg mire elpakolásztunk,estére hulla fáradt voltam,netezni sem volt erőm.na de most itt vagyok.
nagyon jó téma,amit írtál,és a válaszom:nem adtam volna fényképet,sőt egy ideje már a közösségi oldalakon is óvatosabb vagyok(nem írok konkrét címet,telefonszámot,nevet,stb....),mert minket már ért ilyen kisebb zaklatás.pontosabban egy-két telefon ügynökökkel,fotóalbumot akart készíteni a gyerekekről,újságíró akart írni a fogyásomról,stb,,ilyen kis hülyeségek,de azért idegesítő szerintem.
ez is azt mutatja,hogy az utolsó időkben élünk,és milyen törékeny a mi kis világunk,amit gondosan felépítgetünk magunk köré.nem árt óvatosnak lenni.
Csajszikák, mondjatok véleményt!
Tudjátok, a gyülinknek van egy on-line újságja, a Gyöngyhalász, amit én szerkesztek. Volt egy olyan ötletem, hogy csinálok egy tablót, ahová felteszem a gyüliben megforduló gyerekek fényképét, alatta feltüntetve a gyerek és a szüleinek a nevét, a gyerekek születési idejét, helyét. Páran azonnal küldtek is képet és nagyon jó ötletnek tartották, többek között az egyik leader és egy volt leader is (mármint az anyukák) és rajtuk kívül még 3 ember. De az történt, hogy azok közül, akiktől kértem képet, az egyikük azt írta, hogy ő nem szeretne adni, mert nem rég zaklatták őket. Ekkor én is elkezdtem agyalni és elkezdtem agyaltatni a két leaderlányt. Mondtam, hogy ők döntsék el, legyen-e és végül arra az elhatározásra jutottak, hogy inkább akkor ők se akarják. Végül írtam a pásztornak, aki most külföldön van, aki sokat imádkozott ezzel kapcsolatban és azt mondta, az ötlet szuper, de inkább mégse legyen, ki tudja a mai világban, nem érdemes kockáztatni a gyerekek biztonságát. Igaza volt, szerintem, és közben az én szívem is megváltozott, már nem akarom egyáltalán. Valóban nem volt jó ötlet ilyen formában. Mert ha pl. csak mi, keresztények nézegetnék, talán jobban megbíznánk egymásban, vagy mi tényleg azért nézegetnénk, mert érdekel XY gyereke, de ezt a blogot bárki megnézheti.
Ami kicsit nekem "fura", hogy másrészt ezeket a képeket és adatokat face-ről, iwiwiről, stb. bárki előszedheti... Már ha van kitéve kép a gyerekeiről, dehát ki az, aki magnak csinál profit és nem tesz fel képet élete legnagyobb kincséről? Ritka az ilyen ember, nem?
Másfelől viszont az ember nem számít rá, hogy bárki ismeretlenül zaklatja... Nem tudom... Valahogy eszembe se jut, hogy leszedik Korni fényképét a blogról és felhasználják - pedig megtehetik, a pásztorom blogjáról már szedtek le olyan fényképet, amit politikai sárdobálásra használtak...
(Itt a cikk, ha érdekelnek a részletek erről: [link]
Szóval nem lehet tudni.
Ti mit tennétek? Adtatok volna fényképet?
És mit tennétek, ha valaki zaklatna vagy leszedné a gyerekeitek fényképét és rossz dolgokra használná (vagy akár jóra, pl. reklámot montírozna mellé vagy bármi...)
Hát én nem tom, hogy csinálod Basset, de mindig úgy beszélsz, mintha én beszélnék...:)) jól esik... most visszaolvastam kicsikét mert rég nem jártam a klubban, s úgy érzem, mindazt mondod el mindig, amit én is reagálnék.
Nyau, csak kitartás! Később meglátod, felismered, miért arra vezetett Isten amerre most nem akaródzik menni...
Csajok, tyúkok, keresztény nőcik, vagy minekisnevezzelek, jó hogy vagytok! :))
Ha vírusos a géped, akkor sürgősen a legújabb legszuperebb (ingyen letölthető) vírusirtót rá!
Én sem szeretem ezt a cidrit, de főleg azt nem szeretem, hogy András dolgozik. Mondjuk, azt viszont igen, hogy Andri is oviban van. Több időm van magamra.
Sajnálom a pénzgondjaitokat! Nekünk nincsenek, de vannak másmilyenek, pl. egyszerűen nincs ember, akit szívesen felfogadnánk, akit megérné felfogadni. Amúgy a mi házasságunkba is beledumál néha ez (szóval nem kell PÉNZgond, elég a sima gond is).De ugye, azt tudjuk, hogy a házasság, a család a legnagyobb szentség Isten szemében, a legcsodálatosabb dolgok egyike, amit teremtett, két ember 1000%-os egysége, Isten akarata, vágya, a legtökéletesebb testi-lelki kapcsolat, egység... Nyilvánvaló, hogy a Sátán erre összpontosít a legjobban, ahol csak tudja, fúrja, legyen ez lelki, bizalmi, szexuális, pénzügyi vagy bármilyen rész... Rengeteg oldalról tudja támadni és meg is teszi! Gyűlöli!!! Ezért kell nekünk nagyon vigyázni rá és foggal-körömmel védni, óvni, ragaszkodni hozzá. Szerintem... Amit én tapasztaltam ez ügyben, ami mindig beválik ilyenkor... a makogás... vagyis a duma, a beszéd, a kommunikáció... Magunkról, egymásról, kettőnkről, (Istenről, bár ezt felemásan nehéz), TERVEKRŐL. Reggel a reggelinél, este a vacsinál, az ágyban, mikor már majd leharapod a fejét, olyanokat ásítasz... BESZÉLNI. És a másik az érintés. Nem feltétlenül szex, inkább puszika, simi, bújás, ölelés, masszírozás, amikhez nem kell ok, csak úgy gépezés közben megnyomkodod a vállát, kaja közben, mosogatás közben egy-egy popsimi, puszika... Csak úgy... Szerintem ez is sokat segít. Kicsit olyan "cinkosság"-féle... :) Főleg, ha ott vannak a gyerekek is, ők meg csak vigyorognak... :)
A cumi nálunk is egyik napról a másikra lett letéve, Andri beledobta a vécébe és lehúzta. A pelus nálunk is macera. Erre a nyárra terveztük az éjszakait, de sose voltunk itthon, más ágyát nem igazán akartuk összepisálni... :S Korni már nappal pelus nélkül van, ő Andri miatt veti le. Időt kell adni nekik, ráérnek. Tudja, hogy te nem pelusba pisilsz, tehát, tudja, hogy egyszer majd ő sem fog. Türelem! :)
Na, ennyit okoskodtam... :)
IÁ!
Szia!
tegnap már éppen én is megelégeltem a nagy hallgatást,és írni akartam,csak nem volt jó az internet,és feladtam.valami vírus lehet,mert most meg megjavult...
eltelt a nyár,nagyon is gyorsan,jön a "nemszeretem"időszak(hideg idő eső,hó ,bezárva két gyerekkel...:S)
nálunk is lemaradt nagyon az építkezés,az idén a csak a festés készült el.még mindig súlyos pénzügyi gondjaink vannak,emiatt lehet,hogy vissza kell költöznünk a párom szüleihez,Székesfehérvárra(amit nem nagyon szeretnék!!!!!)csak hát sokban van innen a munkába járás,lehet,hogy a kocsit is el kell adnunk,hogy kicsit kijjebb lábaljunk az adósságból...:( már lassan ott tartunk,hogy a házasságunk is kezd rámenni,egy kicsit elhidegültünk egymástól az utóbbi időben.:S
most egy kicsit el vagyok kenődve emiatt.nagyon sokat imádkoztam ez ügyben,és még mindig nem látom,hogy mi lenne a jó megoldás.
Zsanink leszokott egyik napról a másikra a cumiról ez jó hír,mert eddig szinte "cumifüggő" volt.(a cumit elvesztettük,pár nap múlva megtaláltam,de m
ár eszem ágában sem volt visszaadni neki:))))
sajnos a pelusról nem hajlandó leszokni,pedig közeleg a harmadik szülinapja,egyszerűen nem arról van szó,hogy nem érti a lényeget,csak túl makacs,és kisbabát játszik.gondolom,majd idővel megoldódik,de most ez is aggaszt.
legalább ti el tudtatok jutni nyaralni,láttam a képeket iwiwen,aranyosak a gyekőcök,látszik,hogy jól megvagytok.
megint ilyen depisre sikerült az írásom,hát ez van csajok,vagyis tyúkok...:)
Sziasztok!
Itt vagyok megint. Kicsit jobban érzem magam, lelkileg kicsit jobban vagyok.
A székesfehérvári nagy családi kirándulás egész jó volt, bár nem tökéletes, mondhatni, sokkal-sokkal is lehetett volna jobb. De azért elsőnek jó volt. Voltunk Székesfehérváron a városban, a fő utcán, nagyon szép város! A parkban a csillagos térkép iszonyú szép! Aztán voltunk a Bory-várban. Ez is ott van, nagyon gyönyörű! Én még nem láttam ennyire érdekes, szép, extrém helyet. Nagyon király!
Aztán volt egy kis Velencei-tó, ami szintén szuperjó volt. Hazafelé pedig a szintén szép gánti bauxitbánya, piliscsabai Pázmáneum és a szentendrei Duna-part volt a cél. Szóval nem volt azért rossz, bár lehetett volna jobb is.
Azóta kicsit javultak a lelki dolgaim is, pár dologgal megbékéltem, pár emberrel ki, Istennel pedig - hát most vagyok a "már megint itt vagyok, én a béna, bocsi...-állapotban" Elég szar érzés, de annak is kell lennie... :S
A házunk nem épül, ez az év nagyon nem sikerült ebből a szempontból. Sikerült lebontani, de ezen kívül semmi. Pedig azt terveztük, hogy idén már tető alatt lesz. Hát, nem lesz. Viszont egész nyáron Ladányban voltunk és azalatt egyszer sem voltam gyüliben - szerintem ez is oka annak, hogy még nem engedi Isten, hogy egyedül odamenjek. Ugyanis egyedül (az egri Golgi nélkül) nem vagyok még elég erős. Mindegy, egyelőre "ráhagyom" a dolgokat. Ez a legjobb, amit tehetek.
Ti hogy vagytok? Hogy telt a nyaratok? Szterkó, lemaradtam a naplóról, majd nem soká visszaolvasok!
Puszi nektek és Isten áldjon titeket, tyukokat! :D
Fióka mostanában engem is kezd lefárasztani, úgyhogy néha én is érzem, hogy kellene valami "más", ami egyáltalán nem függ össze a gyerekkel és a nevelésével, na de nekem nem olyan az internet-kapcsolatom, hogy filmeket töltögessek le, és nem is inkább a gépnél tölteném azt az időt, inkább emberek közé vágyom.
Szerintem normális, hogy mindannyian vágyunk szórakozásra amellett, hogy anyukák és feleségek és egyebek vagyunk.
egyszer láttam Szterkó naplóját,hát jó hosszú,úgyhogy nem olvasom végig,majd legközelebb:D
majd a következő életemben.:DDD
képzeljétek el,mostanában rákattantam a filmletöltésekre,és nézésre,és ez elvonja a figyelmemet és az időmet a Bibliáról :(.de annyira hiányzik a gyerekek mellett egy kis kikapcs.ti hogy vagytok ezzel?